Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-28 / 304. szám
4. oldal 1981. december 28. esfitörtSk Kecskemét történetírója Román írók Kecskeméten 7őo fitty ik (János A Katona József emlékév n megnyitásakor az emlék- biaotiság emléktáblát leplezett le a kecskeméti Jókai utca 1. számú házon, melyben a múlt század első évtizedeiben a kecskeméti piarista gimnázium működött Az emléktábla azt közli, hogy ebben az iskolában tanult Katona József, Klapka György, Táncsics Mihály és Homyik János. A három előbbi név egykori viselői, mint irodalmunk vagy történelmünk kiválóságai, országosan ismertek. A negyedik, Homyik János, azonban nem eléggé ismert még nálunk sem, pedig működése, bár akadémiai megállapítás szerint is túlnőtt e kecskeméti határokon, mégis elsősorban Kecskemét történetének kutatását szolgálta. 1/ i volt hát Homyik János? Kecskemét város történetírója, aki egész életét arra fordította, hogy megírja szülővárosa, Kecskemét történetét, ami az ő működése előtt legnagyobb részben feltáratlan volt. Homyik János Kecskeméten született 1812. október 14-én, többgyermekes iparos szülőktől. Huszonkét éves korában került Kecskemét város szolgálatába, ahol helyettes levéltámok. aljegyző, majd főjegyző lett. EbThurzó Gábor az Amen című kitűnő Dovelláskötetet és a mozaikokból elég jó egészet formáló József és Putiíámé című regénye után egy látszatra könnyű, túl olvasmányos kisregénnyel: A szégyennel lép az olvasók elé. Az olvasmányosság a könnyedség azonban nem jelent megalkuvást valamiféle kompromisszumot a «magas irodaiam« és a limonádészerű olcsó igénytelenség közt A kisregény témája az, hogy egy negyvenhét éves, családos geofizikus professzor beleszeret egy tizenhétéves üres. züllött hazug lányba, s eddig rendezett életének harmóniája megbomlik. Szakítani próbál de nem tud. El hidegül családjától elidegenedik barátaitól szembekerül saját fiával A lány közben megcsalja. kihasználja, de a professzor ennek ismeretében sem tud szabadulni a lánytól saját szenvedélyétől S amikor visszatér családjához; munkájához, régi környezetéhez: akkor érzi ismét azt a biztonságot, amelyet elvesztett akkor érzi ismét »egynek« önmagát, s hogy “én és az aki valójában vagyok: egy és ugyanaz az ember«. A szerző kitűnően körvonalazza a tudósok, főorvosok, Dü- renmattért rajongó intellektuel- lek »-felső tízezrének« világát és a szajhák, selyemfiúk züllött környezetét a két főhős háttereként A professzor vívódását: a züllött lány iránti szenvedélye és közéleti pozíciójának megfelelő élete közt — remekül ábrázolja az író. Ungvári Tamás egyik kritikájában indokoltan “-bosszantó foltnak«, vulgáris ellenpontnak tartja a professzorral szembeállított KISZ- titkárfiú alakját A kisregény éréke a jó problémafelvetés, a két főhős remek portréja, a magával ragadó jelenetek, szituációk teremtése, a történetet egy-egy villanásnyira megszakító, emlékező jellegű, a tegnapot és a mát keverő szerkesztésmód és nem utolsósorban az, hogy az írói ábrázolás reflektorfénye csak a lényeget világítja meg. Thurzóra talán hatott Kosztolányi idegen szavakat kerülő, tömör és találó párbeszédeket, mondatokat alkalmazó stílusa. | póztalansága. eleganciája. Mily ben az állásában működött 1848-tól némi megszakítással 1883-ig, majd két évi nyugalom után 1885. október 8-án meghalt Hivatalának ellátása mellett minden idejét a város oklevéltárának összeállítására, múltjának felkutatására, s ezek alapján történetének megírására szánta. M unkájának (Kecskemét 1 város története oklevéltárral) első kötete 1860-ban jelent meg, Szilády Károly nyomdája nyomtatta ki. Művét Kecskemét város tanácsának *s általa az egyetemes városi közönségnek« ajánlotta. A további kötetek 1861-ben. 1862-ben és 1866-ban kerültek ki a nyomdából. Az első kötet Kecskemét területének a honfoglalás előtti történetét s a város történetét a mohácsi vészig, a második a török időket, a harmadik a törökvilág és a kuruc-karszak közötti átmeneti időt, a negyedik a kuruc-korszakot tárgyalja. Kecskemét város Hajagos Illés, volt szabadságharcos bon- védőmagy, polgármester kezdeményezésére elvállalta az egész mű kinyomtatásának költségét, s így lehetővé tette annak a nagy nyilvánosság és az utókor elé juttatását. A műnek a tudományos világban is nagy sikere sokat tud kifejezni egy-egy hasonlattal! Pl.: “•Anni tüntetőén belémkarolt, mint egy kibontott lobogót, úgy vitt.« Vagy: “Ügy szorított magához, mintha forgószél akarná letépni rólam.« A szégyen című kisregénnyel Thurzó Gábor nem lépett előbbre, nem érte el novellái színvonalát, de talán a József és a Putifárné vonalát folytatva, igényességét, csillogó íráskultúráját megőrizve — egy gondolatokat ébresztő kitűnő olvasmányt adott kezünkbe. Szekér Endre Ónodvári Miklós: A sárga (2.) — Disznó! — tört ki belőle magyarul, bár nem értette, mit mondott a francia. — Trotyli! — sziszegte Klári, és tüntetőén az ajtó felé fordult A szürkeruhás, magas férfi ekkor haladt el az asztaluk előtt. Szöszi Annához hajolva megjegyezte: — Nézd, milyen snájdig ma a doki. — Ismered? — kérdezte megélénkülve Anna. — A lágerben mindenki ismerte. Orvos. Nőgyógyász. Ha valakinek kellemetlensége támadt, a dokihoz fordult és minden rendbejött, Olcsó és specialista .,. Egy szuszra hadarta el. De Anna arcára kétkedés ült. Szöszi tovább sorolta, hogy bizonyítsa jólértesültségét. — Otthon becsukták miatta. A lágerban is ráfizetett egy asszony, aki nem várta meg, amíg a doki teljesen kijózanodik ... — Te mióta ismered? — Volt mór vele dolgom .. még otthon — válaszolta Klara és felhajtotta a maradék Coca Colát. Mozdulata elárulta, hogy már nem értékeli sokra a disszidált •rvost. Valóban: amikor a nickel,svolt: a Magyar Tudományos Akadémia a harmadik kötet megjelenése után az 50 aranyas Marczibányi-jutalommal tüntette ki, s megállapította, hogy a mű “a legjobb várostörténeti monográfia, mely példaképül szolgálhat«. Szilágyi Sándor nagynevű történettudósunk szerint Homyik »városa történetét a magyar történet kiegészítő részévé tette«. Az általános elismerés meghozta Homyik Jánosnak az akadémiai levelező tagságot is. Sajnos, azonban igaza volt Horayiknak, hogy egy ember élete és munkaereje nem elég ahhoz, hogy ily nagy munka elvégezhető legyen. Az ő műve is befejeződött a negyedik kötettel. s így csak a szatmári békéig (1711) terjed, a későbbi időkre csak az adatgyűjtést tudta elvégezni. Nagy számú jegyzeteit a levéltárunk őrzi. U omyik Jánosnak még két 11 nagyobb munkája van. Az egyik Pusztaszer Története, mely Kecskemétet akkor különösképpen azért érdekelte, mert Felső-Pusztaszer , Kecskemét birtoka volt. Ezt is Szilády Károly nyomtatta ki i 865-ben. Másik nagy jelentőségű műve Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Ez sokáig csak kőnyomdai sokszorosításban volt meg, s a város csak 1927-ben nyomtatta ki. Sajnos, ez is csak a XVIII. század derekáig terjed, szerzője már nem tudta befejezni. Hálás szülővárosa elismerte érdemeit halala után ;s. Megfestette az arcképét, nyugvóhe- lyére sírkövet állíttatott, utcát nevezett el róla. Az akkori Katona József Kör pedig 1891-ben emléktáblát helyezett el a szülőháza helyén levő templomon — 1894-ben és 1935-ben emlékkönyvet adott ki érdemei és munkássága megörökítésére. S most már emléktábla hirdeti nevét az iskola falán is. ahol egyfcor tanult. dosszié dorfi lágerban futólag találkoztak, régi ismerősként üdvözölték egymást. Az orvos sokat csevegett Klárival, s a női barakk lakói között hamarosan elindult körútra egy finom kis pletyka a disszidált lányról és a disszidált orvosról. A pletyka körbejárta a lágert: itt elvettek belőle, ott hozzátettek, mindenki tovább színezte saját fantáziája szerint. Mire az orvos fülébe eljutott, kerek kis mese lett belőle, de ügyet sem vetett rá, nevetve legyintett. Klári közben Becsbe került, lokálokban, éjjeli mulatókban keresett, s talált is szerencsét. Amikor pedig egy véletlen találkozás itt is összesodorta őket és Horváth doktor beszámolt a lágerban költött meséről, mindketten jót mulattajk. Ez a történet éppolyan messze állt az igazságtól, mint amilyen távol álltak ők egymástól. Klárinak azóta is, egy percig sem jutott eszébe, hogy hálóját az orvosra is kivesse ... A könnyűvérű nőcske sokkal pénzesebb férfiakra vadászott, s amikor a szemüveges orvos egyvonalba ért vele, csak egy közömbös pillantást vetett feléje. — Pá, kicsikém — súgta halkan, gunyorosan kuncogva és tekintetét ismét a franciára fóréi’’tóttá. Hátha... gmi nem si- 'tuTI Annának, sikerül fúnái) neki. KöirrwESPoic Thurzó Gábor: A szégyen Dr. Váry István December 26-án a Magyarországon tartózkodó román íróküldöttség két tagja, Létay Lajos a Romániában megjelenő Ütünk című irodalmi újság fő- szerkesztője, Állami-díjas költő, és Aurel Ráu, a Kolozsváron megjelenő Steaua című szépirodalmi folyóirat főszerkesztője Kecskemétre látogatott. Megtekintették a város nevezetességeit, elbeszélgettek néhány kecskeméti íróval, majd ezt követően visszautaztak a fővárosba. Alábbiakban közöljük Létay Tmü>s román Állami-díjas költő egyik versét, melyet lapunknak ajánlott. Két diófa Udvarunkon két diófa nőtt volna, ha meenőtt volna, de csak egy van, de csak egy nőtt, csak egynek az ága lett zöld, a másik már rég kiszáradt, nem sarjadt fel diófának, cifranyelű kis bicskámra panaszkodik gyönge ága, gyönge törzse erre tört le, pedig anyám tette földbe, bár édesanyám akarta árnyat nőni az udvarra, déli árnyat, esti csendet, hol a vén majd megpihenhet. pJem engedtem, hogy megnőjjön, hogy pihenő árnyat szőjjön, azt gondoltam, szebben szó! a fűzfasípnál a diófa: lemetszettem, kótya gyermek, diót csak az egyik termett —, mégis annak árnya hun rám, kit levágtam, az borul rám, az bólingat délben estét, anyám innen nézeget szét; nem szól, néz csak, eérvre hallgat, mécse hallik messze gallynak, zöld gallynak, hogy odahajlóu húst legyezhetnék az arcon ... • Udvarunkon két diófa nőtt volna, ha megnőtt volna, de csak egynek ágy leti) zöld} egyikről már ettem diót, a másiknak hangja se volt, s ha lett volna, ügy sincs már meg, én se vagyok többé gyermek — hej, diófa, hej, diófa, he szomorú lett e nóta! LÉTAY LAJOS Cikkünk nyomán Nem a DÁV December 20-i lapszámunkban „Falbontás felelőtlenül” címmel cikk jelent meg, mely elmarasztalja a DÁV-ot a Nagykőrösi utcai óvoda faláttöréséért, és az óvodás kisgyermekek egész napos fagyoskodásáért. A cikkben foglaltakat kivizsgáltuk és az alábbiakat állapítottuk meg: Valóban lelkiismeretlenség olyan munkát végezni, melynek folyam ányaképpen az óvodások a jól fűtött kályha ellenére is hideg teremben kénytelenek eltölteni a napot. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a cikkben említett munkát nem a DÁV szerelői végezték. A feszültségáttérésnél felmerülő belső rendezési munkálatokat nem a DÁV végzi. Az áram- szolgáltató felszólítására ezt a fogyasztó köteles elvégeztetni szerelőipari vállalattal, ktsz-el, vagy kisiparossal. Jelen esetben is az történt, hogy az óvoda, illetve annak gazdasági szerve megbízott egy magánkls' na rost a fogyasztásmérő átszerelésével. — Meglehetősen későn, a legvolt a hibás nagyobb hidegben, égy nappal a határidő lejárta előtt fogott hozzá a kisiparos a munka el-, végzéséhez, a falbontáshoz. A felelősség tehát a megrendelőt és a kisiparost terheli. A ftszültségátlérések utcai és más külső munkáit a DÁV Nagykőrösi Üzletigazgatóság épí. ési csoportjának emberei vég- zik Magyar István osztályvezető: és Kocsis Pál művezető Irányi-* tásával. A csoport nem tartozik a kecskeméti üzemvezetőség műszaki irányítása ala. így an-: nak december 20-i munkájáról Dancsházi Lajos művezető nem, tudott számot adni a szerkesztőség telefonhívásakor — bár aznap a csoport a Nagykőrösi' utcában dolgozott. Innen adódhatott a félreértés. Meg kell jegyeznünk végül, hogy az építési csoport vezetése és munkája ellen eddig semminemű kifogást nem emeltek sem kívülállók, sem a vállalat vezetése. Hová István ‘ üzletigazgató Az orvos nem hallotta a lányok beszélgetését A recsegő Wurlitzer és a tiroliak okozta hangzavarban amúgy is nehéz volt eligazodni. Egy üres sarokasztalhoz ült, kopott velúr kalapját hanyag mozdulattal a székre dobta, a pincértől gint rendelt, egyhajtásra kiitta és elgondolkozva bámult az üres pohárba. Arckifejezéséről ítélve olyannak tűnt, mint aki embert ölt, vagy most készül erre a lépésre. A körülötte zajló kávéházi életről nem vett tudomást, gondolataival volt elfoglalva, amelyek úgy kergették, űzték egymást agyában, mint gátjait vesztett zúgó folyam habjai. Az ital mámoros kábulatba ejtette, keze ökölbe szorult, máskor egész teste elernyedt azoktól a gondolatoktól, amelyek nem hagyták nyugodni, s amelyek egymással versengve szinte kiabáltak agyában: „Énrám hallgass, énrám hallgass!” Tekintetével Elzát kereste. Sejtette, hogy nem jön el és meghiúsul az ábrándosán kiszínezett randevú. De titkon, a szíve mélyén mégis reménykedett: hátha eljön! Délután felhívta. Elza lakása nem felelt. Csigalassúsággal telt el az idő estig. Az utcákat rótta. Az óráját ötpercenként megnézte, s újra meg újra összerakosgatta a legutóbbi találkozás emlékeit. Más gondolatok viszont azt sugallták, hogy jobb lenne, ha felállna és elfutna innen, amíg nem késő. Hiszen azt sem tudja, voltaképpen ki ez a lány és mi rejlik Elza közvetlensége és barátsága mögött. — Nincs pénzem, reménytelen a lövőm. Mint az űzött vad. úgy futkosott a világban, menekült orvos vagyok, alig néhány schillinggel a zsebemben. Mit akarhatok én Elzától, ettől a titokzatos nőtől, akinek pénze, autója, egzisztenciája van, akinek olyan sok barátja van . .. S mit kaphat tőlem Elza? Mit akarhat hát? Ki ő? Oh, mennél jobban ismerem, annál jobban látom, hogy milyen keveset tudok róla. Ezek a gondolatok nem hagyták nyugodni. Újra, meg újra visszatértek. Észre sem vette, hogy egy távolabbi asztalhoz két férfi ült le és minden mozdulatát figyelik. Máskor is megfigyelték már. Azt sem vette észre. Két hőnap óta tervszerűen követik, számontartják és valahol egy sárgafedelű dossziéban bejegyzik minden lépését. Emberek hajolnak a dosszié fölé, tanulmányozzák, vizsgálják egyéniségét, vitatkoznak fölötte. Valaki már nagyon sürgeti, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz és eldöntsék végre, érdemes-e vele foglalkozni, lehet-e rá számítani? Másvalaki viszont igyekszik ezt megakadó I vozi i i j Kicsoda az egyik és mit akar a másik? Ezt sem tudja! Minderről semmit nem tud; ebben a világvárosi rengetegben, a mii« iiós tömegben sokkal elveszet« tebbnek hitte magát, álmodni sem merte, hogy valahol számontartják, féltő gonddal vi« gyáznak rá. Eszébe sem hogy az amerikai hírszerző, központ titkos ügynökei fr&lózyáld körül, s csak az alkalmas tiillá- natra várnak. ..hogv mint a polip, feléje nvóüsák csápjaikat és megmarkolják. (Folytatjuk.)
