Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-24 / 251. szám
1961, október 24, kedd V. oldal Három brigád küzd a szocialista címért A hordó útnak indul a hartai Lenin Termelőszövetkezetben A nyár derekán három brigád határozta el a hartai Lenin Termelőszövetkezetben, hogy elnyeri a szocialista címet. A traktorosok a világ első űrhajósáról, Gagarinról nevezték el brigádjukat, a fiatal növénytermesztők Ifjú Gárda néven jegyezték be nevüket a brigádnaplóba, az állattenyésztők pedig nagy költőnk, Peíő/i Sándor neve alatt dolgoznak a kitüntető címért... Most az utóbbiakról számolunk be. A brigád társadalmi munkája A szövetkezet pártirodájában három díszített kötésű eseménynaplót tesz elénk Tiboldi János párttitkár. A Petőfi-brigád naplójában az augusztus 4-i bejegyzésen akad meg a szemünk: „A tehenészetben Harmat Menyhért és Gerencsér István tehenész által javasolt körfejéssel pár nap alatt 100 literre emelkedett a fejési átlag.” gádunfc rászoruló tagjainak, s szövetkezetünk más gazdáinak is.” Fellengzős szavaik ezek? A tettek azt bizonyítják, hogy nem. Csupán egy esetet említünk, amely a segítségnyújtás szép példáját tárja elénk. Él a községben egy idős ember, Karakó András, aki közel jár már a hetvenhez. Nehezen tud a háztáji gazdaságában dolgozni és a felesége is beteges. A brigád gondoskodik róluk. A nyugdíjas termelőszövekezetj gazdának letörték a kukoricáját és hazaszállították a 48 zsák termést. Hat pont foglalkozik a brigád termelési vállalásával. Egy emberként határozik el, hogy az 1961. évre tervezett 2500 literes tejhozamot 3000-re emelik. Ugyanakkor az elmúlt évhez viszonyítva 30 százalékkal csökkentik a tej önköltségét. A száz tehéntől 90 borjút választottak el 130 kilogrammos átlagsúllyal. És itt van még egy bejegyzés, — ami talán a legelejére kívánkozott volna: igazolatlanul senki sem hiányzik a közös munkából! A munka meHett a télen tanulnak is a brigádtagok. Ketten mezőgazdasági technikumba járnak, hatan ezüstkalászos tanfolyamot végeznek és a többi kettő is részt vesz majd különböző politikád és szakmai oktatásban. Fontos ez, mert mint a szövetkezet párttitikára mondja: így lehet valóban szocialista brigád a hartai tehenészeké.., Márkus János Teljesítik exporttervükei Izsák község termelőszövetkezeted ebben az évben 314 vagon csemegeszőlő exportálását vették tervbe. Eddig közel 300 vagon sárfehért szállítottak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba, Nyu- gat-Németországba és Ausztriába. Exporttervüket — a kilátások szerint — napokon belül túlteljesítik. Hatvani Dániel: A Kecskeméti Kádár Ktsz ebben az évben megrendelésre összesen 2000 hektoliter űrtartalmú hordókat készít az ország különböző állami gazdaságainak. Az ősszel két, egyenként 160 hektoliterest a Helvéciái Állami Gazdaság szikrai üzemegységének, két darab 120 hektoliterest Sükösdre, egy darab 121 hektoliteres hordót pedig Vaskútra szállított. Képünkön a kádárok kocsira gurítják a legújabb hordót. Hogyan érhették él ezt az eredményt? A párttitkár tájékoztatása szerint legnagyobb erőssége a Cseresznyés János vezette brigádnak az, hogy a tagjai mindig keresik az új munkamódszereket. Egyikük sem érzi jól magát munka nélkül. Nem egy esetben előfordult — pedig majdnem száz tehénről kell gon- doskodniok —, hogy a tíz tagú brigád valamelyik tagja odament a vezetőjéhez: — János bácsi, elvégeztem a feladatomat, adjon valami más munkát. Így született meg az a vállalásuk, hogy társadalmi munkával rendbe hozzák az istálló környékét. A magánéletben is segítik egymást Lapozgatjuk a brigád munkavállalási jegyzőkönyvét, amely a többi között a kollektív szellem kialakításával is foglalkozik: „Kötelezettséget vállalunk, hogy mindig segítjük egymást és felelősséget érzünk egymás munkájáért De nemcsak a munkahelyünkön, — a magánéletben is segítségére leszünk briTanulnak is a tehenészek Az állattenyésztő brigád tagjainak vállalása nem marad üres szó. Mindent elkövetnek, hogy vállalásaikat túl is teljesítsék. Ebből a munkából a brigádvezetőtől kezdve minden tag egyformán kiveszi részéit. A 43 éves Harmat Menyhért régi tehenész éppolyan lendülettel dolgozik, mint a fiatal Varga Tibor, az egykori cseléd gyerek, akit szorgalmáért és becsületességéért most javasoltak a párttagok sorába. iiiniiiiiiaiiaiiiiiiiianiiiiitiiiiMiKiiiiiiiiiiiiaiiiiiiMiiiai Versenyző tszcs»k A helvéciai Ezerjó Termelőszövetkezeti csoport a község másik három csoportját néhány héttel ezelőtt versenyre hívta ki a betakarítás és a vetés mielőbbi elvégzésére. A csoportok elfogadták a kihívást, s az eredmény máris megmutatkozik. A kialakított nagytáblákon szorgalmasan vetnek, s legkésőbb november 15-ig mindegyik tszcs-ben földbe kerül a mag. A munkákkal az Oj Barázda Tszcs-ben haladnak a legjobban. A Szabványügyi Hivatal figyelmébe Miért legyen olcsó, ha drága is lehet A technológiai osztályon mindenki foglalt. Számítások egész sora követi egymást. Hogy jövünk ki jobban az önköltséggel, milyen anyagméret lesz a legmegfelelőbb, hányféle változtatásra lesz szükség a gyártástechnológián, hol jelentkeznek a többletköltségek? Mindez a lázas munka a Szabványügyi Hivatal által 1962-re tervezett új bevésőzár-szabvány előkészítésére irányul. Üzemünket, a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatot a bevéső ajtózárak sorsa érdekli, mert jövőre is 180 ezer darabot gyártunk, annyit, mint ebben az évben. Ezt a gyártmányt eddig feketelemezből készítettük. Egyik megrendelőnk, az ÉM Vas- és Szcrelvényanyagellátó Vállalat közölte, hogy az általunk bemutatott finomlemezből készült ajtózárakat elfogadja. Ezt azonban a Szabványügyi Hivatal nem volt hajlandó tudomásul venni. Állítólagos külcsín és felületi finomság hiánya miatt az ajtózárak előállítását hidegen hengerelt acélszalagból kívánja gyártatni velünk a fekete finomlemez helyett. Ha elfogadjuk javaslatukat, akkor a népgazdaság érdekei ellen cselekszünk. De beszéljenek inkább a tények. Ha a bevéső ajtózárakhoz az egyébként megfelelő fekete finomlemez helyett hazai hengerlései acélszalagot használunk, akkor a többletköltség kilónként 1 forint 44 fillér. Ha az eiőbb említett ajtózárakhoz csak importanyagot tudnak részünkre biztosítani — anyagrendeléseinknél legtöbbször ez a gyakorlat —, akkor a kilónkénti többletköltség 3,69 forint. A tervbe vett 160 000 darab bevésőzár házának elkészítéséhez több mint 35 tonna hidegen hengereit acélszalag szükséges. Tehát ez azt jelenti, hogy ezt az egy gyártmányt a Szabványügyi Hivatal «►kívánságára« 110 ezer forinttal drágítanánk meg. Tudjuk, hogy nem a mi feladatunk annak eldöntése, hogy jogos vagy jogtalan a Szabvány- ügyi Hivatal előírása. Annyi azonban bizonyos, hogy a külcsínre és a felületi finomságra való hivatkozás kicsit sántít, hiszen a bevésőzárat rendeltetésének megfelelően az ajtószárnyba helyezik. Így senkinek sem bántja a szemét, hogy fényes-e vagy sem. Ráadásul minden valamire való ajtót befestenek használat előtt a zárólemezzel együtt. Gacsályi István Száraz a föld, de járja az eke 1. — NEM HINNÉM, hogy akad még megyénkben másik gépállomás, amelyik ilyen szép helyen van, mint a miénk — mondja Kelemen István brigádvezető. A Kerekegyházi Gépállomás csakugyan kellemes környezetben terül eL A volt földesúri kastély fényűző termeiben ma csinos irodák találhatók. Körötte parkot, víztornyot és új épületeket létesítettek. Hátrább a gépszínek, a raktárak, a műhejy- csamokok húzódnák meg, s a kerítés mögött már zeng--zúg az őszj szélben a hatalmas erdő. A gépállomás bejáratához poros földút vezet. A kormosok és a gumikerekűek meglehetősen összeszabdalták. Néhány év óta ígérik, hogy megcsinálják a kövesutat is. Nagyon elkelne. A Kelemen, vagy másképpen „ifi brigád”, Lajosmizse határában dolgozik. A brigád nagyrészt fiatalokból alakult, innen kapta a nevét is. Igaz, hogy ez még 1955-ben volt, s azóita az ifik valamelyest korosodtak, de a szorgalmuk és munkaszeretetük nem csökkent. Ezt bizonyítja, hogy Kelemen István traktoros-gárdája a legjobb brigád címet viseli. • Ez évi tervük több mint 14 ezer normálhold. Tavaszi és nyári tervüket 105, az őszi tervüket eddig 40 százalékra teljesítették. Pedig nem könnyű ez az év. A felszántandó terület — a tagosítás folytán — a tavalyinak többszörösére nőtt. Ugyanakkor a géppark nem gyarapodott számottevően, s zömmel ma is a több mint tízéves Hof- herrek dübörögnek a határban. A brigádvezetőnek új Pannóniája van, alig tett még vele 500 kilométert, öt év alatt spórolta össze az árát. Ezzel indulunk útnak. Az erdő nagy fái gyorsan suhognak, el mellettünk. Majd szántóföldek következnek, s 1 egyezés zerűen szétnyílik a táj. Oldalt csutkakúpok, s itt- ott levágatlan kukoricaszárak maradnak el. A levegő harsogva vágódik arcunkba. A betonúira érve végigröhögünk a falun, végül bekanyarodunk a brigádszállásra. 1955-ig Lajosmizsén is volt gépállomás, de akkor egyesítették a kerekegyházival. Csak a brigádszállás maradt meg, s egy műhely, ahol a javításokat végzik. A műhely előtt egy ócska Hofherr gubbaszt. BELÉPÜNK a műhelybe. Fúrógépek, esztergapad, oxigénpalack. Olajosán csillog, minden, Böddi István és Földházi József szerelők ruhája is. Böddi István az esztergapadnál dolgozik. Elmondja, hogy a felszerelésükből sok minden hiányzik, ugyanakkor a Hofher- reket nagyon gyakran kell javítani. Ráadásul alkatrészekkel is gyengén állnak; ezekhez a gépekhez már nem is nagyon gyártanak. Sok alkatrészért Kerekegyházára kell menni, s részben ez, de másrészt az is hátráltatja a munkát, hogy az ekevasakat szintén Kerekegyházán élezik. Naponta több mint 30 pár ekevasat kell oda és visszaszállítani. Ez a probléma ugyan hamarosan megoldódik mert, beszerelik a villanymotort, s az élezést itt is meg lehet csinálni. Aztán arra is megvan, a remény, hogy új gépeket kapnak, korszerű gumikerekűeket. Kormosokét az országban már csak elvétve lehet találni. De a tervet azért így is túlteljesítik. És ebben a szerelőműhely jó munkájának is része van .:. Kelemen Istvánnal újból motorra ülünk és megyünk tovább a betonon. Néhány kilométer után balra térünk, s a lajosmi- zseá Vörös Csillag Termelőszövetkezet központja felé haladunk a makadámon. őszi napfényben hullámzik a határ, a homokos földeken végig fekszik a csend. Majd emitt a kukorica- szárat vágják, amott a paprikát szedik. Az emberek alakja beleolvad a távolságba. Már a dűlőutak ösvényein iramodunk, amikor pöfögve feltűnik néhány traktor. Ez már a brigádom — mondja Kelemen István hátrafordulva. S aztán az egyik tábla végénél megállunk, amelyen friss szántás sávja látszik. A tábla lankás ívben meghajlik, a traktor valahol a túlsó végén lehet, de nem látjuk. AMÍG VÁRAKOZUNK reá, beszélgetünk. „Idegenvezetőm” elmondja, hogy hét éve van már a brigád élén, s nagyon jól ismeri mindegyik emberét. Most is ugyanazok a brigáá tagjai, akik hét évvel ezelőtt. Nagyobb részi itt laknak helyben, Lajosmizsén. ö is itt lakik, bár naponta átjár Kerekegyházára, Néhány évvel ezelőtt még 12 traktorja volt a brigádnak, jelenleg 16 van, s ebből 10 Hofherr, a többi különböző típusú gumikerekű erőgép. (Folytatjuk.) <Z)idám (íirtpnefek Pisti reggeli imája Af óhány tanyasi gyerek hittanórára is jár, hogy szülei óhajának megfelelően ne csak az evilági, hanem a túlvilági életre is kellő oktatásban részesüljön. Járnak. a lurkók kénytelen-kelletlen, mert hát a parancs az parancs, annak megszegését atyai, vagy anyai, esetleg mind a két részről „kiutalt” pofonokkal szokták méltányolni — noha jobb volna játszani a lelki oktatás idején, mint ahogy a többi gyerek is teszi. Telnek a hetek, s a tisztelendő úr immár a harmadik alkalommal terelgeti lelki bárány- kait az „örök üdvösség” mezejére vezető úton, — amikor jogával élve, betoppan a hittanórára az iskola igazgatója. No, itt produkálni kell valamit, gondolja a hitoktató, nehogy azt higgye a tantestület vezetője, netán a gyerekek fenébe veszik a lelki tantárgyat. — Miről tanultunk az elmúlt két órán? — teszi fel a kérdést, remélve, hogy tanítványai egyszerre lökik a magasba kezüket a válaszadás szándékától fűtve. De nem jelentkezik senki. Kínos némasággal követik egymást a pillanatok, amikor is Kovács Pistit, a legjobb eszű nebulót szólítja fel. Pisti azonban hallgat, alcár a sír. Ejnye-ejnye — gondolja a tisztelendő úr. — Plát ezért magyaráztam annyit az imádkozás szépségéről, üdvös voltáról? Még azt is mondtam, hogy olyan az, mint belépőjegy a moziba. Csakhogy nem a moziba lehet az imáds&ggaX belépni, hanem a mennyországba. És máris elfelejtették. Hangosan azonban csak ennyit kérdez az egykedvűen álldogáló Pistitől, remélvén, hogy a kérdésből kiokumu- lálja a helyes feleletet: „Mondd, fiam. Amikor reggel felkelsz, mi a legelső teendőd?” Pisti elvörösödik, de oly némán áll, tovább, hogy elmehetne a Tiszába halnak. —i No, Pisti! — nógatja a hitoktató. ■— Amikor felkelsz, mit csinálsz legelőször?! A fiúcska darabig még vár, látszik rajta küszködik magával, aztán elszántan kivágja — Pipilek. Tarján István l
