Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
Tőserdőtöl a Sugovieáig Téli barangolás megyénk tájain Nem pihen a komp léi a% erdőben Fehér köntöst öltött a táj, hó lepte be a Tisza-parti Tőserdőt. Téli álomba merült a 300 holdas erdő, csupaszon merednek a hatalmas tölgy-, nyár- és kőrisfák ágai, — s hó csikorog a lépteink alatt. <4 Kiskunsági Erdőgazdaság iMstélyának földszinti lakásából férfi igyekszik kifelé. Vállán vadonatúj fegyver — mellette hű kutyája szaglássza a nyomot. Vribinszki István, a fakitermelés műszaki vezetője vadászni megy. Sok a nyúl, a fácán, a vadkacsa — és szép számban vannak az erdőben őzek is. Vribinszki évek óta itt él a családjával, s a nyári „idegenforgalom” után vágyta már a téli csendet. Mert nyáron Kecskemét, Kiskunfélegyháza és a környező községek dolgozóinak kedvelt kirándulóhelye az erdő. Vasárnaponként egyenként vagy kisebb-nagyobb csoportokban, családostól keresték fel és majális majálist ért. Évente több ezren fordulnak meg e pihentető helyen. A szünidőben itt táboroznak az úttörők — és festőink is gyakran megfordulnak a Tőserdőben. Azt mondja az erdő lakója, hogy eddig Bozsó János festőművész örökítette meg a legélethűbben az erdő hangulatos szépségét. A Tőserdö egyébként természetvédelmi terület: óvják a 30 —ÍO méter magas, 100—120 éves tölgyeket. Az erdőgazdag nagy gondot fordít rá, s ebben az évben öt hektár betelepítéséhez fogtak hozzá, amelyet a tavasz- szal fejeznek be. Nemesnyár-, éger-, kőris- és tölgyfa-csemetéket ültetnek... A vadász elbúcsúzik. Füttyent kutyájának, vállára emeli fegyverét és halad tovább az erdő mélyébe. Körülötte sziporkázó gyémántként csillog a frissen hullott hó. Nyárról álmodik a tó Dunapatajtól délkeletre, a Szelidi-tónál vagyunk. Gyógyító hatású mélykék vizének hullámai zajtalanul verdesik a túlsó- parti nádasokat. Szegélyén nyaraló-épületek emelkednek. A leg- nagyobbik épülőfélben van', a nyár elejére készül el. A megszelídített homoki táj A Hosszúhegyi Állami Gazdaság érsekhalmi üzemegységébe vezetett utunk. A buckákon könnyedén átlendülő, megművelt táblák simulnak bele az erdős, facsoportos tájba. A 3400 holdnyi terület nagy részén gazdag gyümölcsösök és szőlők beláthatatlan sokasága. Bentebb házak, istállók. A képen látható épületcsoport a Savanyú major. így hívják, ki tudja miért. Az üzemegység irodái körül a permedé kék függönye zonja be a gyümölcsfákat — különleges színhatást kölcsönözve a köi- nyezetnek. S pár száz méterrel odább, a buckák között földegyengetó gépele dolgoznak: a telepítéseié- .... T~~..........hez »gyalulják« le a homokdombokat. Az évszázadok alatt elvadult tájat az ember- teremtő munkája megszelídítette, gazdaggá varázsolta, s teszi ezt íolyton- folyvást. Mondják, hogy akik régebben elmentek erről a környékről, s évekig nem jártak errefelé, most visszajőve, nem ismernek rá. De hogy e vidék arculata mennyit változik még, — már jól tudják azok, akik eddig is íormálgatták, s most', a télen is Autónk tempósan halad megyénk egyik csücskétől a másikig. Üvegén keresztül elénk tárni »szűkebi) hazánk« különböző tájainak megannyi szépsége. S mind e mögött érezni az embert, akinek munkája révén szépül, formálódik a táj, de ő maga is. Alszik a mező, az erdő, a Víz — de nem halt meg most, télen sem az élet. Gyere velünk, kedves olvasó, s megengedhető patriotizmussal légy büszke megyédre, amelyben nemcsak a kenyered keresed, de amelynek gazdagodásáért te magad is munkálkodtál egész éven át. A szél most az úr a Dunán — hajó nem jár rajta, az azúrba játszó ultramarinkék-színű hullámok zajongva feleselik vissza a nyarat. A fajszi hajóállomásról december 9-én felvontatták Du- naharasztiba telelni a kikötésre szolgáló álló-hajót, — s Németh István, az állomásvezető, akinek az év többi részében (a vasárnapokat is beleértve) egyetlen szabad napja sem volt, kivette hatvannapi szabadságát. A motoros komp azonban nem pihen. Viszi-hozza az utasokat az itteni és a Tolna megyei part között. Szorg Sándor, Fekete Pál és idős Antus István — a három révész — menetrendszerű pontossággal, kétóránként megjárja a vízi utat. így csinálják jégzajlásig, s folytatják, mihelyt jégmentes lesz ismét a puna. S ha befagy a folyam? Mentőfelszereléssel, csákXyával ellátva gyalogosan vezetik át az utasokat a jégen. Mert az élet nem állhat meg akkor sem, ha — fagy. Évszázadok óta ragyog itt a tó a síkvidék gyöngyszemeként. Fürdött a vizében tatár, török, német, s az üdülés jogát kisajátító klérus, — csak a dolgozók maradtak távol partjaitól. Az utóbbi években azonban mind többen és többen nyaraltak itt közülük is. Az idén már három — köztük egy kecskeméti — vállalat, a helybeli Asztalos Ktsz és egy drágszéli tsz rendezett be itt üdülőt. A most készülő épületet a dunapataji tanács emelteti. Szálloda lesz, tizennyolc szobával, ezer személyesnél nagyobb étteremmel, s ezenkívül mintegy száz vállalat és intézmény szándékszik itt üdülőt létesíteni. A tó pedig a nyárról álmodik, amikor vizével körülöleli azokat, akik szeretik, s akik a környékét széppé varázsolják. Telelni legjobb a Sugovicán Partra húzott az utolsó csónak is Baján a Sugovicáról. A Duna kecses „hölgye” békésen pihen a téli alkonyaiban. A Pe- tőfi-szigeten öblükre fordítva, vízhatlanítva fekszenek a nyáron oly vidáman suhanó motoros és evezős csónakok. Semmi sem zavarja a víz nyugalmát. Ám "a parthoz kötve egy vadonatúj tanyahajú lámpája jelzi: élet van itt. Tiszavirágnak hívják, — a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság tulajdona. Mit keres itt? Fejes János, aki egyébként uszálykormányos, s akinek az őrizetére bízták, elmondja, hogy ittrekedt a Tiszavirág. Közben megmutatja a 12 személyes hálóhelyiséget, a hat kétszemélyes, a technikusi és a gondnoki szobát, a konyhát, amelyeket mind központilag fűtenek, s elmagyarázza azt is, hogy a világítást akkumulátor szolgáltatja. A Tiszát járó munkásai számára szálláshelyül építtette a vízügyi igazgatóság a balatonfüredi hajógyárban. A minden kényelemmel berendezett, belül műanyaggal bo- burkolt, rádióval, televízióval felszerelt vízi munkásszállodát a hajógyárból október végén vontatták el a Balatonon, a Sión, s a Dunán idáig — a Su- govica azonban „rabul ejtette”. Prózai szöveggel ez így hangzik, ahogy az uszálykormányos is mondja: „Alacsony volt a vízállás, s a további öthetes útnak Vásárosnaményig nem mertünk nekivágni. Mert esetleg Szegednél, az sincs kizárva, hogy már Titelnél ránk szakadt volna a tél... Melegebb vize miatt a Sugovica a legjobb telelő.” Lám, még erre is büszkék lehetünk. Összeállították: Tarján István, Hatvani Bániéi, Márkus János, Pásztor Zoltán.
