Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

1961. május 28, vasárnap 3. oldal A BIV egyik eredménye: Széleskörű tapasztalatcsere a hazai és a vásár alkalmából itt tartózkodó külföldi szakemberek között A vásár jó alkalmul szolgál a nemzetközi tapasztalatcserére. A külföldiek klubjában a külke­reskedelmi vállalatok szakmai, műszaki programot állítottak össze. Naponta rendeznek film­vetítéseket, szakmai tanácskozá­sokat. Egyes magyar külkereskedel­mi vállalatok a Gépipari Tudo­mányos Egyesülettel együttesen naponta rendeznek szakmai ta­lálkozókat, symposionokat a Technika Házában. A tanácsko­zások közül kiemelkednek a me­zőgazdasági és a szerszámgépek­kel foglalkozó véleménycserék. A mezőgazdasági gépekről töb­bek között az NDK mérnöki ka­marájának két tagja, a szer­számgépekről a párizsi Const­ruction Mechaniques Primär ki­küldöttének előadását hallották az érdeklődők. Az Elektroimpex a magasfeszültségű berendezé­sek, a rádió, televízió és mag­netofon gyártásáról rendezett szakmai tanácskozást. A vegy­ipar, valamint a bányagépek gyártásának problémáit a Nikex szakmai találkozóján szintén megbeszélték a magyar és a külföldi szakemberek. A Che- molimpex egész sor konzultá­ciót rendezett, amelyen több külföldi számolt be a különböző műanyagok gyártásáról, felhasz­nálásáról. s. o. s. egy bérház »elárasztásának« 12. napján Egyik telefonhívás a másikat éri. A kecskeméti Hunyadivá­ros 48 a bérházának lakói nyug­talankodnak. Tíz nappal ezelőtt jó arasznyi magasan elöntötte pincéjüket, s benne mosókony­hájukat a szennyvíz. Bűzlik az egész ház. Jelentették már az Ingatlankezelő Vállalatnak, a házkezelőségnek, a tanácsnak, de — a víz nem apad. A ház- kezelőség szétnézett a helyszí­nen és megállapította: nem ta­lajvíz, nem csőrepedés ... a ter­vező vagy a csatornázó vállalat hibája! Es azóta semmi. Segít­sen a szerkesztőség! Mit van mit tenni, ennyi SOS-jelet nem szabad figyel­men kívül hagyni. A helyszínre ruccantunk mi is, ahol — már a ház bejáratánál — orrfacsaró bűz fogadott, s a pincében va­lóban tíz centiméter magasan áll a szennyvíz. Immár tizedik napja. — Naponta jelentjük, de nem történik semmi... Ma újra szombat van, fürödnének az emberek és a tűzrevaló nem­csak, hogy elázott, de gumicsiz­ma nélkül le sem lehet menni érte — panaszolja a ház gond­noka. Ide valóban gyors segítség kell — állapítottuk meg. Egy azonnali telefonhívás a városi tanács v. b. műszaki osztályára. — Senki illetékes nincs itt­hon. .. Sopronba mentek... vá­laszolja egy vékonyka női hang. — Hétfőn tessék... Az ingatlankezelőknél a por­tás bácsi jelentkezett igen ud­variasan, teli jószándékkal, de — ott sem volt a hivatalban senki. No, majd a házkezelőség! — gondoltuk, de nem volt szeren­csénk. — Pestre utazott mindenki... Tessék hétfőn megpróbálni... íme, kedves panaszosok, nagy volt bennünk az igyekezet, a jó­szándék, a segíteniakarás, de nem sikerült. Reméljük azon­ban, hogy az »-áradás tizenket­tedik napján fehéren fekete fi­gyelmeztetésül szolgál e né­hány sor és felelősségteljesebb intézkedésre serkent. Rövidesen ítélet születik Rostás Fardi és bandájának bűnügyében UTOLSÓ ELŐTTI szakaszá­hoz ért a közel harminc sze­mélyt a vádlottak padjára ül­tető, meglepő fordulatokban bő­velkedő bűnügy: a rablógyilkos Rostás Fardi és társainak ügye. Sor került az orvosszakértő meghallgatására, s a napok­ban befejeződik a bizonyí­tási eljárás. A VÁDLOTTAK kihallgatása néhány nappal ezelőtt is rend­kívül viharos tárgyalást ered­ményezett. A kihallgatott négy fiatalkorú bűntárs — a banda más tagjainak fenyegetése kö­zepette — beismerték, hogy közveti műi a gyilkosság előtti napon kóborlásaikhoz képest szokatlanul gyors iramban, éjjel indultak ei a Pest megyei Bugyi község­ből a solti Fűzhalmi erdőbe, a bűncselekmény színhelyének közelébe. Ez a tény arra vall, hogy a rablógyilkosságot jó elő­re megfontolt szándékkal kö­vették el. VALLOMÁSAIKBÓL űjabb bűnrészes nevére is fény derült. Bajnok Sándor volt a cigá­nyok táborhelyéhez legköze­lebbi tanyásgazda, akit — a vádlottak állítása szerint — egy batyu rabolt holmi­val tettek lekötelezettükké. Rendkívül gondosan ügyeltek ugyanis rá, hogy a tett színhe­lyétől tisztes távolságban —ami mintegy 12 km volt — tartóz­kodjanak, ahol egyedül Bajnok Sándortól kellett tartaniuk. NAGYON MEGNEHEZÍTET­TE a bizonyítási eljárást még b legutóbbi napokban is. hogy a vádlottak egyik napon tett beismerésüket másnap — szem­mel láthatóan társaik életveszé­lyes fenyegetőzésének hatására — újabb tagadással próbálták áthúzni. A KÖZELI NAPOKBAN sor kerül a rendkívül szövevényes bűnügy perbeszédeire, majd az ítélethozatalra. I óg a felhók lába. Jáno®- “ halma irányában, a mély­kúti határ szegélyén láthatat­lan óriáskézként esőfüggönyt hu_ zigál ide-oda a szél. Még akkor is pompás látvány, ha a mosta­nában gyakori természeti je­lenségben azzal az érzéssel gyö­nyörködhetek: ebből bőrig ható zápor lesz. Könnyű csézán kocsizunk Gu­lyás Mátyással, a mélykúti Kos­suth Termelőszövetkezet párt­titkárával a háromezer holdas közös gazdaság dűlőútjain. Nemcsak a felhők játéka — a termőföld látnivalói is lenyű- gözőek. Jó termést ígérőn sor­jáznak, zöldellnek a különböző kultúrnövények, szó nélküli tá­jékoztatással hirdetve: a ter­mészethez hasonlóan az ember is kitett magáért ezen a tava­szon. Az emberek, ők érdekelnek most elsősorban. Azok, akik idő­ben bevetették a földeket, de most bizonyára odahaza lesik az egyelőre csak fenyegető, majd zuhogó, végül elálló esőt. Jó volna látni, hallani őket, ahogy készülnek az előző nap félbe­maradt munka folytatáséra. De kiderül: nem készülnek rá, mert — benne vannak dere­kasan. A községből csapatosan A Petőfi Népe o Ivasóankétja Soltvadkerten Május 28-án, vasárnap este 7 árai kezdettel Soltvadkerten a Petőfi Népe szerkesztősége a művelődési otthonban műsoros olvasóankétot rendez. Megnyitót Mester József, a községi pártbi­zottság titkára mond, majd fel­lépnek a községi kultúrcsoport tagjai. Az olvasóankét műsorá­ban szerepel még a művelődési otthon fúvószenekara is. Ezután kerül sor az ünnepi könyvhét műsorának lebonyolítására, ahol a Kecskeméti Katona József Társaság írói és költői mutat­koznak be a közönségnek. A műsor után a megjelentek el­mondják észrevételüket a me­gyei pártbizottság lapjának mun­kájáról. Az ankét után bált rendez a művelődési otthon vezetősége. A műsoros olvasóankétra díjtalan a belépés. Készpénzért szedik a borsót a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezetben Szedik a 60 holdon termesz- tett zöldborsót a kunszállási Al­kotmány Termelőszövetkezet­ben. Péntek délig 16 mázsa 86 kilogrammot adtak át az állami felvásárlónak. A hüvelyes növény ápolását munkaegységre végezték a ki­lenc növénytermesztő munka­csapat tagjai, a betakarításért azonban — munkaegység jóvá-, írása nélkül — készpénzzel fi­zet a termelőszövetkezet. Az el­ső két nap — csütörtökön és pénteken — szedett borsó ki­logrammjáért 1,50 forintot, szombattól pedig — az átvételi ár csökkenése miatt — egy fo­rintot kaptak, illetve kapnak már az átadást követő napon a borsószedők. A termelőszövetke­zet meg sem várja a felvásárló átutalását, — a közös kasszában tartalékolt összegből fizet nekik. A díjazásnak ez a módja jó ösztönzőnek bizonyult ahhoz, Bács-megyei tsz-tagok a fővárosban A termelőszövetkezeti biztosí­tási és önsegélyző csoport meg­hívására pénteken a Bács-Kis- kun megyei termelőszövetkeze­tek száz tagja érkezett Buda­pestre kétnapos látogatásra. El­ső nap a főváros nevezetessé­geivel ismerkedtek. Este a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának Elnöksége vendégül lát­ta a szövetkezeti gazdákat a népfront-klubban. A Bács-Kis- kun megyei tsz-tagokat Nyers Rezső pénzügyminiszter, a me­gye képviselője fogadta, majd Az MSZBT megyei iptéző bizottságának ülése dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára üdvözölte őket. A ba­ráti légkörben lefolyt több órás találkozó végén Brán András, a biztosítási és önsegélyző csoport megyei intéző bizottságának el­nöke mondott köszönetét a ven­déglátásért hogy a borsó szedése meggyor­suljon, s primőrként is kerül­hessen Kunszállásról a piacra. Az ötös számú brigád tagjai közül Kertész Péter — leánya segítségével — 88, Cseri Ferenc 38, Csáki Istvánné 31 kilogramm borsót szedett csütörtökön, s 132, 57, illetve 46,50 forintot kaptak érte. A nyolcas brigád huszonegy asszonytagja két nap alatt ösz- szesen 1205 kilogramm borsót szedett. Balogh Józsefné telje­sítménye (kislánya is segített neki) 170 kilogramm, s ezért 255 forintot kapott. A Dézsik lányok, Mária és Ilona verseny­ben szedték a borsót, s fej-fej mellett haladva 90, illetve 88 kilogramm volt a kétnapi ered­ményük. Mindkettőjüket viszont szomszédjuk, Fekete Klára hív­ta ki versenyre, s a kifizetődő vetélkedésben 95 kilogrammal ő került az élre. Könnyű kiszámítani, hogy a kunszállási Alkotmány Terme­lőszövetkezet szorgalmas borsó­szedői milyen jól kerestek az elmúlt napokban. Keresetük nem csappan a következő idő­szakban sem, annak ellenére, hogy már egy forintot kapnak a borsó kilogrammjáért. Hiszen mindig több és több szedhető a termést egyre nagyobb mennyi­ségben ontó hüvelyesből. T. I. „VőáztáL házig.“ kongoártuítái a {aloakban FöldművesszövetkezefS köny­vesboltjaink is felkészültek az ünnepi könyvvásárra. A könyv­hét alatt minden községben ren­deznek háztól házig könyváru­sítást, ahol az ünnepi könyvhét­re megjelent 60 új műből, és a magyar klasszikusok, valamint a külföldi és a magyar iroda­lom mai képviselőinek 200, most kiadott művéből válogathatnak a vásárlók. Ha: eszperantisták találkozója A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Bács-Kiskun megyei intéző bizottsága szombaton dél­előtt ülést tartott. Lakos Alfréd, az MSZBT me­gyei titkárságának munkatársa az országos központban meg­tartott kétnapos titkári értekez­let anyagát és a további tenni­valókat ismertette. Elmondotta, hogy az országos elnökség di­cséretesnek tartja azt a munkát, amelyet a megye MSZBT intéző bizottságai és aktivistái végez­nek a magyar—szovjet barátság ápolásáért. Ezután Baksa Gyula megyei titkár ismertette a titkárság együttműködési tervét a külön­böző kulturális és társadalmi szervekkel kapcsolatban. Végül a kárpát-uknajnai utazás szer­vezéséről számolt be. — Gyisz revidó! — búcsúztak egy­mástól alig egy hó­nappal ezelőtt « székesfehérvári pá­lyaudvaron a bará­ti találkozón részt vett eszperantisták. És a viszontlá­tásra, az újabb ta­lálkozóra nem soká­ig várattak a kecs­keméti eszmetár­sak. (Így szólítják egymást az esz­perantó-mozgalom tagjai.) Ma ugyanis ők látják vendégül a székesfehérvária­kat, s velük együtt budapesti, szegedi, békéscsabai és veszprémi társaikat. Kedvesek ezek a baráti találkozók, melyek nemcsak egymás városainak, szokásainak megis­merésére nyújta­nak lehetőséget « részvevőknek, ha­nem ennek a dalla­mos, egyszerű nem­zetközi nyelvnek a gyakorlására is. Kecskeméten a vasutasok az úttö­rői az egész világot átszövő nyelv elsa­játításának, műve­lésének. Érthető, utazásaik során a legtöbb hasznát ők vehetik. Tanulásába azonban egyre töb­ben és a legkülön­bözőbb érdeklődésű emberek kapcsolódd nak be. Céljuk: m közös nemzetközi nyelv birtokában.J a béke jegyében ba­rátkozni, levelezni c világ népeivel, j Barátkozós jer» gyében zajlik le az eszperantisták mai kecskeméti találko­zása is, melynek, keretében a Joós Ferenc vezette vá­rosnézés után a me­zőgazdasági kísér­leti kutatóintézetbe és a Vörös Csillag Tsz- be látogatnak el Érezzék nálunk jól magukat a ked­ves vendégek! AR AN kijöttek a határba, annak elle­nére, hogy reggel óta bármelyik percben ömölhet a felhők áldá­sa. Az 1-es számú üzemegység központjában húszférőhelyes sertésfiaztatót épít szerfából a szövetkezet brigádja, a másik központban gépszín készül ha­sonló módon három Zetor és egy Belorusz számára. Ugyan­itt egy húszférőhelyes sertés- fiaztatóra már csak a tetőt kell felrakni. I epottyant már egy-két eső- ■“ csepp, de az építők jó kedvvel dolgoznak. A nem is oly rég még egyéni gazdálko­dók mintha „kiélnék” magukat abban, hogy na, most aztán nincs más gondjuk, csak ez: minél jobban érvényesüljön barkácsoló tudományuk. Az 1-es üzemegységben har­minc holdon uborkát vetnek a 140 centiméter sortávolságú ku­korica közé. Ügy számítják, hogy csöves állapotban húsz mázsát takaríthatnak majd be a takarmánynövényből, az ubor­kából pedig harmincai egy és VÉSŐ ugyanazon hold területről. A 2-s üzemegységben 10 holdon ter­mesztenek csemegekukoricát és uborkát ily módon. Már majdnem esik, de még mindig dolgoznak a határban. A cukorrépa-földön fúrj csapat módján mintegy hetvenen vo­nulnak a sorok mentén, s egyel­nek serényen. „Párttitkár elv­társ”, „Matyikám”, „Matyi gaz­da” — üdvözli ki így, ki úgy, de egyforma megbecsüléssel Gu­lyás Mátyást, akinek temérdek gondja közt most eggyel több van: sikerül-e az átlagnál job­ban dolgozó asszonyok valame­lyikét „megagitálnia”, hogy el­menjen a szövetkezet költségén egyhetes ukrajnai kirándulásra. Az esőfüggöny már a nya­n kunkba lóg. Futás a kö­zeli tanyaház eresze alá. Mivel délelőtt 11 óra van, hát előbbre hozzák az ebédidőt. Ne menjen kárba egyetlen perc sem a zá­por miatt. Az meg, mintha csak azzal a meggondolással tenné, hogy eze­ket az embereket úgysem lehet megijeszteni, félóra múlva el­csendesedik. A répa, az ubor­kával vegyes kukoricaföld, a két üzemegység központjának udvara újból benépesedik, s mi is kocsikázhatunk tovább. Én a múlt nagyüzemi gazda­ságaiban, az uradalmakban át­élt esős napok felidéződött em­lékével ülök a csézán. Akkor bizony — ha az ispán nem látta — már jóval az eső előtt bújt a dolgozó ember az istállók mé­lyébe, kívánva, hogy minél to­vább essen, mert úgy legalább sorsát feledtetően alhatott egyet. Máskülönben nem érdekelte az eső. Nem érdekelte a termés sem, mert akár jó. akár rossz volt, egyformán kevés kom- menciót kapott. I tt, ebben a szocialista me­zőgazdasági nagyüzem­ben úgy fogadják az esőt, ahogy leírtam. Segítőtársként. Nagyon is rajta vannak, hogy minél többet fizessen a föld. Ezt tük­rözi a széles határ, amelyen a szokásos növényeken kívül 36 holdon — ebben az évben elő­ször — olaszbúzát, 80 holdon ricinust is termesztenek. És azt mondják: igaz, hogy a májusi eső aranyat ér, de csak akkor, ha — ahogy ők teszik — munkával fényesítik azt az ara­nyat. Tarján István

Next

/
Oldalképek
Tartalom