Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
1 oldat 1961. október 3, kedd Életcéljuk a gyermeknevelés JLátoqatái a JCe&ikeméti CfcelíÁf&kú. Óaénöképs&hen Évról évre egyre több lesz a szakképzett óvónőnk. Az óvónői pálya iránt megnövekedett az érdeklődés. Míg a kecskeméti irodalom, a pedagógia és a lélektan ismeretein kívül egy óvónőnek zene-, ének-és rajztanulás is szükséges, mert a gyerCsendcsek a folyosók, órákon vannak az elsősök. Ebben a tanteremben éppen magyar órát tartanak. A felelő gyöngyösi kislány, Szávai Ilona. Óraközi szünet Az intézet hangulatos kertjében egymással ismerkednek az ország különböző részeiből jött leendő óvónők. (Pásztor Zoltán felvételei.) óvónőképző indulásának első évében csak nehezen tudták biztosítani a 95-ös létszámot, addig a mostani első osztályba több mint kétszázan jelentkeztek. Közülük válogatták ki nagy gonddal a legjobb tanulókat és a gyermekneveléshez legnagyobb tehetséget eláruló kislányokat. Az intézetben 31 tanár oktatásával és hat óvónő felügyeletével fáradoznak két éven keresztül azon, hogy magas tudásra tehessenek szert a jövő meknevelés sokoldalú képzettséget igényel Mindezek tudatában indultak el a mostani elsősök, hogy valóra váltsák vágyukat: óvónői, nevelői lehessenek majd legdrágább kincsünknek — a gyermekeknek... M. J. II ETTEMTQ Szeretem Katona szülővárosát Beszélgetés Szilvást Lajos íróval A közelmúlt napokban Kecskemétre utazott Szilvás! Lajos, hogy találkozzon az olvasókkal. Többször járt már itt, és amint mondja: „Mindig szívesen jövök Katona József szülővárosába. Szeretem az itt élő melegszívű embereket.” Pályafutásáról beszélgetünk. 1932-ben született Szolnokon. Diákéveit Keszthelyen töltötte és ott is érettségizett 1950-ben. Az „inas éveket” a Magyar Távirati Irodánál kezdte, majd a Szabad Nép munkatársaként dolgozott, jelenleg pedig az Újítók Lapjának segédszerkesztője. Első regénye, a Középiskolások 1954-ben látott napvilágot. Ezt követően majdnem minden évben találkozunk nevével a könyvesboltok kirakataiban. 1960-ban Csillaghullás, Bujkál a hold, 1961-ben pedig az Ap- passionata című regényével gazdagította a magyar irodalmat. Még az idén megjelenik Egy- szer-voüt szerelem című új regénye. — Négy regényemben foglalkozom a magyar ellenállási mozgalommal. Nem a múltba akartam visszatérni, hanem ábrázolni az akkori magyar sorsot — Melyik művén dolgozik? — A Zrínyi Kiadóval kötöttem szerződést: Az ormokon egy isten alszik című regényemre. Pillanatnyilag ezen dolgozom. A regény a kubai forradalomnak állít emléket — hőse egy magyar fiú, aki Fidel Castro bátor katonáinak oldalán harcol a forradalom győzelméért. Jövő tavasszal szeretném befejezni az Ördög a falon című regényemet, amely a vidéken élő értelmiségről szól — mond- jaa búcsúzóul Szilvása Lajos. Biellczky Sándor Felhívás A munkáséletmód hagyományainak gyűjtő pályázatára érkező munkák beadásának határidejét 1961. október 20-ig meghosszabbította a Legújabbkori Történeti Múzeum. óvónői. A marxizmus, a magyar DCefeten eqtjre t'öbh írta; "WW) HorváthJó„.f j f J.QDRIGUEZ a mozi Miközben Nyugat-Európában az utóbbi években egyre több mozi volt kénytelen bezárni kapuit, Közel- és Távol-Keleten viszont egyre emelkedett a mozik száma. Ennek következtében ma már világméretekben 29 százalékkal több mozi és 23 százalékkal több moziférőhely van, mint 1955 végén. 1959 decemberében — amikor a legutóbbi felmérést végezték — a Kínai Népköztársaság kivételével a világon összesen 155 ezer mozi működött, 74 millió férőhellyel. A Távol-Keleten négy esztendő alatt 55 százalékkal emelkedett a mozik száma, Közép-Keleten pedig 65 százalékkal. Az egyetlen kivétel ez alól Irán, ahol a? egész országban mindössze 80 mozi működik. , A lakosság számarányához képest viszonylag a legtöbb mozi- férőhely a Szovjetunióban van, ahol ezer lakosra 81 ülőhely jut 2. — Örökké hálós leszek önnek én is, és a fiam is, — re- begte megrendültén Fodor Aurél és Bélteky láthatta, hogy a kereskedő e néhány perc alatt is szemlátomást öregedett. — Szerényen bár. de amint tőlem telett, igyekeztem hálámat kifejezésre juttatni, alezredes uram... — Erről ne is beszéljünk — szakította félbe Bélteky alezredes. — Az idő halad, kedves Fodor uram, s ami tavaly és tavalyelőtt még lehetséges volt, most már lehetetlen, vagy legalább is roppant nehéz. Amióta mi először találkoztunk, talán még emlékszik rá, körülbelül tizenkétszer került sor nagyarányú behívásokra. Az ön fiának valamennyi évfolyamtársa kint van a fronton, vagy legalább is megjárta a frontot. Márpedig ezekben a zord időkben — s az alezredes itt különösképp megnyomta a szót — így vagy amúgy mindenkinek áldozatot kell hoznia. A kereskedő reménykedve kapta fel a fejét: — Alezredes uram, talán nem veszi tiszteletlenségnek, ha kijelentem, hogy ebben a pillanatban is minden áldozatra készen állok! — Ö, hát igazán olyan sokat ér önnek a fia mentesítése, Fodor úr? — mosolyodott el az alezredes. — Igen bólintott sietve Fodor. — Higgye el, alezredes uram, én nem kibúvót keresek a fiam számára, bár ez a fiú egyetlen gyermekem, a büszkeségem, a mindenem... — Fodor itt elérzékesnyült és nagy, kockás zsebkendőjével a szeméhez kapott. — De ez a fiú, ezt minden tanártársa tudja és mondja, egy valóságos zseni. Ritka nyelvtehetség az én Gézám, alezredes uram. Hat nyelvet úgy beszél, mint a tulajdon anyanyelvét. De hiszen legutóbb voltam bátor bemutatni alezredes úrnak a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratát, amely a fiam dolgozatait is közölte. — Persze, persze, emlékszem — jegyezte meg kissé türelmetlenül az alezredes. — A román nyelvcsaládról, vagy valami ilyesmiről, ügye? = Igen! A fiam a román „Sok bérlő nevében“ Több mint másfél ezer bérletet váltottak meg az idei színházi szezon meghirdetése óta régi és új bérlőink. Nap nap után lehet látni színházrajongo- kat, a művészetek lelkes híveit, akik betérnek a kecskeméti színház állványokkal körülvett épületébe, hogy megnézzék az átalakítási munkálatokat, a tatarozók egyre inkább előre haladó, színházszépítő tevékenységének látható eredményeit. Egy kedves, lelkes hangú, őszinte együttérzéstől áthatott levelet kapott szerkesztőségünk néhány nappal ezelőtt, mely némi intelmeket tartalmaz a színház igazgatósága részére a most folyó tatarozásokkal kapcsolatban. Ügy hisszük, az lesz a leghelyesebb, ha a levél legfontosabb részeit szóról szóra idézzük. »A Kecskeméti Katona József Színház Igazgatóságának! A tatarozást munkálatok be sem fejeződtek még, színházunk új színeivel máris messziről magára vonja a figyelmet, aki pedig a nézőtérre is bepillanthatott már, láthatta, valóban meglepően szép itt minden és a nagy gonddal végzett felújítási munka eddigi állapotában is az ország egyik legszebb színházát ígéri Kecskemétnek. Nemcsak nagy örömmel fogadjuk Thalia ezen újjávarázsolt csarnokát, hanem kellőképpen értékeljük is. Büszkék lehetünk mi, kecskemétiek, hogy ilyen gyönyörű lesz a színházunk. Annál érthetetlenebb e pompás épületben a szervező iroda mostoha sorsa, mely jelen állapotában sehogyan sem illik bele ebbe a fényes környezetbe. Színházunk közönsége elragadtatással szemlélheti majd a kápráztatóan szép nézőteret, de lehangolóan fog hatni rá ez a helyiség a maga fakultságával és szegényes berendezésével. Falai gyengén festettek. Függöny nélküli ablaka úgy mered a külvilágba, mintha nem volna itt élet. íróasztalai régmúlt idők emlékét idézik. A kép olyan, mint ékszerektől csillogó, aranyhímes brokátba öltözött vénuszi szépség elnyűtt cipellővel. Ne maradjon tehát felújítás nélkül a szervező iroda sem. Olyan része ez a színháznak, ahol naponta nagy számban megforduló színházlátogatók legtöbb ügyét intézik, s így — működési körénél fogva — állandó kapcsolatban van a színház csaknem egész közönségével. Maga ez a körülmény eléggé indokolja, hogy a szervező iroda berendezésével együtt mai állapotában semmiképpen nem hagyható meg, amit egyébként mindezek mellett az esztétikai követelmények kielégítése is megkíván. Sok bérlő nevében néhány állandó, régi bérlő." Uj őszi séta Nézd, hull a lomb. Megritkulnak az ágak, s a sétányon fázósan jár az ember. Már reggelenként köd lepi a tájat, és én karollak, nagy-nagy szeretettet Ahol még nemrég nyári fényőzönben el-elsétáltunk, hüsbe bújva, félve, most őszies ruhába öltözötten, sétánk közben már gondolunk a télre. Míg hull a lomb a sétány fáiról, mi elbúcsúzunk a nyártól gondolatban, de ugye, jó így, egymásba karolni, és megmaradni egy örök tavaszban.'. .7 ANTALFY ISTVÁN nyelvek szakértője és tessék elhinni, még nagyon sokra viheti a nyelvészetben. — Csakhogy, kérem, amikor háború van, akkor... — Ó, tudom én, alezredes uram. Mégis, az isten szerelmére kérem, ha egyetlen mód van rá, méltóztassók lehetővé tenni, hogy itthon maradhasson és hivatásának élhessen ... Hiszen azt a gyereket a nyelvészeten kívül az égvilágon semmi sem érdekli... — Pedig én azt hittem, Fodor úr, hogy a kitűnően jövedelmező, pompás üzletet a fiának szánja. — Sajnos, alezredes uram, Géza fiamnak egyáltalán semmiféle érzéke sincs a kereskedelemhez, hónapok telnek el, míg egy-két percre bekukkant a boltba. Csak a nyelvészet, semmi más. Bevallom önnek, nagyon féltem ezt a fiút, noha tudom, hogy nagy ígéret. Csakhogy az élet nem olyan egysíkú mint az én fiam érdeklődési köre. Géza fiam érzéketlen a való élet iránt. Tessék elhinni, ha ez a fiú kikerülne a frontra, akkor talán egy-két nap, és... — Megértem önt — szólalt meg ismét Bélteky, de inkább nyers sürgetés, mintsem részvét bújt meg a hangjában. Fodor ettől a hangtól valóságra ébredt, és egyenesen Bélteky arcába meredt: — Említettem, alezredes uram, hogy kész vagyok áldozatodra. Ila lehetőséget méltóztatua adni, hogy fiam helyett... valami mást ajánljak fel a honvédelem oltárára... — Tízezer pengőre van szükségem, Fodor úr —* vágta ki hirtelen Bélteky alezredes, majd hozzátette: 1— Természetesen csupán kölcsönképpen. Remélem, egyszer csak vége lesz ennek a háborúnaik, és akkor mi úriemberekhez méltóan el fogunk számolni. A kereskedő egy pillanatra lehunyta a szemét Mindeddig egy-kétezer pengővel megúszta. S most.. A parancsnok egyre mohóbb. De mit tehetne ez ellen az ördög ellen? Gézáról van szó... — Még ma este elviszem önnek, alezredes uram. A legnagyobb készséggel, természetesen. .. Bélteky alezredes bólintott. Válasz helyett megnyomott egy csengőt. A segédtiszt lépett a szobába, feszes vigyázzban megállt Bélteky vörös ceruzával egyetlen szót írt Fodor Géza nyilvántartó lapjára, majd az iratrendezőt átadta a segédtisztnek: — Hadnagy űr, helyezze el ezt a B. csoportban. Amint a segédtiszt kiment, Bélteky felállt s jelezte, hogy ez a tökéletesen eredményes megbeszélés immár véget ért. Fodor hálásan szorította meg a parancsnok kezét, és sietős léptekkel távozott az épületből. (Folytatása következik.1 úgy msszuK, ennez nem Ken különösebb kommentár, csak annyit tehetünk az előbb elmondottakhoz, hogy tudomásunk szerint a színház foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a meglevő szervező iroda mellett a város belterületén máshol is nyii egy hasonló irodahelyiséget.
