Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

4. oldal M6L májas II, csütörtök ELSŐ LÉPÉSEK Kiskunmajsán az 1960 '61-es év is jelentékenyen előmozdí­totta a népművelés fejlődését. Üj igazgató került a művelődé­si otthon élére, aki lelkesedés­sel látott hozzá a kulturális munka fellendítéséhez. A párt és a tanács segítségével létre­hozták a kulturális bizottságot, s alapos körültekintés után ösz- szeállították az őszi, téli műve­lődési programot. A tervezet összeállítói nagy gondot fordítottak arra, hogy célkitűzéseikben tük­röződjenek a párt művelő­dési politikájának irányel­vei. A kulturális munka irányítói előtt világossá vált, hogy a leg­fontosabb feladat az egységes falusi kulturális terv megterem­tése. Erről határozatot is ho­zott a kulturális bizottság, a tö­megszervezetek, a vállalatok, a közös gazdaságok vezetőivel egyetértésben. Lerögzítették, hogy a különböző szervezetek rendezvényeiket tartsák a mű­velődési otthonban, s elsősorban ne pénzforrásnak tekintsék a kulturális ren­dezvényt, hanem fontos és nélkülözhetetlen eszköznek az emberek szocialista szel­lemben történő nevelésében. E helyes döntés azt eredmé­nyezte, hogy megszűnt a tömeg­szervezetek közötti féltékenyke­dés és irigykedés, s a fontosabb előadások ma már a művelődé­si otthonban zajlanak le. Az egységes falusi kulturális életre való törekvés eredménye­ként virágzásnak indultak a tömegmozgalmak. Negyvenötta­gú színjátszó csoport alakult. Tagjaik között ott találjuk a Kiskunfélegyházára települt Kiskunsági Cipőipari Vállalat Majsán dolgozó részlegének if jú munkásait is. Nagy sikerrel mu- .tatkoztak be a közönségnek Szirmai: Mézeskalács című me­seoperettjével. A közeli napok­ban látnak hozzá Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhója című regénye dramatizált változatá­nak tanulásához. Augusztus 20- ra tervezik a bemutatót. Megszervezték a 26 tagból ál­ló falusi énekkart is, amely áp­rilis 4-én lépett először nyilvá­nosság elé. Jó lenne, ha a kórus létszámát még bővítenék, s ve­zetőjük a továbbiakban is arra törekedne, hogy az énekkar ne csak alkalmi jelmezt öltsön magára, ha­nem szervesen illeszkedjék bele a népművelési tevé­kenység folyamatába. (Gondolunk önálló hangverse­nyekre, vidéki szereplésekre stb.) A községi pedagógusok az is­meretterjesztésben jártak elől jó példával. A tematika megvá­lasztásánál figyelembe vették az igényeket. Így agrártudományi, egészségügyi, művészeti, filozó­fiai, irodalmi és műszaki elő­adások hangzottak el. A TIT ál­tal szervezett egy-egy ankéton, illetve előadáson 80—85-en vet­tek részt A községben három termelő­szövetkezet működik. Sajnos, a közös gazdaságokat még eddig nem vonták be a rendszeres népművelési munkába. Kultúr- felelősük nincs, így kiestek a művelődés adta lehetőségekből. A kulturális bizottság a hiá­nyosságot feltárta, s úgy terve­zik, hogy ősztől kezdve sokkal beha­tóbban foglalkoznak a ter­melőszövetkezeti gazdák mű­veltségi színvonalának fo­kozásával. Amint látjuk, Kiskunmajsán jó úton halad a népművelés. Ha továbbra is ily lelkesedéssel és hozzáértéssel végzik munká­jukat, akkor valóra válik a köz­ségi gimnázium egyik tanárának jóslata: a fejlődésben oda kell jutnunk, hogy a népművelést ne csak esti foglalkozásnak te­kintsék, hanem rendszeres, fo­lyamatos tevékenységnek. Ez pedig a művelődésügy irányí­tóin és szervezőin múlik. Bieliczky Sándor A bajai művelődési ház e havi programjából Baján a hónap legnagyobb eseménye a Kecskeméti Katona József Színház nyári vendégsze­replésének nyitó előadása lesz Jacobi: Leányvásár című ope­rettjével. Számos színházi esten, a Budapest Táncegyüttes elő­adásán kívül, több magasszín­vonalú hangverseny színhelye lesz a művelődési ház. Május ll-én Aszalós Endréné, 12-én a művelődési ház harmonikatan­folyama, 22-én az állami zene­iskola tanárai tartják hangver­senyüket. Az irodalmi előadások közül kiemelkedik a hó végén ren­dezendő Shakespeare-est, a Bu­dapesti Nemzeti Színház művé­szeinek közreműködésével. Mint ismeretes, a művelődési ház keretében számos ismeret- terjesztő előadássorozat folyik. Az ifjúsági zencdélután-sorozat záróelőadását e hónap elején tartotta, de a fotoszakkör és egyéb tudományág előadásai most is érdekes előadásokat ígérnek. Ili Márton, a Bajai Csillagvizsgáló Intézet munka­társa május 12-én tartja érde­kesnek Ígérkező előadását a vi­lágűr meghódításáról. VISSZHANG Minden csoda három napig tart — szokták mondani, s ez többé-kevésbé így is szokott len­ni. Néhány napig beszélnek ró­la, aztán egyre kevesebbet ke­rül szóba. Nem így Gagarin űrrepülése! Még most is érkeznek szerkesz­tőségünkbe versek, amelyeknek ihletője a nagyszerű történelmi esemény. Köztük sok általános iskolás megható érdeklődéséről, őszinte lelkesedéséről tanúskodó versei. Itt van ifj. Holczer Jó­zsef kecskeméti úttörő Gagarin- hoz írt verse is. Mint társai mondják, régóta írogat verseket, hát most ne ragadott volna tol­lat! De van köztük olyan is, aki talán soha életében nem ír töb­bet verset, de most — írt, öt is szokatlan cselekedtre sarkallta a valóban rendkívüli esemény. Charles Perrault: A UélcszaUáttú Uecct# n. . Azt hitte, rögtön meghal a borzadálytól. A szoba kulcsa, melyet a zárból kihúzott az imént, kihullott a kezéből. Mikor valamennyire magához tért, felvette a kulcsot, bezárta az ajtót, s szaladt a szobájába, hogy kissé összeszedje magát, de hiába, annyira fel volt dúl­va. Észrevette, hogy a vér ráta­padt a kis szoba kulcsára. Meg­törölte kétszer-háromszor, de a Vér nem jött le róla. Hiába mosta, hiába dörzsölte homok­kal, kőporral, a vér rajta ma­radt. Megátkozott kulcs volt. Nem lehetett letisztogatni: ha egyik oldaláról lekaparták a vért, kiütött a másikon. Kék­szakállú még aznap este haza­tért. A fiatal menyecske mu­tatta, ahogyan csak bírta, hogy nagyon-nagyon örül váratlan hazaérkezésének. A férje más­nap visszakérte a kulcsokat, Vissza is adta, de úgy reszke­tett, hogy a férje rögtön kita­lálta, mi történt. — Miért van vér ezen a kul­cson? — Nem.;'. nem tudom — fe­lelt a szegény kis asszony, s a halálosnál is sápadtabb lett. — Nem tudod? — förmedt rá Kékszakállú. — Bezzeg tudom én! Be akartál menni abba a szobába! No, asszony, be is me­hetsz, ott lesz a helyed a többi asszony mellett, akiket ott lát­tál. — Meg kell halnod, asszony, most rögtön. Az asszony ráemelte könny­ben fürdő szemét. — Ha már meg kell halnom, adj legalább annyi időt, hogy magamba szállhassak. — Negyedórát adok — hagyta rá Kékszakállú —, de egy pilla­nattal sem többet Az asszony, mihelyt magára maradt hívta a nővérét: — Anna, nővérem (ez volt a neve), menj fel a toronyba, kérve-kérlek! Figyeld, nem jön­nek-e a fivéreim, mert meg­ígérték, hogy el fognak ma jön­ni. Ha meglátod őket, integess nekik, hogy siessenek. Anna felment a kis toronyba, s a szegény, kétségbeesett asz- szony fel-felkiabált neki: — Anna, drága Annám, nem jön senki? — Nem látok mást, csak zöld füvet és port, amelyen szikrá­zik a nap — jött a válasz a nő­véré tőL Ekkorra Kékszakállú már ki­készített egy hatalmas kést, és dörgő hangon kiáltott neki: — Gyere le gyorsan, vagy me­gyek érted! — Csak még egy pillanat — felelte az asszony. S megint a nővéréhez fordult: — Anna, drága nővérem, nem közeleg senki? — Nagy porfelhőt látok amar­ról. .. — A fivéreim? — Jaj, nem, drága húgom, csak egy birkanyájat hajtanak. — Jössz már? — kiáltott kék­szakállú. — Csak egy pillanat még — felelt az asszony, s aztán a nő­vérének szólt megint: — Anna, drága nővérem, nem közeleg senki? A nővér« így felelt: — Jön amarról két lovas, de még nagyon messze vannak. — Hála legyen az Istennek! Biztosan a fivéreim! — Intek nekik, hogy siesse­nek, ahogyan csak bírnak. Kékszakállú olyan hangosan kiabált, hogy megreszketett tőle a ház. Szegény asszony lement, lábához vetette magát sírva, kétségbeesetten. — Nem használsz vele sem­mit, meg kell halnod — mondta Kékszakállú. Aztán megmarkolta egyik ke­zével a haját, a másikkal ma­gasra emelte a kést, hogy a nyakába döfje. Ebben a pillanatban úgy el­kezdett dörömbölni valaki az ajtón, hogy Kékszakállú megme­redt: az ajtót belökték, s két lovag rohant be, csupasz kard­dal, s egyenesen Kékszakállú­nak. Megismerte féleségének két fivérét, az egyik dragonyos volt, a másik lovastestőr. Futásnak eredt, hogy mentse az életét. A két fivér azonban annyira a sarkában volt, hogy rácsapott, mielőtt még a lépcsőt elérte vol­na. Markolatig döfték belé a kardjukat, aztán otthagyták hol­tan. A szegény asszony majdnem ugyanolyan halott volt, mint a férje, s annyira sem telt az ere­jéből, hogy megölelje testvéreit. Hamarosan megtudták, hogy Kékszakállúnak nincsen örökö­se, így javai mind az asszonyra maradtak. <5 egy részét arra használta, hogy hozzáadja An­nát a fiatalemberhez, aki már régen szerette, egy másik ré­szén kapitányi rangot vásárolt a fivéreinek, s a többivel hozzá­ment egy nagyon derék férfi­hez, akinek karjában elfeledte a szörnyű időket, melyet Kék­szakállú hatalmában töltött. Fordította: Bán Ervin (Vége) Éber Sándor bajai képkiáílítása Április 30-án nyitotta meg ünnepélyes keretek között ifj. Éber Sándor dunai képeinek ki­állítását dr. Kisdéginé Kirimi Irén, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője a Bajai József Attila Művelődési Ház kiállí­tási termében. Azóta is élénk tássá alakul. Hosszú alkotási folyamatában is megőrzi képei­nek frisseségét. A képzőművészet történeté­ben egymásnak rugaszkodó »-iz­musok«, absztrakt törekvések végérvényesen soha nem befo­lyásolták. Lelki egyensúlya, ter­Látogatók Éber Sándor kiállításán. érdeklődéssel fordul a kiállítás felé a művészetek nagyszámú pártolója Baján. Ifjú Éber Sándor művészeté­nek fejlődése szinte töretlennek mondható. Már kezdetben a posztimpresszionistákhoz csatla­kozott Lírai mondanivalójának ez a stílusirányzat felel meg legjobban. A pasztell technika valőrlehetőségeit, könnyedségét, hallatlan virtuozitással sajátí­totta el. Mint Egry Józsefnek a Balaton, Éber Sándornak a Du­na az ihletője, de ő soha nem a természet konfliktusait, drá­maiságát keresi. Nála a nö­vényzet megbékül a csendes víztükörrel és szétválaszthatat- lan egységet alkot A termé­szet ilyen mély érzelmi kifeje­zésében csak egymástól függően élhetik életüket »vadvízország« teremtményei. A szilárd egység párosul a kompozíció egyensú­lyával és minden esetlegességet eleve kizár a műalkotásból. A folytonosan változó, tovatűnő természeti kép, mintha egy pil­lanatra megállna képein meg­mutatni ezerarcú színpompáját. Mesehangulatú, halkszavú lí­rája igen bensőséges érzelmi gazdagságról tanúskodik. Nála a látott valóság élménnyé — ez érzelemmé — majd műalko­mészetimádata, egyéni elképze­lései és műigénye meggátolta ebben. Az utóbbi évek gazdag ter­mése azt mutatja, hogy a mű­vész pikturája új pozitívumok­kal gazdagodott. Az impresz- sziók eddigi tünékenysóge he­lyett igen konstruküvitásra-tö- rekvés tapasztalható. A művész koloritja pedig a mélyebb tónu­sok felé tágult. A »Faluvége« egytónusú plasztikussága, a »Ha­lásztanya télen« zord merevsé­ge, az »Iszapos törzsek« meg­döbbentő megjelenítése mind erre engednek következtetni. A »Vadvizek« című képe pedig egy expresszivitásra törekvő művész igen fontos állomását mutatja. Felépítése, téri vi­szonylatai, dinamizmusa egyé­niséget és gazdag új utakat mu­tatnak előre. Művészete mindig az ember természet-látását, természet-sze- retetét tükrözi. A természetben pihenő ember csendes szemlélő­dése, vagy ijedt csodálata ér­vényesül igen intenzív kifejező erővel. A legnagyobb megértéssel és szeretettel gratulálunk a mű­vésznek, és eredményekben gazdag továbhi sikereket kívá­nunk! Aszalós Endre Őrizzük meg műemlékeinket! N agy jelentőségű kezdemé­nyezés indult útnak a múlt év augusztusában me­gyénkben. Megalakult a megyei műemlékvédelmi szakbizottság, amelynek elnökévé Bolhóy Lász­lót, a megyei tanács v. b. épí­tési és közlekedési osztályának főmérnökét választották meg, A szakbizottság az egyik legfon­tosabb feladatának tekinti, hogy történelmi emlékekben, sajátos népi műemlékekben gazdag me­gyénkben minél hathatósabban és eredményesebben szorgal­mazza mind az országosan is nyilvántartott műemlékek vé­delmét, mind újabb műemlékek felkutatását, mind pedig népi jellegű műemlékek feltárását. Fontos és nélkülözhetetlen fel­adata a műemlékvédelmi szak- bizottságnak, hogy nyilvántar­tásba vegyen olyan létesítmé­nyeket, amelyek koruknál, vagy egyéb okok következtében még nem mondhatók műemlék­nek, azonban szerkezeteikben, megjelenésükben átlagon felüli értéket képviselnek, s így a jö­vő számára feltétlenül megőr­zendők. A műemlékvédelmi szakbi- ” zottság nyolc járási szék­helyünkön önálló szakbizottság létrehozását javasolta, sőt eb­ben az évben, mégpedig nagyon közeli dátummal — május 15-ig — ezeknek a járási műemlékvé­delmi szakbizottságoknak saját feladataik körvonalazására és meghatározására külön munka­tervet is kellett összeállítaniuk. A műemlékvédelem megyénk­ben való megszervezésének egyik fontos feltétele, hogy meg­felelően hathatós, magas szín­vonalú propagandamunkát fejt­senek ki a szakemberek, hiszen mint jól tudjuk, nem egy érté­kes műemlékünk leromlása* vagy felelőtlen átépítése követ­keztében elíormátlanodása, így elértéktelenedése amiatt követ­kezett be, hogy az illetékes szer­vek nem ismerték kellőképpen a korszerű műemlékvédelem követelményeit. Nem egy eset­ben előfordult, hogy a műem- lékjellegű létesítmény mostani birtokosa nem is tudott arról* milyen nagy értékű objektum gondozására kellett volna vál­lalkoznia. p étnél jük, hogy járási mű­emlékvédelmi bizottsá­gaink minél előbb eredményes és sokoldalú munkát fejtenek ki, s propagandisztikus jellegű tevékenységük beleépül a járá­sok, városok, vagy községek is­meretterjesztő terveibe is. *A**A***‘> * Aé^iVilVl/KV Angolnahalászat — fénnyel Az NDK tenged halászati kérdésekkel foglalkozó intézeté­ben új módszereket dolgoznak ki a halfogáshoz. Így például azt tervezik, hogy augusztusban* szeptemberben és októberben a folyók torkolatában és a Boden- tó lefolyó helyein villamos fény­láncokat helyeznek el. Az ívás előtt álló angolnák kerülik a fényt és a meg nem világított részeken elhelyezett varsákba úsznak. Az intézet munkatársai­nak véleménye szerint az új módszerrel ötszörösére fokozha­tó az angol ahalászat eredménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom