Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

I 'ildal 19S2. r 'vsamat* Az Egyesült Államok elismerte Bonnely rendszerét ..'S'anio Domingo, (MTI) Nyu- gaii' "hírügynökségek jelentése szerint az államtanács,' amely Rafael Bonnely vezetésével nem­rég''rinsszakerült a hatalomra, mindén eszközzel igyekszik meg- sáíárdítap} helyzetét. Pénteken Haitálytalánította a rövidéletű káténál junta által? 'kiadott ran- délétéket, megszűntette a rend­kívüli állapotot, a kijárási tilal­mat és a cenzúrát Ahaladó dominikai pártok, a Június 14-e mozgalom és a \enjyeti Forradalmi Párt pén­zkén 'nyilatkozatban mutattak rá,, arra. hogy a hatalom birto­kosai hieg akarják akadályozni minden áron, hogy a dominikai nép történelmi követelése, a de­mokratikus- és nemzeti forrada­lom megvalósuljon. A két szer­vezet felszólította Dominika né­pét nerhzetj szuverenitásának és függetlenségének megvédel- mezéséré és, követelte a nép hó­hérainak, Echavarriának és Ba- laguernek bíróság elé állítását. Az ÁP arról tájékoztat, hogy az Egyesült ÄEarhjok kormánya elégedetten fogadta a dominikai változásokat, és azöarftal be is jelentette Bonnely rendszeré­nek elismerésé^,.. % list rom laoszi herceg közös közleménye Genf. (TASZSZ) Pénteken a genfi nemzetek palotájában is­mét találkozott egymással a há- , rom -’laoszi herceg — Souvanna Phouma, Szufanuvong és Boun Oűm A találkozót követően saj- * óértekezletet tartottak, amelyen Souvanna Phouma herceg be­szélt.' ^Elmondotta, hogy a három herceg között szívélyes eszme­cséré folyt a nemzeti egység­kormány megalakításáról. Az A KULCS : (Folytatás az 1, oldalról.) gyen á vezetés legfőbb elvé, s líá ágy tetszik, jelszava. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának egyik legfőbb tanulsága az, hogy a tömegek mind nagyobb szerepet «'áliáljanak a közéletben, hogy a szocialista építés kisebb vagy nagyobb feladatai a tömegek érdeklődésének és két keze munkájának a középpontjában álljanak, hogy céljaink felé egyre gyorsabb közeledésünket a tö­megek egyetértő lelkesedése íűtse, bogy a tömegek egy bús éé' vér legyenek a szocializmus erősödésével, hogy mindent, ami -épül vagy megvalósulásra vár, úgy melengessék keblükön, mint aiíya az édes gyermekét. A tö­megek részvétele, jelenléte min­denütt, ahol építünk, úgy kell ügyünk számára, mint hídnak a. pillér, Az a vezető, aki a ter­vekből ezt a legfontosabb erőt figyelmen kívül hagyja, vagy íj em teljes mértékben veszi fi­gyelembe, nagy lehetőségektől fosztja meg községét, városát, üzemét, de az országot is. A tö­megek támogatnak minden jó­szándékú és reniénytkeltő in­tézkedést, Éljünk ezzel a kime­ríthetetlen erőforrással. A helyi politika helyes értel­mezése már közismert me­gyénkben. Aki rosszul értené, megmondjuk, nem arról van szó, hogy valahol, egyik köz­ségben, valaki Is eltérhet attól az iránytól, amerre az egész ország menetel. De arra igenis szükség van, hogy az országos és ra megyei elképzelések egy- égy községben helyi arculatot kapjanak, hely! köntöst öltsenek magukra. Igazán jő országos politika jő helyi politikai ösz- szetevők nélkül nem valósítható meg. Sikereink egyik titka ép­pen ebben van, De ez még nem jelenti azt, hogy e téren már mindent megtettünk, hogy a helyi politika kialakítása már mindenütt a helyi szervek ve­zetési módszerévé lett. Éppen ezért, ha már most az év elején a politikai és gazda­sági ■ C feladataink eredményes megoldásához -jó kulcs* vau a kezünkben, ha módszereink egy­se inkább megtestesítik a kom­munista vezetési elveket, akkor nemcsak egy gazdag esztendő­sek nézünk elébe, hanem a to­vábbiaknak is jó alapját vetjük VMCi eszmecsere eredményeképpen a hercegek közös közleményt dol­goztak ki és írtak alá a laoszi nemzeti egysegkormány megala­kításáról. A hercegek közleményükben elismerik, hogy sürgősen meg kell alakítani a nemzeti egység­kormányt és egységes delegációt kell küldeni a ■ genfi értekezlet­re, hogy az az egységkormány nevében részt vegyen az érte­kezlet zárószakaszában és alá­írja a megfelelő -okmányokat. A laoszi nemzeti egységkor­mány megalakítását illetően a három herceg megállapodásra ju­tott, hogy a kormányban a tiszt­ségeket az alábbiak szerint oszt­ják meg a három politikai fél között. a) . Souvanna Phouma herceg­nek: miniszterelnöki tisztség tár­cával, hét miniszteri és két mi- niszterhélyéttesi tisztség, össze­sen tíz tisztség, b) Szufanuvong hercegnek: miniszterelnök-helyettesi tisztség tárcával, egy miniszteri és két miniszterhelyettesi tisztség — összesen négy tisztség. c) Boun Oum hercegnék: mi­niszterelnök-helyettesi tisztség tárcával, egy miniszteri és két miniszterhelyettesi tisztség — összesen négy tisztség. Ami a tisztségek elosztását il­leti, a hercegek között nézetel­térések állnak fenn, ezért e kér­désben majd később döntenek. üMMKi NFM7FTKC5ZI SZFMLE A gyarmatosítók nem nyugszanak Az új esztendő harmadik he­tében a nemzetközi élet - szűrte minden -arcvonalán« mozgal­mas események bontakoztak ki. A karácsonyi szünet után foly­tatta munkáját az ENSZ-köz- gyűlés 16. ülésszaka. Napirend­jén Angola, Ruanda-Urundi és más. a gyarmatok felszabadítá­sával összefüggő kérdééek sze­repelnék. Ismét Összeült a há- rpmhatalmi genfi értekezlet, amely a nukleáris fegyverkísér­letek betiltásáról tárgyal, és kitűzték — március 14-re áz .újonnan alakult . 18 tagú le­szerelési bizottság első ülését is. A' hét elején Genf volt a színhelye a laoszi hercegek ta­lálkozójának is. Bár a laoszi po­litikai irányzatok vezetői — ha csak rövid időre is és csupán -nem hivatalos* tanácskozásra, de mégis — találkoztak. Nyugat- Németországban élénk sajtóvita folyik a december végi szovjet emlékirat körül, amely a két or­szág kapcsolatainak normalizálá­sára tesz ésszerű . javaslatot. Északról, a finnországi választá­sok eredményéről örvendetes hírek futottak be. A szavazás megmutatta, hogy a finn nép többségé a Szovjetunióval való barátság, a háborús atlanti tömbtől való távolrtiaradás po­litikáját. kívánja továbbra is folytatni. A világ más részeiről azon­ban aggasztó hírek is. érkeztek. Hadjárat Gizenga ellen Január 17-én nem lengtek gyászlobogók Leopoldville ut­cáin és a legkisebb gyülekezést is megtiltották. Pedig ez az em­lékezés és a gyász napja min­den becsületes kongói számára. Ezen a napon, egy évvel ez­előtt,. gyilkolták meg Katangá- ban Patrice Lumumbát. Most pedig ugyanazok, akik így vagy amúgy bűnrészesed voltak a kongói nép legnagyobb fiának megsemmisítésében, tetőzni ké­szülnek bűnüket azzal, hogy el­távolítják útjukból Lumümba legkövetkezetesebb hívét, ügyé­nek folytatóját,. Gizenga minisz­terelnök-helyettest. S amint az ENSZ-hatóságok tétlenül szem­lélték Csőmbe és a többi kon­gói áruló összeesküvését Lu­mumba ellen, úgy most is sü­ket fülekre talált Gizengának U Thant ENSZ ügyvezető fő­titkárhoz és a kongói ENSZ- hatóságokhoz intézett kérelme, hogy szavatolják személyi biz­tonságát. De miért is van veszélyben Gizenga élete? A miniszterel­nök-helyettes éppen, mert kö­vetkezetesen síkra szálJ Kongó tényleges függetlenségéért és egységéért, nem kívánatos sze­mély az angol, a belga és az ENSZ-en keresztül ténykedő amerikai imperialisták számára. Felhasználva azt a tényt, hogy Gizenga az utóbbi időben sokat tartózkodott Stanleyville-ben, a Keleti-tartomány székhelyén — amely tartomány Lumumbának is szilárd támasza volt —•, ezért a miniszterelnök-helvettest most egyszerre -szeparatista*, -szaka- dár* tevékenységgel