Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

1961. augusztus 6, vasárnap A MAOVAR. SZOCIALISTA MUNKASPAB.T 0ACS - KISKUN MECVEI LAPJA Hatszáz új ipari tanuló — A vasiparim még lehet jelentkezni — Várják az érettségiző fiatalokat Interjú a helyiipari-iskola igazgatójával Ä kellemes nyári vakáció után, pár hét múlva benépesül­nek az iskolák, megkezdődik az új iskolai év, amelynek lebo­nyolítására már most készü­lődnek az iskolák vezetői, ta­nári kara. Nagy készülődés fo­lyik a 607-es számú Gáspár András Helyiipari Iskolában is. Megkértük Háló Ferenc elv­társat, az iskola igazgatóját, hogy adjon választ néhány kér­désünkre. Kérdés: Hogyan zárult az el­múlt év, hogyan dolgoznak a fiatal szakmunkások? Válasz: Az elmúlt iskolai évben közel háromszáz ifjú­munkás tette le sikeresen a szakmunkás-vizsgát. Az új szakemberpalánták jó előmene­telt érték el mind az iskolában, mind a munkahelyen. Ezért majd mindenütt szívesen fo­gadták őket és megkapták új beosztásukat. — Legtöbbjükéit nagy gyakorlattal bíró szak­emberek segítik. Elmondhatjuk: végzett növendékeink továbbra is ott folytatják munkájukat, ahol tanulóidejüket töltötték. Ez a megállapítás azonban nem minden esetben vonatkozik a helyiipari vállalatoknál, a szö­vetkezeteknél, s főleg a magán- kisiparosoknál végzettekre. — Hely hiányában a szolgáltató vállalatoknál több fiatal — fod­rász, fényképész, szabósegéd — kénytelen abbahagyni szakmá­ját és segédmunkát vállal a megyeszékhely valamelyik üze­mében. A kisiparosok többsége a vizsga utáni kötelező hathó­napos gyakorlati időt sem dol­goztatja le volt ipari tanulójá­val, inkább megválik tóié. — Ezért nem csodálkozhatunk azon, ha a fiatalok közül egyik- másik esetleg a kontárkodással foglalkozik. Ennek megelőzésé­ben az ifjú szakmunkásoknak sokat segíthet a megyei tanács illetékes osztálya. Kérdés: Hány új tanulót vesznek fel az idén? Milyen az igény és a jelentkezés aránya egyes szakmákban? Válasz: Az állami Iparban (minisztériumi irányítás alatt) háromszáznégy új tanuló felvé­telére van lehetőség az alábbi szakmákban: vasesztergályos, géplakatos, autószerelő, villany- szerelő, épületlakatos, hegesztő, általános lakatos, központi fű­tésszerelő, bádogos, gépjármű­villamossági műszerész és rá­dióműszerész. Eddig 174 fiatal jelentkezett Teljes a létszám az autószerelőknél, a villanyszere­lőknél, a gépjárművillamossági és rádióműszerész szakmákban. Ezenkívül a helyi és szövetke­zeti iparban 120—120 tanulót iskolázunk be. A magánkisipar- ból 50 tanuló felvételét tervez­zük. Kérdés: Milyen szakmára Je­lentkezhetnek még a fiatalok? Válasz: Eltérően a tavalyi helyzetből, az idén főleg a vas­iparban vannak még lehetősé­gek az ipari pályára lépő fiata­lok előirt Szükségünk van ti­zenhat esztergályos, harminc hegesztő, huszonhárom épület- lakatos, húsz géplakatos, tizen­két központi fűtésszerelő és több általános lakaltos tanulóra. Szívesen vennénk, ha az érett­ségizettek közül az eddiginél többen választanák az ipari pá­lyát Terveinkben sok érettsé­gizett fiatal felvétele szerepel. Eddig tizenhármán jelentkeztek, s ebből is csak kilenc kérte fel­vételét. Ez azt bizonyítja, hogy az érettségizett fiataljaink zö­mét még mindig az íróasztal csábítja.­Végezetül néhány szót a lá­nyok felvételéről. Részükre ke­vesebb a lehetőség. Ami hely volt, azt: már betöltötték. Ezért az iskola vezetősége azt java­solja a szülőknek, hogy gyér-1 mekeiket próbálják a mezőgaz­daságiban elhelyezni — fejezte be nyilatkozatát Háló Ferenc elvtárs. Kétszáz traktoros a járási szántóversenyeken Megkezdődtek megyénkben a járási szántóversenyek. A gépállomásokról, állami gaz­daságokból, termelőszövetke­zetekből több, mint kétszáz traktoros került be a járási döntőkbe. Kiskunhalas után most Kiskunfélegyházán és Baján kerül sor a verseny­re, 8 a legjobbak augusztus 20-án a megyei versenyen vesznek részt. A szántóver­senyeket mindenütt tapasz­talatcserével kötik egybe. (vi.) Ezüstkalászos tanfolyam Gátéren Gátéren szeptemberben el­sőízben indítanak ezüstkalá­szos gazdatanfolyamot. E tanfo­lyamon a termelőszövetkezetek szakmai vezetői vesznek majd részt Repül a hinta Meglendül a ha­jóhinta. Megfeszül­nek a gyermekiz­mok és a hartad kis­lányok egyre ma­gasabbra szeretné­nek repülni a verő­fényes délutánon; Marika, Erzsiké, Jutka — hangzik a távolból az édes­anya figyelmeztető, kérlelő szava. A ne­vek hangsúlyozásá­ban benne dobog az anyai szív aggodal­ma: vigyázzatok, kí ne essetek! A lányok hajába belekap a szél, re­pül a hinta és a gyermekkacagás már természetessé; mindennapivá válik a hartai játszótéren. 4 sxeleburdi gólyácska kórházba került A Hosszú utcai általános iskola épületének kéményén ezen a tavaszon is tanyát ütött egy gólyapár. Később hattagúra szaporodott a család, $ néhány héttel ezelőtt barátaik — a kör­nyék gyerekei és a felnőttek — izgatott érdeklődéssel figyelget- ték a kis fiókák első számy­lan, mert amint éppen vissza akart fordulni, zsupsz! — ő is belepottyant a malom kémé­nyébe. Az udvaron dolgozó munká­sok közül valaki észrevette és gyorsan megindult a mentés. Létrák, kötelek segítségével nagynehezen sikerült is a talpá­Korszakalkotó nyelvtudományi fel­fedezésre jutottam! Megfejtettem a „fe­lé” szó alkalmazá­sával szembeni me­rev, nyelvtudósi el­zárkózás okát; s ez­zel egy időben min­den korlátozás alól felszabadítottam mindazokat. ákik nagy előszeretettel unos-untalan hasz­nálják e kifejezést. Ennék a szónak ugyanis jogai van­nak! Vagyis joggal használhatjuk így: „Bírálatot gyako­roltam a mérnökök felé”; vagy „Jelez­tük a központ felé”; sőt az sem lesz ez­után átkosan elíté­lendő, ha a re­ménytelen szerel­mes epekedését fe­jezi ki szerelme tárgya felé... Csépeltük ezt a kifejezést ezért, csé­peltük azért, de nem voltunk képe­sek arra, hogy meg­értsük mélyemfekvő társadalmi — igenis, társadalmi — gyökereit. Mindaddig így volt ez, amíg részt nem vettem egy műnk aértekezleten, ahol a megjelentek egy része mosako­NYELVTAN dással is foglalko­zott ekképpen: — Megrendelé­sünket elküldtem a nagykereskedelmi vállalat igazgatója félé, de nem kap­hatta meg, mert még csak válasz sem jött rá. Másikuk így szólt: — Nem érzem magam ludasnak a tervlemaradásban, mert időben kiküld- tem észrevételeimet az alsóbb szervek vezetői felé. Ekkor jutottam nagy felfedezésem­re! „Ezek az embe­rek nem véletlenül használják ilyen vo­natkozásban a „fe­lé” szót” — gondol­tam. — „ök elküld­ték a megrendelést és az észrevétele­ket. Bezárták borí­tékba, le is pecsé­telték azokat, meg is címezték, de már eleve éltek azzal a gyanúperrel, hogy a címzett nem kapja meg, vagy ha kezé­hez is jut, nem ér el a boríték tartal­ma tudatáig. Ebben a helyzetben tehát leghelyesebb, leg­kifejezőbb s a do­log lényegére leg­inkább rámutató szó a — „felé”. Igen helytelen­nek találom hát a nyelvtudósok merev elzárkózását a „fe­lé” bizonyos alkal­makkor történő használatával szem­ben! Észrevételem az, hogy a „felé” elítélői nem járnak eleget az életben, nem tartózkodnak eleget az üzemek­ben, gazdaságokban, s nézeteik így ava- tagok a gyakor­lati élet alakulása közben keletkező új nyelvtani alakzatok megítélésében is. Én magam ezen­nel ünnepélyesen visszavonom min­den ilyen tárgyú cikkemet, a „felé” > felé lövellt fulánko- < kát; és erre szólí- > tóm fel a „felé” el- ( leni harcban sza­kállt eresztett szo­bai nyelvtudósokat is. Holnap pedig fo­gom a tollat és nagy felfedezésem vala­milyen díjjal való jutalmazása érde­kében megírom le­velemet a Magyar Tudományos Aka­démia — felé... í-ng-) csapásait. A szomszédos Hoff­mann János utcában lakó Ko- renika Lacikának is ez volt egyik legkedvesebb szórakozá­sa, hiszen az ötéves fiúcskát reggelente mindig a gólyák víg kelepelése ébresztgette, este pe­dig ugyancsak az ő monoton zenéjük altatta el. Szombaton este azonban hosz- szantartóbb és mintha riadtabb lett volna a megszokott tere- fere. — Vajon mi történhetett a gólyákkal — tűnődött Lacika elalvás előtt, de a szokatlan je­lenség okára csak másnap ta­lált magyarázatot. Kiderült, hogy a gólyapapa többé nem tér vissza fészkébe, mert vi­gyázatlanul berepült egy ké­ménybe és nyakát törte. A mamának így egye­dül kellett gondoskodni a csa­ládról és míg ő elemózsia után járt, négy csemetéje új tudomá­nyát próbálgatta a háztetők fe­lett. Egyikük — nagy bátorsá­gában — két-három utcányit is elmerészkedett, egészen a Gaz­dasági Gőzmalom fölé. Meg is járta szegény kis tapasztalat­tól-csöréig kormos gólyácskát kimenteni és a szerencsésen végződő baleset emlékére a de­rék molnárok keskeny fémla­pocskából készült gyűrűcskét húztak a lábára. Legalább meg­ismerik, ha egy újabb tavaszon visszatér tengeren túli vándor- útjáról, — gondolták. De a kis gólyacsemete — ta­lán azért, mert szeleburdibb volt testvérkéinél, vagy talán még az előző napi szerencsét­lenség és ijedtség hatása alatt — hétfőn ismét bajba kevere­dett. A családi fészekből egye­dül repült át a Hoffmann János utca egyik magas, palatetős há­zának tetejére, s miközben a gerincen ágaskodva bámészko­dott, egyszer csak lecsúszott a meredek tetőn és szárnyával felakadva tehetetlenül vergő­dött az ereszen. Ki más vehette volna észre először a bajbajutott gó­lyácskát, mint a minden útját figyelemmel kísérő kis barát: Lacika. Ijedten futott édesany­jáért, s amint az tanácskérőn körültekintett a riadalomra ösz­szeverődött gyerekcsapaton, La­cika máris közölte mentőötletét: — Anyukám!... a tűzoltók­nak kellene szólni... Tudod ők a létrával... A tűzoltó bácsi — Fodor Pál szakaszvezető — hamarosan meg is érkezett, de létra nélkül. No­sza, gyorsan kerítettek egy hosszú kötelet és egy fiatalem­ber segítségéven szinte életük kockáztatásával ereszkedtek le a tetőn, egészen az ereszig. A kimerült, megtépá­zó tt gólyácska hamarosan biz­tonságba került. Lacika édes­anyja vette karjára és tanácsot kérve kopogtatott szerkesztősé­günkben. Bizony, szegény kis gólyát az állatkórházba kellett szállítani, ahol a doktor bácsi, az asszisztens és két ápoló vet­te kezelésbe. Először megvizs­gálták a torkát, a szívét, majd megmérték a lázát és egy szív­erősítő injekció után a „kórte­rembe”, vagyis egy tágas helyi­ség, puha szalmával bélelt ket­recébe dugták és szerencsés felgyógyulásáig nagy szeretettel ápolgatják. Az egyik ápoló még azt is megígérte, hogy békát fog neki... ISem csoda, O a kecskeméti állatkórház első gólya-betege. S mivel gazdátlan a szeleburdi gólyagyerek, „SZTK-jogosult- nak” tekinthető, így hát nem kell fizetni érte az állatkórház­ban való tartózkodás után szo­kásos napi 30 forintot sem . .* Eszik Éva PETŐFI NTEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat; Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-28. Szerkesztő bizottság: 10-38; Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1M. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét; Telefon: ia-2S 27-fí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom