Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

1961. október 8. vasárnap 3. oldal Óvjuk eredményeinket Pankovies Józsefné beszéde Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársiak! A mai vitában úgy érzem, szólnom kell, mint anyának, mint asszonynak; S engedje meg a tisztelt országgyűlés, hogy elmondjam mind a ma­gam, mind megyénk dolgozói­nak nevében, hogy a legteljesebb mértékben egyetértünk azokkal a gon­dolatokkal, amelyeket a ma­gyar forradalmi munkás­paraszt kormány augusztus 25-i nyilatkozata, valamint az országgyűlés előtt fekvő nyilatkozat magában foglal a német békeszerződés ügyében. Egyetértenek vele, s egyben helyeslik a Szovjetuniónak azo­kat a törekvéseit, amelyek ar­ra irányulnak, hogy végre 17 esztendővel a második világhá­ború után megszűnjenek a há­ború maradványai. Végleg el­töröltessenek az emberiség útijá­ból itt Európában azok az aka­dályok, amelyek veszélyes konf­liktus lehetőségét hordozzák magú kban ma is. Az utóbbi hetekben pártna­pokon, gyűléseken határo­zottan állást foglaltak dol­gozóink a német kérdés, a német békeszerződés rende­zése mellett. Kinyilvánították azt a vélemé­nyüket, hogy egyetértenek a Szovjetunió céltudatos, követ­kezetes törekvéseivel, hogy meg kell kötni a békét és pon­Orgoványon másfélmillió fo­rintos beruházással óvoda épül. Helyesebben: épült egy darabig, de a munka abbamaradt. Most két éjjeliőr felváltva vigyáz a félkész épületre, a nép vagyo­nára. A közelmúltban egyikük szabadságra ment. Erre az idő­tartamra — túlórakeret híján — az illetékesek egyműszakos szolgálatot állapítottak meg. Ebből keletkezett a bonyoda­lom. Szeptember 16-án, éjjel 3 órakor, berobogott a községbe egy személygépkocsi és az óvo­da közelében megállt. Az őr — kinek szolgálata éjfélig tartott — kutyájának ugatására ki­ment és köszöntötte a gépkocsi­vezető társaságában érkező személyzeti osztályvezetőt, Ben- kéné elvtársnőt. A vendégek barátságosan eldiskuráltak vele, megtudakolták, s megmutattatták maguknak, hogy hol mi készül. Közben az épülő óvoda túlsó végére hívták az őrt. Megkí­nálták cigarettával, majd el­búcsúztak. Mikor az éjjeliőr visszament a szobájába, nem találta az ébresztő óráját és az őrnapló­ban ilyen felírást fedezett fel: »Ellenőriztem, az őrt nem talál­tam a helyén. Mátra völgyi.« Ekkor döbbent rá. hogy tulaj­donképpen mi történt. Míg a két látogató feltartotta őt, és az épület túlsó végére hívta, egy velük együtt érkezett har­madik személynek fedeztek, aki közben az irodába lopakodott. Furcsa történet. Az egyszeri nagygazda jut eszembe róla, aki először kiküldte egyik cse­lédjét a gulyához, hogy hozzon be levágásra egy tehenet, aztán pedig elbocsátotta a gulyást, amiért a jószágot rajta kívül másnak is kiadta. tót kell tenni erre a veszélyes helyzetre még ebben az eszten­dőben. Szükség van erre azért, mert nem kisebb tét forog kockán, mint Európa békéje és bizton­sága, hiszen ha most nem te­szünk meg mindent a más né­pek szuverenitását veszélyez­tető német revanspolitika meg­fékezésére, visszaszorítására, ez nagyon nagy mulasztás lenne, esetleg helyrehozhatatlan, vé­szes következményeikkel járhat. Az egész emberiség örömmel és egyben nagy szorongással figyeli, ízleli, hogy milyen ér­dekes és nagyszerű korszak­ban élünk. Az ember egyre ha­talmasabbá válik alkotó mun­kájában, s egyre nagyobb ha­talomra tesz szert a természet erői felett. Láthatjuk, amint újabb és újabb népek ébrednek független életre, s alkotóan vesznek részt mind a saját, mind az egész vi­lág sorsának alakításában. Éberségről beszéltem a cím­ben és a vezetői tekintélyről. Nos — engedjék meg — a vál­lalat vétett ellene, amikor túl­óra biztosítása helyett egymű- szakban őrizetlenül hagyta az építkezést. Az éjjeliőr, aki jó­val szolgálatának letelte után még ébren fogadta a látogató­kat, csak dicséretet érdemel. Vezetői tekintélyről pedig akkor beszélhetünk, ha az építésvezető nappali megjelenésekor a háta mögött — még incselkcdésből sem mondhatnak ilyet a dolgo­zók, hogy: »Nézzétek csak, ott megy az, aki az éjjeliőr órájára pályázott!« A történtek után felhívtam Mátravölgyi elvtársat és baráti hangon érdeklődtem a történ­tekről. Nem éppen barátságos hangon közölte, hogy tulajdon­képpen a dolgot csak bízzam rá, mert ő úgy ellenőriz, aho­gyan akar. Valóban nincs beleszólásom, de én is ember vagyok. Ráadá­sul mint jogi személy képvise­lem az építtetőt. Érdekel az ügy. Sajnos, az óra tekinteté­ben szabályos lopás történt, ami az őr helyében engem arra késztetne, hogy feljelentést te­gyek tulajdonom visszaszerzésé­re. Igen ám, de a felettessel nem jó ujjat húzni, mert abból semmi jó nem származik... — gondolhatja az illető, s ezért tartózkodik ettől. Mindezek a kellemetlen gon­dolatok nem jutottak volna eszembe, ha az építésvezető is­merné a Munka Törvényköny­vét és tudná, hogy a dolgozót milyen jogok illetik meg. Ak­kor nem esett volna csorba sem a vállalat éberségén, sem a vezetői tekintélyen. Gyuricza Mihály vb-titkár Ügy tűnik, óriási lehetőségek nyílnak arra, hogy az emberek job­ban éljenek a mi bolygón­kon és élvezzék a tudomány, a tech­nika és a kultúra minden áldá­sát. Amikor ezt a megállapítást tesszük, ugyanakkor azzal is szembe kell néznünk, hogy egyetlen korszak sem volt még olyan riasztó, olyan fenyegető az emberiségre nézve, mint az atomkorszak, melyben ma élünk. Az atomkorszakban és nagy nemzetközi feszültség korszaká­ban élünk ma. Korunk legna­gyobb felfedezése, az atomener­gia ahelyett, hogy minden or­szágban az emberiség haladását, jólétét szolgálná, mint vihar fe­nyegeti bolygónkat és a Föld minden népét. Megyénk dolgozói, munkások, parasztok, értelmiségiek, nők és fiatalok emlékeznek rá, hogy a második világháború milyen szörnyű pusztításokat, szenvedé­seket okozva viharzott végig bé­kés földjeinken, falvainkon és városainkon. Látta a Duna—Ti­sza köze népe, hogyan tiporta végig a náci csizma Kecskemé­tet, hogyan .-.sarcolta meg hatal­mas károkat okozva falvainkat, hogyan pusztította és rabolta eí értékeinket. Mindezeket látta a mi megyénk népe, és nem fe­lejti el, hogy immár két világ­háború szenvedését zúdította a világra és népünkre a német militarizmus. Megyénk dolgozói azonban azt is világosan tud­ják, hogy a véres és szenvedé­sekkel teli múlttól a Szovjet­unió hős katonái, népünk leg­jobbjainak helytállása mentette meg hazánkat. Azon a földön, amelyen vala­mikor a népet letipró földesúri osztály bitorolt minden hatal­mat, s ahol jeltelen sírokban pihennek Héjjas Iván, Francia- Kiss Mihály ártatlan áldozatai, ma a béke és az emberi boldo­gulás ragyogó eredményei szü­letnek és növekednek. A két folyó partjai között ma jelentős iparral rendel­kező mezőgazdasági megye az ország legnagyobb me­zőgazdasági megyéje éli vi­rágzó életét. S ez a fejlődés egyre inkább gyorsul. Megyénkben is befeje­ződött a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, termelőszö­vetkezeteink — hogy csak né­hány jelét mutassam meg en­nek a fejlődésnek — negyven­ezer kataszteri hold szőlőt tele­pítenek és harmincezer kataszt- rális holdnyi újabb gyümölcsöst hoznak létre. Megyénkben ta­lálható az ország összes gyü­mölcsfáinak egynyolcada. Homo­kos vidékünkön százezer hold szőlőterület bizonyítja dolgozó népünk szorgalmát, kitartását és békés szocialista hazát építő szándékait. Szép eredményeink, a szo­cializmus építésének útján született vívmányaink szí­vünk szerint is a mieink. Féltjük és óvjuk ezeket az ered­ményeket és minden törekvé­sünk arra irányul, hogy gyara- pítsuk eddigi sikereinket me­gyénk dolgozóinak, megyénk dol­gozóival, egész népünk javára és felemelkedésére. Megyénk több mint negyedmillió dolgozó asz- szonya, leánya nevében is mon­dom, hogy minden becsületes ember érdekelt abban, hogy az építő, teremtő, alkotásra serken­tő béke megmaradjon és tartós legyen. m A szombati ülést ezután bere­kesztették. Az országgyűlés hét­főn délelőtt 10 órakor folytatja tanácskozását. (MTI) Megjegyzés az éberségről és a vezetői tekmté!yrő! cA monyok — lányok a liz-hen Fiatalok példaképe Vidámság, derű, munkakedv sugárzik erről a lányról, sok faluból elkívánkozó fiatalnak állítunk példaképül. A 21 éves Nagy Margit, a tataházi Dózsa Tsz munkacsapatvezetője „öreg'’ szövetkezeti gazda már. Alighogy elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát, belépett a tsz-be és azóta szinte együtt léleg­zik ezzel a községszerte elismert közös gazdasággal. Nem mulasz­tana a dologból egyetlen napot sem és nem véletlen, hogy mun­kacsapat vezetésével bízták meg. Kedves, szerény, ég a keze alatt a munka. A tavalyi havi átlagkeresete meghaladta az ezer forin­tot és szépen gyűlik — már több mint 250 — a munkaegységei­nek száma ebben az évben is. Szorgalmas munkacsapatával együtt köszöntjük Nagy Mar­gitkát. (P—y.) (Pásztor Zoltán felvétele.) Eszméletét vesztette az ittas motorkerékpáros Közlekedjünk fegyelmezettebben! A Bács-Kiskun megyei Köz­lekedési és Gépjárműveket El­lenőrző Csoport a hét végén három balesetről adott jelen­tést. Október 1-étn a Lajosmizsén áthaladó országos főútvonalon Etzeldorfer Ernőt kerékpár javí­tás közben meglökte az arra haladó NA 05—66 forgalmi rendszámú motorkerékpár. A fiatalembernek az üt-ödés kö­vetkeztében megsérült a bal lábszára, a motorkerékpár pót­utasa. Sasvári Jánosné pedig nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Ugyanezen a napon a Tass határában vezető 51-es számú utón Szalay Géza budapesti la­kos motorkerékpárjával elütötte a gyalogosan haladó Szekeres Margit újpesti szövőnőt, akit nyolc napon túl gyógyuló sérü­léssel szállítottak budapesti la­kására. A balesetért a motor- kerékpár vezetőjét terheli a fe­lelősség, mert nem tartotta be a biztonságos előzésre vonat­kozó szabályokat. A rendőrség megindította ellene a bűnvádi eljárást. Október 3-án este Farkas Mi­hály, Kecskemét. Székelytelep II. utca 10. szám alatti lakos motorkerékpárjával ittas álla­potban tartott hazafelé a dana­földvári betonúton. A kecske­méti homokbányához érve el­vesztette egyensúlyát, s olyan szerencsétlenül zuhant a beton­úira, hogy súlyos agyrázkódás miatt eszméletét vesztette. Fai'kas Mihályt a kecskeméti Honvédkórházban kezelik. Végül egy balesetmegelőzés­ről szóló jelentés következik: Pék Pál a kecskeméti Klapka utcából ittas állapotban akart motorkerékpárjával elindulni: A rendőrség tetten érte, s el­vette tőle a vezetői jogosít­ványt. Talán egy szerencsétlenségtől mentették meg... K. A. Kennedy és Gromiko kétórás megbeszélést folytatott Washington. (MTI) Kennedy, az Egyesült Államok elnöke és Gromiko szovjet külügyminisz­ter pénteken a késő esti órák­ban csaknem kétórás megbeszé­lést folytatott a Fehér Házban. Ezt a tárgyalást sorozatos talál­kozó előzte meg Gromiko és Rusk amerikai külügyminiszter között. Gromiko pénteken délután ér­kezett Washingtonba és magyar idő szerint 22 óra után kereste fel a Fehér Házat. A tanácsko­zás után a szovjet külügyminisz­ter kijelentette, hogy vélemé­nye szerint „a megbeszélés hasz­nos volt”. Arra a kérdésre, va­jon találkozik-e még Kennedy- vel vagy Ruskkal, Gromiko ki­jelentette, hogy nincsenek ilyen tervei, mivel hétfőn visszaindul Moszkvába. Salinger, a Fehér Ház sajtófő­nöke nem volt hajlandó nyilat­kozni a Kennedy—Gromiko ta­lálkozóról. Rusk külügyminisz­ter is csupán annyit mondott, hogy az eszmecsere „érdekes” volt. Kennedy elnök még hétvégi üdülése előtt találkozni fog Mc Namara hadügyminiszterrel. Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Wild Frigyes, Horváth Richárd, Pankovies Józsefné, Járni Gézá- né és dr. Molnár Erik. ( Károly, a külügyi bizottság elnö- I ke, az MSZMP Politikai Bizott- | ságának tagja, dr. Bartha Tibor, (Folytatás a 2. oldalról.) Barcs Sándor előadói beszédét követő vitában felszólalt Kiss

Next

/
Oldalképek
Tartalom