Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

4 oldat 1961. február 8, «eerda Változnak az idők és változnak az emberek tartja a közmondás. Mennyi igazsá­got és évszázadok óta kikristá­lyosodott bölcsességet rejt ma­gában ez a társadalmi élet fej­lődéséről tanúbizonyságot adó egyszerű meghatározás! Róttuk a hartai utcákat. Be­kopogtattunk a községi pártbi­zottság és tanácsháza ajtajan és az eggyé ölelkező földek új tulajdonosaihoz: néhány terme­lőszövetkezeti gazdához.^ Talán ma már általánosnak tűnik az a szembeszökő és nem minden­napi változás, amelyről két évtizeddel ezelőtt még ál­modni sem mertek a je­lenleg már jó módban élő ter­melőszövetkezeti gazdák. A laká­sokból lassanként teljesen ki­szorulnak a „banyák” (kemen­cék) és helyettük cserépkályha ontja a meleget. A konyhákban gázon főzik az asszonyok az ínycsiklandozó ételt. A hajdani nyirkos, földes szobákra nem lehet ráismerni. Megszépültek, valósággal megifjodtak. Par­ketta vagy deszkapadló váltotta fel a sárral mázolt földet. Gottschal Henrik, a Lenin TSZ fogatosa is modernizálódott gondolkodásmódjában. Pénz­tárcáját kinyitotta és öregségé­re a technika újabb vívmányai­val lepte meg kedves feleségét. Miket is vásárolt Henrik bácsi? Porszívó, mosógép segít otthon a fáradságos háztartási munka megkönnyítésében. No, de ha már a „gép” bevonult a családi fészekbe, akkor a nagyszülők­től örökölt régi bútorzat kicse­rélése is szükségessé válik — gondolta a tsz „kormányosa”. Egy szép napon vadonatúj kom- bináltbútor került az ósdi, di- vatjátmúlt berendezés helyére. Henrik bácsi nem feled­kezett meg az unokáról sem. Pannónia motorkerékpárt ^ vett a legénynek. Azóta a szemügyre való fiatalemberre még a lá­nyok is másképp néznek. A feudólkapitalizmusban ne­velkedett parasztembernek ün­nepszámba ment, ha kemény­szárú bokszcsizmát vásárolha­tott. A lábbeli évtizedekig is kitartott mert csak jeles napo­kon viselte gazdája. S ha most benézünk a szekrények aljába,? katonás rendben sorakoznak ott a puhaszárú csizmák és Ün­neplő cipők. Már erősen alkonyodon, amikor Vivát János elvtárssal, a községi pártbizottság titkárá­val felkerestük Nánai Andrást, a Lenin Termelőszövetkezet kultúrfelelősét Tőle kaptunk felvilágosítást, hogyan forra- dalmaskodik a múltból ittra­gadt ldsigényűség, ami néhány évvel ezelőtt nagyon sok hartai családnak az asztala mellett szívesen látott vendég volt A községben három tsz van. (Lenin, Béke és az Új Élet.) Nánai tájékoztató szavai nyo­mán már látni lehetett az új életformát, az új életközösség csíráit. A három termelőszövet­kezet közül a Lenin volt az első, amely áttörte a maradi gondolkodás sziklafalát és fel­lépett a kulturálódás igényével. A közös gazdaság kommunistái összedugták a fejüket és meg- hányták-vetették, vajon hogyan segíthetnének a műveltségi szín­vonal fokozatos növelésében? Véleménykutatást végeztek és is megpróbálkozott Többek kö-1 zött ilyen meghatározásokat hangoztattak: Csak akkor ve­szünk részt a társadalmi mun­kában, ha az utcánkba beveze­tik a villanyt Mások tájékozatlanságukkal akarják kendőzni nemakarásu­kat: Miért nem szóltak? (Min­dig a lezajlott események után wvállalnánák" munkát.) Ez a gondolkodás összeegyeztethetet­len a nevelői hívatássaL A ter­melőszövetkezetek nem szabták feltételekhez a pedagógusoknak Járó illetményföldek kiosztását, megművelését, sőt még a ter­mények hazaszállítását sem! Akkor a nevelők se kössék az ebet a karóhoz! Inkább szakít­sanak a helytelen „elméletek” közrebocsátásával és ne sajnál­ják az időt, hogy tudásuk és tehetségük tarsolyából nyújt­hassanak mindig a művelődni vágyóknak. Mert ez elsősorban a nevelők kötelessége! A nevelők önzetlen támo­gatására számítanak a közös gazdaságok. Milyen könnyítést jelentene a tsz kultúrfelelősel- nek, ha a pedagógusok leven­nék vállukról a sokasodó mun­ka egy részét? Két kérdésben várják a nevelők segítségét: a színjátszó csoportok művészeti nevelésében és a felnőtt dolgo­zók továbbtanulásában. Nem teljesíthetetlen kívánságok ezek, csak egy kis akarat és hivatás­szeretet kell hozzá! A hartai termelőszövetke­zetek a pedagógusok félrehúzó- dása ellenére is sikeresen ol­dották meg a kitűzött kulturá­lis feladatokat Szívükben nem lobog a harag lángja, baráti szeretettel várják a falu meg­becsült értelmiségét Várják, hogy Gerényi Salamon és Tur­csik Márta után a többiek is lássanak már túl a saját por­tájukon, s a megértés szellemé­ben közös erővel munkálkod­janak a szocialista kultúra ter­jesztésében. BleUczlcy Sándor Művelődés, szórakozás szülőknek és fiataloknak A Bajai József Attila Művelődési Ház februári programjából A Bajai József Attila Műve­lődési Ház jól ismert rózsaszínű plakátja februárban Is érdekes Szórakozást, változatos előadá­si programot, sokoldalú tanulá­si lehetőségeket ígér a bajai dolgozóknak. A nemrégiben megnyílt Ifjú­sági Klub programja már je­lentős részét foglalja el az egész havi műsornak. A Köz­ponti Ifjúsági Akadémia har­madik előadásán a RÍSZ bajai titkára, Borsos György taft elő­adást ifjúságunk erkölcsi arcu­latáról. Megtalálják ttt szórakozásu­kat a különböző érdeklődésű felnőttek is. A programban he­lyet kapott a Szülők Egyetemei a Központi Munkásakadémia* valamint több különböző témá­jú ismeretterjesztő előadássoro­zat A február 15-i napfogyat­kozásról például 111 Márton, a Csillagvizsgáló Intézet nemrégi­ben Leningrádban járt tudomá­nyos munkatársa tart előadást Az Orvostudomány című soro­zat első részének előadója dri Körmendi Lajos városi főorvos lesz. Februárban több Ifjúsági bált is rendeznek a Művelődési Ház falai között A sort a III. Béla Gimnázium bálja nyitotta meg február 1-én. Ezt követte 4-én a hagyományos Jelmezes far­sangi bál, február 12-én pedig a városi úttörőkamevál. Meg­teremtik az Ifjúsági Klub ve­zetői a találkozás lehetőségeit a bajai fiatalság különböző réte­gei között is. Február 3-án pél­dául Hegedűs Károly tánctanár vezette az Ifjúsági Klub-tagok ismerkedési estjét. Február 17- én középiskolás találkozót ren­deznek. Emellett asztalitenisz- és sakkversenyeknek is helyet ad a József Attila Művelődési Ház februárban. Cs. L ­Életveszélyes kirakat A Kecskemét Rákóczi úti já­tékbolt egyik kirakatában hetek óta egy figyelmeztető tábla hív­ja fel magára a figyelmet: »A kirakat érintése életveszélyeid Helyesnek tartjuk a bolt dol­gozóinak figyelmeztetését, mert az esetleg lehulló üveg tényleg balesetet okozhat. A kíváncsiak *— legnagyobb részük olvasni nem tudó gyermek — a szép játékokat mégis szívesen veszik közelről szemügyre. Ezért he­lyes lenne ezt a veszélyes kira-' tatüveget minél hamarabb ki Országútakról jelentjük II. Miért nem vigyázol?! 9 alábbás, amfg látjuk — óvato­san. .. Előbb iá megtehette volna! A bélvárodbeun fut tovább gép­kocsink. Vezetőtik beszél; — Gyakran Jelentéktelennek tűnnek a szabálytalanságok. Mégis szigorúan kefll venni min­den apró szabálysértést, mert a balesethez, különösen síkos úton, elég a legkisebb vigyázatlanság. Sajnos, egyesek nagyon felelőt­lenek. Sok a gyorshajtás, a sza­bálytalan előzés, és a gyalogo­sok is meggondolatlanul szalad­gálnak át az úttesteken. Higy- gyék eh nem könnyű a mi fel­adatúink.., — Nézzenek csak oda — mu­tat hirtelen a Wesselényi utca sarkára, ahol az autóbusz előtt éppen egy kislány akar átsza­ladni. önkéntelenül behunyom a sze­memet: nem akarok látni még egy tragédiát. Fékcsikorgás... A busz hirte­len megáll. Szerencsére még idő­ben. De mi történük, ha egy pil­lanattal később ér a vezető lába a fékre...!? Szabad a Jogosítványt? BŐM hajtott gyorsan? Felnőttek, gyalogosok, gipfco­esi vezetők! Miért nem vágyás- tok?! Szöveg: Márkus János Fényképezte: Pásztor ZoCWto \serélni, G.L. A Lakatosipari Vállalat öreg vontatója. tfem Is akárhogyan: az ócska nasina fekete füstfelhővel bo­rítja be a tájat, éktelen dü- Dörgésére talán még a halottak s megfordulnak sírjukban ... hatalmas vasablakvázakat szál­lt pótkocsin, s az igazoltatásnál ciderül, hogy a vontató az Épü- etlakatosipari Vállalat tulaj- iona. — Igaz, hogy szabálytalanul előztem.,. ígérem, hogy más­kor jobbau vigyázok. i annak alapján láttak hozzá a kulturális tervek kidolgozásá­hoz, illetve megvalósításához. Első lépésként az egykori székházat alakították át klub­bá. A Lenin Tsz fiataljai is otthonra találtak az ízlésesen berendezett, tágas szobákban. Televízió készüléket, lemez­játszót vásároltak és esténként Változnak az idő Töaríai 50—60 szórakozni, művelődni Vágyó ifjú kopogtatott a klub­szobák ajtaján. Mindenki meg­találta a maga örömét. Egyesek a televízió műsorában gyönyör­ködtek, a tüzesebb vérűek tánc­ra perdültek, a sport „szerel­mesei” pedig ping-pongoztak. A másik két testvérszövet­kezetben is éreztette hatását a Lenin Tsz példamutatása. Már onnan is szivárgott az ifjúság a rendezvényekre. Az ismerke­dés első napjaiban kissé félsze­gen viselkedtek. Külön sarok­ba ültek és inkább csak szem­lélői voltak az ott lejátszódó kulturális eseményeknek. A Béke és az Űj Élet fiataljai nem merték táncbavinnl a ven­dégfogadó Lehin lányait, a höl­gyek pedig szégyenlősen fogad­ták a fiúk hívogatását. A Lenin Tsz vezetői észre­vették ezt az elkülönülést és ennek felszámolására úgy hatá­roztak, hogy a másik két közös gazdasággal karöltve megterem­tik a közeledéshez, az együtt­működéshez vezető *Utat. Ami­kor a Béke és Űj Élet elnöké­vel és párttitkárával közölték elképzelésüket, azok szívesen fogadták a baráti gondolatot. És ez az együvétartozást jelké­pező kézfogás új határkövet je­lentett a termelőszövetkezetek kulturális tömegmozgalmának fellendülésében. Az igaz, hogy a kezdeménye­zés, a tervszerűség a mérleg ser­penyőjét kissé még mindig a Lenin javára billentette, de az okfejtés körvonalainak értéke­lésénél többször megütötte á fülemet a megváltozott falu észjárásának jövőbe mutató szava — Nánai András egy­szerű tolmácsolásában. Az ered­mények elérését nem a Lenin­k és az emberek jegyzetek nek könyvelte el, hanem az egymásra talált hartai közös gazdaságok együttes munkájá­nak. Nánai András még nem is olyan régen egyéni parasztként szemlélte a világot. Akkor egy­re sűrűbben hangzottak el aj­káról ezek a névmások: én, enyém, nekem. S ha ma beszé­lünk vele, ezek már többes­számban jelentkeznek gondola­taiban: mi, mienk, nekünk! Hiá­ba! Változnak az idők és vál­toznak az emberek is. Szomorú és nem meg­nyugtató a faluban, hogy a kul­turális munka irányítása és szervezése kizárólag a termelő- szövetkezetek kultúrfelelőseire hárul. Ebben vajmi kevés segít­séget kapnak a pedagógusoktól. (Tisztelet a kivételnek.) Gerényi Salamon tanító a ritka kivéte­lek közé tartozik. A tsz-fiata- lokból szervezett 18 tagú zene­karnak ő a vezetője. Lelkiis­meretes, áldozatkész munkát Végez, a közösség és a maga örömére. Turcsik Márta tanárnő pedig az ismeretterjesztő előadások magatartásban jár elöl jó pél­dával. S a többi nevelő? — ve­tődik fel bennünk önkéntele­nül is a kérdés. Jó részük még nem forrott össze a faluval. Olyan „közösség-kívülieknek” hiszik magukat. Egy-két peda­gógus még „elméletgyártással’’ Kísérőnknek, úgy láltsrtJc, le­hetett már baja ezzel a jármü­vei, mert ezt kérdi: — Még mindig az utcám köz­lekednek véle? Ideje lenne mái csak belső fuvarra használni A vezető mentegetőzik. — Nem az én hibám. Én b félek vele a városban közle­kedni. Később a kiskunfélegyházi or­szágúton emelkedik magasba ■ tárcsa. A műút ezen a részen elég élesen kanyarodik, egyes gépkocsivezetők azonban rá sem hederítenek. Mit nekik a jég, a csúszás út: gyerünk, ameddig mehetünk... Az egyik szegedi vállalat gép­kocsivezetője nagyon meglepő­dik, amikor megpillantja a rendőrt, és alig tud megállni Ráadásul a menetlevele sincs rendben. Megállunk a sorompó előtt Bizony elkelne a kecskémét— kiskunfélegyházi útszakaszánál is egy aluljáró, mert a forga­lom nagy, a sorompó pedig leg­többször zárva. Gyakran ne­gyedóráig vesztegelnek itt a gépkocsik, és ha szabad az út — annál nagyobb lendülettel indulnak neki. Behúzódunk az őrház mellé és várunk. Kiskunfélegyháza fe­lől nemsokára hatalmas teher­gépkocsi robog áruval megra­kodva. A sorompó előtt alig las­sít. sőt »kihasználja-« az út bal­oldalát, a vágányok között előz egy fogatos kocsit Magasba lendül a tárcsa. A gépkocsivezető a fogát szívja. Későn vette észre a rendőrt... — Igaz, hogy szabálytalanul előztem, de nagyon sietek. Már Pesten kellene lennem. — És ha most itt baleset tör­ténik a sorompónál? Mi lenne?' A gépkocsivezető lehorgasrtja a fejét, s egy betétlaphiánnyal elindul, de most már — leg­ElleAőrzésre indulunk. Ami­kor éjszaka a szörnyű tragédia színhelyéről visszafelé jöttünk, elhatároztuk: időt szentelünk arra, hogy kutassuk, keressük az okokat, amelyek a balesetekhez vezetnek... R. József rendőrőrmester Jó kísérőnek bizonyul. Úgy ismeri a területet, a körtekedésre néz­ve veszélyes pontokat, mint sa­ját tenyerét. A Reáliskola előtti műúton a temető felől vontató közeledik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom