Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-08 / 33. szám
1961. február 8, szeraa J. »Mal A mérleg az eredmények Javára billen LAKODALOM Miske egy esztendeje az új úton Egy éve annak, hogy a falu végén tábla hirdeti: „Miske termelőszövetkezeti község.” Vajon mi minden történt egy év alatt ebben a községben? Éppen ezt értékelte az elmúlt napokban a községi termelőszövetkezeti tanács kibővített ülése. Őszinte, becsületes szóval megvitatták a győzelmekkel és nehézségekkel bővelkedő egy esztendőt. Jó úton haladunk — Nehéz és küzdelmes volt az elmúlt esztendő — mondja Guttman János bácsi, a Marx Károly Tsz elnöke — mert a kezdeti tapasztalatlanság mellett még az időjárás is ösze- esküdött ellenünk. Volt bizony néhány növényfajta, amit szinte nem is tudtuk megvédeni az aszály ellen. Amikor meg el kezdett esni, alig győztük a betakarítást, pedig szorgalmasan dolgoztak szövetkezetünk tagjai. Mégis azt mondom, hogy jó úton haladunk, amit a jelenlegi eredményeink a legjobban igazolnak. Nemrég adtunk el 160 darab hízót, van még 20 eladó hízónk, de már vettünk 120 anyakocát is az új évre. Olcsó építéssel építettünk ez évben 120 férőhelyes sertésólat, hét, egyenként 10 vagonos ku- koricagórét és 70 férőhelyes istállót. Minket a baromfitenyésztőn tett milliomossá A község egyik legrégibb termelőszövetkezete az Üj Élet, ma már milliomos szövetkezet. Összvagyona jelenleg két és félmillió forint. — Minket a baromfitenyésztés tett milliomosá — mondja Petrecz Károly, a szövetkezet elnöke. Az áruértékesítési tervünknek mintegy 70 százalékát a baromfiból teljesítettük. Aki még kételkedik, hogy jövedelmező-e a baromfitenyésztés, az jöjjön hozzánk, mi majd meg fogjuk győzni, mert nálunk igazán a tények beszélnek a baromfineveleS hasznosságáról. Az Aranykalász Tsz elnöke nagy elismeréssel beszél a patronálok segítségéről, amit az első esztendőben is adtak. Budapestről a Józsefvárosi Húsipari Vállalat igazgatója is jelen volt a megbeszélésen és megígérte, hogy esutáa Is segíteni fognak. A kulturális élőt is fejlődött Mindezt, amit a termelőszövetkezeti elnöktől hallottam, kiegészítette Beke Sándor iskola-igazgató számvetése a kulturális haladásról. Elmondta, hogy első alkalommal volt a községben iskolai és óvodai napközi otthon. Ez nagyon sokat jelentett a szülőknek a nyugodtabb munka érdekében. Az iskolában megépült egy új és szép felszereléssel berendezett politechnikai terem, van kísérleti kertje az iskolának, ahol a gyerekek a mezőgazda- sági munka különböző fortélyait tanulhatják. A kulturális kérdéshez tartozik, hogy új cukrászdája van a községnek, a földművesszöHuszonöt éve vetkezet kiskereskedelmi forgalmát 129 százalékra teljesítette, vendéglátó egysége pedig 135 százalékra teljesítette elmúlt évi tervét — Ezek az Üj Élet eredményei és beszédes számai — mondta Beke elvtárs. Jól választottak Azt szokták mondani, egy év a történelemben nem nagy idő, Miskén mégis azt vallják: az elmúlt esztendő, az első esztendő a közös úton, történelmi esztendő volt számukra, s jól választottak azon az 1960-as tavaszon, amikor erre az útra léptek. Most, amikor az új esztendő terveit készítik, már kitaposott úton haladnak, s a még szebb és jobb eredményekért fognak munkához. Mándlty József körzeti szerelő Molnár Károly, a DÄV Bajai Üzletigazgatóságának bácsboko- di körzeti szerelője nemrég töltötte be 52. évét és munkásságának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a vállalat vezetősége házi ünnepség keretében méltatta a kiváló szakember negyedszázados munkáját, elismerő oklevelet nyújtottak át neki és egyhavi fizetésének megfelelő jutalmat kapott. Molnár Károly többszörös újító. Gazdag szakmai ismereteit szívesen megosztja a fiatalokkal, és idősebb munkatársaival. Többek között Brecska László másodéves ipari tanulót oktatja nagy szeretettel, hogy abból is jó szakmunkás, kiváló szerelő legyen. Gácsér Gyula Ai étműát héten tartotta zárszámadó közgyűlését e ne- mesnádudvari Aranykalász Tsz. Az elmúlt év telén alakult tsz szorgos munkával megteremtette gazdasági alapjait, és zárszámadásikor — a nagy összegű beruházások ellenére — 25 forinton felül osztott munkaegységenként A zárszámadást közös ebéd követte, mely a termelőszövetkezet jó minőségű borának hatására vidám hangulatban tek el. Az igazi hangulat azonban csak va- csor a után kerekedett, amikor a zenekar is előkerült A tagság vigadozás közben sem feledkezett meg arról a tervről, hogy a faluban a saövefflc«*tek összevonása a közeli napokban megtörténik, vagy mini ők mondták: •egy falu — egy nóta-" lesz. A legtöbbet vitatott kérdés az volt, hogy mi legyen az új közös gazdaság neve. A legnagyobb termelőszövetkezet, a Kossuth, a többi valamennyi kisebb annál. Így nem tudták eldönteni, hogy melyik legyen a »vőlegény-«, aki nevet ad. A jókedv egészséges javaslatot szült. Éjfél tájban az Aranykalász egyik nehézsúlyú, közel 110 kilós tagja, Hollósi Alajos (a Lujzi) menyasszonynak öltözött (épületes látvány lehetett!) és nyakába táblát akasztott. metyea Aranykalász mM áüit Egy másik t*»- tag, a »vőlegény-« a Kousutih-táblát akasztotta nyakába* A menyasszony kanjában pólyába burkolt kaucsukbaba, a »csecsemő« nyakában a tábla az új névvel: »Búzakalász«. A földcomázott »házaspárt« népes násznép követte, s a menyasszonyt alaposan meg is táncoltatták. Igaz, hogy a »gyermek« neve az esküvő után nem Búzakalász lett, hanem Kossuth, de a házasság így is jól sikerült és bízunk benne, hogy az év végén a hozomány sem marad éL Kárpáti Antal Bál — csak asszonyoknak Farsangi nyitány Homokmégyen Lakatos Ferencnének, a művelődési ház szorgalmas igazgatójának volt az ötlete, hogy ez évben Homokmégyen a farsangi mulátság nyitányát az asszonyok tartsák meg. A Nőtanács segítségével rendezték a nagysikerű bált, több mint 300 asszony részvételével. De csak asszonyok voltak jelen, mert „szoknyás bálnak” nevezték a mulatságot és férfit csak úgy voltak hajlandók beengedni, ha az szoknyába öltözött. Nem sok vállalkozó volt rá éjfélig. Éjfél után azonban már megszűnt a tilalom és együttesen ropták a táncot reggelig a szép éa kellemes művelődési ház összes termeiben. Az elmúlt nyáron meggyőződtünk arról, hogy a homokmégyi asszonyok dolgoskezűek. nemcsak a hímzésben, varrásban. de a mezei munkában is jeleskedtek. Most arról bizonyosodhattunk meg, hogy mulatni is tudnak. Minden jel arra mutat, hogy a homokmégyiek nem unatkoznak majd a farsang alkalmával, a nyitány mindenesetre nagyszerű volt — j. — | Kép szöveg nélkül. Magára Tavaly egy későnyárt délutánon takarosam, tisztáin öltözött, fejkendős, öreg nénike kopogtatott a vállalat személyzeti vezetőjének ajtaján. Miután bemutatkozott, csaknem sírva könyör- gött a személyzeti ügyekkel foglalkozó ti atalasszomymak: — Nagyon kérem, segítsen rajtam! Mentse meg N. Évától a fiamat. Nagyon romlott teremtés az... Az anyjától sem lát jót, hiszen az is egy nálánál Sóval fiatalabb emberrel éL.. A múltkor is a sétakertben bukkantam a gyerekekre. .. Rettenetes dolog... Beszéljen b lánnyal. Mit tehetett a személyzeti vezető? A kislány, aki február óta félnapos munkaidőben dolgozott a vállalatnál, szorgalmasan és becsületesen ellátta munkáját. Hogy milyen volt a magánélete? Arról eddig nem tudott senki semmit. H. J.-né felkereste a kislányt és baráts hangon, de a felnőtt ember szigorával és következetességével figyelmeztette: — Tudom, nincs közöm erkölcsi életedhez, de gondold meg jól: hova jutsz, ha tizenhatéves korodban már ilyen panaszok érkeznek rólad... Tönkreteszed a jövődet, az egész életed... Éva hanyag eleganciával vette tudomásul a figyelmeztetést. Mosolygott, mint aki mindent jól ért, tud és helybenhagy. Alig telt él azonban néhány hét, s most meg a rendőrség kereste fel a vállalatot, hogy véleményt kérjen Éva munkájáról. Éva ugyanis csúnya veszekedésbe keveredett. Egy, a házukban lakó, idősebb asszony kérdésére maradi becsületsértő szavakkal válaszolt, majd — nyilván első dühében és meggondolatlanságában — tettlegességre vetemedett. Az idős özvegyasszony ezután könnyű testisértésért és becsületsértő kifejezéseiért tett feljelentést ellene a rendőrségen. A veszekedésbe később beleavatkozott Éva édesanyja és a lány 18 éves udvarlója. A feljelentés az ügyészségre került, ahol bebizonyosodott, hogy Éva súlyosan hibázott. Bírósági tárgyalásra és ítéletre csak azért nem került sor, mert Éva, anyja, s a fiú is büntetlen előéletű. Nevelésük, eddigi helytelen életfelfogásuk a társadalom segítsége révén megváltoztatható. Mielőtt azonban a rendőrség az ügyészségre tette át Éva ügyét, a vállalat célszerűbbnek tartotta, ha a kislány elhagyja munkahelyét. Megkérték tehát, hogy adja be írásbeli lemondását szerződéses állásáról és akkor ügyében nem kerül sor fegyelmi eljárás megindítására. Első pillanatra úgy tűnik, hogy még jót is tettek véle, hiszen egy fegyelmi elbocsátással nem akarták útját szegni további boldogulásának. Azóta azonban — vagyis november dereka óta — Éva nem dolgozik. A napokban — abból a célból, hogy megtudjam: mi lett a sorsa az elbocsátás után — felkerestem külvárosi otthonában. A kopogtatás után néhány pillanatra nyílt a konyhaajtó. Szép, szőkehajú, bamaszemű kislány állt előttem, egyszál hálóingben, mezítláb — dideregve összehúzódva az ajtón beáramló fagyos levegőtől. A konyhában viszont jó melegen duruzsolt a kályha, petro- forop főtt az ebéd, s a sarokban egy heverő-fóle bútordarabon fiatal, általános isikodás külsejű fiú újságot lapozgatott. Azt hittem, Éva testvére Amikor arról érdeklődtem, hogy szokott-e szórakozni járni és kivel, elmondta: »Szeretem a színházat, mozit, ahova gyakran eljárogatunk édesanyámmal, vagy az udvarlómmal.« És az utolsó szónál a sarokba mutatott, a fiúra. Mint később megtudtam, ő az, akit idős édesanyja annyira óvott Évától. Kérdéseirftre Éva egy-egy szóval — egyáltalán nem bőbeszédűen —, arcán könnyed, kedves, elmaradhatatlan mosollyal válaszolt, mint akinek minden és mindenhogy mindegy. Nem érzett zavart amiatt sem, hogy délelőtt 11 órakor én, az idegen, egyszál hálóingben találom együtt és egyedül a lakásban udvarlójával. Eszem ágában sincs félremagyarázni a helyzetet, vagy olyan gyanúsítással élni, amelynek nincs általam bizonyítható alapja. De szerintem az,_ hogy egy tizenhatéves leány így fogadja' nagyon is korai és fiatal udvarlóját, nem vall éppen egészséges és ép erkölcsi érzékre. Ez már a szülői nevelés nagyon is vaskos és durva hiányossága, amely, ha eddig nem is vezetett még tragédiához, de mindenképpen odavezet egy ilyen fiatal leánygyermek életében. Édesanyjával nem sikerült találkoznom. Nem tudom, milyen asszony. Éva korábbi munkatársai talán alaposabb joggal alkothatnak véleményt róla, hiszen mielőtt Évát elbocsátották állásából, kérték az édesanyját: keresse fel a vállalatot leánya ügy eben. 0 csak az elbocsátás után két hónappal Jelentkezett, akkor is fenyegetőzve és szitkozódva, egyedül a személyzeti vezető* kárhoztatva az elbocsátás miatt Egyáltalán nem azon gondolkozott hogy im lesz a sorsa gyermekének. Sajnos, a vállalat ez ügyről tudó, felelős beosztottjai sem igen sokat törték a fejüket ezen, s védekezésüknek, mentegetőzésüknek — valljuk be őszintén — van némi alapja is. Az Évával egy időben felvett fiatalkorú N. Júliát például lopás miatt kellett a vállalattól elbocsátani. Utóda, N. Mária pedig — aki szintén 16 éves — rendszeresen hozzá nem illő társaságban, éjjel 2 óráig szórakozott a Kedvesben, s nem régen ügyészségi nyomozás indult meg ellene. — Én már félek ezektől a fiataloktól — vallja beszélgetésünk végén a személyzetis —, nem merem értük vállalni a felelősséget... Nem hiszem, hogy ezzel pontot lehetne tenni e téma végére, még akkor sem, ha egyesek szerint ez volna a legkényelmesebb és legkézenfekvőbb megoldás. Társadalmunkban nem mondhatunk le egyetlen, tévútra sodródott ember neveléséről, megmentéséről sem! Hiszen ez — az egyéb következményeket leszámítva — emberi erőnk, tudásunk, képességeink kétségbevonását jelentené; s így annak a küzdelemnek a feladását is, melyet napról napra, következetesen folytatunk szocialista társadalmunk felépítéséért. Ezt nemcsak a szülők, pedagógusok köteleseik figyelembe venni, hanem vállalataink felelős vezetői, — köztük az emberek ügyes- bajos dolgaival legtöbbet foglalkozó személyzeti előadók is! Eszik Sáadoni