vádolják. Sőt, a parlamenttel, amelynek 137 tagjából csak 71 volt jelen, határozatot szavaztattak meg, amely távollétében -megrója* Gizengát, noha már régebben bejelentette, hogy január 20-án Leopoldvilie-be érkezik. A -megrovásnak az az állítólagos következménye«, hogy le kell mondania minisztere1 nök-helyet- tesi tisztségéről. Ezek után pe­dig szabaddá válik az út Gi­zenga letartóztatásához, minden beláthatatlan következményeivel együtt. S mindez akkor történik, amikor a tényleges szakadárral és belga-bábbal, Csombéval, az ENSZ kibékült, egyoldalúan be­szüntette katangai hadművele­teit, sőt Adoula már arról nyi­latkozik. hogy Csőmbe emberei közül néhányat bevon a köz­ponti kormányba — Gizenga helyett is. Tárgyalások helyett — tengeri csata Mióta tavaly december 19-én Sukamo indonéz elnök bejelen­tette: elérkezett az idő. hogy Nyugat-Irián végre felszabadul­jon a holland gyarmati iga alól és csatlakozzon az ósi anyaor­szághoz, Indonéziához. Hollan­dia nem győzte hangoztatni: kész bármilyen tárgyalásra az indonéz kormánnyal. De úgy látszik, a “-bármilyen-“ nem fog­lalta magában az Indonézia számára egyedül elfogadható tárgyalási alapot, azt, hogy Nyu- gat-Irián közigazgatását át kél! adni az indonézoknak. S míg folynak a dpiomáciai tanácsko­zások Washingtonban és aa ENSZ kebelében. Hollandia megszólalt a fegyverek nyelvén; A nyugat-iriáni partoktól délre hétfőn tüzet nyitottak indanés felségvizeken őrszolgálatot te!L jesítő torpedó-naszádok ellen, Az összecsapásnak halálos ál­dozatai is voltak. A holland gyarmatosítók erő­szakos cselekedete — akár ar­cátlan agresszió, akár csupán túlzott idegesség következménye —, mindenképpen megnehezíti a békés tárgyalásokat Közben New Yorkban az amerikai dip­lomácia is tevékenyen beleszól az ügybe. Stevenson, az Egye­sült Államok állandó ENSZ- képviselője U Thanttal tárgyalt; aki viszont külön levélben szó­lította fel tárgyalásokra a szem­benálló feleket. Hogy milyen! irányú ez a “közbenjárás-“, ar­ról U Thant levele tanúskodik, A levél ugyanis egyáltalán néma tesz említést Indonézia törvé­nyes nyugat-iriáni jogainak helyreállításáról. Az indonéz kormány, bár* mily erélyesen követeli is Nyu- gat-Irián visszacsatolását, kitarí azon álláspontja mellett hogy ki kell meríteni a diplomáciai úton való rendezés összes lehe­tőségét. A hollandok azok, akik máris fegyverhez nyúltak, e A3 ő makacs ragaszkodásuk a gyar­matosításhoz lesz az oka, ha nem sikerül békés megoldási találni. , Az MSZMP KSzponii Bizottságának távirata A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táv­iratban Üdvözölte a Len gye! Egyesült Munkáspárt Közponö Bizottságát a Lengyel Munkás­párt megalakulásának 20, év« fordulója alkalmából. Egy asszony a közéletben gény uram nem lenne asztmás — most éppen leltározni van. — Az ilyen könnyebb munkák­ban segít a közösnek..: Az én dolgom előmozdítói meg most már a gyerekek. Marika lá­nyom, a legidősebb, a tizenhét- éves Rózsika, meg a fiúk is... Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és kettő... három ál­talános iskolás legény “vonal be- egymás után ,— Ha mi összefogunk — foly­tatja Vénné —, csak úgy ég a kezünk alatt a munka... Igaz? és mosolyogva a gyerekekre néz. Édes kis Irénke! — ve­szi át most Rózsikától a pólyát az egyik kisfú és mégszeretget- ve piciny húgát, tovább vándo­rol tatja az iskolás “órgona- sípok« sorát lezáró, éppen az imént érkező Erzsikéhez (Csak áz általános iskola második osz­tályában nem képviselteti' ma­gát. a Vén-család.) — ö a mi kitűnő tanulónk — mutatja be az édesanyja a szép. nyúlánk növésű, nagy fe- lérmasnis kislányt. — Nagyon szeretnénk, ha tovább tanulna, vinné valamire... Tanárai na­gyon rajta vannak, azt mond­ják: föltétlenül érdemes . A család otthon talált tagjai ól"vannak már az ebéden. Az skolások meg — miután otí- loriival cserélt ék fel rendes el­őzéküket — önkiszolgáló mó­don az ebédhez látnak. Az asz­talon ott áll a jókora fazék* ínycsiklandozó illatú levessel; mellette pedig egymásra rakva a tiszta tányérok, kanalak. Ki­ki elővesz egyet, rner a leves­ből, utána pedig a stelázsi pol­cain elhelyezett tálakból esze« getik a lepényt. Meghitt családi kép! Szemem sorra pásztázza a gyerekeket éa nem is állhatom szó nélkül: — De szép gyerekek! Nehe­zen tudnék közülük választani, •— Hm — mosolyodik el szin­te átszellemültél! Vénné -* csak hát ez az otthoni . ruha rajtuk,.. Hiába, kímélni kell a rendeset. Mondom is nekik sokszor: Rajtunk, az én gyerek­koromban — mert mi is tízen voltunk testvérek — körülbe­lül így nézett ki « rendes gönc,- amit úgy örököltelv: a kisebbek) a nagyobbaktól... De tessék talán megnézni most a szekré­nyünket — invitált be a szo­bába, s bemutatta, a nagyobb lányok takaros ruhatárát Az öltözködésről én » táplálkozás tartalmasságáról szóve tovább a szót jutottam el a család jövedelmének fel­jegyzéséig. ' — Eddig 25 és fél mázsa ga­bonát, 10 tnázsa 90 kiló krump­lit. több mint egy mázsa cuk­rot kaptunk többek között Egész családunknak körülbelül 1200 munkaegysége van. érté­két még nem tudiuk pontosam de azt már igen. hogy' előbbre illunk, mint tavaly. kotmány Tsz sertésgondozója és ellenőrző bizottsági tagja, ta­nácstag. Tízgyerekes édesanya és a vállán ennyi tisztség? — vet­hetné fel csodálkozva bárki. Jó­magam is ezt tettem, amikor a községi tanácsnál és benn, a tsz központjában róla hallot­tam. Megismerésének vágya “hajtott« ki hozzá a tanyára, a sertéstelepre. Finom,, kemencében sült le­pény illatú konyhában akadtam rá a nagy család két — megle­petésként későn erkezett — leg­ifjabb tagjának társasagában. Alig öthónapos Ikrek. Irénke és Lacika. Lacika, a fiúk sorát lezáró ötödik édesdeden szu­nyókál, s közben csöpp kis szá­ja el-elhúzódik mosolyra. Irén- ke nyugtalanabb teflhészetü. Most éppen oka volt a nyöször­gésre, mert báj történt benn a pólyában. Az ugyancsak nagy gyakorlatú anyuka szakavatot­tan- tisztába teszi, s a pólyáé risasszonyka az időközben ud­varról előkerülő * Rózsika nénje tarjára vándorol. Mi meg be­szélgetünk. — Hogyan győz ennyi- -min­ien* :egy asszony, egy -tízgyere- tes mama? — teszem fel az tlső kérdést, és ő természetes cözvetlenséggel. mondja: — Nem' is olyan nehéz. . gaz, könnyebb volna, ha szé­tfő! vannak már azok a sertésfalkák, amelyek mellett hét-nyolcéves korában oly sokat didergett?! S hol a “gazduram« — aki számára ő csak “hé, te!« volt — földvásárlási tervei, vá­gyai? Múlik az idő — ez az élet rendje. És fakulnak, kopnak a régi, keserű emlékek. Egy azon­ban — éppen kískanász korá­ból váló — valahogy olyan plasztikusan él benne még most is. Erről'így beszél: — Nagy volt a falka — me­sélem sokszor az envéimnek. Volt vagy harminc dav^b Ége- delem rossz disznók! Sohasem volt tőlük nyugtom, mert egyik erre, másik amarra nyargalt,' túrt mindig. S az az átkozott zsombékos rét, a sok piócával! Juj, de megkínoztak nem egy­szer! Rátapadtak az amúgyís mindig térdig kirepedezett lá­baimra .., De még az is hagy- ján. Hanem amikor kancsuká­val verte el a lábam szálát a gazda!... — Jóska fiam erre megszólal: Anyuka mindig ezt meséli... Ez talán igaz se lehetett... — És látja, elvtársnő, ez a jő. ők már el sem tudják képzelni, hogyan is volt a mi gyerek­korunkban. Kedvesarcú. gyöngyfogsorá és nagyon beszédes szemű asz- szonyka mondta el nekem eze­ket. Vén Józsefne, a tízgyerme­kes édesanya, a kunszállási Al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom