Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

4. «1fla1 19«. február 88. eeBtört» Több filmet a fiatalokról... Beszélgetés Kis József filmrendezővel A kápo Olasz— francia—jugoszláv fiira A művész sohasem elégedett önmagával, munkájával. Szemé­lyes felelősséget érez a magate­remtette, az általa életrekeltett szereplők sorsáért és mindig úgy érzi, valami kimaradt... Valami egészen apró, jelentéktelen do­log elkerülte a figyelmét és a cselekmény őszinteségébe csepp­nyi félreértés lopózott. Ilyen egyéniség Kis József VIT-díjas, a Májusi fagy ren­dezője. Fiatalokról szóló filmje érdekes, elgondolkoztató — és hihetetlenül rövid idő alatt — mindössze 50 nap alatt — ké­szült el. A film a dramaturgiai tévedé­sek ellenére is emberi közelség­be hozza a szereplőket, megte­Legközelebbi munkám Budapest egyik külvárosáról szól. Kis József eredetileg színész­nek indult, majd áttért a szín­házi, később a dokumentumfilm­es a szinkronrendezésre. Hogyan vezetett innen az útja a játék­filmig? — A szinkron- és dokumen- tumfilm-rendezőt csak egy lépés választja el a játékfilmtől. Erre a lépésre ösztönzést a Szállnak a darvak adott, amelynek szink­ronját szintén én rendeztem. Kezdetben csak rövidfilmekkel foglalkoztam, majd hamarosan elkészítettem az első játékfilmet. — Kit tart a legjobb magyar filmrendezőnek’ — Nekem Fábry Zoltán mű­Kié József és Moór Mariann a a Bacs-Kiskun megyei Filmhíradó munkatársával beszélget. (Ábrahám János feiv.) remin mai életűnk légkörét — s éz a legtöbb, amit filmrendező célul tűzhet maga elé. Kis Jó­zsef mégis elégedetlen, keresi, kutatja az utat, amely még si­kerültebb alkotások felé vezet. A múlt évben nem kevesebb mint három'-filmet rendezett, köztük Csuhraj nagysikerű film­jének a Tiszta égboltnak szink­ronját Ez az esztendő milyen felada­tokat tartogat számára? — Galgóczy Erzsébet Félúton című regényét viszem filmre. A főhős egy termelőszövetkezeti község elnöke, a cselekmény a tsz-be belépett egyszerű, falusi emberek életének fejlődését mu­tatja be. Azután egy színes me­sefilmet rendezek Hárs László Hetedhét ország című művéből. — Általában izgatnak, érde­kelnek mai életünk emberei, kü­lönösen a fiatalok — folytatja. — Mß már látom, hogy a Májusi fagy legfőbb hibája: negatív fi­gurákkal dolgozik. Az eddigi an­kétok során meglehetősen jól megismertem a közönség véle­ményét és ez arra ösztönöz, hogy legközelebb hasonló témakörben olyan fiatalokat mulassak be, akik példaképül állíthatók az if­júság elé. Hiszen nem egy ilyen fiatalt ismerek, A Májusi fagy másik tanulsága szamomra az, hogy több, fiatalokról szóló film­re van szükség. — Örömmel rendezek doku­mentum filmeket, mert ezekkel pontosan lerögzíthetők fejlődé­sünk legérdekesebb szakaszai. Fitzgerald: ÜJRA BABILONBAN Fitzgerald a két világháború közötti amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja. Ez a regénye egy jobb sorsra érdemes gengsz­tertől szól. aki az igazi szere­tem rabjá. Azon bukik el, mert becsületesebb, mint *z előkelő társaság, amelyhez szerelmese tartozik vészi egyénisége tetszik a leg­jobban. Az utóbbi évek legsike­rültebb alkotásának mégis a Megszállottakat tartom. — Hallhatnánk valamit a tá­volabbi terveiről is? — Mindenkinek vannak álmai, titkos vágyai. — Nekem is. Két évvel ezelőtt jelent meg egy re­gényem Két szerelem címmel. Szeretném megfilmesíteni. Az eddigiektől eltérően ez nem mai téma, de tanulságos. A cselek­mény 1940-ben játszódik, egy fia­tal színésznövendék útját mu­tatja be az iskolapadtól a mun­kásmozgalomig. Beszélgetésünk alatt szeré­nyen hallgatott a Májusi fagy bájos, fiatal Klárija — Moór Mariann. Az életben is, a!bár­csak a filmen, egyszerű, üde, hamvas jelenség. Csak annyiban különbözik a vásznon látott Moór Máriáimtól, hogy most sem­miféle „smink” nincs rajta. Ed­dig három filmben láthatta a közönség. — Melyik volt a legkedvesebb szerepe? — Mind a háromban mai fia­tal lányt játszottam és nehéz lenne különbséget tenni, melyik szerep volt számomra a legked vesebb. Mindegyiknek örültem s igyekeztem tőlem telhetőén a legjobban, legőszintébben meg­formálni alakjukat. Most egy időre búcsút kell mondanom a mozivászonnak, mert a Színmű­vészeti Főiskola elsőéves hall­gatója vagyok. Tanulni sokat, szorgalmasan — ezek a legkö­zelebbi terveim. Tudom, hogy csak így válhat belőlem igazán jó színésznő. Azután pedig: jól megírt szerepeket szeretnék, fia­tal lányokat alakítani — amed­dig csak lehet.. Vadas Zsuzsa >000000000000« Zimankó Vad téli zimankó. tetőnkre jól vigyázz’ S a füstöt szobánkba — hé, te! — vissza ne fúdd! Lassabban a széllel bozontos kiskománJc ne hidd, hogy tiéd ma minden út meg vasút.. j Mert Vbruár ez már — és annak túlfele — akárhogy ugrálsz is füttyös veszett legény: a tavasz hónapja int — s a jókedv véle —, hiába őrized egyre több lesz a fény! F. Tóth Fái ÓNOOVÁR! M1KIÖS Vele dudorás zott. lehunyta szemét. A svájci villát látta maga előtt. Jó volt így eler- nyedni, elképzelni mindazt, amiről annyit álmodozott; Hirtelen felnyitotta szemét. Megérezte, hogy valaki figyeli. István állt az asztalnál. —Megjöttél, fiú? Vártalak. Jó hír? Rossz hír? — Elhoztam! — súgta komo­ran István -—. de bai van, ke­resik. Halálos izgalomban vol­tam egész nap.;. — Látod, erre gondolhattunk volna — mondta majdnem ne­vetve Horváth és őszintén meg­haragudott magára, hogy ezek­ben a sorsdöntő pillanatokban milyen könnyelmű jókedv öm­lik szét rajta. Mint aki vesztét érzi. — Gondolhattuk volna, hogy keresni fogják... igyál meg az ijedtségre egy pohár konyakot! István fáradtan roskadt a széltre. Tekintete idegesen vib­rált, bensője reszketett. Reszke­tett a keze is, amikor felemelte a poharat. A kabátja alá rej­tett ólmosvégű bot szinte per­zselte a bőrét... — No, igyál még egyet. — Nem kívánom... Riadtan rezzent össze minden ajtócsapásra, s akkor is, ha megreccsent mellette egv szék. Félt mindenkitől és kerülte az orvos tekintetét is. Maga elé Szavakkal sokszor nehéz el­mondani egy film szépségét, sőt olykor az igazságát is. A szava­kon túl mindig marad valami, amit a film alkotóelemed csak együttesen adhatnak. Az igazán nagy filmekben szinte lehetet­len a szó igazságát különválasz­tani a kép, a színészi játék, a rendező és az operatőr által megteremtett művészi atmoszfé­ra igazságától. És ilyen film A kápo is. Nem az első film. amely nád deportált-táborban játszódik. Mindegyik vallomás volt az em­bertelen gonoszságról és szen­vedésről. Ez a film azonban az odaadó figyelemre és együttér­zésre legméltóbbak közül való. Sőt, tovább is lép, nemcsak a rabtartók és áldozataik mélysé­ges ellentétét ábrázolja hanem a végsőkig kiszolgáltatott test és lélek harcát az árulás és az emberség között. Ennek kifeje­zésére alkotta meg Fontecorvo hősét, Editet, az ártatlan fran­cia kislányt, aki farkassá válik á lágerben és azután mártírrá, hogy egy tragikus korszak er­kölcsi lényegét minél hiteleseb­ben világítsa meg. A kis Edit életben maradá­sának első feltétele aZ. hogy egy halott rabnő nevét fedi 8HL vennie. így lesz Nicole. Az ólét, ösztön azután teste ártatlanság gával fizetteti meg a menekül lést. A németek szeretője less, Az erőszak a szívét is hatalmán ba keríti és mint kápo, korbé* csőt vesz a kezébe, hogy Sze­rencsétlen társnőit meghajsaíd- ja. A film nem vádolja, de nem is menti fel. Bűnös a fasizmus, amely megfojtja az emberben az embert. A kápo újszerűén és meré­szen építi fei a történetet, de ennél is nagyobb érték», hogy érzékeny lélektani megalapozott), sággal tesz mindenkit * cselek, mény részesévé Edit-Nicole-t nagyszerű szí­nésznő játssza: Susan Strasberä Egész lényével, minden ideg­szálával azonosul a megmintá­zott alakkal. Nagy felfedezés a film számára. A másik női fő­szereplőt. Emmanuele Rivát nem kell bemutatni, őt má» megismertük az Adua és társ­női című film egyik kitűnően megformált szerepében. A férfi főszerepet Laurent Terzieff játssza akinek híre már meg. előzte bemutatkozását a hazai mozivásznon. A film Holly, woodban Oscar-díjat kapott. meredt, lesütötte szemét. Belső indulat és düh forrongott ben­ne. Már felismerte, hegy nem tisztességes üzlet az amibe Szabó Zoltán rántotta: pedig a valódi célról még sejtelme sem volt, ezt az eljárást aláva­lónak tartotta mert lopni kel­lett miatta ezernyi veszélyt há­rítva magára. Egész nap egy fa­lat nem ment le a torkán, ti­tokban állandóan az irodaház felé figyelt, amelynek ajtaján ki-, s bej árkai tak az emberek. Egyszer a fiatal nyomozótisztet. Zsuzsa udvarlóját pillantotta meg. Akkor maidnem odaro­hant és azt kiáltotta: »Én vol­tam. bilincseljenek meg. Oda­adom az iratokat!- De vissza­tartotta a gyávaság, a félelem. Mint ahogy nem tudott ellent­mondani a képügynöknek sem. Hideg verejték ült ki a hom­lokára, ha arra gondolt, hogy mi minden áll a magnetofon­szalagon és egy percig sem ké­telkedett benne: az ügynök ko­molyan ígérte, amit mondott. Ha nem teszi meg, amit kér tőle, eljuttatja a magnetofon­szalagot a rendőrségre. Talán éppen Kerékgyártó János ke­zébe kerül. Tönkreteszi Zsuzsát is, szétzúzza az egész család nyugalmát. Mindez akkor szüle­tett meg benne, amikor már a zsebében érezte az iratokat és nyilvánvalóvá vált a bűntény. Amikor titokban az éj leple alatt az irodához settenkedett, nem érzett bűntudatot. Valami kalandos, izgalom dolgozott ben­ne: ki tudja-é nyitni az ajtót úgy, hogy ne vegyék észre? Senki sem járt a közelben. Az .iroda fijte.ia az első^ kísérletre,, felpattant. éz felbátofította. ön­bizalmat adott nefck Besurrant, Sötétben tapogatózott, nem mert villanyt gyújtani. Ekkor lökte fel az asztalkán álló vizes­kancsót Rémületében majdnem felkiáltott Percekig nem mert megmozdulni. Aztán villám­gyorsan cselekedett Szeme megszokta az irodai sötétséget, felfeszítette az íróasztal fiók­ját és kidobált mindent. Volta­képpen maga sem tudta hol van, amit keres. A másik pilla­natban már a páncélszekrényt feszegette. De ezzel nem boldo­gult. visszatért hát az íróasz­talhoz. Végül egy keiriényborí- tású könyv akadt a kezébe. Az ablak melletti derengésnél ki­betűzte: Termelési napló — ez állt rajta. Dühösen széttépte. Tovább kutatott. Űjabb könyvet talált: Kohászati műszaki alap­elvek. Nagyot dobbant a szíve. Belelapozott. Raziokat és fény­képeket talált a könyvben. »-Ez lesz az!« — gondolta. Sejtelme sem volt róla, hogy olyan, eb­ből a szempontból értéktelen könyvet lopott el. amelvet az ügynök bármelyik könyvkeres­kedésben megkaphatott voln* Erdőslakon... Kabátja alá rejtette és az aj­tóhoz osont. Hallgatózott. Vala­ki járkál odakint. Rémület fog­ta el, maradéknyi ereje is el­hagyta. Szorosan a falhoz la­pult, belebújt volna az egér­lyukba is. Kínos, hosszú Dercék teltek el, a dobhártyája megfe­szült, a lábába szállt a vére, egyik pillanatban forróság ön­tötte el, másik pillanatban még a foga is vacogott, úgy reszke­tett. (Folytatjuk.} 49. Horváthnak magának is ez volt a terve. Biztonságos hely­re, ahol senki nem találja meg, befalaztatja a fiúval a pokol­gépet, amelyet előzőleg ponto­san beddőzített. Utána borozni hívja és itatja mindaddig, amíg István el ném ázik. Étfél felé hazakíséri. A múltkor megfi­gyelte, hogy olyankor már nép­tele« Istvánék külvárosi házá­nak környéke. Valahol a liget közepén, elhagyatott helven, bú­csúzóul még megkínálja abból az üvegből, amelyben benne lesz a fiola tartalma... Mire a rendőrség és az orvosok rá­jönnek, hogy mi okozta a ré­szeg fiú halálát, akkorra ő már árkon-bokron túl lesz. miköz­ben a kohóba beépített pokol­gép órája nesztelenül ketyeg. Senki nem tudja meg, senki nem veszi észre, hiszen aki odatette — halott, aki pedig még tud róla. az ország másik végében áztatja lábát és hall­gatja a rádiót, amikor bemond­ja majd, hogy felrobbant az erdőslaki nagykohó... Mindezt így eltervezve, gon­dolatban elrendezve, ábrándoz­va ült az asztalnál. Ma iókedve volt. Már a harmadik pohár konyakot itta, s a Zongoristá­hoz hajolt, ötvenfoiintost csúsz­tatott a mai-kába. — Játssza még el .az előbbi számot!...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom