Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-24 / 251. szám

1 oldal 1981. október 24, krd­A Bánk bán újra Kecskeméten Miért lesz kisebb Beszélgetés Seregi Lászlóval, a Kecskeméti Katona József Színház főrendezőjével Éjfélig tartó próbák folynak a Kecskeméti Katona József Színházban. A Bánk bán bemu­tatójára készülnek, s ilyenkor a színház főrendezőjével nehéz találkozni. Seregi László a próbák közti szünetben szakított időt, hogy nyilatkozzék lapunknak a Báni- bán előkészületeiről, rendező elképzeléseiről. — Milyen új felfogás érvénye­sül a rendezésben? — A Bánk bánnak eddigi pá­lyafutása során a rendezői el­képzeléseket lényegében a kü­lönböző politikai korszakok szükségességei határozták meg. 18')8-ban a függetlenségi harcot, a Horthy világban Bánk bán lojalitását és törvénytiszteletét emelték ki, s ezzel csökkentet­ték a trón iránti lázadást. A felszabadulás után a Ti- borc-kérdés dominált. A mi előadásunk igyekszik egy sokré­tűbb Bánk bán produkciót lét­rehozni. amelynek főhőse való­ban a címszereplő, aki képviseli válik. A királyné elleni dühét fo­kozza Tiborc panasza is, de dön­tően banki sértődés az, amely tette végrehajtására ösztönzi. Bánk bán (Simon György) és Tiborc (Jánoky Sándor) jelente a harmadik felvonásban. Melinda (Dévay Kamilla) és Gertrudis (Demeter Hedvig) a negyedik felvonásban. — A díszletezés mennyiben segíti az új rendezői elképzelés megvalósítását? — Díszletezése is eltér az ed­digi hagyományos formától és a jelzett díszletekkel szinte csak hátteret akar adni a drá­mának. Ezzel a szcenikai meg­oldással plasztikusan tudjuk kidomborítani a szereplők jel­lemét és a darab mondaniva­lóját — fejezte be a nyilatkoza­tot Seregi László. Bieliczky Sándor Megszépült a dunavecsei járási könyvtár A megyei könyvtár 50 ezer fo­rintot adott a dunavecsei járási könyvtár helyiségeinek bővíté­sére. kisebb átépítésére. Ebből rendbehozták az olvasószobát, átalakították a kölcsönzőt, neon­világítással és parkettával látták el az összes termeket. Az így megszépült és kibővült járási könyvtárban most már meg tudják honosítani a jól be­vált szabadpolcos kölcsönzési rendszert. a felújított 4x érem egyik oldala... Nemrég kezdték meg az alpári mozi renoválását. Indokolt is, mert a várócsarnok már össze- dőléssel fenyegetett, s az egész épület meglehetősen rozoga. Ott- jártunkkor a tanács elnökhelyet­tese az alábbiakat panaszolta: — A Moziüzemi Vállalat a fel­újítás révén 36 ülőhellyel csök­kenti a nézőteret, mert ebből vesz el a gépház és a várócsar­nok számára. Holott, vélemé­nyünk szerint, a mozi mellett lebontott lakóház helyén lehetne a mostaninál tágasabb váróhe­lyet építeni. A moziépület már korábbi nagyságában is szűkké vált, hiszen községünk 4500 la­kosán kívül idejár a szomszédos Tiszaújfalu háromezer lakója is filmet nézni. — Másik panaszunk, hogy a felújított mozi csak keskeny- film-vetítőgépet kap, holott ko­rábban normál géppel rendel­kezett ...és a másik Az alpári tanács panaszát tol­mácsoltuk Hanesch Lászlónak, a megyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatójának. Tőle a következőket tudtuk meg: — A megye községei az el­múlt öt esztendő alatt áldozatos munkát vállaltak a mozihálózat fejlesztésében. A községfejlesz­tési alapból nem kevesebb, mint 15 millió forinttal járultak hoz­zá új mozik építéséhez, vagy a régiek korszerűsítéséhez. Kele- bia például 170 ezer, Jánoshal­ma 100 ezer forintot áldozott er­re a célra, Lajosmizse több mint 3 millió forintot adott az új szé­lesvásznú filmszínház létesítésé­hez. Sajnos, nem mondható ez el az alpári tanácsról, amely eddig semmiféle erkölcsi vagy anyagi támogatást nem adott, s a jövő­ben sem ígér, hivatkozással a villamosítás és a törpevízmű épí­tésének költségeire. A Moziüze­mi Vállalat pedig nem képes egyedül vállalni egy új mozi lé­tesítésének terhét, hiszen csu­pán a felszereléssel való ellátás egy-egy esetben félmillióba ke­rül. A jelenlegi felújítással is alkalmazkodnia kell a vállalat­nak a pénzügyi lehetőségekhez. alpári mozi A várócsarnokot azért kénytele­nek a nézőtérből kiképezni, mert a rozoga állagú épülethez okta­lan pénzkidobás lenne egy va­donatúj külön csarnokot emel­ni. A keskeny filmvetítő ideig­lenes beszerelése pedig éppen azért vált szükségessé, mert úgy­nevezett fix normál géphez még többet kellett volna „lecsípni” a nézőtérből. A vállalat egyébként ezt csak átmeneti megoldásnak tekinti, s jövőre táska normál­vetítő gépet szerel be, amely nem igényel nagyobb helyet, mint a keskeny, a vetítőszéles­ség viszont a megszokott lesz. Tanulság: A termelőszövetkezeti Alpár növekvő kulturális igényeinek kielégítésére valóban nem lesz alkalmas huzamosabb ideig a most felújított mozi sem. A je­lenlegi helyzet megoldása azon­ban érdeke, sőt kötelessége a községi tanácsnak is «— nem vár­hatja sültgalambként, hogy r Moziüzemi Vállalattól kap majd tágas, korszerű filmszínházat. Az alpári tanácsnak is el kell jut­nia odáig — ahová az említett 15 millió forintot beruházó köz­ségek eljutottak —, hogy saját erejéből hozzá kell járulnia a kulturális problémák anyagi megoldásához. Nem vitás, hogy víz is kell, villany is kell, de a rendelkezésre álló községfejlesz­tési alap ésszerű megosztásával, a feladatok rangsorolásával fel­tétlen mód van arra, hogy a kö­vetkező években — közös erőfe­szítéssel — Alpár is kapjon meg­felelő moziépületet! G. K. 250 mázsa alma exportra A kecskeméti Üj Tavasz Ter­melőszövetkezet mintegy 1500 mázsa almát tárol pincéjében. A kiváló minőségű jonathán, roz­maring és pogácsa válogatásá­hoz a MÉK nyolc női munka erőt bocsátott a szövetkezet ren­delkezésére. A közös gazdaság — bár köz­tesként termeli az almát — eb­ben az évben 150 mázsa expor­tot tervezett. Eddig 250 mázsát szállítottak el. Belföldi fogy asz tásra 600 mázsát terveztek, mely­nek a válogatását most kezdték meg. osztályának, a főnemességnek legjobb vonásait, de egyben kor­látáit is. Már az első felvonásban új színnel gazdagítjuk az előadást. Bemutatjuk a magukból kivet­kezett rr.erániaknak tobzódását, mulatási jelenetét. Az eddigi rendezések figyelmen kívül hagyták ezt a képet, pedig ösz- szefüggésben van Bánk véleke­désével az idegenekről. Bánk a dráma első részében bár látja Gertrudisz kormány­zóságának súlyos hibáit, mégis megpróbálja a királynő és a békétlenkedők közötti konflik­tust kiegyenlíteni. Amikor azon­ban felesége becsületén folt O<xxxxxxxxxxxxxxxxx500000cc-0000000000000cc Pályázati felhívás A Petőfi Népe szerkesztősége pá­lyázatot hirdet olyan irodalmi mű­vek. prózai írások megalkotására, amelyek irodalmi színvonalon a ter­melőszövetkezetek megszilárdulásá­val kapcsolatos témakört, élményt, eseményt dolgoznak fel. A bekül­désre kerülő prózai művek, elbeszé­lések megírásánál a pályázaton való részvételnél elsősorban megyénk íróira, termelőszövetkezeti vezetőkre, falusi pedagógusokra számít szer­kesztőségünk. A pályázat jeligés, be­küldési határidő: 1961. december 1. A pálvaműveket az alábbi címre kell beküldeni: Petőfi Népe szer­kesztősége Kecskemét. Széchenyi tér 1. I. emelet. A borítékon fel kell tüntetni: „Tsz-irorialmi pályázat.** A legiobb írásműveket az alábbi pál'-adíjakkal jutalmazza a «^erkesz- tőség: I. díj 900 forint. II. díj 600 forint. III. díj 500 forint. A legjobb pályamunkákat a lap­ban közöljük. A közlésért természe­tesen külön honorárium jár. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG. —- Francisco az én jobbke­zem. Az én száz karú titkárom. Ügy látom, maguk körülbelül egyidősek, nemde? Ó, eltalál­tam. Tessék, fiatal barátom, fog­laljon helyet. Nem is képzeli, mekkora meglepetés és öröm nekem ez a találkozás. Fran­cisco, szólj kérlek az asszony­nak, hozzon vendégünk számá­ra poharat és frissítőt is. De Francescónak nem is kel­lett mozdulnia. Róza éppen ki­lépett a lakásból a teraszra, egy poharat helyezett Géza elé és a jeges vödörben kicserélte a frissítővel telt üveget. Géza tisztelettudóan meghajolt Róza felé, de az asszony érzéketlen maradt. Persze — jutott Géza eszébe — a követ vendégével a cselédség nem parolázhat. .. A követ egészen lefoglalta magának Gézát: — Beszéljen, barátom, ho­gyan jutott eszébe, hogy ilyen tökéletesen megtanuljon spanyo­lul? — Nyelvész vagyok, nyelv­szakos tanár, és irodalmár is, kegyelmes uram — felelte Gé za. — A román nyelvcsaláddal foglalkozom, néhánv dolgozato­mat az Akadémia is publikálta. És a román nyelvek között is kedvencem a spanyol nyelv, a spanyol irodalom pedig csak­nem olyan közel fekszik a szí­vemhez, mint saját nemzetem irodalma. — Vaya sorpresa! — Mekkora meglepetés! — ismételte több­ször is a követ. Géza szeré­nyen lehajtotta a fejét. — No és mit tud közelebbről a mi irodalmunkról? — fag­gatta a követ Gézát. — Hát... elsőként talán a Poéma del Cid-et említhetném, kegyelmes uram, amely a XI. századnak talán legszebb iro­dalmi remekműve. — Excelente! — kiáltott he­vesen a követ. — Folytassa! Géza csak most kapott észbe, immár egy vizsgázó diák sze­repében érezhette magát. De nem azért volt tanár, hogy ne lelje kedvét ebben a vizsga­játékban. Ezenkívül tudatosan iparkodott a követ legmélyebb bizalmába férkőzni. — Ismerem a Cronica rima- da del Cid-et is... — Hányadik századból való? — kérdezte tanárosan a követ. — Tizennegyedik század — vágta rá derűsen Gésa. mint egy eminens diák. — És márts neveket mondott, amelyek fel- ragyogtatták a követ szemét, kiváltották őszinte elismerését: — Rodrigo Diaz de Biva, Car­los Quinto... Lope de Vega ..: Juan Ruiz de Alarcon..; Pedro Calderon de la Barca... És az­tán a nagy Cervantes... — Kitűnő! No és újabbkori irodalmunk? Kiket ismer közü­lük? — Benito Perez Galdos. Ar­mando Palacio Valdes, Juan Valera, Viconte Blasco Ibanez, Francisco Martinez de la Ro­sa... És a költők közül Jósé de Esprenceda. Ramon de Campoamor, Antonio Machado, Federico Garcia Lorca... Géza nem is folytathatta vol­na. mert a bolondos öreg úr magához szorította, megölelte. A követ felesége, Juanita és a titkár csakúgy elbámult a fiatal magyar tanár tudományán, mint maga a követ. — Istenem, mennyire örülök, kedves barátom . . . A követ hirtelen elkomolyo­dott: — Én tudom, érzem, hogy maga, barátocskám — spanyol származék! Igen, bizonyos, hogy nem csalódom. Kutatta már a családfáját? Géza csaknem elmosolyodott, de aztán meggondolta magát. Derűs, mégis komolykodó ma­radt: — Nem, kegyelmes uram. Nem néztem még őseim után. ámbár nem hiszem, hogy az ön kedvére való felfedezéssel ke­csegtetne. *— Dehogy nem, dehogy nem! —■ kiáltotta a követ — Meg­győződésem, hogy maga spanyol származék! Várjon csak. Talán a maguk Bánk bánjának sógo­rai alkotják az ősi családfa gyökerét.. i — Melinda fivéreire gondol kegyelmességed? képedt el Géza. Igen, miért ne? Nos? Nos? Géza nem is tudta, mit ille­nék felelnie. Hiszen ez csak­ugyan rögeszme. De miért fosz­taná meg ezt a kedves öregurat hiedelmétől? Diplomatikusan válaszolt: — Kegyelmes uram, megígé­rem, hogy alkalmasint komo­lyan megvizsgálom a családfá­mat ... Sajnos, a mostani idők nem nagyon alkalmasak az ilyesmire. A követ szinte a homlokára csapott: — Nahát... igaz. Csaknem megfeledkeztem arról, hogy eb­ben a városban ma különös dolgok történnek. Francisco, menj, fiam a városba, nézz széj­jel. Egy óra múlva visszavárlak. Én pedig rohanok telefonálni Ejnye... maga meddig is ma­rad Juan bácsinál? Géza csaknem zavarba jött. nem készült el a kérdésre 1> hirtelen mentőötlete tárna-1 (Folytatjuk) esik, a saját maga által állított korlátokat ledöntve önbírásko­dáshoz folyamodik és féltékeny­ségében lényegében gyilkossá JIetiintó Irtat VJ Horváth jót,of J jf£ODRIGUEZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom