Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-24 / 71. szám
I »Idái 1961. március i4, péntek Új erdők születnek... Hetvenhat holdas Béke-park létesül Khkunfélegyházáa Államunk milliókat költ arra, nyéke utolsó ebben a sorrend- Wt t*®etet, «rs»data4 nwn hogy új erdőket telepítsen. ben is: csak 2,6 százalék rtt az A MIfMrS! behoíMt «ért rrfSk Urtl«* mm*!VW*&**M«fr»«1liflgWWjjWQU' EmmmW JMMJ IMMLflg/*» ^ •#. >u, ^ #?3Pi : . kf«,,«» É|Éf;:SÍ A iviöra Ferenc Gimnázium leánytanulói szorgosan dolgoznak, hogy bebizonyítsák: méltó és egyenlő versenytársai a férfiaknak. évente hatszázmillió devizatő- Ezért talált általános helyes- rintot fizetünk ki Fában sz^- lésre és ezért mozdult meg a gény országunkban 14 százalék városban minden épkézláb em- az erdő, Kiskunfélegyháza kör- bér az örömhírre: 76 holdas parkerdőt telepít Félegyháza mellett az Állami ErdőgazdaNEGYVENNYOLCAS HONVÉDZÁSZLÓK Megjegyzés Sürgős megoldást! ság. Ez azonban nem távlati terv, már folyik is az erdőtelepítésre az előkészület Szántják a kijetalajt, hogy a traktorok bele ne forduljanak a gödrökbe. Megérkeztek az első csemeteszállítmányok is: a Csongrád megyei Állami Erdőgazdaságtól 50 600 darab kétéves erdei fenyőcsemete, Itt van már 4600 darab nyárfa, mezei szil stb. 36 fajta fát ültetnék el az új Béke parkban, ahol felvonuló-tér, gyermekjátszótér, sportpálya, büfé, tejivó stb. teszik majd kedvessé, széppé a kirándulók szabad idejét Az erdősített területet hatvanezer darab vadnaranrs-cser- jével ültetik körül. Az utak kijelölése is megtörténik, azok egyengetéséhez, feltöltéséhez nagyobb számú társadalmi munkásra lesz szükség Az ültetés és a csemeték gondozása három évig az Állami Erdőgazdaság feladata, három év után adják át a városnak. Szöveg: Tóth Miklós Képek: Lakatos József Húsa ércet ezelőtt, 79 fi. március 24-én adta vissza a szovjet kormány Magyarországnak a cári hadak által zsákmányolt 1848-as honvédzászlókat. A népünknek oly kedves ereklyék március hó 24-én érkeztek a fővárosba a Moszkva—Budapest között létesített közvetlen vasúti összeköttetés első vonatával. Gyerek voltam még, t több pajtásommal együtt én is ott várakoztam kíváncsian a Rákóczi úton. Akkor még nem tudtuk felfogni a történelmi események jelentőségét. Tetszett a nagy tömeg, amely a járdaszéleken csoportosult, majd a Keletipályaudvar felől érkező katonai alakulatok felvonulása kötötte le figyelmünket, amint pattogó indulók hangja mellett hozták a visszaadott 56 honvédzászlót. Meghatódottan néztük a sok, dicsőséges csatát látott lobogókat, s csodáltuk: milyen gondozottak, milyen jó állapotban vannak. Az akkori újságok meg it Írták, hogy a Kreml múzeumában elhelyezett honvédzászlókat úgy gondozták a szovjetek, mint a saját történelmi tárgyaikat. A Vörös Hadsereg központi székhazában ünnepség keretében adták át az akkori moszkvai magyar követnek, majd a Geraszimov ezredes által vezetett szovjet tiszti küldöttség hozta azokat a magyar határig. Mindenki örült, sokan nézték könnyes szemekkel a lobogókat. Az emberek arról beszélgettek: baráti gesztus volt a szovjet kormány részéről a, honvédzászlók visszaadása, hiszen csak rövid ideje, hogy Horthyék diplomáciai kapcsolatot létesítettek velük. Voltak, akik halkan az Intema- cionálét dúdolták. Egy idősebb bácsi kezében újság volt, melynek első oldalán a német főhadiszállás jelentése dél-angliai városok bombázásáról számolt be. ö — a honvédzászlókat nézve — mégis úgy vélekedett: most már. hogy a Szovjetunióval rendeződtek • kapcsolataink, nem fogunk a háborúba belesodródni. Másképpen alakult a történelem. Hiábavalónk voltak a Szovjetunió nemes, barátit gesztusai. Míg mi ott, a Rákóczi úton « 48-as honvédzászlókban gyönyörködtünk, Bárdosi, az akkori magyar külügyminiszter Hitlerrel és Ribbentroppal tárgyalt Jugoszlávia lerohanásáról. Három hónap múlva pedig már a magyar hadsereg is parancsot kapott a honvédzászlók viss- szaadásával is békejobbod nyújtó Szovjetunió elleni gálád támadásra. Nagy Ottó A kiskatonák » munka nehezét választották. Szép emléket, egy új erdőt akarnak itthagyni ennek az alföldi városnak. Kiskunhalason, a központi általános iskola napközi otthonában ósdi épületben helyezték el azt a 135 gyereket, akik nagyon is igénylik a megszokott családi otthon melegét No, de éppen ezt nem nyújtja a napközi otthon. Töredezett padokban, gondozatlan, mondhatnék piszkos termekben tanulnak, töltik idejüket a gyerekek. Egészségügyi szempontból erősen kifogásolható a napközi otthon épülete. Többek között nem lehet szellőztetni, mivel az ablakok az illemhelyre és egy jól megtermett szemétdombra nyílnak. Ott jártunk alkalmával felkerestük a városi pártbizottságot, tőlük tudtuk meg, hogy a helyi tanács megoldhatná e súlyos gondot, csak egy mákszemnyi jóakarat kellene hozzá. A városban több olyan művelődési célra fenntartott helyiség tátong kihasználatlanul, amelyek közül legalább ideiglenesen lehetne a jelenlegi épületnél valamivel »-korszerűbbet«, egészségügyi és esztétikai szempontból is különbet igénybe venni. Az igaz, hogy a helyiségek, üzemek, vállalatok használatában vannak, de gondoljuk, hogy szükség esetén szívesen átadnák a napközi otthon céljaira bármelyiket, s így kulturáltabb körülmények között nevelhetnék a gyerekeket Ez a feladat a városi tanács Végrehajtó bizottságára vár. Reméljük, rövidesen intézkednek a napközi otton ügyében. Bieliczky Sándor Louis Armstrong a Szovjetunióba utazik Louis Armstrong meghívást kapott, hogy a Szovjetunió nagyvárosaiban 8 hétig tartó turné során hangversenyeket adjon. A meghívásnak valószínűleg ősszel tesz eleget K: — Nem, erről szó sincs. Elég, ha én megbizonyosodom. Ha én garantálom az aranyat az elegendő. Tudod mit? Én leutazom a férjeddel a helyszínre. Ha ő ott a jelenlétemben megállapítja, hogy a rejtekhely sértetlen, tehát az arany de facto megvan, azonnal akcióba lépek. Apa és lánya csak úgy ragyogtak egymásra. Júlia ujjongott — örülsz, papa? — Hát hogyne — szorította magához Júliát — Mindig mondtam, hogy mennél söté- tebb a jelen, annál tündöklőbb lesz a jövendő. Elbúcsúztak. Júlia alig várta a reggelt. Autóbuszra szállt és felment Dobogókőre. Szerencsés már tűkön ült Remélte, hogy Júlia feljön hozzá. Még mindig rossz bőrben volt Idegei vi- tustáncot jártak. Bezárkóztak Szerencsés szobájába. Szerencsén türelmetlenül sürgette: — Beszélj, Júlia! — Minden a lehető legnagyobb rendben. Szerencsés elszontyolodott Ez azt jelenti, hgy Júlia felásta a gödröt s az a nyomorult arany megint ott hever az ő fészkében. Pedig titokban reménykedett, hogy valami csoda történik, és mindörökre véget ér az aranykálvária. Júlia elbeszélte neki a fejleményeket. Szerencsés halotthal- ványan hallgatta. Hát mégsincs szabadulás? Most már az öreg Bottlik is be van avatva. Nyugtalanul ingatta a fejét: — Te jót akarsz, Júlia, de én nagyon félek! Júlia fölénye« mosollyal bátorította: — Ne félj, drágám. Aki mer, az nyer. Új életet kezdünk. Hidd el, nekünk akkora a szerencsénk, hogy föl sem tudjuk fogni, mekkora. Tíz nap múlva lejössz a hegyről, addig csak pihenj. Aztán — miénk a világ! Bottlik Jenő barátságosan hellyel kínálta vendégét: s— Üljön le. Szimcsák. Tessék, gyújtson rá. — Köszönöm szépen, Bottlik úr — Ebből csak a régi ismerősöknek — mosolygott Bottlik. — Az ám, mikor is került maga hozzám? várjon csak... — Harminchatban, kérem szépen. Harminchat telén. — Ügy van. Ha jól emlékszem, kitűnően együttműködtünk, nemde? — Ó, igen. Bottlik úr. Nem ▼olt köztünk semmi differencia. De Bottlik úrnak nem is volt rám panasza. — Nem, nem, Szimcsák. Maga elsőrangú sofőr volt. Emlékszem, mennyire szerette az öreg Horchot. — Príma jármű volt a Horch — bólintott Szimcsák. — Tán még ma is megvolna, ha... de hát tudja, hogy és mint alakultak a dolgok. Én mindig tudtam, hogy mi van magával, Szimcsák. Hiszen ón mindenkor számítok magára. — Számíthat is, Bottlik úr. Hát most a bérautónál vagyok. Nehéz kenyér ez, Bottlik úr. Azt hiszem, sohasem lesz olyan jó dolgom többé, mint Bottlik úr mellett volt. — Nem lehet tudni, Szimcsák. Hallgasson ide. Most a segítségére van szükségem. — örömest, kérem szépen, amit csak tudok, megteszem. — Nézze, amit mondok, szigorúan köztünk maradjon. Én bérelnék túrakocsit; s úgy kellene ügyeskedni, hogy magát kapjam meg erre az útra. Egy vidéki városba kellene lemennünk. Nézze, semmi különös nincs az egészben. De én feltétlenül megbízható emberrel akarok menni. • — Kérem szépen az nagyon könnyű. Jóban vagyok a forgalmi főnőkkel, és ha be tetszik adni a rendelést, egyből elintézem, hogy engem küldjenek. Hová kéne menni? i— Csókavárra. — Értem, Bottlik úr. Mennyi időre? — Nézze, Szimcsák, nekem és a vejemnek találkoznom kell egy illetővel a csókavári Bá- nyagépgyámái. Ügy intéznénk a találkozást, hogy maga odahajt a gyár elé, s úgy tesz, mintha elromlott volna a motorj a. Elkezd babrálni a gépházban. Addig én a vejemmel együtt lebonyolítom a találkozást. — Kérem, semmi akadálya, Bottlik úr. — Persze megkérem, Szimcsák, hogy hallgasson erről az útról, mint a sír. Nem kell semmitől tartania, semmiféle susmus nincs a háttérben. — Értem, Bottlik úr. — Természetesen, nem kívánom ingyen a segítségét, Szimcsák. No, ne szabadkozzék, a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Kétszáz forintot kap, ha sikerül. Nem sok, de viszont maga minden körülmények között számíthat rám. Lesz még maga az én sofőröm, Szimcsák! Az öreg sofőr alázatosan mosolygott. — Hát csak tessék leadni m rendelést, Bottlik úr. minden rendben lesz, ezt garantálom. Negyednapra Csókavár felé száguldott a Pobeda bérautó. Bottlik és Szerencsés hallgatagon bámészkodtak a hátsó ülésről. Délután indultak Pestről. Ügy számították, öreg este érkeznek Csókavárra. Győrött Bottlik megállíttatta a kocsit — Igyunk egy feketét füa nem kell annyira sietnie. Szimcsák. Ügy intézze, hogy este féfc, tíz-tíz óra tájban érkezzünk oda. — Kérem szépen, Bottlik átfe — Tessék, Szimcsák, egy hú-1 «zas. Igyék valamit Szerencsés leszegte a fejét as eszpresszó asztala mellett Valósággal gyötörte az az érzés* hogy megint nem ura saját sorsának. Ismeretlen erők mozgatják cselekedeteit. Megint az arany parancsol fölötte. Az arany szabja meg a sorsát továbbra is. Hát hiába, úgy látszik, ebből a béklyóból nincs szabadulás. Bottlik fizetett. Egyetlen szót sem váltottak. Visszaültek a kocsiba. Szimcsák most már jóval lassabban vezette a kocsit Szerencsés tovább töprengett Akármilyen körültekintően szervezte meg ezt az utazást az apósa, veszedelmes vállalkozás ez. De hát hiába mondta Júliának, 5 nem engedett. Azt mondta, ezt a lépést meg kell tennie. Megéri. Milyen magabiztos ez az asszony! Voltaképpen nyugodtan rábízhatja a sorsát. Ha ő így akarja... Az após? Meglehetősen rideg üzletfél. Még odáig sem jutottak el, hogy tegeződjenek. Bott!1 k megtartja a három lépés távolságot. De mit törődik * -ele’ (Folytatása következik.; gmmmm
