Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

yei lapja Csak a zseb az oka Galambom Marsit a táppén­zes kartonokat egyezteti. Fiatal, csinos lámyolk dolgoz­nak a Kiskunhalasi Állami Gazdaság központiéiban. Kezük alatt — amint hallottuk — ég a munka. Legtöbbjük KISZ-tag és szívesen neszt vesznek a tár­sadalmi megmaadttlásciikaat ösz- szejöveteleken. A csokorból most Két CsZtvS selőnővel ismertetjük meg ol­vasóinkat. GALAMBOS! MARGIT már tíz év óta dolgozik az állami gazdaságban. Az igazgatóság az SZTK ügyek intézését bízta a fiatal lányra, aki lelkiismerete­sen látja el feladatát. Jó mun­kájáért már többször részesült pénzjutalomban. — A KISZ megalakulása óta tagja az if­júsági szövetségnek. Ott is ma­radéktalanul teljesíti kötelessé­gét. Lantos Magdolna bérszámfej­tés közben. LANTOS MAGDOLNA köz­ponti bérelszámoló. 1957. óta dolgozik. Ekkor lépett a KISZ- be is. Szereti a kulturális mun­kát Főleg a klubestek, az iro­dalmi délutánok szervezésében jeleskedett. Kitűnő szavaló. Leg­kedvesebb költője Petőfi és Radnóti. m B. S. Dunán innen vagy Dunán túl? — Újsolti hétvége — _ Szombaton a Duna túlsó parti­járól induló vízibusz, fedélze­tén a Sztálinvárosban dolgozó munkásokkal, megérkezik az apostagi hajóállomásra. Ojsol- tiak is vannak közöttük, fiata­lok és idősebbek, akik a hét vé­gét otthon, családjuk körében kívánják tölteni. Pár óra múlva hazaérnek. Akik elmentek • •• A tanácselnök szobája abla­kából tűnődve néz utánuk... Egészséges, szorgalmas emberek valamennyien, akikre nagy szük­ség lenne a termelőszövetkezet­ben. Főleg a fiatalokra Idős szüleik és hozzátartozóik nehe­zen boldogulnak nélkülük; a gazdálkodásban számítanak a fiatalabbak segítségére és kitar­tó munkájára is. De hiába kér­lelik őket, hogy maradjanak itt­hon — hétfőn megint visszain­dulnak a túlsó partra, az ipar­város üzemeibe. Üj solton nem fs olyan régen tucatszámra adtak engedélyt más vidéken való elhelyezkedéshez. Mióta új tanácselnök költözött ide, ez megszűnt. Mostanában csak elvétve fordul elő, hogy va­lamelyik fiatal itt akarja hagy­ni a községet. Legutóbb a 17 éves A. Erzsébet és a 22 éves P. Mihály próbált szerencsét... — Jól tudják, mennyire kell a munkaerő a szövetkezetben, hogy a zárszámadáskor jusson mindenkinek elegendő részese­dés. Ha elmennek, két emberrel megint kevesebben leszünk. Ná­lunk mindenkire szükség van... magukra, fiatalokra pedig kü­lönösképpen — ilyen szavakkal igyekezett meggyőzni őket. • 11$ akik maradtak A. Erzsébet és társa megér­tették, hogy maradniok kell. A tanácselnök szavai még világo­sabbá tették előttük a célt: ér­demes saját és mások boldogu­lásáért tovább dolgozni a közös gazdaságban, mert csak így sze­rezhetnek maguknak évről évre nagyobbodó jövedelmet. Vannak aztán olyan kérelme­zők is — bár sajnos még elég kevesen —, akik azért keresik fel a tanácselnököt, mert vala­milyen mezőgazdasági szakmát szeretnének tanulni. küldjük a tanfolyamra, ahonnan januárban jön vissza. Ezután gyakorlati ismereteket szerez a gazdaságban. A hátralevő tanul­mányi időt — öt hónapot — 1963. január 1-ig kell befejez­nie.* Xem hagyják cserben a% öregeket íme, két fiatal, aki nem hagy­ja cserben a tsz-ben dolgozó idős gazdákat! ök már itt ma­radnak velük, és részeseivé vál­nak annak a munkának, amely­nek gyümölcséért érdemes fára­dozni. .. Itt a Duna menti földek bő­ven termő táblái nem fizetnek rosszul a megművelőiknek. A másutt munkát kereső újsoltiak, amikor szombatonként partot ér­nek, ne feledkezzenek meg róla: a folyó menti kis község várja őket haza — véglegesen. Kohl Antal Kenguru bébi: Anyu, jön Apukar £>ftttje, ejnye, katytukám! Az adófizetésről és tanulságairól JßtoU négy. unieretLen aiimnylwz Jobb későn, mint soha Jobb későn mint soha — úgy lát­szik, ezt az elvet vallja Evangélia Callas, a híres ope­raénekesnő mamá­ja, aki 73 éves ko­rában elhatározta, hogy a világot je­lentő deszkákra lép. New York egyik kis színházá­ban mutatja be műsorát, amelyben saját lányát paro­dizálja, s ezzel a mondattal fejezi be az előadást: „Vala- milcor még a lá­nyomnál is szeb­ben énekeltem...” SAJNÁLOM, hogy ott a ta­nácsháza elsőemeleti folyosóján nem adódott lehetőségem, hogy nyugodt légkörben megmagya­rázzam, mennyire nincs igazuk. De talán meddő próbálkozás is lett volna szólni, hiszen se nem láttak, se nem hallottak, csak fájták a magukét. Ok nélkül és felhevültén, a kifejezéseket sem válogatva védelmükbe vet­tek egy adóhátralékos polgárt. Ügy érzem, érdemes még egy­szer rögzíteni az esetet, mely­ben fogadatlan prókátori sze­repre vállalkoztak. K. I. kecskeméti lakos, kötél­gyártó mester. Ez a szakma soha nem tartozott az irigyel­tek közé, de megélt belőle az ember. Családjával együtt K. I. is megélt, szerényen, beosztás­sal erre is. arra is jutott jöve­delméből. Csak az adóra nem akarta futni. Pedig nem olyan teljesíthetetlen az az egy évre kivetett összeg: 1364 forint. A maga terhét azonban mindenki maga érzi a legjobban, K. 1. érezte és éppen ezért sokallta a kivetést. MÓDJA LETT VOLNA az adója mérséklését kérni. Ami­kor késlekedett a fizetéssel, fel is szólították erre. De ő nem kérte, eszében sem volt. — Egy­szerűen nem fizetek és kész... Mit tehetnek velem? .. •• — gon­dolta. így gyűlt össze 1953-ig visszamenőleg 4616 forint hát­raléka. Az adósságot rendezni kellett, nem lehetett halogat­ni tovább. A kamatos kamat csak tovább növelte volna az összeget, K. I. viszont nem volt hajlandó fizetni. Kérvényt sem írt, de ellenállt akkor is, ami­kor a pénzügyi osztály dolgo­zói zálogolási kísérletet tettek nála. Végül mégis lefoglalták az ólban levő egyik sertést. Aztán sor került a transzferálásra. K. I.-né beteges idegzetű asszony, megjelenésekor neki támadt a bizottság tagjainak. Az esetről jegyzőkönyvet vett fel a transz­feráló bizottság, s a sertést el­hozták. KET-HÄROM NAPPAL ké­sőbb K. I.-né még mindig erő­sen felzaklatott idegállapotban került oda a folyosóra a férjé­vel együtt és »visszafizetéssel« fenyegette az adóvégrehajtót. Csak Mező Mihály vb-titkár megnyugtató szavaira távoztak. Kár, hogy ezeket a szavakat­is fizetésből élnek, és az emlí* tett szolgáltatások is sok-sok anyagi befektetésbe kerülnek. DE MARADJUNK csak az orvosi ellátottságnál. A beteg­ség ellen senki nincs »bebizto­sítva«. Képzeljék csak el, ha egy ilyen alkalommal hasztala­nul kopogtatnának a rendelőin; tézet ajtaján, mert mondjuk ilyen szöveg állna rajta: »Nem gyűlt össze az adókból az orvo­sok fizetéséhez szükséges pénz, ezért ideiglenesen szünetel a rendelés.« Vagy tegyük fel, este koromsötét utcákon kellene köz­lekedni, amit ezzel indokolná­nak: »Adó nem fizetés miatt hiányzik a költségvetésből a közvilágítás biztosítására szük­séges pénz.« BÁRMENNYIRE leegyszerűsí­tett és szélsőséges példák is ezek, lényegében mégis igazak. Próbáljanak ezekre gondolni es elgondolkozni azon. mennyire igazságtalanok voltak, amikor a tények ismerete nélkül védelem­be vették és tüzelték K. I.» adófizetésben fegyelmezetlen állampolgárt. Perny Irén A társadalmi összefogás szép példája Mélykútoon az iskola veze­tősége és Budai Géza testneve­lő tanár kezdeményezésére — nagyrészt társadalmi munkával — az általános iskola előtti ré­szen rövidesen felépül egy kor­szerű, salakozott sportpálya. A megépítése már igen indokolt volt, mivel nemcsak a tanulók, hanem a községbeli KISZ-fia- talok sportolási igényeit is hi­vatott lesz kielégíteni. Munkában az ifiú társadalmi munkások ftlM&lyg.d lántybU 1961. október 8, vasárnap Bugyi KataBnnaflc régi térré. hogy beiratkozik a kisállatte­nyésztői tanfolyamra, amelynek elvégzése után, mint jól képzett gondozó, segítheti és irányíthat­ja a Kossuth Tsz baromfitenyész­tését. A kislánynak, terve meg­valósulásáig, már nem kell so­kat várnia: a községi tanács és a szövetkezet javaslatára rövi­desen felveszik a tanfolyamra Szűcs József — szorgalmas, igyekvő fiatalember — egyik reggel így szólt a tanácsháza irodahelyiségéből kilépő Katzen­bach József vb-elnökhöz: — Elnök elvtárs, küldjenek el engem Kisfáiba, az öntözéses növénytermesztő tanfolyamra. Nálunk, a szövetkezetben tavasz- szal 30 holdon lesz öntözéses kertészet, s jövőre szeretnék odakerülni. Úgyis kevés a szak­ember. .. nekem pedig van hoz­zá kedvem. A fiatalember néhány nap múlva megkapta a választ: „El­nem hallották. Nemcsak az adófizetés jelentőségéről volt szó, de ázt is tisztázták, hogy ki, kit bántott és K. / I. egy szóval sem védekezett, hanem hazavezette beteg asszonyát. Adófizetési ügyével még egy­szer foglalkozik a pénzügyi osz­tály. Előfordulhat — ha ezt kö­rülményei is indokolják —, hogy esetleg visszakapja ser­tését, de amíg iparát űzi, az adófizetési kötelezettség teljesí­tése alól nem kaphat felmen­tést. S én most erről az adófi­zetési kötelezettségről szeretnék elmondani néhány gondolatot. KECSKEMÉT 40 milliós évi költségvetéséből mindössze 16 milliót fedez az adó címén a városi tanács v. b. számlájára befizetett összeg. A többi állami segítség, az államháztartásból juttatott pénz. A 40 millió fo­rintból tartja fenn a városi tanács különböző intézményeit: óvodákat, iskolákat, gondosko­dik az orvosi ellátásról, köz­világításról, köztisztaságról — hogy csak egyet-kettőt mondjak hamarjában. A felsorolt mun­katerületeken dolgozó emberek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom