Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-24 / 71. szám
1961. március 24, péntek S. oldal Mit tanult Szabadszálláson a Kiskunság Termelőszövetkezet elnöke? Épül a baromfiszállás A bajai Vörös Fény Termelőszövetkezet tagjai nagy gondot fordítanak a baromfinevelcsre. Ebben az évben 74 ezer baromfit nevelnek fel. Csibeállományuk már most meghaladja a tízezret. Az elmúlt évben saját erőből két csibenevelőt építettek. Most újból építkeznek: képünkön a saját erőből épülő baromfiszállás. Höntsék el a vitát M int többszőr megírtuk, február 15-től egy hónapon át ezer — közöttük kétszáz Bács-Kiskun megyei — termelőszövetkezeti elnök tanult Szabadszálláson. Tanfolyam közben, szombat délutánonként is hazalátogattak, hogy az időszerű feladatok megoldásában hasznosítsák a tanultakat. Most, a tanulás után a közös életének minden napján tettekkel adnak számot arról, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás irányításának tudnivalóiból mennyit sajátítottak el a négy hét alatt. Felkerestük Vidéki Mátyást, a kunszentmiklósi Kiskunság Termelőszövetkezet elnökét, I hogy tájékoztassa olvasóinkat: mennyire volt számára hasznos a tanfolyam, s megvalósítottak-e valamit abból, amit azon látott, hallott, tanult? — Magasszínvonalú előadásokat hallottam — mondta. — Ezeken kívül az egymással való beszélgetésből is nagyon sokat tanultam. Legtöbbet a munkaszervezésről vitatkoztunk. A munkafegyelem megszilárdítása. az elvégzett munka nyilMEGYÉNK termelőszövetkezeteinek gazdái napról napira tanújelét adják annak, hogy készségesen alkalmazzák az olyan ésszerű agrotechnikai módszereket, amelyekkel elősegíthetik a többtermelést, s ezáltal természetesen a jövedelmüket is növelhetik. Alig egy hónapja beszélték meg a MÉK körzeti szakemberei a szövetkezetek kertészeti brigádvezetőivel, hogy minden paradicsompalántát tűzdeljenek, mert csakis így lesz sikere annak a mozgalomnak, amelynek az a célja, hogy a paradicsomtermés 70 százaléka augusztus 5-ig értékesítésre kerüljön — ■ máris jelentős eredményekről számolhatunk be. Szinte alig van olyan paradicsomra szerződött termelőszövetkezet megyénkben, ahol a két lombleveles palántát ne tűzdelték volna 5x5 cm távolságra. SZÁMOS helyütt ezzel sem elégedtek meg, hanem a palántákat egyenként 5 cm átmérőjű gyepkockákba, vagy saját pré- selésű földkockákba tűzdelték, így biztosítják, hogy szakadásmentes, teljes gyökéraetű növények kerülnek kiültetésre már bimbó*, vagy virágos állapotban. baromfit adunk át a közös állatnevelésből az államnak — újságolja Czeglédi főagronómus • bajai Micsurin Termelőszövetkezetben. S amikor afelől érdeklődünk: hogyan segíti elő a közös gazdaság az áruellátás szempontjából annyira fontos háztáji állattartást — szó nélkül veszi elő a múlt évi zárszámadás adataik — A munkaegység-részesedés meghaladja nálunk a 32 forintot Minden szövetkezeti gazda kapott ezen belül 2 kiló búzát 1,20 kilo árpát 4,5 kiló kukoricát 3,5 kiló burgonyát és 3 kilő takarmányrépát Ez az arány — azt hiszem — mindent megmagyaráz. A háztáji föld termésével együtt a kiosztott takarmány elegendő ahhoz, hogy a gazdák maguk is hizvántartása és a premizálás különböző módjai képezték beszélgetéseink fő témáját — Rendkívül hasznos volt számomra a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben tett tanulmányi kirándulás is. Mint mondani szokás, úgy gazdálkodnak ebben a 12 ezer holdas közös gazdaságban, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A szövetkezetnek sokkal kevesebb függetlenített vezetője van, mint a hétezer holdas Kiskunságnak. Ott két és félezer holdra, nálunk ötszázra jut egy brigádvezető. A helyes munkaszervezésnek, s nem utolsó sorban a fegyelemnek köszönhetően a mezőhékiek mégis képesek időben értesíteni a tanyákon lakókat az elvégzendő munkákról. A látottak alapján négy fővel már mi is csökkentettük a függetlenítettek számát, de e tekintetben még így is a Táncsics mögött kullogunk. Bár az is igaz, hogy ők kevesebb növényféleséget termesztenek, de nagytáblákon. Példájuk nyomán hat növényféleséggel kevesebbet termelünk mi is, a napraforgó területét viszont 387 Tompán a Szabadság Termelőszövetkezet magaszerkesztette sablonokkal állítja elő a táp- kockákat és az ezekbe tűzdelt növények kerülnek vissza a meleg talpra. A jánoshalmi Petőfi Termelő- szövetkezetben ennél is többet tettek. Itt ötletesen egy hordozható, melegágy! ablak tetővel ellátott, könnyű desZkabódét készítettek, hogy a tűzdelés munkáját eső, vagy hideg szél esetén is idejében elvégezhessék. A szél- és esőmentes bódét egyszerűen ráhelyezik a pikírozan- dó melegágyra és egymásnak szembe fordulva akár három pár nő is dolgozhat anélkül, hogy a kedvezőtlen idő zavarná munkájukat. Meg is látszik az eredmény, mert nemcsak a paradicsompalántákat tűzdelték ki, hanem még a mintegy 4 holdra szükséges korai karfiolt is. Egyébként az itteni egyike a legkorszerűbb nagyüzemi melegágy! telepeknek. A GYEP- vagy tápkockás palántanevelés mindenütt, de különösen ott hódít megyénkben, ahol szaporítóház is van és ahol a januárban vetett paradicsom és paprika után a palántanevelő melegágyakat még hasznosítják. Török Imre megyei főagronómus laljanak szerződésre. KISZÁMÍTOTTUK, hogy a háztájiban előállított árusertés körülbelül 500 darabra tehető, a saját szükségletre levágotton felül. Szövetkezetünk tehát a közös és a háztáji állományt egybevéve mintegy 1500 mázsa sertést értékesít a piacon. Ez nemcsak az államnak jelent több árut, hanem kettős jövedelmi forrás is: a tagság közösben szerzett jövedelmét jól egészíti ki a háztáji hizlalásért kapott bevétel. A VEZETŐSÉG támogatja a háztáji tehéntartást is. Közös legelőt jelöl ki a háztáji állománynak, a szükséges takarmányrépát önköltségi áron vásárolhatják meg a szövetkezettől a gazdák — a pelyvát és alomszalmát ingyen kapják úgy, hogy a trágyát viszont kötelesek visszaadni a közös földekre. holdra növeltük. Négy táblán, köztük egy 250 holdason termesztjük az olajos növényt. — Ami az állattenyésztést illeti, ezzel is jóval előbbre állnak a mezőhékiek, mint mi. Ok bátran alkalmazták a szabadtartásos borjúnevelést télen is, s nagyon jó eredménnyeL Nálunk eddig hiányzott ehhez a kezdeményezés, pedig nekünk is van az övékéhez hasonló istállónk. Máskülönben a Táncsicsban egy ember 120 borjút nevel, míg a mi szövetkezetünkben csak huszonötöt. A mi bor- jútenyésztésünkhöz viszonyítva ők 120 borjú nevelési költségeinél minden hónapban megtakarítanak 4000 forintot, s három emberük még fel is szabadul más munkákra. — A Táncsics Termelőszövetkezetben a sertéseket is kevesebb költséggel tenyésztik, mint ml Saját erőből, házilagos építkezéssel mindössze 90 ezer forintért hoztak létre egy ezer férőhelyes hizlaldát, nálunk viszont a vállalat 147 ezer forintért épített egy százférőhelyest. Egy sertés férőhelye tehát ott csak 90 forintba került, nálunk meg 1470-be. El is határoztuk, hogy a meglevőn és a most épülő másodikon kívül a jövőben mi is hasonló módon építünk 3 hizlaldát, hiszen megvannak hozzá a szakembereink is. — Máskülönben Mezőhéken 400 sertést bíztak egy ember gondjaira, nálunk viszont csak százat. És kitűnően megállják helyüket az ottani gondozók. Ki lehet számítani, mennyire csökkenthetjük majd a sertéstenyésztés önköltségét, ha követjük, márpedig követjük a mezőhékiek példáját. — Nagyon hasznos volt az iskolán Losonczi Pál elvtárs, a földművelésügyi miniszter látogatása, aki öt órán át kimerítő válaszokat adott kérdéseinkre. Főként a jövedelemelosztással kapcsolatban „interjúvoltuk” meg. Sző esett a kapások részesműveléséről, s az eredményességi munkaegységről is. A mi szövetkezeti gazdáink szándéka az előbbi felé tendált, de a miniszter elvtárs meggyőző magyarázatának tolmácsolására a kukoricát oly módon műveljük meg, hogy a rosszabb földek minden mázsa termése után 0.6, a jó földeké után pedig 0,3 munkaegységet írunk jóvá; ezenkívül — nemsokára pontosan meghatározzuk — a termés 15—20 százaléka is a kukori eaművelőké". — Végezetül mivel sokat tanultunk eevmástól is, jó volna, ha a jövőben, a tapasztalatok kicserélése végett, bizonyos időnként a járás, vagy a megye szövetkezeti elnökei két-három naprá- összelőhetnének — fejezte be tájékoztatását a Kiskunság Termelőszövetkezet elnöke. Tarján István Még mindig vita dúl egyes községekben a baromfitartó gazdák és a község szépítésében buzgólkodú tanácsi szervek között. Egyes helyeken ugyanis a tanács amellett, hogy a baromfiállománynak — például libának — nem biztosít megfelelő közlegelőt, parkosítás címén megtiltja a baromfi utcán való kaparászását, legeltetését is. Ezt a gordiuszi csomót a kétoldali méltányosság kardjával könnyen ketté lehet vágni. Arról van ugyanis szó, hogy parkra is szükség van, baromfira is s a kettőt úgy is össze lehet egyeztetni, hogy egyik nem megy a másik rovására. Létesítsen a tanács minél több parkot a község arra alkalmas belteRégi tapasztalat, hogy a rossz hír hamarabb kap szárnyra, mint a jó. S akkor röppen széf leghamarabb, ha hazug, alaptalan. Így volt ez az Izsáki Mező Imre Termei őszövetkezet környékén is, ahol tavaly egyesek tücsköt-bogarat összehordtak a közös gazdaság ellen, amit aztán úgy elhittek az egyénileg gazdálkodók, hogy a tudatukban még akkor is ott fészkelő- dött, amikor már a szövetkezet néhányhetes gazdáinak mondhatták magukat. A március 9-4 közgyűlésen azonban lelepleződött a — ki tudná megmondani, kitől származó — hazugság. Ekkor osztották ugyanis a tavalyi jövedelem utolsó részletét, és kiderült, hogy egv-egy munkaegységnek 44 forint 10 fillér az értéke. — Iffaz ez ? — kérdezték hitetlenk°dve az úi szövetkezeti gazdi'-. Miért ne volna az, s el- mag"'rr:.:'ák nekik, hogy az "léggé kedvezőtlen időjárás ellenére 18—20 mázsa szőlő termett egv-egy holdon, a cukor- réna átlagtermése elérte a 145 mázsát, s az állattenyésztés rérületén s ott tiltsa meg a baromfitartását. De a faluszélek, mellékutcák évtizedek óta liba- legeltetésre használt füves árokpartjai maradjanak csak meg igen alkalmas baromfinevelő helyeknek. Senki sem vitatja a fásított, virágágyakkal borított községek esztétikai és egészségügy! jelentőségét — de egyelőre nagyobb szükségünk van minél több baromfihúsra s a hagyományos falusi háztáji baromfi- nevelést nem lehet egy csapásra beszorítani csak az udvarokra. Parkosítsanak tehát a tanácsok módjával — de ne feledjék, hogy az áruértékesítés! tervek tejesítéséért Is éppoly felelősek, mint a község szépítésé» vén közel 300 ezer forint volt m bevétel. A szorgalmas tagok különösen szép jövedelemre tettei szert. Z. Szabó Sándor állattenyésztő, kis híja, 29 ezer, Bimbó Pál növénytermesztő 23 ez idős Barta László és a fii együtt 50 ezer forintot keresett: És mindegyiküknek ott volt még a háztáji gazdasága Is. A hazugság „sánta kutyáját1* a közgyűlésen csípték nyakotí az új * szövetkezeti gazdák, 8 egyszeriben el is némították. Amikor ugyanis elhan^ zott a kérdés, hogy a félezer hold közös szőlőt százalékra akarják-e megművelni, vagy munkaegységre — hét űl belé- oő, a tagság alig 2 százalékának kivételével mindegyik az utóbbi mellett tette le a garast. Jó az, ha a régi szövetkezeti gazdák akkora jövedelemre tettek szert általa. A szőlő is rendben volna, de mi lesz az állattenyésztésseL Nincs közös sertésteien. Vállalták hát, hogy egyelőre a háztáji gazdaságokban hizlalják a a sertéseket. így jól jár az illető szövetkezeti gazda, de a közös is, mert a hízók együttes átadásával tetemes részét teljesítik az árutermelési tervnek. No, de közös telep, legkésőbb őszig, mégis csak kell. Hitelt viszont addig ne vegyen igénybe az ember, amíg más, kötelezettség nélküli lehetőséget is talál. Miért ne találna? Ahol majdnem ötszázan egy akaratnak fonják a szálait, ott rengeteg leleményességet szül a szükség. És kitalálták, nyomban el is határozták, hogy at szőlőmunkák szünetében minden családnak 500 vályogtéglát/ kell vernie — társadalmi munkában. Kétszáz család 100 ezer téglát „gyárt”. Saját termésű nád, szerfa is van, s nem hiányzik a szakemberekből álló építőbrigád sem. Ennyi mindennel pedig meglesz a sertéstelep — saját erőbőL <vvwwv\/wvwwwv\/wvw»w\Aai Tízyagonos gór él, 100 férőhelyes sertéshizlaldát épít saját erőbó'l a szanki Haladás Tsz 1958 decemberében alakult meg a szanki Haladás Termelőszövetkezet tíz taggal és 76 hold földdel, 1960-ban már tizennégy tag dolgozott 250 hold földön, 1961-ben pedig 145 a tagok száma. Kétezer holdon gazdálkodnak már jelenleg. Tavaly 32,80 forintot ért egy munkaegység. A fejlődés azonban nem állt meg, nem hiába választották a Haladás nevet. Most építik a tízvagonos górét saját erőből, a góré alatt pedig 100 férőhelyes sertéshizlalda lesz. Ezenkívül többek között egy 300 férőhelyes birkahodályt akarnak felépíteni saját erőből, fűrésztelepet szerelnek fel, húsz holdas gyümölcsöst telepítenek, traktort vásárolnak, emelik a szarvasmarha-, anyakoca- és juhállományukat. A közös baromfiállomány létszámát ötezerben állapították meg, a gyűlésen a tagok egymás után ajánlották fel a háztájiból a tyúkokat, kakasokat a közös állomány létrehozására. T. M. A gyepkockás palán*«nevelés térhódítása medvénkben Két forrásból kettős haszon a baiai Jfliztarin 'Tje.rmdSizdnetke.zethen —- EBBEN az évben 370 mázsa sertéshúst és 116 mázsa ért! Lelepleződött a hazugság — jobban megy a munka t
