Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
MUNKÁSVONAT HATVANI DÁNIEL VERSE ; Szlkra-SzCnnel füstölögve > munkásvonat robog az éjben ■ páráznak a kocsik 5 imbolyogva nyöszörögve. < Budapestnek azóta tágul s forogva zenélve, szállva ,> sokezer neon-pupillája. ■í De bent a kocsik j zajos zullogásában az elmaradt faluk csöndje villan s akácos suhogással lágyan , ahol elhervadnak a téli esték / füstös virágai s hogy megszépítsék a dolgok , rengeteg ágaskodó rendjét < hol belezöldülnek a gondok s gabonák növő kalászába / hol az öszök arany-termése ( a lelket fénnyel barázdálja. A tegnap álmaiba mind mélyebbre hasít a tompa kattogás s a cigaretták füstjén átdereng a holnap csupasz nyolc emelettel csepeli gyárkéményckkel dübörgő hidakkal' budai hegyekkel száguldó kavargó ' sikoltó morajló Budapesttel. Csörömpölve kanyarog a munkásvonat falvak mögött hagyja a távolságokat fordul a lélek nehéz földszaggal, csikordulnak a fékek- belezendő! az elmúlt vasárnap repül a szerelvény mint különös madár had. De holnap n nyolc emeletre a kilencedik is rátornyosul s a gőgös gyárkémény füstlombozatba borai, holnap kezdődik újra, az ércricsaj pörögve zúgta hogy fellobogjon a termelés millió szikraszökőkútja. Budapest halld az izzó dalokat, vágtat feléd a munkásvonat. (Folytatás a 7. oldalról.) ság felett, rőt felhőromok tetején, óriási, kerek, vörösen izzó korong gurult egyet feljebb. A fehér takarón piros árnyal: suhanták. Papéi: tanyáján mély, morgó hangon ugatott a rettegett nagy kutya, disznó visított, és egy éles, sivító asszonyhang röpített fémesen csengő káromkodásokat valahová, talán az istálló felé, ahol időről időre nagyot durrant az ostor. Imrének eszébe jutott, liogy nem írta le a számtanfeladatnak feladott tízes szorzótáblát. Az este fázott az ujja és korán sötétedett. Nyugtalanul nézett maga elé. azután aggodalmasan pislogott hidegtől könnyező szemével oda, ahol a kékvefagyott reggeli ködöl: közül messze- messze, a láthatár szélén, az iskola hegyes, háromkéményes teteje emelkedett. Csend volt, csak a lépések csúszkáltak a fagyos havon, és a táskában ütemesen meg-mezörrent a palatábla. A tanteremben alig fűtöttek. Ä város messze volt, a fát nehezen lehetett szállítani, és ebben az évben különben is kevés volt a tüzelő. A tantermet mégis valahogy felmelegítette a padok között szorongó gyerek- tömeg. A levegőben súlyosan, hűvösen terpeszkedett a zsellértanyák szobáinál: ismerős szaga Amikor az imádkozás után leültek, a tanító egy ideig rendezgette a könyveket, beírt az iskolaszereket hitelbe vásárlók közé néhány új nevet, azután gyorsan felállóit, ö is fázott, hosszú, magas feketehajú ember volt, és úgy látszik; mozgással akarta felmelegíteni télikabátba bújtatott testét. Pillantása végigvágott az első soron. Imre lesütötte a szemét, és mereven nézett a pad alá. — I-lázi feladatra mi volt? — kérdezte rekedtes hangon, és kezeit dörzsölve, hosszú, gyors léptekkel járkált a padok előtt. Dap Feri, aki máris úgy öl- * tözködött mint egy nagygazda, felugrott és katonásan összecsapva csinos, a béres által fényesre pucolt csizmáit, jelentette: — Tanító úrnak tisztelettel jelentem, a tízes szorzótábla. A tanító megállóit. Ösztönös mozdulattal megsimogatta a gyerek tiszt-ára mosott, pufók, pirospozsgás arcát, és hogy kielégítse a jó tanuló szorgalmát, mondta: — Hát mutasd csak, fiam, hadd lássam. Feri felemelte a pádról nagy, színeskeretes palatábláját, amelyen éles piros vonalak húzódtál: és diadalmasan, büszkén, kicsit hencegve nyújtotta át a házi feladatot. A tanító rápillantott. A múlt alkalommal, igazgatói látogatáskor éppen a számtannal volt a baj. és most szinte hálás volt mindenkinek, aki dolgozott. Letette a táblát, és Imre felé fordulva kérdezte: — Hát te... — Volt valami előzetes bosszankodás. valami ösztönös félelem ebben a kérdésben. Imre lassan felállott. A hosszú, magas, feketehajú ember mereven nézett rá. Angyalok egymás közt: — Azt hiszem, emberek ülnek benne. Már látni lehetett hogy a hó legfeljebb egy-ké! napot várat magára. Lomha felhődunnákba gyömöszölve ot1 csüngött az izsáki határ felett, várva az enyhülést, hogy kife- selhessen, s fehér leplével betakarhassa a széles mezőt. Egyelőre azonban még dermesztő szél fújt. s a nyái-on oly tüzes napkorong Is úgy festett, mint dércsípte pamutgomolyag, Mintha csak szégyellte volna magát — hamarosan el is bújt a felhők mögé. A reggeli nyolcat sem mutatta még az óra, de az állami gazdaság nyájai már künn tartózkodtak a legelőn, nem mesz- sze a papianyától, amelynek a neve arra utal, hogy a lelkek pásztorlásával foglalkozó egyház tulajdona volt hajdanán. A tanya közelében néhány subás juhász kukoricászárból, ballangóból rakott tűz mellett melegedett, miközben két tömör csoportban a mozdulatlanság látszatát keltve legelték ju- haik a maradék füvet. Odább, a látóhatár peremén, a derengésben alig észrevehetően, egy másik nyáj vonult, mögötte nem subában, hanem a könnyebb mozgást engedő viharköpenyben hosszú kampósbotjával ölezve útját, öreg juhász lépkedett szaporán. Biblikus a kép, a nyár a juhásszal; a történelem sok-sok századába illő — s pillanatra meg is ejt e hosszadalmas időszerűség varázsa. Mert így vonultak és vonulnak még sokáig mezőkön', tér- és időbeli határokon át nyájaikkal 3 juhászok, ahogy az öreg is megyen ott a birkáival. A mát azonban nagyon is jelzi, érzékelteti az állami gazdaság modern istállóinak mögöttem emelkedő épülettömbje, í a nemrég épített hidroglobus "enséges hidegséggel csillogó buzogánya. Elől tehát az időtlenség látványa — körös-körül pedig a [•ohamos fejlődésé, ami már a cözeljövőben avítt lesz, s még ijabbal cserélődik fel. így hát egy felül a véíes határ, másfelől a tágasabb dő fabrikálja meg szememnek is értelmemnek a kép keretét — de belőle most nem érdekel különösképpen más: mint az ember — az öreg juhász. Ahogy meglátott, jön is már, de előbb odaintette a maga nyáját időközben a szomszédságába terelgető ifjabb társát, mint kiderült, a harminc körüli fiát, hogy amíg velem lesz, vigyázzon az ő birkáira is... Idős Molnár Pálnak hívják az öreget. Irdatlan nagy bajuszát, s a haját megszórta már dérrel az idő, de a mozgása, tekintetének parazsa, keményen, csengő hangja, eszének élénk járása legfeljebb hatvannak sejteti éveinek számát, noha hetvenegy tél vonult el fölötte, és ebből ötvenhat a nyáj mellett találta. Amint ballagunk közeli ta- nyaházába, ahová azért invitál, mert látja: korántsem szívlelem úgy a hideget mint 5. a természet édesebb gyermeke — elmondja, hogy pásztordinasztia ivadéka, de őse is. Az apja uradalmi gulyás volt, az ő szíve azonban mindig a birgékhez vonzotta — s három elő fia közül kettő, ifjabb Pál és István, szintén az ő — keresem a szót, de csak ez a helyes kifejezés — hivatását folytatja. S hogy hivatás a szakmája, nz Öreg ezzel támasztja alá: »Tudja, uram, nemcsak tudás, de szív is kell a birkához. Nagyon kényes jószág. Még a hideg őszön is kinn aludtam velük a szabadban, mert nem volt elég hely a ho- dályban, és nehogy bajuk essék.« Két fia is a gazdaságban juhászkodik — s a három Molnáron, kívül még öt pásztora van a mintegy háromezer birkának. A harmadik fiából paraszt lett, hét szintén élő lánya közül pedig ki ehhez, ki ahhoz, legtöbbjük földművelő emberhez ment férjhez; egyikük — traktoros felesége — viszont a cukrász szakmát is kitanulta. Ez a család »nacionáléja« — az apa életének története pedig több mint szabvány pásztorregény, bár úgy kezdődik, mint általában a nyájak bármelyik idősebb őrízőjéé. A pásztoréletet idillinek, a béke szimbólumaként szokták emlegetni; többé-kevésbó az is volt a századok során, s annak számított Molnár Pál számára is az első világháborúig. Akkor azonban őt is elparancsolták a nyáj mellől, ki a frontra, s csak két esztendei tűzvonal-szolgá- Iat után adtak neki szabadságot. Karácsony volt éppen, s erre a napra emlékszik leginkább; a többire nem. mert ha az ember naponta oarolázgat a halállal, végül egyformának látja valamennyit. Abból a háborús karácsonyból ez a kép maradt meg benne el nem homá- lyosíthatóan: amíg Cegléden várakozott a haza, egyik uradalomba szállító vonatra, meglátta, hogy a malomban kukoricacsutkát őrölnek liszttó —- kenyérnek, ünnepi kalácsnak. Később Kecskemét törvény- hatóságii város számadó juhásza lett Bugacon és — »felvitte isten a dolgát«. Erről a takaros tanyasi szobának a falán függő fotográfiák akkor is hitelt ér- < demlően tanúskodnának. ha : Pali bácsi egyetlen szó kom- : men tárt sem fűzne hozzájuk. Az egyik fénykép délceg tar tásban, lóháton ülve ábrázolja — Egy bécsi gyáros feleségé fényképezett le. A másik képen ünnepi menet látszik Kecskemét főutcáján, s a precesszió élén né© Bocskai-ruhás nyalka férfi, köz tűk, szélről Molnár Pál lépdel — István király jobbját húr colták körül a városban, s négyünket beöltöztettek dísznek Az az úriasszony, amelyik i hátam mögül leselkedik, hogj rajta legyen ő is a képen, a polgármester felesége. A harmadik fotográfián kér nő a felső tízezerből, a korabeli legelegánsabb divatnál megfelelő öltözékben. szitu* csimpaszkodva karol a pityké- be-gatyába öltözött juhászba. — Az országos mezőgazda- sági kiállításon tartózkodtarr ekkor. Igen, így volt Mólnál Pál erős férfikorának ideje:: kelléke az uralkodó osztálj kedvtelésének, tartozéka annat a mesterségesen »gyártott« romantikának, amelynek hír« széltében-hosszában bejárta s világot. — Szép élet volt? — Eleinte tetszett. De tudja, uram. végül megundorodtam az egésztől. Attól is, hogy más megyebéli pásztorokkal együtt a Néprajzi Múzeum néhány napra felvitt Pestre. Ügy bántak velünk, akár a majmokkal. Megmérték a testmagasságunkat, még a karunk hosszát is... A Fiume Szállóban laktunk, s ott a portással meg is gyűlt a bajunk. Egy nógrádi öreg kárász ugyanis az első este elővette a dudáját, én meg a ldár- nétomat, hogy egy kicsit elszó- raíkozzunk. Hát nem összeszidott érte bennünket a portás? Hogy azt mondja, mit gondc- 'unk, Bugacon vagyunk tán? Huszonegy esztendeje fel is mondta a szolgálatot, s kisebb íazdák, meg a maga juhait őrizgette Izsák határban egészen 1956 januárjáig, amikor aztán az állami gazdaságba szelődött. — Jobb most? — Nézze, uram, baj most is ran. A legnagyobb baj az, bogy már elmúltam hetvenéves. 3aj az is, hogy a fiatalok ide- lenkednek a juhászkcdásíól. Via úgy van, hogy valaki gon- lol egyet, beáll a nyáj mögé, íztán tönkreteszi a birkát. Felig a legértékesebb jószág, leg- óbban kifizetődik 3 tartása, nert ugye, a gyapjú az va- uta..: S panaszolná az effajta bajomi, de ekkor jönnek érte a lármás üzemegység központjáról, mivel a szőlőmunkások irémiumosztasánál neki is je- en kell lennie. Elviszem az autón, s közben ilmondja. hogy tagja annak u nzottságnak, amelynek döntő a róleménye abban, hogy id kapón prémiumot, ki nem. Ahogy bemegy az iroöá. 'a, tenyerének dombjával szóí- örli bokros bajuszát, s délce- íebben lépdel, mint azon a képen melyiken vagy harminc évvel zeiőtt a kecskeméti polgár- 1 ester felesége kikandikál a iáta mögül. Tarján István — Hányszor mondtam már, egyenesen állj, ne lógasd a fejedet, mintha rongyból volna. Egyenesen, katonásan kihúzod magad éa úgy beszélsz. Imre hallgatott. A sudár, magas ember arcán őszinte elkeseredés suhant. — Na, gyerünk, gyerünk, rni lesz..; — és feleletet nem várva, Idegesen kapta fel a pádon heverő kicsiny, elnyűtt palatáblát, melynek közepén, mint egy folyó a térképen, repedés húzódott. A piszkos madzagra kötött szivacs úgy lógott, mint egy döglött egér. — Nem csináltad meg.. j Már megint nem csináltad meg.., Hát ennyit ér a jó szó? Ezért gürcöl, bajlódik az ember veled? Én itt kibeszélem a lel- kemet, neked meg annyi becsületed sincs, hogy legalább otthon elvégezd 3 kötelességedet... Az ember csak szenved miattatok ... Vékonyujjú kezében idegesen remegett a palatábla. A piszkos madzagon lógó szivacs egyszerre megelevenedett & ugrálni' kezdett. A teremben csend volt. Im- n re érezte, hogy szólni kéne valamit, valami olyasfélét, hogy az ablak kicsi, petróleum nincs, korán sötétedik és kevés a szalma a kemencében. A palatábla csattanva hullott a pádra. A hósszúujjú kéz a gyerek füléhez kapott. A kócos, kerek fej furcsán lendült iobbra- balra. Imre érezte, hogy valahol egy pillanatra felcsap a fájdalom és egykedvűen nézett maga elé. A tanítás megkezdődött. ANTALFY ISTVÁN íffl, ic&datm est etnléltéte Oj hogy’ csillogtak a szemek! Nem volt egy hang, egy nesz se volt! De ott, a széksorok között és ott elől, az aszta? roeUett a sok szív együtt zakatolt. Én nem felejtem soha el! Kinn íagyveszéllyel jött az este, zöld gyümölcs didergett a fán, s benn hetven fiatal a szárnyaló szavakat leste; amelyek úgy törtek elő, nol lánggal, harsogva, dörögve, mint az égbe menetelő lázadások ... mint a rakéták. melyek elhagyva földi vonzást; röpültek a lelkek egén át, majd ... csendesedve, mint szökőkút vizének csöndes csobbanása; vagy mint a kedves szava — lágyan szólt a szívekhez::. ;..ők, hetvenen, hogy’ lesték, várták a szavakat, az ízeket, a versek zengő, új csodáját,- amely ott akkor csak nekik szólt; a székeken előredőlve, izzadt tenyereket törölve; crtve-nemértve-hallgatással) szívüket-lelküket kitárták, a szónak, amely az övék volt; s a szavakat — tudom, Ifjú szívükbe zái Én nem felejtem soha el az ifjú arcok tiszta lángját, a szemek furcsa csillogását, a kedves kis beszélgetést, a pírt az arcokon, amikor forrúsult a levegő, pedig ott, kinn. a fák alatt, a megrettent tőkék között a fagyveszély ólálkodott... ^O&iiujlIá midi m 'ihiött
