Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
1961. december 24, vasárnap 9. oldal Mi érdekli, mi a véleménye? HAT MJAT «'ÁIASZ Új bútort szeretnék.. H Hárman, Pemy Irén, Eszik Sándorné és Kohl Antal nyakunkba vettük a megyét, hogy emberekkel kiszámítatlanul találkozva feltegyük a választ váró kérdést: mi érdekli, mi a véleménye? Utunk során találkoztunk és beszélgettünk egy dédnagymamával, az intézete végleges és méltó elhelyezéséről álmodozó csillagásszal, a bádogot használati tárggyá formáló ifjú szakmunkással. Csak ügy találomra benyitottunk egy nyugdíjas új lakásába, vitatkoztunk az öreg kőművessel és éleelődtünk a nősiilés előtt álló ifjú tizedessel. Sok érdekesség gyűlt a tarsolyunkba: emberi gondok, kívánságok, elismerés, messze tekintő célkitűzések. Hat kérdésünkre kapott ugyanannyi választ ez úton tárjuk az olvasó elé. »Ha munkánk sikerrel jár, kijutok Bulgáriába« — mondja 111 Márton csillagász. Ezek után bizony nehéz a csillagászt személyes vágyaira1, terveiről faggatni. De azért megpróbáljuk. íme. a válasz: — Mostani méréseink alapján a felső légrétegek sűrűségére akarunk következtetni. Ha munkánk sikerrel jár. lehetővé válik, hogy részt vegyek a jövő évben Bulgáriában megrendezésre kerülő, űrhajózással kapcsolatos, nemzetközi konferencián í .. Akit „megihlet" a csillogó lemez — Mi érdekel? Főleg a szakmám. Bádogos vagyok a kecskeméti Ezermester Ktsz-nél? Érdekes-foglalkozás az enyém... meg aztán szép is. Különösen a díszműmunkát szeretem, mert abban találok »-fantáziát«. Egy jól sikerült tetőcsúcs - vagy manzárd-ablak elkészítése mindig örömet okoz számomra. Hogy miért? Azt is elárulom: mert a sima bádoglemezt szinte életre lehet kelteni; Józsa István, az ifjú szakmunkás, nemcsak munkahelyén, — otthonában is szívesen tölt Józsa István, a csillogó lemezek »ezermestere«. időt díszítő elemek megalkotásával. Valóságos »ezermester«. Van villanyégővel világítható miniatűr emlékműve," aminek az az érdekessége, hogy 120 darab Ids lemezből áll. Esténként, ha nincs programja, előveszi szerszámait, és tervrajzait maga elé terítve dolgozni kezd. Néha késő éjszakáig.. i Ilyenkor minden másról megfeledkezik. Csak a díszekké formálódó lemezdarabkák kötik le figyelmét! — Kevés a bádogosoknak írt szakkönyv — mondja. — Tudomásom szerint eddig Zdcnek V. Kleinhampl csehszlovák szerző Bádogosmunka cimű. magyarra fordított könyve jelent meg-. Ennek nagy hasznát veszem tervezgető« közben, sokat tanulok belőle. Ha lehet, egyik karácsonyi kívánságom az lenne: írjanak nekünk is több szakkönyvet. aki mentegetőzve kísért a konyhába bennünket. — Tetszik tudni, a kémény elromlott, és úgy befüstölte a lakást, hogy most újra kell festeni — magyarázta Ubomyák néni. A rövid ismerkedés során megtudjuk, hogy Antal bácsi — aki 37 esztendeig hivatalse- gédestoedett a városi tanácsnál, s három éve, éppen hatvanév® korában vonult nyugdíjba — szenvedélyes könyv- és újságbarát. No meg alkalmi "-háziasszony« is, ha a szükség úgy kívánja. Az új lakást a múlt évben kapták. — Ha hamarabb jött volna ez a társadalmi rendszer — jegyzi meg Antal bácsi —. már régen saját házam lett volna... — Mik a terveik a következő esztendőre? — Új bútort szeretnénk venni a szobába... ha közbe nem jön valami ... — És egy függönyt is a nagy ablakra — toldja meg Ubornyák néni. »Egészség és béke legyen« — így nyilatkozik Ubomyák bácsi, tői, mésztől maszatos menyecske a konyhából előszólitotta a ház asszonyát: Ubomyák nénit, „4 kislány fel van már szemelve..*“ Ferenc József harckocsizó tizedessel a Szakmáit Községi Tanácsnál hozott össze a véletlen. Egy heti szabadságra jött haza szüleihez Tatáról. Az éjjel érkezett, s u sza- badságos levelét pecsé- telteti most le. A végrehajtó bizottság titkára érdeklődéssel nézi az alacsony, éiénk szemű, fekete hajú fiú zubbonyán díszelgő jelvényt. — Mivel érdemelte ki? — Bevonulásom után, még tavaly bekapcsolódtam a- „kiváló katona” mozgalomba és sikerült a vizsgákat, letennem. Ezért kaptam meg november 7-én a Magyar Népköztársaság Kiváló Katonája jelvényt, hozzá háromszáz forintot és egyheti szabadságot. — S mivel tölti napjait itthon — vesszük át a szót. —• Levágjuk a disznót, beszélgetünk, el- borozgatunk a papával ... Jó kis bora van! Meg persze, a disznóölést elő is kéül készíteni, fát vágni például... — Maga döfi a nyakába a kést? — Azt már nem! Gyilkolni én nem szeretek! Aztán megint a szabadságra terelődik a szó. Kiderült, hogy ifjú katona barátunk — bevonulása óta — ezúttal hetedszer érkezett szabadságra. A vb-titkár mosolyogva meg is jegyzi: — Hát maguk üdülőben vannak! Ám Ferenc Józsi sem maradt adós: — Ja, kérem, a hadseregnél is a munkája szerint értékelik az embert! Talpraesett válasz. De tegyük fel mi is a két kérdésünket: — Mi érdekli a legjobban a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonáját, Ferenc József harckocsizó tizedest? Ha álmából keltették volna fel a kérdéssel, talán akkor is éppen ilyen határozottan válaszolt vouna, ahogyan most sorolta: — Mint katonát, legelsősorban az, hogyan alakul a német béke- szerződés ügye. Hajlandók-e a nyugatiak tárgyalni? Mert ha igen, nem lesz kötött a határidő. Az újságokat böngészve úgy értékelem, szelídülnék már. Én nagyon bízom benne, hogy beadják a derekukat. Tudják azok, hogy nálunk van az erkölcsi és a haditechnikai íöc lény! — S hogy mi a kívánságom? Egyezzenek meg mielőbb, hogy békében élhessünk, nyugodtan dolgozhassam a jászszentlászlói termelőszövetkezetben, ahol agronómus vágyóit, hogy családot alapíthassak... Búcsúzóul, az ajtó kilincsét fogva, még ennyit fűzött hozzá: — A kislány ki van már szemelve, csak az „akadályokat” kell még leküzdeni odáig.., helyi tanács és a megyei vezető testületek minden másban rendkívül sok segítséget ad talc a csillagdánál:, csupán ez az egyetlen dolog, amely. 1 a megértésre talált is, de a. megoldás stádiumába mindmáig nem jutott el. iíözvéleménykutató kőrútunk során felkerestük a bajai csillagvizsgáló tudományos munkatársát, III Mártont is. Sokoldalú, széles érdeklődésű egyéniség, a művészeti, a politikai, technikai események épp oly intenzíven vonzzák, foglalkoztatják, mint más hasonló, gondolkodó mai embert. S hogy a beszélgetés mindezekről mégis mindig a csillagászathoz kanyarodik vissza, az a hivatása iránt legteljesebb felelősséggel érző emberre vall. — Mi az, ami a legjobban és a legtöbbet foglalkoztat? — ismétli meg kérdésünket, majd néhány pillanatnyi csend után szinte bocsánatkérőm vallja: — A csillagda elhelyezésének sorsa. Talán unalmas lehet maguknak, hisz az elmúlt években többször is cikkeztek róla, de még mindig nem oldódott meg helyiség-gondunk. Maholnap itt állítjuk fel az ország második legnagyobb távcsövét, de íme, ebben a munkaszobában — s a légi istállóból összetákolt irodahelyiség omladozó mennyezetére mutat — rövideden távcső nélkül is láthatjuk a csillagokat ... Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk — s ezt 111 Márton is hangsúlyozta —, hogy a Méltó otthon nélkül a csillagda „írjanak még többet a munkásokról” munkásokról, mert tudja, izgalmas, érdekes ám a mi életünk is! Miután fogadalmat teszek, hogy jómagam is megszívlelem tanácsát, csak ezután hajlandó egyéni terveiről is nyilatkozni. Igaz. erről már egy kicsit óvatosabban: — Nem mondhatnám, hogy valami különösebb tervem lenne... Van négy gyermekem — kettő férjnél —, és egy takaros, kétszobás házam... Meg vagyok elégedve... Ja, igaz: egy fürdőszoba még elkelne, — éppen ilyen, amit most csinálunk. Meg aztán férjhez kellene adni, illetve megnősíteni a másik két gyereket is.;. De más igazán nincs! E erényi Laci bácsinak egy fürdőszoba a vágya, ilyen, mint amihez most rakja » csempéket. Öt hónap óta új, hatlakásos társasház épül a kecskeméti Nagykőrösi utcában. — Azért iparkodunk ilyen nagyon, s dolgozunk sokszor szombat, vasárnap is — mondja Berényi Laci bácsi, az építőipari szövetkezet kőművese —, hogy az első lakók már az új lakásban ünnepelhessék az új esztendőt.;. Egy szokatlan kérdéssel vágunk közbe: — Szokott-e újságot olvasni, s mi érdekli legjobban abból, amit a lapok írnak? — Hát hogyne szoktam volna, legkiváltképp a Petőfi Népét. .. Most már be merem vallani: kissé gyanakodva, a helyzet kínálta kedveskedésként fogadtam e szavakat, de a továbbiakban emlegetett »mulasztásokból« rá kellett jönnöm, hogy mégiscsak a ml lapunkról van szó. Laci bácsi ugyanis így folytatta— Nem értem, miért írják le annyiszor, hogy a szövetkezetekben így meg úgy vetnek, meg így meg úgy osztozkodnak... — De Laci bácsi — próbálok védekezni —. magának is haszna van abból.;. Ha ott 161 csinálják, több kenyér jut a maguk asztalára is... — Igen, igen... És a mi munkánk az kevésbé hasznos? Én például 1921 óta dolgozom a szakmában, itt a szövetkezetnél meg kilenc éve... Mennyi mindent építettünk azóta. Tehát többet, még többet írjanak a A kecskeméti Bethlen körút 8-as számú bérház egyik lakásába találomra csengettünk be. Nyílt az ajtó, s egy festékbékéssé?, egészség Ignácka öntevékenykedik az új ház jelpadlózott, lakhatóvá tett szobájában. Zománcozott tá- lacskát kapott le éppen a tűzhelyről. Tyhű, de forró volt! Megrázta kis kezét, majd jóízűen falatozni kezdi az illatos krumli-gombócokat. — Éhes vagy, életkém? — kérdezi dédnagyanyö annyi szeretettel, hogy önkéntelenül is arra gondolok: érdekes, hogyan hatványozódik a szeretet, mire a kismamából dédnagymama lesz... — Egyem a kis lelkit! ö szokott vigyázni rám, amikor rosz- szul vagyok, elszédülök — mondja Boromissza néni, aki gyomortdegességtöl és érelmeszesedésben szenved. Beszélgetésünk szűk körben, és mégis széles skálán mozog. Az öttagú kis család és a tá- gabb család, az Űj Elet Tsz életéről, további sorsáról. S amikor arról kérdezem, mi érdekli legjobban és mi a kívánsága, a dédnagymama összevonja a két kérdést és szívből jövően így foglalja össze: — Az érdekel, hogy egészséges lennék. Szeretném, ha olyan gyógyszert találnának fel, amitől az én bajom is szépen meggyógyulna. Azután meg jo lenne húsvétig, de legalább is a jövő év végéig befejezni, bepucolni a házat... Meg, hogy legyen békesség, egészség. Ne legyen háború, hogy a népek élhessenek, dolgozhassanak... A már sok mindent megért, egyszerű idős asszony szavai tehát három kívánságot tartalmaznak. A mesebeli tündérre hiába bíznák teljesítésüket. De szívből kívánjuk, hogy az emberi tudomány újabb és újabb sikerei, a kis család egészsége, munkabírása és a világ dolgainak elrendezésében feltétlenül diadalmaskodó józan ész segítsen valóra váltani ezeket a dolgos életüket mégis megszépítő óhajokat. Boromissza Ferencné a dédunokával. parasztjai tömörültek. És mindenképpen új életet kezdtek Boromissza Ferencék is, akik volt tanyai lakhelyükről ide, a szállásra költöztek be. Űj épületet — nagy házat — építettek a régi helyett. ~ Hogy mennyibe van eddig? Én bizony nem is tudom. Ügy árulgattuk össze apródon- ként. Eddig még volt jószágunk, ez, az, de nem tudom, hogy hogyan lesz ezután... — mondja a 64 éves dédnagymama, aki a hatéves kis Xgnáccal együtt a ház „őrzője”, vezetője. — A fiatalok — az unokám, akit kilenc hónapos kora óta mi neveltünk és kedves felesége —, nagyon bíznak hozzá. Ök már részeltek, régebb óta a közösben vannak. De az én ■uram a nyár óta van benne, 6 még nem tudja, mi lesz a fizetség ... A dédanyó óhaja:! 'Az ü] Élet nevet vette fel a termelőszövetkezet, amelybe egy évvel ezelőtt a Kalocsa melletti Negyvenszállás dolgozó
