Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

1961. október 3, kedd 8. oldal He tévesszen meg senkit a nyárias ősz Idejében készüljenek fel a télre Szemeinkben melegedve, hiányos öltözékben kerül az öltözőbe. Ha az öltöző rosszul fűtött vagy éppen hideg: a meghűlés majdnem biztos. Ép­pen ezért biztosítani kell az öl­tözők, mosdók, fürdők ablakai­nak épségét, a fürdők, a fürdőt és öltözőt összekötő folyosók fű­tését A munkahelyek előkészítése X legnehezebb feladat a mun­kahelyek téli előkészítése. Jó­formán átfűthetetlenek nemcsak tágasságuk, hanem a nagy ajtók miatt is. Ezeknek a nagyméretű ajtóknak ponyvával történő el- függönyözése akadályozza a kül­ső hideg levegő beáramlását, ugyanakkor pedig hátráltatja az anyagmozgatást is. Jó szervezés­sel azonban el lehet érni, hogy a téli két-három hónapra a nagy műhelyeknek csupán egyik oldalán közlekedjenek, ott hord­ják be és ki az anyagot Ezzel az intézkedéssel a hideg be­áramlását a műhelyben nagy­mértékben csökkenthetjük. Ott, ahol a levegő egészségre ártalmas anyagokkal szennyező­dik — por, füst, gáz, gőz — és az üzemrész elszívóberendezés­sel van ellátva: gondoskodni kell arról, hogy a szellőző be­rendezések által kívülről beszí­vott friss levegő előzetes felme­legítés után jusson a műhelybe. Sokat segíthet az orvos A télre való készülődés mun­kájában üzemeink vezetői tá­maszkodjanak az üzemi orvosra az üzemi ápolónőkre. Az üzemorvosnak például több évre visszamenőleg van statisztikai kimutatása arról, hogy az el­múlt évek során a gyár melyik üzemrészében volt a legtöbb megbetegedés. Ennek alapján célszerű megkeresni és meg­előzni a betegségek okát is. He- A dolgozók többsége a munka I lyes, ha az üzemorvos a városi után a mosdóból, fürdőből ki-1 tanács egészségügyi osztályától Sokan úgy gondolják: Messze még a tél! Ráérünk még! Nincs igazuk! Megyénk üzemi veze­tőinek már jó előre gondoskod- niok kell a téli egészségvédő in­tézkedésekről, mert ezzel sok bajnak, betegségnek, hiányzás­nak, munkakiesésnek veszik ele­jét. Ugyanakkor Ismerni kell ezeket a feladatokat az üzemek dolgozóinak is, hiszen tőlük is függ a megelőző munka sikere. A megelőzés a helyes ruház­kodással kezdődik. Helytelen, ha már a hűvösre forduló őszi na pokon túlöltözködünk. Ugyanis az emberi szervezet jól alkal­mazkodik az időjárás változásai­hoz. A meleg ruhaneműek vise­lése nálunk november vége, de­cember eleje előtt általában nem szükséges. Tehát az őszi, átmeneti időben na öltözzünk túl melegen. Megelőző intézkedések A munkásszállókban és szál­lásokon sokszor tapasztaljuk, hogy az ajtók, ablakok rosszul zárnak, hiányoznak a kilincsek, töröttek az ablakszemek. Külö­nösen így van ez az eredetileg csak felvonulási épületnek szánt munkásszállásokon. Ha ráadásul a kályhák füstcsöve is rossz és olyan vaskályhában tüzelnek, amely csak addig sugározza a meleget, amíg fűtik — akkor az a helyiség huzamosabb téli tar­tózkodásra alkalmatlan. Különösen fontos megelőző in­tézkedésekre van szükség az építőiparban, a tőzegbányászok­nál, a szállítási vállalatoknál, a vasipari üzemekben. Az ilyen munkahelyeken dolgozók számá­ra a téli ruhákat időben ki kell szállítani, hogy amikor a hőmér­séklet 10 Celsius fok alá süly- lyed, a ruhákat ki lehessen osz­tani. Fel kell készíteni télre az üze­mi öltözőket, a mosdókat és a fürdőket is. felvilágosító röplapokat, plaká­tokat kér, rövid előadásokat tart az üzemi hangos bemondó útján a meghűléses megbetege­dések megelőzéséről. Az elmondottak a legfontosab­bak. Ezeket a feladatokat azon­ban az üzem sajátosságának megfelelően még ki kell egé­szíteni. A télre való felkészülés egy nagy célt szolgál: kevesebb legyen a beteg ember, zökkenő- mentesebb a munka. Nyugat-berlini »rekord« Az európai városok között az öngyilkosok számát tekintve, Nyugat-Berlin áll első helyen. Az idén, négy hónap alatt (már­ciustól júniusig) a rendőrségen 902 öngyilkosságot és öngyilkos­sági kísérletet tartottak nyilván. Éjszakai szántás Közős gazdaságaink nagyobbik részében kettős műszakban« nappal és éjszaka végzik az őszi mélyszántást. A solti Kossuth Termelőszövetkezet földjén is éjjel-nappal zugnak a helybeli gépállomás erőgépei. — Képünk Juhász István zetorost mutatja éjszakai szántás közben. Q-obb. mankaszenxeeéuel rendet ferend/tefitek a p&rtiitihsn Néhány tapasztalat az aposfagi Duna Termelőszövetkezethői Védekezzünk a kukoricamoly ellen! A gyökérkorona felett Tágjuk le a szárat A KUKORICAMOLY elsősor­ban a kukorica legveszedelme­sebb kártevője, de kenderen, kö­lesen, cirokon és komlón is ko­moly pusztítást végez. Tavaly mintegy négy és félmillió forint kárt okozott megyénkben. Az ellene való védekezés ér­dekében a betakarításkor min­den termelő köteles a kukorica­szárat a gyökérkorona felett le­vágni. Így a hernyók nagy ré­sze — mivel ilyenkor már a szár alsóbb részébe húzódtak — a szárral együtt összeszedhető. A tarlót célszerű felgereblyézni, hogy a szár valamennyi része gondosan összetakarítható le­gyen. A TELELŐ hernyók ellen leg­biztosabban a szár azonnali si­lózásával védekezhetünk. A ku­koricaszár sekély alászántása ugyanis csak kis százalékát pusz­títja el a hernyóknak. A leg­újabb kutatások szerint a kifej­lődött kukoricamoly különösen a homokosabb talajokból köny- nyen ki tud jutni a föld felszí­nére és tovább szaporodik. Minisztertanácsi rendelet elő­írja, hogy a szárat a kukorica­törés után 10 napon belül el kell hordani a tarlóról, s a kö­vetkező év május 15-ig fel kell használni. A kukoricamoly-fertőzés ken­derszáron való terjedésének a megakadályozása végett a Föld­művelésügyi Minisztérium nö­vényvédelmi szolgálatának ko­rábbi körrendeleté értelmében a kukoricamollyal fertőzött tétele­ket külön kazlakban kell tárol­ni a kenderfeldolgozó üzemek­ben. Ha a fertőzés a törött, haj­lott szár alapján nem állapít­ható meg biztosan, a megyei nö­vényvédő állomás vizsgálatát kell kérni. A FELDOLGOZÓ üzem köte­les a fertőzött kazlakat legké­sőbb a termelési évet követő május 15-ig feldolgozni, vagy a fertőzött kenderszárat beáztatni. Szűcs József — Mi újság Apostagon, mi foglalkoztatja mostanában leg inkább a helybelieket? — ér­deklődtem a községi tanácsnál. — Legjobban talán a munka­egység, elérik-e a tervezettet. Mert rossz a tsz-ben a munka szervezés, ide-oda rángatják az embereket — kaptam a felvilá­gosítást egy kis barna asszony­tól, a v. b. titkárától. Rossz munkaszervezés és ag­gódás a munkaegység értéke mi­att — összefüggő dolgok. Az előbbi feltétlenül károsan befo­lyásolja az utóbbit... Ezt ér­demes lesz megnézni. Kúti elvtárs, az apostagi Duna Tsz elnöke a szövetkezet vezeté­séről, munkaszervezéséről tájé­koztat. — Hét vegyes brigádunk van, függetlenített vezetőkkel. Egyre- egyre közülük négy—ötszáz hold jut. Aztán itt vannak a szak­emberek: a főagronómus, a nö­vénytermesztő mezőgazdász, ál­lattenyésztő, főkönyvelő és én... Mi naponta összeülünk és meg­beszéljük a soron következő mun­kákat. A brigádvezetőket heten­ként egyszer a főmezőgazdász igazítja el, ők pedig minden nap kapcsolatot tartanak bri­gádjuk tagjaival. Nem szükségszerű a kapkodás — Hogyan lehetséges mégis, hogy kapkodás, keresztül-kasul történő intézkedés jellemzi az irányításukat? Hogy a fogatosok, zetorosok nem egyszer gyors egymásutánban két-háromféle utasítást is kapnak, aztán főhet a fejük, melyiket is tekintsék az igazinak, a legfontosabbnak? — Ez bizony előfordul. De természetes is, hogy a zetoros- nak ott kell hagynia a gabona­szállítást, amikor a barackot is vinni kell a hajóra... A gyü­mölcs romlandó, a gabona vár­hat. Most meg, szüretkor elő­fordul, hogy a leszedett szőlő készen áll a szállításra és fogat kellene. De nincs. Ilyenkor per­sze hogy érte küldünk, bármi­lyen más munkát csinál... — így az elnök. Miért nem lehet minden mun­kafolyamatot, az egésznapi ten­nivalót reggel megbeszélni, elő­re eltervezve, és mindent szá­mításba véve? Erre lenne szük­ség. A szervezetlenség, kapko­dás gyakori. Nagyon érthető Podruzsik György zetoros, Csor­ba Pál fogatos, Kopa Pálné és még sok tsz-gazdatársuk méltat­lankodása amiatt, hogy nem en­gedik először egy helyen befe­jezni a munkát. Mit lehet a nemlétező földbe vetni? Tervezési problémák a kiskunhalasi járásban Főfájós gondok kört találtuk legutóbb Petróczi Józsefet, a Kiskunhalasi Járási Tanács V. B. elnökhelyettesét és Tóth Józse­fet, a Jánoshalmi Községi Ta­nács mezőgazdasági felügyelő­jét. A község termelési terveit vizsgálgatták, de a tervszámok és a valóság sehogyan sem egyeztek. Röviden arról van szó, hogy a Központi Statisztikai Hi­vatal által nyilvántartott és megyeileg előírt szántóterü­let a járásban mintegy 3 ezer holddal kevesebb, mint a tényleges szánté. Egyedül Jánoshalmán közel 2 ezer hold hiányzik a tervezett­hez: csak papíron szerepel. Hová lettek ezek a szántók? Az évek folyamán részint be épültek olyan jókora udvari! I tanyákkal, amelyek még a te­lekkönyvben sem szerepelnek, másrészt betelepítették szőlővel vagy legelőkké váltak, s ezt a művelési ágváltozást nem ve­zették a birtokívekre. Hogyan osztja szét az egye« növényféleségek termesztését « járási és községi tanács olyan területekre, amelyek a valóság­ban nincsenek meg? A biztosí­tott, szerződéses növények terü­letét nem lehet csökkenteni, — maradna tehát a kukoricáé és a szálastakarmányoké, de ez is lehetetlen, hiszen a községben most épül a megye legnagyobb s eddig egyetlen termelőszövet­kezeti hizlaldája, amelynek évi abrakszükséglete 400 vagon lesz. A másik meggondolatlan pa­nasz, hogy az egyes községek ter­ve nem egyezik a termei tiszövet­kezetek előirányzatával, azon egyszerű oknál fogva, he-gy a ha­tárok nem azonosak. Sok a „be­bíró”, illetve „kibíró” termelő- szövetkezet, amelynek a másik község, illetve járás határában is van földje. A jánoshalmi kö­zös gazdaságok például Kisszál­lás határából is 1600 holdat bir­tokolnak. No már most: ugyaner­re a területre a község is kap tervet — mert az 6 határában fekszik —, de a termelőszövet­A reggeli gondos eligazítás fontos feladata lenne mind a főmezögazdásznak, mind pedig a brigádvezetőknek. Előrelátóan elosztani a rendelkezésre álla erőket, s máris megszűnne a kapkodás. De az apostagi Duna Tsz-ben más bajok is vannak a munkaszervezésben. Sok a brigádressető Először is a 3200 holdas, szak­emberekkel jól ellátott gazda­ságban hét függetlenített brigád­vezető — bármennyire szétszórt is a terület — túlzás. Ez a sok, egymást keresztező intézkedés „bölcsője”. Az idei 65 hold cu­korrépát például felosztották a hét brigád között, a munka el­végzését tehát ennél az egy nö­vényféleségnél is hét brigádve­zető dirigálta. Azt mondja a tsz elnöke, ma- guk is rájöttek már: nem jól van ez így, jövőre másként old­ják meg. Amit csak lehet* csa­ládi művelésre adnak ki és csak négy brigádot hoznak létre. Az eddigi hétből máris összevontál! kettőt. Az egyik eddigi brigád­vezető továbbra is vezető ma­radt, a másik pedig függetlení­tett normás lett Hadd jegyezzük meg ezzel kapcsolatban: bérelszámoló al­kalmazásával néhány nagyobb gazdaságban próbálkoznak már és munkájukkal kapcsolatban nem rosszak az első tapasztala­tok. Kérdés azonban, hogy Apostagon, ahol bizony sok gonddal birkózik még a szövet­kezet és ahol jövőre a családi művelésnek kívánnak nagyobb teret biztosítani, beválna-e ez a módszer. Gondolkozzanak ezen. El kell határolni a feladatokat A túlsók brigádvezető egymás munkaterületébe való avatkozá­sán kívül nagy hiba — és lehet, hogy az előbbi is abból fakad —, hogy nem elhatárolt az egyes szakemberek, történetesen a me­zőgazdászok feladata. Nemegy­szer előfordul, hogy a növény­termesztő agronómus eligazítja a munkát, a fömezőgazdász köz­beszól és megmásítja az intéz­kedést. Végül még egy szóvátenni­való: a szövetkezet elnöke és fő­mezőgazdásza nem helyben lakó emberek. Érthető, hogy hét vé­gén a családjukhoz látogatnak. Az azonban nem indokolt és — legyünk őszinték — nem is he­lyes, hogy többször két-három napra is otthon maradnak. A tsz munkaszervezésére, eredményes munkájára ez is károsan hat Perny Ir » kezet is tervez rá, mert tény­legesen ő műveli. Mi lenne a halasi járási vezetők szerint a megoldás? Az, hogy a községhatárokat módosí­tani kellene a tényleges gaz­dasági helyzetnek megíe- lően. Summázva: a kiskunhalasi já- : fásban tehát a megszabott 67 ezer hold helyett csak 64 ezer hold ténylegesen meglevő szán­tát művelhetnek, s a kettős ter- , /ezés is meddő munka, mert ! ugyanazon a földdarabon nem j termelhet a község is és a másik faluhoz tartozó termelőszövetke- ’ zet is. A terv így csak terv marad, önmagáért készfii, de soha nem tükrözi hiba nélkül a tényleges állapotokat. Űj felmérésekkel sürgősen korrigálni kell a hibát, hogy a iá fásban a valóságnak megfele­lően tervezhessenek! G. K. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom