Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
4 oldal HMít. november 1, szerda A Bánk bán színpadi pályafutásának A Katona József emlékünnepségek ünnepi eseménye Kecskeméten a nagy drámaíró szülővárosában a Bánk Bán felújítása a Katona József Színházban. Ebből az alkalomból közöljük ezt az érdekes tájékoztató jellegű cikket, mely nemzeti drámairodalmunk büszkeségének, a Bánk bánnak színpadi pályafutását foglalja össze. Köztudomású, hogy a Bánk bán először Kassán 1833-ban, másodszor Kolozsvárott 1834- ben került színre. És azok a színészek vitték Budára egy évvel később, akik a kassai, jobban mondva a kolozsvári előadáson sikerre vitték, felismerték nagyszerű értékeit, kitünően megformált szerepeit. történetéből évtizeddel halála után már könyvtárnyi terjedelmű értékelést, elemzést olvashatott volna. A Bánk bán híre külföldre is eljutott, és három jelentős külföldi társulat — két német és egy olasz — Magyarországon is bemutatta az idegen nyelvű Bánk bánt. Elsőnek a Sonnenthal jött Magyarországra a Bánk bánnal 1871-ben, ezt követte Salvini olasz társulata 1897-ben, majd a híres Rein- hardt-társulat 1911-ben. A Bánk bán nagy alakítóinak emlékét képek, kritikák, elemzések őrzik az utókor számára, s ha egy-egy ilyen emléket megnézünk, magunk elé tudjuk képzelni a pár évtizeddel előbb lezajlott nagy előadásokat is. A szavaló, deksorát jegyezte fel a színházi történetírás. Szentpétery Zsig- mond, Újházi Ede, Pethes Imre, Somlay Artúr, Rózsahegyi Kálmán, Bartos Gyula és Bihari József adta egymásnak e szerepet Az első Bánk Egressy Gábor volt. öt Lendvai Márton, majd Bartha, Nagy Imre, Szacs- vay követte. A XX. században a felszabadulásig Kürti József, Odry Árpád, Pethő Attila és Kiss Ferenc alakította a címszerepet a felszabadulás utáni Nemzeti Színházban pedig Bessenyei Ferenc. S ok nagy színész és rendező becsvágyát elégítette ki, próbálta meg alaposan Katona remekműve, de a közönséghez igazán csak most érkezett el — úgy ahogy arról talán még maga Katona sem álmodott. Megtelnek a zsöllyék és páholyok olyan közönséggel, akik áhítattal lesik a nagy író szavát. Mert ma már nemcsak Arany János és Gyulai Pál tudják, hogy legnagyobb magyar drámánk a Bánk bán. Siklós Olga Űtnak indulnak Csaknem minden európai országba szállítunk művészi kerámiákat Kovács Margit és a többi kitűnő kerámikus művész nevét világszerte ismerik. Különösen a brüsszeli világkiállítás óta. — Képünk: egy szép kollekció a külföldre induló bájos kerámia figurákból. JÓL TANUL A MAMA! A Bánk bán felszabadulás utáni Nemzeti Színházi előadásáról: Bessenyei Ferenc és Tőkés Anna. Az első budai bemutató óta 126 esztendő telt el, s alig volt olyan év, amikor a Bánk bán ne ékesítette volna a budapesti Nemzeti Színház játékrendjét. Az első Nemzeti Színházbeli előadás igaz csak a színház megnyitása után két esztendővel, 1839-ben következett be. A Bánk bán első színpadi lépéseit nagy színészek segítették. Felfedezője is színész volt: Udvarhelyi Miklós. Az ezt követő években még sokáig nem műsorpolitikai okok, a mű igazi értékeinek felismerése, hanem a benne rejlő nagy szerepek lehetőségei tették szükségessé műsoron tartását. A puszta számok is rendkívül beszédesek. A Bánk bán Budapesten a Nemzeti Színházban 1839 óta mind a mai napig 627 előadást ért meg. De ebből 253, tehát igen tekintélyes előadásszám az utolsó 16 esztendőre esik. S míg 110 éven át évente három- négyszer adták elő Katona drámáját, addig a felszabadult Nemzeti Színházban ez az átlag 16-ra emelkedett Ezek a számok is érdekesen világítják meg, hogy a kötelező irodalmi penzumból hogyan vált Katona Bánk bánja élő és közösséget formáló erővé a szocialista kulturális forradalom nagyszerű eredményeképpen, s a megújult közönség kívánsága szerint A Bánk bán első lépéseit, csak úgy mint fennmaradását a kezdeti időkben a színművészet nagy képviselőinek köszönhette, mert igazi méltatást a kinyomott dráma egyáltalán — az előadott mű pedig igen gyéren kapott. Első igazi értékelője Arany János volt 1858-ban, majd két évvel később Gyulai Pál. Kitűnő színészeket tett híressé egy-egy szerepe, s nem egy jelentős rendező erejét, képességeit tette alaposan próbára a nem éppen könnyű feladatot jelentő tragédia előadása. Míg az első évtizedekben a színészek szabták meg Bánk bán útját, a hatvanas évektől kezdve inkább az irodalomtörténet, hiszen az az író, aki életében véleményt a műre csak a cenzoroktól és egy író barátjától kapott, néhány lamáló játékstílust, amely megnyitása után nem sokkal olyannyira divatos volt a Nemzeti Színházban, adott bizonyára néhány mennydörgő Bánkot és Peturt is. De olyan Igazi nagy színészi alakítások is éltek az utókor emlékezetében, mint Jászai Mari Gertrudisa, aki 1872-től 1920-ig igen sokszor eljátszotta kitűnő szerepét. Ragyogó Tiborc-alakítások egész NEM MINDENNAPI látványban van részük azoknak, akik mostanában délután fél 5 tájban végigmennek az ágasegyházi főutcán.. Csillogó, piros és fekete tankos motorbiciklik egész hada, Danuviák és Pannóniák serege kanyarodik ki a mellékutcákból, tűnik fel a házak között fél 5-kor. Katonás rendben bekanyarodva az általános iskola udvarán áll meg a karaván. Mohácsi Ferenc iskolaigazgató újságolta el kérdésünkre, hogy az idén nyitotta meg első ízben kapuit a községben a dolgozók esti iskolája, 34-en vették kezükbe a tankönyvet, állami gazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti szakcsoport-tagok vegyesen, hogy elemista fiaik, lányaik, példájához hasonlóan tanuljanak. ök azok a motorkerékpárosok. MAR EGY HŐNAPJA járnak iskolába, de az osztálynaplóban hiába keressük az ágasegyházi öregdiákok neve mellett a hiányzást jelző bejegyzést. Egyetlen napot sem mulasztott senki. Segítenek is egymáson, mégpedig szorgalmasan és állandóan. A legjobb tanulókat jelölték ki maguk közül minde- nik osztályban a „bizalmi” munkakör betöltésére. A bizalmiak vállát nem csekélyebb felelősség nyomja, mint az, hogy ösztönözzék társaikat a házifeladatok pontos elvégzésére, segítsenek a tanulásban, a bonyolultabb feladatok megoldásában. Persze nemcsak felnőtt segítőtársaik vannak az ágasegyházi esti iskolásoknak. HADD MESÉLJÜNK el egy kedves, bájos epizódot, erről az általános tanulási lázról és arról a kölcsönös felelősségérzetről, ami megcsendül kicsik és nagyok szívében Ágasegyházán! Vlaszák Benedekné, az egyik állami gazdasági dolgozó szokás szerint ellátogatott az iskolába, hogy megérdeklődje, hogyan tanul a fia. A pedagógus előzékenyen közölte, hogy semmi baj nincs, minden a legjobb úton halad. Egyszer csak — nem is olyan soká — egy másik látogatónak is hasonló információt kell adnia. Vlaszákék általános iskolás fia jött titokban, kissé pirulva — megérdeklődni a tanító bácsitól: — Hát édesanyám hogyan tanul? Büszkén újságolta utána osztálytársainak: Jól tanul a mama! Bieliczky Sándor R IETTENTO ODRIGUEZ írta: Horváth József J 26. Mindazonáltal Géza úgy erezte magát, mint aki felszállt egy rohanó vonatra és nem szállhat le róla, mígnem célhoz érkezik. Csak tudná, hol az a cél, és mikor ér oda? Aztán itt van, amit az apja mondott: ha tudsz, tegyél valamit a többi szerencsétlenért... De mit tegyen? Mit is tehetne ő? Pedig igaza van az apjának. Lángol körülötte a világ, borzalmakat görget a fúvó szél, s ő itt üldögél ebben a biztosnak vélt menedékben, de még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy 6zemügyre vegye a zajló események forgatagát. Csak nagyjából tájékozott a városban történtek felől. Gulyás bácsi mondja, hogy a nyilasok öldökölnek Pesten és Budán, összeszedik a haladó gondolkodású, tisztességes embereket gettóba terelik, gyötrik és mészárolják a zsidókat. Vér és szenny árja folydogál az őrült nemzetvesztő, Szálasi trónszéke körül. Egyik este is Gulyás bácsi el- ■zörnyedve számolt be arról, amit a városban jártában látott: — Képzelje, Gézuka, ezek úgy terelik, hajtják a szerencsét'ereket végig az utcákon, mint a barmokat. Ha aztán valaki lerogyik a lábáról, abba belép uf fan tanak Gézában felforrt a vér: — De hát tűrik ezt? Hagyják magukat? Miért nem rontanak a gyilkosokra? Gulyás bácsi megvakarta a tarkóját; — Bátor példa kellene. Vakmerő, mindenre elszánt emberek példája, akik megtáncoltatnák ezeket a gyalázatosakat. Fodor Géza másnap reggel is ezekkel a gondolatókkkal viaskodott Valamit tenni kellene... De mit? Mintha a sors elkészült volna erre a kérdésre, ebben a pillanatban válasszal szolgált Géza éppen felöltözött és kitekintett szobájának ablakán íz utcára, amikor három közeledő alakot pillantott meg. Két civilruhás, karszalagos >uskás nyilas bandita közrefo •ott egy csapzott hajú, fiata lányt. A lány sápadt volt, s mereven előre nézett. Tűrte, hogy a két nyilas magával hurcolja. A karszalagos suhancok láthatóan elemükben voltak, végre kezükbe akadt valaki, akivel szemben érezhették teljes fölényüket Gézának agyába szökött a vér. Megfordult és fel rántotta az ajtót. Lerohant az utcára. Épp akkor ért oda a két bandita, meg a lány. Géza odaugrott hozzájrtk, s karonragadta a lányt Harsány hangon, széles gesztusokkal. ádáz indulattal ordí- tot a nyilasokra: — Bolondok megvagytok? Micsoda van közötök ehhez a lárv? Ez van a mi emberünk. És a castellanók nyelvén hatalmasat káromkodott Aztán megint tört magyarra fordította a szót: — Megtudjátok, ld vagyok’ Mi? Még nem ismertek? Vagyok Rodriguez, Franco tábornok diplomatája, na! Eltakarodni, mert megharapok benneteket! Aló mars! Azzal a lányt betuszkolta a követség kapuján, s berántotta az ajtót, ö még kívül maradt és leste a hatást. A két nyilas mukkanni sem tudott a meglepetéstől. Az egyik aztán lekapta a válláról a puskát, de a másik gyorsan megmarkolta a fegyver csövét, és ráripakodott társára: — Ne marháskodi, nem látod, ki ez? Ez a spanyol ház! — Én is megmondom, nehogy marha skodni, istenetek ne legyen, halljátok? — kiáltott rá- iuk Rodriguez. — A lány a mienk, spanyol követség embere, értettétek? Az egyik nyilas ráförmedt a másikra: — Látod, te hülye? Mondtam én, hogy ne okoskodj, hagyd békén ezt a lányt.. Rodriguez látta, hogy győzött. Még egyszer a nyilasokra ripa- kodott: — Mondom, eltakarodní innen! Ne meglássalak egyszer Is! És öklét rázva, bement a kapun. A kémlelőlyukon kinézett Látta, hogy a két nyilas ijedten egymásra bámul, aztán mindketten felvonják vállukat és elsietnek. Géza egy pillanatra megtámaszkodott a kapuban. Megtörölte homlokát, amelyről most kezdett patakzanl a veríték. A megmentett lány ott állt a közelében és őszinte csodálattal nézte Gézát. Arcáról teljes tanácstalanság rítt le, fogalma sem volt, mi történt és miért történt itt vele. Géza nyelt egy nagyot, majd elmosolyodott, csakhogy bátorságot öntsön a lányba és megindult felé. De még mielőtt megszólalt volna, hirtelen ötlete támadt és ugyanolyan tört magyarsággal szólította meg a leányt, mint az imént a nyilasokat: — Nagyon megijedni? Nem kell... Nem félni, itt van biztonság. A lánynak arcizma sem rebbent. Géza kénytelen volt felfedezni, hogy kettejük közül csak neki remeg az ina, a lány nem fél, csak éppen nem érti a történteket. Géza körülnézett, majd karon ragadta a lányt és betuszkolta Gulyás bácsi lakásának ajtaján. Az öreg ott állt az előszobában és szemügyre vette a jövevényt. Géza magyarázatba akart fogni, de az öreg egy kézmozdulattal világossá tette Géza előtt, hogy mindent látott az ablakból. Valóban: már a karúi csapódására felügyelt és az egész jelenetet látta, hallotta. (Folytatjuk.)