Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
1961. május 28, vasárnap 3. oldal A BIV egyik eredménye: Széleskörű tapasztalatcsere a hazai és a vásár alkalmából itt tartózkodó külföldi szakemberek között A vásár jó alkalmul szolgál a nemzetközi tapasztalatcserére. A külföldiek klubjában a külkereskedelmi vállalatok szakmai, műszaki programot állítottak össze. Naponta rendeznek filmvetítéseket, szakmai tanácskozásokat. Egyes magyar külkereskedelmi vállalatok a Gépipari Tudományos Egyesülettel együttesen naponta rendeznek szakmai találkozókat, symposionokat a Technika Házában. A tanácskozások közül kiemelkednek a mezőgazdasági és a szerszámgépekkel foglalkozó véleménycserék. A mezőgazdasági gépekről többek között az NDK mérnöki kamarájának két tagja, a szerszámgépekről a párizsi Construction Mechaniques Primär kiküldöttének előadását hallották az érdeklődők. Az Elektroimpex a magasfeszültségű berendezések, a rádió, televízió és magnetofon gyártásáról rendezett szakmai tanácskozást. A vegyipar, valamint a bányagépek gyártásának problémáit a Nikex szakmai találkozóján szintén megbeszélték a magyar és a külföldi szakemberek. A Che- molimpex egész sor konzultációt rendezett, amelyen több külföldi számolt be a különböző műanyagok gyártásáról, felhasználásáról. s. o. s. egy bérház »elárasztásának« 12. napján Egyik telefonhívás a másikat éri. A kecskeméti Hunyadiváros 48 a bérházának lakói nyugtalankodnak. Tíz nappal ezelőtt jó arasznyi magasan elöntötte pincéjüket, s benne mosókonyhájukat a szennyvíz. Bűzlik az egész ház. Jelentették már az Ingatlankezelő Vállalatnak, a házkezelőségnek, a tanácsnak, de — a víz nem apad. A ház- kezelőség szétnézett a helyszínen és megállapította: nem talajvíz, nem csőrepedés ... a tervező vagy a csatornázó vállalat hibája! Es azóta semmi. Segítsen a szerkesztőség! Mit van mit tenni, ennyi SOS-jelet nem szabad figyelmen kívül hagyni. A helyszínre ruccantunk mi is, ahol — már a ház bejáratánál — orrfacsaró bűz fogadott, s a pincében valóban tíz centiméter magasan áll a szennyvíz. Immár tizedik napja. — Naponta jelentjük, de nem történik semmi... Ma újra szombat van, fürödnének az emberek és a tűzrevaló nemcsak, hogy elázott, de gumicsizma nélkül le sem lehet menni érte — panaszolja a ház gondnoka. Ide valóban gyors segítség kell — állapítottuk meg. Egy azonnali telefonhívás a városi tanács v. b. műszaki osztályára. — Senki illetékes nincs itthon. .. Sopronba mentek... válaszolja egy vékonyka női hang. — Hétfőn tessék... Az ingatlankezelőknél a portás bácsi jelentkezett igen udvariasan, teli jószándékkal, de — ott sem volt a hivatalban senki. No, majd a házkezelőség! — gondoltuk, de nem volt szerencsénk. — Pestre utazott mindenki... Tessék hétfőn megpróbálni... íme, kedves panaszosok, nagy volt bennünk az igyekezet, a jószándék, a segíteniakarás, de nem sikerült. Reméljük azonban, hogy az »-áradás tizenkettedik napján fehéren fekete figyelmeztetésül szolgál e néhány sor és felelősségteljesebb intézkedésre serkent. Rövidesen ítélet születik Rostás Fardi és bandájának bűnügyében UTOLSÓ ELŐTTI szakaszához ért a közel harminc személyt a vádlottak padjára ültető, meglepő fordulatokban bővelkedő bűnügy: a rablógyilkos Rostás Fardi és társainak ügye. Sor került az orvosszakértő meghallgatására, s a napokban befejeződik a bizonyítási eljárás. A VÁDLOTTAK kihallgatása néhány nappal ezelőtt is rendkívül viharos tárgyalást eredményezett. A kihallgatott négy fiatalkorú bűntárs — a banda más tagjainak fenyegetése közepette — beismerték, hogy közveti műi a gyilkosság előtti napon kóborlásaikhoz képest szokatlanul gyors iramban, éjjel indultak ei a Pest megyei Bugyi községből a solti Fűzhalmi erdőbe, a bűncselekmény színhelyének közelébe. Ez a tény arra vall, hogy a rablógyilkosságot jó előre megfontolt szándékkal követték el. VALLOMÁSAIKBÓL űjabb bűnrészes nevére is fény derült. Bajnok Sándor volt a cigányok táborhelyéhez legközelebbi tanyásgazda, akit — a vádlottak állítása szerint — egy batyu rabolt holmival tettek lekötelezettükké. Rendkívül gondosan ügyeltek ugyanis rá, hogy a tett színhelyétől tisztes távolságban —ami mintegy 12 km volt — tartózkodjanak, ahol egyedül Bajnok Sándortól kellett tartaniuk. NAGYON MEGNEHEZÍTETTE a bizonyítási eljárást még b legutóbbi napokban is. hogy a vádlottak egyik napon tett beismerésüket másnap — szemmel láthatóan társaik életveszélyes fenyegetőzésének hatására — újabb tagadással próbálták áthúzni. A KÖZELI NAPOKBAN sor kerül a rendkívül szövevényes bűnügy perbeszédeire, majd az ítélethozatalra. I óg a felhók lába. Jáno®- “ halma irányában, a mélykúti határ szegélyén láthatatlan óriáskézként esőfüggönyt hu_ zigál ide-oda a szél. Még akkor is pompás látvány, ha a mostanában gyakori természeti jelenségben azzal az érzéssel gyönyörködhetek: ebből bőrig ható zápor lesz. Könnyű csézán kocsizunk Gulyás Mátyással, a mélykúti Kossuth Termelőszövetkezet párttitkárával a háromezer holdas közös gazdaság dűlőútjain. Nemcsak a felhők játéka — a termőföld látnivalói is lenyű- gözőek. Jó termést ígérőn sorjáznak, zöldellnek a különböző kultúrnövények, szó nélküli tájékoztatással hirdetve: a természethez hasonlóan az ember is kitett magáért ezen a tavaszon. Az emberek, ők érdekelnek most elsősorban. Azok, akik időben bevetették a földeket, de most bizonyára odahaza lesik az egyelőre csak fenyegető, majd zuhogó, végül elálló esőt. Jó volna látni, hallani őket, ahogy készülnek az előző nap félbemaradt munka folytatáséra. De kiderül: nem készülnek rá, mert — benne vannak derekasan. A községből csapatosan A Petőfi Népe o Ivasóankétja Soltvadkerten Május 28-án, vasárnap este 7 árai kezdettel Soltvadkerten a Petőfi Népe szerkesztősége a művelődési otthonban műsoros olvasóankétot rendez. Megnyitót Mester József, a községi pártbizottság titkára mond, majd fellépnek a községi kultúrcsoport tagjai. Az olvasóankét műsorában szerepel még a művelődési otthon fúvószenekara is. Ezután kerül sor az ünnepi könyvhét műsorának lebonyolítására, ahol a Kecskeméti Katona József Társaság írói és költői mutatkoznak be a közönségnek. A műsor után a megjelentek elmondják észrevételüket a megyei pártbizottság lapjának munkájáról. Az ankét után bált rendez a művelődési otthon vezetősége. A műsoros olvasóankétra díjtalan a belépés. Készpénzért szedik a borsót a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezetben Szedik a 60 holdon termesz- tett zöldborsót a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezetben. Péntek délig 16 mázsa 86 kilogrammot adtak át az állami felvásárlónak. A hüvelyes növény ápolását munkaegységre végezték a kilenc növénytermesztő munkacsapat tagjai, a betakarításért azonban — munkaegység jóvá-, írása nélkül — készpénzzel fizet a termelőszövetkezet. Az első két nap — csütörtökön és pénteken — szedett borsó kilogrammjáért 1,50 forintot, szombattól pedig — az átvételi ár csökkenése miatt — egy forintot kaptak, illetve kapnak már az átadást követő napon a borsószedők. A termelőszövetkezet meg sem várja a felvásárló átutalását, — a közös kasszában tartalékolt összegből fizet nekik. A díjazásnak ez a módja jó ösztönzőnek bizonyult ahhoz, Bács-megyei tsz-tagok a fővárosban A termelőszövetkezeti biztosítási és önsegélyző csoport meghívására pénteken a Bács-Kis- kun megyei termelőszövetkezetek száz tagja érkezett Budapestre kétnapos látogatásra. Első nap a főváros nevezetességeivel ismerkedtek. Este a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége vendégül látta a szövetkezeti gazdákat a népfront-klubban. A Bács-Kis- kun megyei tsz-tagokat Nyers Rezső pénzügyminiszter, a megye képviselője fogadta, majd Az MSZBT megyei iptéző bizottságának ülése dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára üdvözölte őket. A baráti légkörben lefolyt több órás találkozó végén Brán András, a biztosítási és önsegélyző csoport megyei intéző bizottságának elnöke mondott köszönetét a vendéglátásért hogy a borsó szedése meggyorsuljon, s primőrként is kerülhessen Kunszállásról a piacra. Az ötös számú brigád tagjai közül Kertész Péter — leánya segítségével — 88, Cseri Ferenc 38, Csáki Istvánné 31 kilogramm borsót szedett csütörtökön, s 132, 57, illetve 46,50 forintot kaptak érte. A nyolcas brigád huszonegy asszonytagja két nap alatt ösz- szesen 1205 kilogramm borsót szedett. Balogh Józsefné teljesítménye (kislánya is segített neki) 170 kilogramm, s ezért 255 forintot kapott. A Dézsik lányok, Mária és Ilona versenyben szedték a borsót, s fej-fej mellett haladva 90, illetve 88 kilogramm volt a kétnapi eredményük. Mindkettőjüket viszont szomszédjuk, Fekete Klára hívta ki versenyre, s a kifizetődő vetélkedésben 95 kilogrammal ő került az élre. Könnyű kiszámítani, hogy a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet szorgalmas borsószedői milyen jól kerestek az elmúlt napokban. Keresetük nem csappan a következő időszakban sem, annak ellenére, hogy már egy forintot kapnak a borsó kilogrammjáért. Hiszen mindig több és több szedhető a termést egyre nagyobb mennyiségben ontó hüvelyesből. T. I. „VőáztáL házig.“ kongoártuítái a {aloakban FöldművesszövetkezefS könyvesboltjaink is felkészültek az ünnepi könyvvásárra. A könyvhét alatt minden községben rendeznek háztól házig könyvárusítást, ahol az ünnepi könyvhétre megjelent 60 új műből, és a magyar klasszikusok, valamint a külföldi és a magyar irodalom mai képviselőinek 200, most kiadott művéből válogathatnak a vásárlók. Ha: eszperantisták találkozója A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Bács-Kiskun megyei intéző bizottsága szombaton délelőtt ülést tartott. Lakos Alfréd, az MSZBT megyei titkárságának munkatársa az országos központban megtartott kétnapos titkári értekezlet anyagát és a további tennivalókat ismertette. Elmondotta, hogy az országos elnökség dicséretesnek tartja azt a munkát, amelyet a megye MSZBT intéző bizottságai és aktivistái végeznek a magyar—szovjet barátság ápolásáért. Ezután Baksa Gyula megyei titkár ismertette a titkárság együttműködési tervét a különböző kulturális és társadalmi szervekkel kapcsolatban. Végül a kárpát-uknajnai utazás szervezéséről számolt be. — Gyisz revidó! — búcsúztak egymástól alig egy hónappal ezelőtt « székesfehérvári pályaudvaron a baráti találkozón részt vett eszperantisták. És a viszontlátásra, az újabb találkozóra nem sokáig várattak a kecskeméti eszmetársak. (Így szólítják egymást az eszperantó-mozgalom tagjai.) Ma ugyanis ők látják vendégül a székesfehérváriakat, s velük együtt budapesti, szegedi, békéscsabai és veszprémi társaikat. Kedvesek ezek a baráti találkozók, melyek nemcsak egymás városainak, szokásainak megismerésére nyújtanak lehetőséget « részvevőknek, hanem ennek a dallamos, egyszerű nemzetközi nyelvnek a gyakorlására is. Kecskeméten a vasutasok az úttörői az egész világot átszövő nyelv elsajátításának, művelésének. Érthető, utazásaik során a legtöbb hasznát ők vehetik. Tanulásába azonban egyre többen és a legkülönbözőbb érdeklődésű emberek kapcsolódd nak be. Céljuk: m közös nemzetközi nyelv birtokában.J a béke jegyében barátkozni, levelezni c világ népeivel, j Barátkozós jer» gyében zajlik le az eszperantisták mai kecskeméti találkozása is, melynek, keretében a Joós Ferenc vezette városnézés után a mezőgazdasági kísérleti kutatóintézetbe és a Vörös Csillag Tsz- be látogatnak el Érezzék nálunk jól magukat a kedves vendégek! AR AN kijöttek a határba, annak ellenére, hogy reggel óta bármelyik percben ömölhet a felhők áldása. Az 1-es számú üzemegység központjában húszférőhelyes sertésfiaztatót épít szerfából a szövetkezet brigádja, a másik központban gépszín készül hasonló módon három Zetor és egy Belorusz számára. Ugyanitt egy húszférőhelyes sertés- fiaztatóra már csak a tetőt kell felrakni. I epottyant már egy-két eső- ■“ csepp, de az építők jó kedvvel dolgoznak. A nem is oly rég még egyéni gazdálkodók mintha „kiélnék” magukat abban, hogy na, most aztán nincs más gondjuk, csak ez: minél jobban érvényesüljön barkácsoló tudományuk. Az 1-es üzemegységben harminc holdon uborkát vetnek a 140 centiméter sortávolságú kukorica közé. Ügy számítják, hogy csöves állapotban húsz mázsát takaríthatnak majd be a takarmánynövényből, az uborkából pedig harmincai egy és VÉSŐ ugyanazon hold területről. A 2-s üzemegységben 10 holdon termesztenek csemegekukoricát és uborkát ily módon. Már majdnem esik, de még mindig dolgoznak a határban. A cukorrépa-földön fúrj csapat módján mintegy hetvenen vonulnak a sorok mentén, s egyelnek serényen. „Párttitkár elvtárs”, „Matyikám”, „Matyi gazda” — üdvözli ki így, ki úgy, de egyforma megbecsüléssel Gulyás Mátyást, akinek temérdek gondja közt most eggyel több van: sikerül-e az átlagnál jobban dolgozó asszonyok valamelyikét „megagitálnia”, hogy elmenjen a szövetkezet költségén egyhetes ukrajnai kirándulásra. Az esőfüggöny már a nyan kunkba lóg. Futás a közeli tanyaház eresze alá. Mivel délelőtt 11 óra van, hát előbbre hozzák az ebédidőt. Ne menjen kárba egyetlen perc sem a zápor miatt. Az meg, mintha csak azzal a meggondolással tenné, hogy ezeket az embereket úgysem lehet megijeszteni, félóra múlva elcsendesedik. A répa, az uborkával vegyes kukoricaföld, a két üzemegység központjának udvara újból benépesedik, s mi is kocsikázhatunk tovább. Én a múlt nagyüzemi gazdaságaiban, az uradalmakban átélt esős napok felidéződött emlékével ülök a csézán. Akkor bizony — ha az ispán nem látta — már jóval az eső előtt bújt a dolgozó ember az istállók mélyébe, kívánva, hogy minél tovább essen, mert úgy legalább sorsát feledtetően alhatott egyet. Máskülönben nem érdekelte az eső. Nem érdekelte a termés sem, mert akár jó. akár rossz volt, egyformán kevés kom- menciót kapott. I tt, ebben a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben úgy fogadják az esőt, ahogy leírtam. Segítőtársként. Nagyon is rajta vannak, hogy minél többet fizessen a föld. Ezt tükrözi a széles határ, amelyen a szokásos növényeken kívül 36 holdon — ebben az évben először — olaszbúzát, 80 holdon ricinust is termesztenek. És azt mondják: igaz, hogy a májusi eső aranyat ér, de csak akkor, ha — ahogy ők teszik — munkával fényesítik azt az aranyat. Tarján István
