Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

1961. november 29, szerda 3. oldal---­Cs ak 5 0 százalék! A BUGACI ERDŐBEN Miért nem teljesíti gépgyártási tervét a Kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezet öt község — Bugac, Jakab- szállás, Bocsa, Szánk és Jász- szentláíszló — határában terül el a nyolc és fél ezer hektáros bugaci erdő. Fenyvesei, homokbuckái — a vadregényes környezet s a ha­mis illúziók táplálóinak mester­Egy-két nap még és üzemel helyiséggel is boréi kedése révén már évtizedekkel ezelőtt hírnévnek örvendett ha­zánk határain túl is a külföld romantikára vágyó pénzemberei körében. Az első hótól már deres az új itt a vadászati idény, A mesterkedés dolgozó né­pünk uralmával megszűnt, — de az erdő megmaradt, s megvan a romantika is, csakhogy más tartalommal. A szocializmus, az alkotás romantikájának levegő­jét érzi az ember e hatalmas terület bármelyik zugában — a Gerendás mennyezet, fUggő kerékre szerelt villanykörték fénye* magyaros székek s — a képen nem látható — búbos­kemence. Kell ennél több kellék, ha a jő vacsora után a va­dászélmények elmesélésére sor kerül a társalgóban? Megyénk legnagyobb szövet­kezeti üzeme, a Kiskőrösi Ve­gyes Ktsz a héten befejezte éves tervét Az Ország kiváló szö­vetkezete címmel kitüntetett kollektíva horganyzott edény­ből, fémtömegcikkből, bútorból, kovács-bognár munkából, ége­tett mészből, kötéláruból, javí­tásból, szolgáltatásból 24 mil­lió forint termelési értéket ál­lított elő. Az év végéig pedig megtoldják ezt az összeget 3 millió farinttaL Nemcsak a tervet, de a gaz­daságos termelés mutatóit is jól teljesítette a szövetkezet. Csu­pán egy dolog rontja eredmé­nyeiket, s ez a szépséghiba: a gépgyártásnál mutatkozó lema­radás. Ha minden jól megy, év végéig sem teljesítik többre vál­lalásukat 50—55 százaléknál. Százötven faipari gépet ígértek, s nem lesz csak 80 darab. A le­maradás viszont azért is kényes, mert a gépek egy részét export­ra rendelték. Gárdonyi elvtárssal, a szö­vetkezet elnökével nem sikerült szót váltanunk. Így a statiszti­kai adatokból, jegyzőkönyvek­ből és hivatalos levelekből Sep- sey Mihály főkönyvelő szedte össze a választ kérdésünkre: Miért nem teljesíti gépgyártási tervét a Kiskőrösi Vegyes Szö­vetkezet? — Szövetkezetünk röstelli a lemaradást, bár rr.eg kell mon­danunk, hogy a felelősség dön­tőrészt nem minket terhel. A 800-as és a 600-as szalagfűrészek öntvényeit ugyanis 1960. negye­dik negyedétől folyamatosan kellett volna kapnunk — Milyen mennyiségről volt szó? — Az első negyedév végéig 30 tonnáról. Ezzel szemben alig kaptunk valamennyit. Annál több volt azonban a vita part­nerünkkel, az Orosházi Vas- és Kályhaépítő Vállalattal, őket jelölték ki az öntvények elké­szítésére, de még a Közületi Döntőbizottság határozata után is póthatáridőt kértek az önt­vények szállítására. Ez már sok volt nekünk. Héthónapi huza­vona után augusztusban kenyér­törésre került a sor. A főkönyvelő trtán Ma­czák Istvánt kerestük, a gép­gyártók művezetőjét Hogyan vélekedik a lemaradásról, s mint műszaki dolgozó, mit tesz hoz­zá a főkönyvelő magyarázatá­hoz? — Egy új profil bevezetése hasonló a házassághoz. Márpe­dig én úgy tartom, hogy rövid ismeretség után ritka a holto­miglan, holtodiglan. Valahogy így jártunk mi is. Az első há­zasság nem sikerült, mert rossz volt a párválasztás. — És az „új asszonyokkal” meg vannak elégedve? — Nem mondhatok semmi rosszat. Az Erőműjavító és Kar­bantartó Vállalat, a Budapesti Szerszámgépgyár és a Kispesti Vasipari Szövetkezet jó partne­rek. Időben és jó minőségben küldik az öntvényeiket — Na, és a „férjben” nincsen semmi hiba? — Célzunk a szö­vetkezetre. Maczák bácsi nem kertel sokat. — Persze, hogy van, hiszen mi sem vagyunk angyalok — felel mosolyogva, aztán komoly­ra fogja a szót. Amit elsősorban felróhatnak nekünk, az a kö­vetkező: Amikor sor került meg­bízatásunkra, nagyobb volt a lelkesedés, mint a műszaki fel- készültség. Többet vállaltunk, anélkül, hogy a partnereket is­mertük volna. Így ért bennün­ket is a meglepetés, hogy ígére­tünknek csak a felét tudjuk valóra váltani. — Panaszt hallottunk a szer­számellátásra is. — l\incs mit tagadni. Ma már látjuk, "hogy egy esztendő kellett volna csak a felkészülés­re. A gépgyártás igen szerszám­igényes munka. A szerszám vi­szont hiánycikk a kereskedelem­ben. Sok mindent így magunk­nak kell elkészíteni, hogy a fo­lyamatos termelést biztosítsuk. — Hol tartanak jelemeg a felszerszámozással ? — A 800-as szalag már kész, itt megfelelő tartalékunk is van A 600-as szalagot most kezdjük és hátra van még a 700-as ván­dorfűrészek felszerszámozása. Persze ami igaz, az igaz. Mind­ez előbb is készen lehetett vol­na, ha évkezdettől kapjuk az öntvényt, ha lett volna ami hajt, ami jobb munkára ösztö­nöz. — Mikor telik le a tandíj idő, és mit ígérnek jövőre? — Akik itt dolgoznak, éle­tükben először foglalkoznak gép­gyártással. Folyamatosan pedig csak alig pár hónapja terme­lünk, de már elértük, hogy mun­kánk minőségével elégedettek az átvevők. Év végéig pedig ele­get teszünk exportkötelezettsé­günknek is. Harminc darab 800- as szalagfűrészt készítünk kül­földi megrendelésre. Jövőre vi­szont sokkal nagyobb célt tű­zünk magunk elé: Szeretnénk minden nap egy gépet elkészí­teni. Reméljük, így is lesz. Sándor Géza Őszi kép egy termelőszövetkezetben Az égboltozat olyan, mint áttetsző, hatalmas üvegbúra, amelynek szélén felhőron- gyok csüngnek. A nap már nem melegít, csak világit, és úgy látszik, megunta a já­rást, mert nyugat felé egyre lejjebb csúszik pályáján. Hamisítatlan őszi kép tárul elénk, amikor Deli Péterrel, a dusnoki Munkás—Paraszt Szövetség Termelőszövetke­zet elnökével elindulunk a gazdaság marhaistállóinak irányába. Mellettünk hosszan nyúlnak el a felszántott, s magot rejtő földparcellák, fe­lettük. játszi kedvvel futkos a szél. Amíg ballagunk. Deli elv­társ szájából csörgedez a szó. Elmondja* hogy a termelő- szövetlcezet, mintán befejezte a vetést, a fokhagyma kiülte­I tésére kerített sort, és mi-iit- egp bizonyításul abba az irányba mutat, ahol a szövet­kezet asszonyai hajladoznak és fürge újjakkal duggatják < a fokhagymát a fekete földbe. < Az istállóban, amelyet már > átalakítottak teleltetésre, \ csendesen kérődznek a hízó- s marhák. Olyan fényes és tisz- í ta mindegyiknek a szőre, í hogy —r miként mondani ( szokták — a légy is hanyatt < < esne rajta. Negyven darab í Í van belőlük, és átlagsúlyuk > 6 mázsa körül mozog. Az el- S nők elmondja, hogy az aszá- < lyos év ellenére meglesz ( munkaegységenként a terve- < zett 28 forint jövedelmük, és 5 ezt annak köszönhetik, hogy \ nagy gondot fordítottak az < állattenyésztésre, annak fej- í lesztésére. Ezt a sertéshizla- > lás is bizonyítja: a tervezett- s nél mintegy 120 mázsával ( adnak több sertéshúst a nép- í gazdaságnak. De terven fe- ? lül nevelik azt a közel 5000 ) csirkét is, amelyek néhány \ hét múlva kerülnek elszállt- ! tásra. i A tagság hangulata jó, biza- S kodva néznek a jövőbe, mert \ látják, hogy munkájuk nem i veszett kárba és a kemény, ? dolgos napok eredményeként ) jut cipőre, ruhára és egyéb ) szükségletük kielégítésére... < A nap már a látóhatár pe- \ remén — még egy búcsúpil- ) lantást vet a földre. Mintha i bearanyozná mindazt, amit a ! tsz- ben látott —, j mi is láttunk. í Bálán Miklós ^ fejlesztés céltudatosságáról ta­núskodnak az erdő fa- és vad­állománya, valamint a központ körül emelt létesítmények. Emitt — jelentős nagyságú parcellán — az új. árkos mód­szerrel ültetett fenyőcsemeték zöldellnek a homokon, s végig az allékon elszórt kukorica­csövek, majd bentebb már fel­állított etetőik bizonyítják, hogy törődnék itt a fácánok és a négylábú vadak táplálásával is. Egy nádsövénnyel elkerített ré­épület falain belül minden ké­nyelmet megtalál a cserkészés- ről fáradtan megtérő vadász: hideg-meleg vizet a zuhanyozó­ban és a mosdókagyló vezeté­kében, modem és magyaros bú­torokat az ízlésesen berendezett kétszemélyes szobákban, a gond­nok feleségének kitűnő főztjét a társalgóul is szolgáló ebédlő­ben. Romantika ez? A javából. Utolérhetett énül gazdagabb, mint & múltban volt. T. L A törzsgárda tagja Alakulása óta dolgozik a Kalocsai Textilfeldolgozó Válla­latnál Csamangó Mihályné. Régebben a paplanrészleg volt a munkahelye, most pedig az ingvarró szalagban mutat példát a többieknek, hogyan kell a munkaidő jó beosztásával minőségi­leg kifogástalan árut készíteni. Csamangónénak még nincs csil­logó kitüntetése. Ahogy jellemezték: csak egyik tagja a torzs- gárdának. A vezetők mégis elsők között említik a nevet, mert munkájára, szorgalmára mindenkor számíthatnak. vadászház nádteteje, jelezve: jöhetnek a vendégek. a többi közt a tsz-éknek szál­lításra kerülő szerfás épület­anyagot is. S hogy ne panaszkodjanak a bel- és külföldi vadászok sem, nemrégiben vadászház épült a számukra. A külsejében régi magyar csárdára emlékeztető a munkásmelegedővel, fürdö- idezett fűrésztelep. jövő évi állomány növelése céljából; A központban a napokban átadásra kerülő modem fűrész­telep áll — ezen dolgozzák fel szén a nyáron még közel 4000 fácánt neveltek — az ősszel en­gedték ki őket az erdőbe, s nemcsak a vadászok szenvedé­lyének kielégítésére, hanem a kártékony rovarok pusztítása végett is. Mindössze 70 tyúk s 17 kakas maradt vissza — a

Next

/
Oldalképek
Tartalom