Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

4 oldal HMít. november 1, szerda A Bánk bán színpadi pályafutásának A Katona József emlék­ünnepségek ünnepi ese­ménye Kecskeméten a nagy drámaíró szülővárosában a Bánk Bán felújítása a Katona József Színházban. Ebből az al­kalomból közöljük ezt az érde­kes tájékoztató jellegű cikket, mely nemzeti drámairodalmunk büszkeségének, a Bánk bánnak színpadi pályafutását foglalja össze. Köztudomású, hogy a Bánk bán először Kassán 1833-ban, másodszor Kolozsvárott 1834- ben került színre. És azok a színészek vitték Budára egy évvel később, akik a kassai, jobban mondva a kolozsvári előadáson sikerre vitték, fel­ismerték nagyszerű értékeit, ki­tünően megformált szerepeit. történetéből évtizeddel halála után már könyvtárnyi terjedelmű értéke­lést, elemzést olvashatott volna. A Bánk bán híre külföldre is eljutott, és három jelentős kül­földi társulat — két német és egy olasz — Magyarországon is bemutatta az idegen nyelvű Bánk bánt. Elsőnek a Sonnen­thal jött Magyarországra a Bánk bánnal 1871-ben, ezt kö­vette Salvini olasz társulata 1897-ben, majd a híres Rein- hardt-társulat 1911-ben. A Bánk bán nagy alakítói­nak emlékét képek, kri­tikák, elemzések őrzik az utó­kor számára, s ha egy-egy ilyen emléket megnézünk, magunk elé tudjuk képzelni a pár év­tizeddel előbb lezajlott nagy előadásokat is. A szavaló, dek­sorát jegyezte fel a színházi történetírás. Szentpétery Zsig- mond, Újházi Ede, Pethes Imre, Somlay Artúr, Rózsahegyi Kálmán, Bartos Gyula és Bihari József adta egymásnak e sze­repet Az első Bánk Egressy Gábor volt. öt Lendvai Márton, majd Bartha, Nagy Imre, Szacs- vay követte. A XX. században a felszabadulásig Kürti József, Odry Árpád, Pethő Attila és Kiss Ferenc alakította a cím­szerepet a felszabadulás utáni Nemzeti Színházban pedig Bes­senyei Ferenc. S ok nagy színész és rendező becsvágyát elégítette ki, próbálta meg alaposan Katona remekműve, de a közönséghez igazán csak most érkezett el — úgy ahogy arról talán még maga Katona sem álmodott. Megtelnek a zsöllyék és páho­lyok olyan közönséggel, akik áhítattal lesik a nagy író sza­vát. Mert ma már nemcsak Arany János és Gyulai Pál tud­ják, hogy legnagyobb magyar drámánk a Bánk bán. Siklós Olga Űtnak indulnak Csaknem minden európai országba szállítunk művészi ke­rámiákat Kovács Margit és a többi kitűnő kerámikus művész nevét világszerte ismerik. Különösen a brüsszeli világkiállítás óta. — Képünk: egy szép kollekció a külföldre induló bájos kerámia figurákból. JÓL TANUL A MAMA! A Bánk bán felszabadulás utáni Nemzeti Színházi előadá­sáról: Bessenyei Ferenc és Tőkés Anna. Az első budai bemutató óta 126 esztendő telt el, s alig volt olyan év, amikor a Bánk bán ne ékesítette volna a budapesti Nemzeti Színház játékrendjét. Az első Nemzeti Színházbeli előadás igaz csak a színház megnyitása után két esztendő­vel, 1839-ben következett be. A Bánk bán első színpadi lé­péseit nagy színészek segítet­ték. Felfedezője is színész volt: Udvarhelyi Miklós. Az ezt kö­vető években még sokáig nem műsorpolitikai okok, a mű igazi értékeinek felismerése, hanem a benne rejlő nagy szerepek le­hetőségei tették szükségessé műsoron tartását. A puszta szá­mok is rendkívül beszédesek. A Bánk bán Budapesten a Nemzeti Színházban 1839 óta mind a mai napig 627 előadást ért meg. De ebből 253, tehát igen tekintélyes előadásszám az utolsó 16 esztendőre esik. S míg 110 éven át évente három- négyszer adták elő Katona drá­máját, addig a felszabadult Nemzeti Színházban ez az átlag 16-ra emelkedett Ezek a szá­mok is érdekesen világítják meg, hogy a kötelező irodalmi penzumból hogyan vált Katona Bánk bánja élő és közösséget formáló erővé a szocialista kul­turális forradalom nagyszerű eredményeképpen, s a megújult közönség kívánsága szerint A Bánk bán első lépéseit, csak úgy mint fennma­radását a kezdeti időkben a szín­művészet nagy képviselőinek köszönhette, mert igazi mélta­tást a kinyomott dráma egy­általán — az előadott mű pedig igen gyéren kapott. Első igazi értékelője Arany János volt 1858-ban, majd két évvel ké­sőbb Gyulai Pál. Kitűnő színé­szeket tett híressé egy-egy sze­repe, s nem egy jelentős ren­dező erejét, képességeit tette alaposan próbára a nem éppen könnyű feladatot jelentő tra­gédia előadása. Míg az első év­tizedekben a színészek szabták meg Bánk bán útját, a hatva­nas évektől kezdve inkább az irodalomtörténet, hiszen az az író, aki életében véleményt a műre csak a cenzoroktól és egy író barátjától kapott, néhány lamáló játékstílust, amely meg­nyitása után nem sokkal oly­annyira divatos volt a Nemzeti Színházban, adott bizonyára né­hány mennydörgő Bánkot és Peturt is. De olyan Igazi nagy színészi alakítások is éltek az utókor emlékezetében, mint Jászai Mari Gertrudisa, aki 1872-től 1920-ig igen sokszor el­játszotta kitűnő szerepét. Ra­gyogó Tiborc-alakítások egész NEM MINDENNAPI látvány­ban van részük azoknak, akik mostanában délután fél 5 táj­ban végigmennek az ágasegy­házi főutcán.. Csillogó, piros és fekete tankos motorbiciklik egész hada, Danuviák és Pan­nóniák serege kanyarodik ki a mellékutcákból, tűnik fel a házak között fél 5-kor. Katonás rendben bekanyarodva az álta­lános iskola udvarán áll meg a karaván. Mohácsi Ferenc iskolaigazgató újságolta el kérdésünkre, hogy az idén nyitotta meg első ízben kapuit a községben a dolgozók esti iskolája, 34-en vették ke­zükbe a tankönyvet, állami gazdasági dolgozók, termelőszö­vetkezeti szakcsoport-tagok ve­gyesen, hogy elemista fiaik, lá­nyaik, példájához hasonlóan ta­nuljanak. ök azok a motorke­rékpárosok. MAR EGY HŐNAPJA járnak iskolába, de az osztálynaplóban hiába keressük az ágasegyházi öregdiákok neve mellett a hiányzást jelző bejegyzést. Egyet­len napot sem mulasztott sen­ki. Segítenek is egymáson, még­pedig szorgalmasan és állan­dóan. A legjobb tanulókat je­lölték ki maguk közül minde- nik osztályban a „bizalmi” munkakör betöltésére. A bizal­miak vállát nem csekélyebb fe­lelősség nyomja, mint az, hogy ösztönözzék társaikat a házifel­adatok pontos elvégzésére, se­gítsenek a tanulásban, a bonyo­lultabb feladatok megoldásá­ban. Persze nemcsak felnőtt segí­tőtársaik vannak az ágasegyhá­zi esti iskolásoknak. HADD MESÉLJÜNK el egy kedves, bájos epizódot, erről az általános tanulási lázról és ar­ról a kölcsönös felelősségérzet­ről, ami megcsendül kicsik és nagyok szívében Ágasegyházán! Vlaszák Benedekné, az egyik állami gazdasági dolgozó szo­kás szerint ellátogatott az isko­lába, hogy megérdeklődje, ho­gyan tanul a fia. A pedagógus előzékenyen közölte, hogy sem­mi baj nincs, minden a legjobb úton halad. Egyszer csak — nem is olyan soká — egy másik látogatónak is hasonló információt kell ad­nia. Vlaszákék általános isko­lás fia jött titokban, kissé pi­rulva — megérdeklődni a ta­nító bácsitól: — Hát édesanyám hogyan tanul? Büszkén újságolta utána osz­tálytársainak: Jól tanul a ma­ma! Bieliczky Sándor R IETTENTO ODRIGUEZ írta: Horváth József J 26. Mindazonáltal Géza úgy erez­te magát, mint aki felszállt egy rohanó vonatra és nem szállhat le róla, mígnem célhoz érkezik. Csak tudná, hol az a cél, és mi­kor ér oda? Aztán itt van, amit az apja mondott: ha tudsz, tegyél vala­mit a többi szerencsétlenért... De mit tegyen? Mit is tehetne ő? Pedig igaza van az apjának. Lángol körülötte a világ, bor­zalmakat görget a fúvó szél, s ő itt üldögél ebben a biztosnak vélt menedékben, de még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy 6zemügyre vegye a zajló események forgatagát. Csak nagyjából tájékozott a város­ban történtek felől. Gulyás bá­csi mondja, hogy a nyilasok öl­dökölnek Pesten és Budán, összeszedik a haladó gondolko­dású, tisztességes embereket gettóba terelik, gyötrik és mé­szárolják a zsidókat. Vér és szenny árja folydogál az őrült nemzetvesztő, Szálasi trónszéke körül. Egyik este is Gulyás bácsi el- ■zörnyedve számolt be arról, amit a városban jártában lá­tott: — Képzelje, Gézuka, ezek úgy terelik, hajtják a szeren­csét'ereket végig az utcákon, mint a barmokat. Ha aztán va­laki lerogyik a lábáról, abba belép uf fan tanak Gézában felforrt a vér: — De hát tűrik ezt? Hagyják magukat? Miért nem rontanak a gyilkosokra? Gulyás bácsi megvakarta a tarkóját; — Bátor példa kellene. Vak­merő, mindenre elszánt embe­rek példája, akik megtáncoltat­nák ezeket a gyalázatosakat. Fodor Géza másnap reggel is ezekkel a gondolatókkkal vias­kodott Valamit tenni kellene... De mit? Mintha a sors elkészült volna erre a kérdésre, ebben a pilla­natban válasszal szolgált Géza éppen felöltözött és ki­tekintett szobájának ablakán íz utcára, amikor három köze­ledő alakot pillantott meg. Két civilruhás, karszalagos >uskás nyilas bandita közrefo •ott egy csapzott hajú, fiata lányt. A lány sápadt volt, s me­reven előre nézett. Tűrte, hogy a két nyilas magával hurcolja. A karszalagos suhancok látha­tóan elemükben voltak, végre kezükbe akadt valaki, akivel szemben érezhették teljes fölé­nyüket Gézának agyába szökött a vér. Megfordult és fel rántotta az ajtót. Lerohant az utcára. Épp akkor ért oda a két bandita, meg a lány. Géza odaugrott hozzájrtk, s karonragadta a lányt Harsány hangon, széles gesz­tusokkal. ádáz indulattal ordí- tot a nyilasokra: — Bolondok megvagytok? Mi­csoda van közötök ehhez a lárv? Ez van a mi emberünk. És a castellanók nyelvén hatal­masat káromkodott Aztán me­gint tört magyarra fordította a szót: — Megtudjátok, ld vagyok’ Mi? Még nem ismertek? Vagyok Rodriguez, Franco tábornok dip­lomatája, na! Eltakarodni, mert megharapok benneteket! Aló mars! Azzal a lányt betuszkolta a követség kapuján, s berántotta az ajtót, ö még kívül maradt és leste a hatást. A két nyilas mukkanni sem tudott a meglepetéstől. Az egyik aztán lekapta a válláról a pus­kát, de a másik gyorsan meg­markolta a fegyver csövét, és ráripakodott társára: — Ne marháskodi, nem látod, ki ez? Ez a spanyol ház! — Én is megmondom, nehogy marha skodni, istenetek ne le­gyen, halljátok? — kiáltott rá- iuk Rodriguez. — A lány a mi­enk, spanyol követség embere, értettétek? Az egyik nyilas ráförmedt a másikra: — Látod, te hülye? Mondtam én, hogy ne okoskodj, hagyd bé­kén ezt a lányt.. Rodriguez látta, hogy győzött. Még egyszer a nyilasokra ripa- kodott: — Mondom, eltakarodní in­nen! Ne meglássalak egyszer Is! És öklét rázva, bement a ka­pun. A kémlelőlyukon kinézett Látta, hogy a két nyilas ijedten egymásra bámul, aztán mind­ketten felvonják vállukat és el­sietnek. Géza egy pillanatra megtá­maszkodott a kapuban. Megtö­rölte homlokát, amelyről most kezdett patakzanl a veríték. A megmentett lány ott állt a közelében és őszinte csodálattal nézte Gézát. Arcáról teljes ta­nácstalanság rítt le, fogalma sem volt, mi történt és miért történt itt vele. Géza nyelt egy nagyot, majd elmosolyodott, csakhogy bátorsá­got öntsön a lányba és megin­dult felé. De még mielőtt meg­szólalt volna, hirtelen ötlete tá­madt és ugyanolyan tört ma­gyarsággal szólította meg a le­ányt, mint az imént a nyilaso­kat: — Nagyon megijedni? Nem kell... Nem félni, itt van biz­tonság. A lánynak arcizma sem reb­bent. Géza kénytelen volt felfe­dezni, hogy kettejük közül csak neki remeg az ina, a lány nem fél, csak éppen nem érti a tör­ténteket. Géza körülnézett, majd karon ragadta a lányt és betuszkolta Gulyás bácsi lakásának ajtaján. Az öreg ott állt az előszobá­ban és szemügyre vette a jöve­vényt. Géza magyarázatba akart fogni, de az öreg egy kézmoz­dulattal világossá tette Géza előtt, hogy mindent látott az ab­lakból. Valóban: már a karúi csapódására felügyelt és az egész jelenetet látta, hallotta. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom