Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

1 oldat 1961. október 3, kedd Életcéljuk a gyermeknevelés JLátoqatái a JCe&ikeméti CfcelíÁf&kú. Óaénöképs&hen Évról évre egyre több lesz a szakképzett óvónőnk. Az óvónői pálya iránt megnövekedett az érdeklődés. Míg a kecskeméti irodalom, a pedagógia és a lé­lektan ismeretein kívül egy óvónőnek zene-, ének-és rajzta­nulás is szükséges, mert a gyer­Csendcsek a folyosók, órákon vannak az elsősök. Ebben a tanteremben éppen magyar órát tartanak. A felelő gyöngyösi kislány, Szávai Ilona. Óraközi szünet Az intézet hangulatos kertjében egymással ismerkednek az ország különböző részeiből jött leendő óvónők. (Pásztor Zoltán felvételei.) óvónőképző indulásának első évében csak nehezen tudták biztosítani a 95-ös létszámot, addig a mostani első osztályba több mint kétszázan jelentkez­tek. Közülük válogatták ki nagy gonddal a legjobb tanulókat és a gyermekneveléshez legna­gyobb tehetséget eláruló kislá­nyokat. Az intézetben 31 tanár okta­tásával és hat óvónő felügyele­tével fáradoznak két éven ke­resztül azon, hogy magas tu­dásra tehessenek szert a jövő meknevelés sokoldalú képzett­séget igényel Mindezek tudatában indul­tak el a mostani elsősök, hogy valóra váltsák vágyukat: óvó­női, nevelői lehessenek majd legdrágább kincsünknek — a gyermekeknek... M. J. II ETTEMTQ Szeretem Katona szülővárosát Beszélgetés Szilvást Lajos íróval A közelmúlt napokban Kecs­kemétre utazott Szilvás! La­jos, hogy találkozzon az olva­sókkal. Többször járt már itt, és amint mondja: „Mindig szí­vesen jövök Katona József szü­lővárosába. Szeretem az itt élő melegszívű embereket.” Pályafutásáról beszélgetünk. 1932-ben született Szolnokon. Diákéveit Keszthelyen töltötte és ott is érettségizett 1950-ben. Az „inas éveket” a Magyar Távirati Irodánál kezdte, majd a Szabad Nép munkatársaként dolgozott, jelenleg pedig az Újí­tók Lapjának segédszerkesztője. Első regénye, a Középiskolá­sok 1954-ben látott napvilágot. Ezt követően majdnem minden évben találkozunk nevével a könyvesboltok kirakataiban. 1960-ban Csillaghullás, Bujkál a hold, 1961-ben pedig az Ap- passionata című regényével gaz­dagította a magyar irodalmat. Még az idén megjelenik Egy- szer-voüt szerelem című új re­génye. — Négy regényemben foglal­kozom a magyar ellenállási mozgalommal. Nem a múltba akartam visszatérni, hanem áb­rázolni az akkori magyar sorsot — Melyik művén dolgozik? — A Zrínyi Kiadóval kötöt­tem szerződést: Az ormokon egy isten alszik című regényem­re. Pillanatnyilag ezen dolgo­zom. A regény a kubai forra­dalomnak állít emléket — hőse egy magyar fiú, aki Fidel Cast­ro bátor katonáinak oldalán harcol a forradalom győzel­méért. Jövő tavasszal szeretném be­fejezni az Ördög a falon című regényemet, amely a vidéken élő értelmiségről szól — mond- jaa búcsúzóul Szilvása Lajos. Biellczky Sándor Felhívás A munkáséletmód hagyomá­nyainak gyűjtő pályázatára ér­kező munkák beadásának határ­idejét 1961. október 20-ig meg­hosszabbította a Legújabbkori Történeti Múzeum. óvónői. A marxizmus, a magyar DCefeten eqtjre t'öbh írta; "WW) HorváthJó„.f j f J.QDRIGUEZ a mozi Miközben Nyugat-Európában az utóbbi években egyre több mozi volt kénytelen bezárni ka­puit, Közel- és Távol-Keleten vi­szont egyre emelkedett a mozik száma. Ennek következtében ma már világméretekben 29 száza­lékkal több mozi és 23 százalék­kal több moziférőhely van, mint 1955 végén. 1959 decemberében — amikor a legutóbbi felmérést végezték — a Kínai Népköztársaság ki­vételével a világon összesen 155 ezer mozi működött, 74 millió férőhellyel. A Távol-Keleten négy esztendő alatt 55 százalék­kal emelkedett a mozik száma, Közép-Keleten pedig 65 száza­lékkal. Az egyetlen kivétel ez alól Irán, ahol a? egész ország­ban mindössze 80 mozi műkö­dik. , A lakosság számarányához ké­pest viszonylag a legtöbb mozi- férőhely a Szovjetunióban van, ahol ezer lakosra 81 ülőhely jut 2. — Örökké hálós leszek ön­nek én is, és a fiam is, — re- begte megrendültén Fodor Au­rél és Bélteky láthatta, hogy a kereskedő e néhány perc alatt is szemlátomást öregedett. — Szerényen bár. de amint tőlem telett, igyekeztem hálámat ki­fejezésre juttatni, alezredes uram... — Erről ne is beszéljünk — sza­kította félbe Bélteky alezredes. — Az idő halad, kedves Fodor uram, s ami tavaly és tavalyelőtt még lehetséges volt, most már lehetetlen, vagy legalább is roppant nehéz. Amióta mi elő­ször találkoztunk, talán még emlékszik rá, körülbelül tizen­kétszer került sor nagyarányú behívásokra. Az ön fiának va­lamennyi évfolyamtársa kint van a fronton, vagy legalább is megjárta a frontot. Márpedig ezekben a zord időkben — s az alezredes itt különösképp meg­nyomta a szót — így vagy amúgy mindenkinek áldozatot kell hoznia. A kereskedő reménykedve kapta fel a fejét: — Alezredes uram, talán nem veszi tiszteletlenségnek, ha ki­jelentem, hogy ebben a pilla­natban is minden áldozatra ké­szen állok! — Ö, hát igazán olyan sokat ér önnek a fia mentesítése, Fo­dor úr? — mosolyodott el az alezredes. — Igen bólintott sietve Fo­dor. — Higgye el, alezredes uram, én nem kibúvót keresek a fiam számára, bár ez a fiú egyetlen gyermekem, a büszke­ségem, a mindenem... — Fo­dor itt elérzékesnyült és nagy, kockás zsebkendőjével a szemé­hez kapott. — De ez a fiú, ezt minden tanártársa tudja és mondja, egy valóságos zseni. Rit­ka nyelvtehetség az én Gézám, alezredes uram. Hat nyelvet úgy beszél, mint a tulajdon anyanyelvét. De hiszen legutóbb voltam bátor bemutatni alezre­des úrnak a Magyar Tudomá­nyos Akadémia folyóiratát, amely a fiam dolgozatait is kö­zölte. — Persze, persze, emlékszem — jegyezte meg kissé türelmet­lenül az alezredes. — A román nyelvcsaládról, vagy valami ilyesmiről, ügye? = Igen! A fiam a román „Sok bérlő nevében“ Több mint másfél ezer bérle­tet váltottak meg az idei szín­házi szezon meghirdetése óta régi és új bérlőink. Nap nap után lehet látni színházrajongo- kat, a művészetek lelkes híveit, akik betérnek a kecskeméti szín­ház állványokkal körülvett épü­letébe, hogy megnézzék az át­alakítási munkálatokat, a tata­rozók egyre inkább előre hala­dó, színházszépítő tevékenységé­nek látható eredményeit. Egy kedves, lelkes hangú, őszinte együttérzéstől áthatott levelet kapott szerkesztőségünk néhány nappal ezelőtt, mely né­mi intelmeket tartalmaz a szín­ház igazgatósága részére a most folyó tatarozásokkal kapcsolat­ban. Ügy hisszük, az lesz a leg­helyesebb, ha a levél legfonto­sabb részeit szóról szóra idéz­zük. »A Kecskeméti Katona József Színház Igazgatóságának! A tatarozást munkálatok be sem fejeződtek még, színházunk új színeivel máris messziről magára vonja a figyelmet, aki pedig a nézőtérre is bepillanthatott már, láthatta, valóban meglepően szép itt minden és a nagy gonddal végzett felújítási munka ed­digi állapotában is az ország egyik legszebb színházát ígéri Kecs­kemétnek. Nemcsak nagy örömmel fogadjuk Thalia ezen újjá­varázsolt csarnokát, hanem kellőképpen értékeljük is. Büszkék lehetünk mi, kecskemétiek, hogy ilyen gyönyörű lesz a színházunk. Annál érthetetlenebb e pompás épületben a szervező iroda mostoha sorsa, mely jelen állapotában sehogyan sem illik bele ebbe a fényes környezetbe. Színházunk közönsége elragadtatással szemlélheti majd a kápráztatóan szép nézőteret, de lehangolóan fog hatni rá ez a helyiség a maga fakultságával és szegényes berendezésével. Falai gyengén festettek. Függöny nélküli ablaka úgy mered a külvilágba, mintha nem volna itt élet. íróasztalai régmúlt idők emlékét idézik. A kép olyan, mint ékszerektől csil­logó, aranyhímes brokátba öltözött vénuszi szépség elnyűtt cipellővel. Ne maradjon tehát felújítás nélkül a szervező iroda sem. Olyan része ez a színháznak, ahol naponta nagy számban meg­forduló színházlátogatók legtöbb ügyét intézik, s így — működési körénél fogva — állandó kapcsolatban van a színház csaknem egész közönségével. Maga ez a körülmény eléggé indokolja, hogy a szervező iroda berendezésével együtt mai állapotában semmi­képpen nem hagyható meg, amit egyébként mindezek mellett az esztétikai követelmények kielégítése is megkíván. Sok bérlő nevében néhány állandó, régi bérlő." Uj őszi séta Nézd, hull a lomb. Megritkulnak az ágak, s a sétányon fázósan jár az ember. Már reggelenként köd lepi a tájat, és én karollak, nagy-nagy szeretettet Ahol még nemrég nyári fényőzönben el-elsétáltunk, hüsbe bújva, félve, most őszies ruhába öltözötten, sétánk közben már gondolunk a télre. Míg hull a lomb a sétány fáiról, mi elbúcsúzunk a nyártól gondolatban, de ugye, jó így, egymásba karolni, és megmaradni egy örök tavaszban.'. .7 ANTALFY ISTVÁN nyelvek szakértője és tessék el­hinni, még nagyon sokra vi­heti a nyelvészetben. — Csakhogy, kérem, amikor háború van, akkor... — Ó, tudom én, alezredes uram. Mégis, az isten szerelmé­re kérem, ha egyetlen mód van rá, méltóztassók lehetővé tenni, hogy itthon maradhasson és hi­vatásának élhessen ... Hiszen azt a gyereket a nyelvészeten kívül az égvilágon semmi sem érdekli... — Pedig én azt hittem, Fo­dor úr, hogy a kitűnően jöve­delmező, pompás üzletet a fiá­nak szánja. — Sajnos, alezredes uram, Géza fiamnak egyáltalán sem­miféle érzéke sincs a kereske­delemhez, hónapok telnek el, míg egy-két percre bekukkant a boltba. Csak a nyelvészet, semmi más. Bevallom önnek, nagyon féltem ezt a fiút, noha tudom, hogy nagy ígéret. Csak­hogy az élet nem olyan egysíkú mint az én fiam érdeklődési köre. Géza fiam érzéketlen a való élet iránt. Tessék elhinni, ha ez a fiú kikerülne a frontra, akkor talán egy-két nap, és... — Megértem önt — szólalt meg ismét Bélteky, de inkább nyers sürgetés, mintsem rész­vét bújt meg a hangjában. Fo­dor ettől a hangtól valóságra ébredt, és egyenesen Bélteky arcába meredt: — Említettem, alezredes uram, hogy kész vagyok áldozatodra. Ila lehetőséget méltóztatua ad­ni, hogy fiam helyett... valami mást ajánljak fel a honvéde­lem oltárára... — Tízezer pengőre van szük­ségem, Fodor úr —* vágta ki hirtelen Bélteky alezredes, majd hozzátette: 1— Természetesen csupán kölcsönképpen. Remé­lem, egyszer csak vége lesz en­nek a háborúnaik, és akkor mi úriemberekhez méltóan el fogunk számolni. A kereskedő egy pillanatra lehunyta a szemét Mindeddig egy-kétezer pengővel megúszta. S most.. A parancsnok egyre mohóbb. De mit tehetne ez el­len az ördög ellen? Gézáról van szó... — Még ma este elviszem ön­nek, alezredes uram. A legna­gyobb készséggel, természete­sen. .. Bélteky alezredes bólintott. Válasz helyett megnyomott egy csengőt. A segédtiszt lépett a szobába, feszes vigyázzban meg­állt Bélteky vörös ceruzával egyetlen szót írt Fodor Géza nyilvántartó lapjára, majd az iratrendezőt átadta a segédtiszt­nek: — Hadnagy űr, helyezze el ezt a B. csoportban. Amint a segédtiszt kiment, Bélteky felállt s jelezte, hogy ez a tökéletesen eredményes megbeszélés immár véget ért. Fodor hálásan szorította meg a parancsnok kezét, és sietős léptekkel távozott az épületből. (Folytatása következik.1 úgy msszuK, ennez nem Ken különösebb kommentár, csak annyit tehetünk az előbb elmon­dottakhoz, hogy tudomásunk szerint a színház foglalkozik az­zal a gondolattal, hogy a megle­vő szervező iroda mellett a vá­ros belterületén máshol is nyii egy hasonló irodahelyiséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom