Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-04 / 30. szám

1981. feftrufr 4, swmbat A MAayAlt SZOCIALISTA MUNKASPAR.T BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA Több mint munhalehetőségs hivatás Látogatás a megyei kórház ápolónőképzó iskoláján KSlencvenfaat fiatalasszony és leány készül egészségügyi pályá­ra a megyei kórháziban. Közü­lük hatvanöt ápolónő, harminc­egy pedig csecsemő gondozónő szeretne lenni. Mindkét foglal­kozáshoz hivatássaeretetre, jó szívre, áldozatos munkára van szükség a tudás mellett. Az ápolónőtől beteg emberek gyó­gyulása, sok esetben élete függ; a csecsemő- és gyermekgondozó- nőnek pedig az édesanyák sze- retetét, gondosságát kell helyet­tesíteni. Tsz-böl jöttek — tsz-be mennek — Vajon az ápolónőképző, s a csecsemő- és gyermekgondozó- nőképző-iskola hallgatói megfe­lelnek-e majd a rájuk váró hi­vatásnak, s nemcsak egyszerűen elhelyezkedési lehetőségnek tart­ják-e az iskola elvégzését? — Ezt kérdeztük Zémam Pálné igazgatónőtől. — Örömmel mondhatom — felelte Zémam elvtársnő —, hogy kellemesen csalódtunk nö­vendékeinkben. Igaz, először hat hét próbaidőre vettük fel őket, hogy megfigyelhessük, van-e kedvük ehhez a munkához, szí­vesen foglalkoznák-e a betegek­kel. Három jelentkező hagyta el a próbaidő alatt az iskolát. Egy magától ment, kettőt mi taná­csoltunk el. A többi nemcsak szereti és hivatásénak tekinti a foglalkozást, amire készül, ha­nem lelkesen, jó eredménnyel tanul, pedig igen nehéz a tan­anyag, amit el kell sajátítaniok. A csecsemő- és gyermekgondo­zó-iskola hallgatóival is igen elégedettek vagyunk. Nagy ré­szük a termelőszövetkezetekből jött és oda is szándékozik visz- szamenni a sikeres vizsga után. Hasonló választ adott kérdé­sünkre Utasy Jóasefné, a munka melletti ápolónőképző-iskola ve­zetője. Elmondta, hogy növen­dékei nemcsak jól tanulnak, ha­nem a kórház különböző osz­tályain is igyekeznek megállni a helyüket. Erről dr. Pintér Sán­dor, a belgyógyászati tananyag előadója is elismerően nyilatko­zott. Ennyi sok jó hallatán kíván­csian kerestük fel a növendéke­ket a tantermekben: vajon mit mondanak ők. A vidámareú, mo­solygós szemű ápolónő- és cse- csemőgondozónő-jélöltek szavai komolyan csengtek, amint kér­déseinkre feleltek. A szakma szeretete — Miért jött az iskolára? — Nővérem is ápolónő, az ő révén szerettem meg ezt a fog­lalkozást. — Ha lehet, tovább tanulok, hogy orvos lehessek — mondta az egyik. — Övónő akartam lenni. Amikor ez a vágyam nem teljesült, nem ke­seredtem el, mert az egészség­ügy iránt is nagy vonzalmat éreztem. Ha lehet, gyermekosz­tályra szeretnék kerülni — vá­laszolta a másik. — Nehéz-e a tananyag? — Huszonkét tantárgyunk van. Egyik sem könnyű, de kedvvel és szorgalommal mind meg lehet tanulni — mondták mindannyian. További válaszaik is a szak­ma szeretetét és a komoly ta­nulási készséget bizonyították. — Milyenek a vizsgaeredmé­nyei? — Eddig hat ötöst és egy hár­mast kaptam. Akkor beteg vol­tam, s azért nem tudtam job­ban felkészülni. ■ — Melyik osztályon szeret a legjobban dolgozni? — A belgyógyászaton, mert crt* lehet a legtöbbet tanulni. —i Melyik az az osztály, amelyre nem szeretne kerülni? — Egyszer a magam bőrén tapasztaltam, mert egy ápolónő hanyagságából még betegebb let­tem. Ezért tudom: milyen fele­Ai ápolónőképzősök készülnék a következő órára. — Mindegy, hogy melyik, osz­tályra kerülök, hiszen minde­nütt betegeket gyógyítanak. » — Mi a kedvenc tantárgya? — Az anatómia és a gyógy­szertan, de minden tantárgy na­gyon érdekei. Maga bőrén tapasztalta — Mi a feladata az ápolónő­nek? — Hozzájárulni a betegék gyógyulásához, pontosan végre­hajtani az orvos utasításait, fi­gyelemmel kísérni a betegek ál­lapotát, tisztán tartani a kór­termeket és törődni a betegek kedélyállapotávai is. — Látott-e már hanyag ápoló­nőt? lősségget kell majd végeznem a munkámat, hogy az ilyesmi ná­lam ne fordulhasson élő. — Miben látja az egészség­ügy fejlődését? — Abban is, hogy rövidesen csak szakképzett ápolónők dol­gozhatnak a kórházakban. Végül egy tréfás kérdés: — Ha egy mesebéli varázsló azt kérdezné: mi szeretne lenni, mert teljesíti kívánságát, mit válaszolna? — Ügy érezzük: jól választot­tunk, amikor ápolónők akar­tunk lenni. — Egy fiatal nö- vendég még hozzátette: — Nin­csen annál jobb érzés, mint gyó­gyult embert látni távozni a kórház kapuján. Nagy Ottó »OOOOOOOOOOOOOOOOOP Tavaszi nagytakarítás előtt át, sőt néhány áruféleséget a RÖVIKÖT Vállalattól is hoz­zánk tettek át, ami még több helyet kíván. Huligánok ugye a bíróságon A kiskunhalasi járásbíróság február 7-én nyílt tárgyalás ke­retében ítélkezik Kovács Sándor és társai ügyében. Ezek a huli­gánok sorozatosan garázdálkod­tak a városban, békés járókelő­ket támadtak meg és bántal­maztak, nyilvános hélyéken fél­tűnést keltőén viselkedtek. A város becsületes fiatalsága mé- ljen élítéli ezéket a garázda személyeket, s példás büntetést vár számukra a bíróságtól. Hogyan „úszott el“ egymillió darab tojás? Kiskunfélegyháza földműves- szövetkezetének terv szerint 2 852 000 tojást kellett volna fel­vásárolnia a múlt évben. Telepei azonban csak 1 780 OOO-et vásá­roltak, vagyis több mint egy­millióval kevesebbet. A kiesés okát kutatva aztán hamarosan kiderült, hogy még mindig van­nak emberek, akik becsületes munka helyett spekulációval foglalkoznak. Kiskunfélegyházán — mint a többi járási székhelyen is — megalakultak a spekulációt el­lenőrző bizottságok és minden igyekezetükkel a feketézés le­törésén tevékenykednek. Múlt évi ellenőrzéseik során több ta­nulságos leleplezést tettek. Többen gondolkodnak még úgy, hogy megéri hetenként két­szer is néhányszáz tojással és négy-öt pár baromfival olcsón, esetleg Ingyen Pestre utazni és a kétszeresét megkeresni annak, amiért mások keményen meg­dolgoznak. Tudok olyan félegy­házi asszonyról, aki a napok­ban esak azért ment férjhez egy MÁV-alkalmazotthoz, hogy olcsón utazhasson, s így több haszonhoz jusson. Flóring Rozália petőflszállásl lakos, egy MAV-alkalmazott lá­nya például a múlt nyáron egy­szerre 220 tojást vásárolt a fél- egyházi piacon. Kérdésünkre azt állította, hogy a tojást ka­rácsonykor tartandó esküvőjé­re vette. Nem voltunk restek, >OOOOOOOOOOOOÖOOOOO< szétnéztünk a tanyájukon, s ki­derült, hogy harminc tojó tyúk­juk van, s a szakajtókban több­száz tojást tárolnak. A tanyán már nem „lakodalomra” kellett a tojás, hanem azt állították, hogy a leendő „nászuramnak”, aki budapesti lakos. Ilyen és ehhez hasonló feketézőket szép számmal lehet találni nemcsak Fél egyházán, de az egész me­gyében is. Az ellenőrző bizottság to­vábbra is feladatának tekinti a feketézők leleplezését. Az újabb jogszabályok értelmében az üzérkedőket nemcsak pénzbün­tetéssel, de elzárással is lehet sújtani. Leleplezésük minden becsületes dolgozó feladata, de különösen a Nőtanács segítségé­re számítunk, hiszen az asszo­nyok fordulnak meg leginkább a baromfipiacon. A feladat nagyságára mi sem jellemzőbb mint az, hogy egye­dül Kiskunfélegyházán egymil* lió olyan tojás „úszott el” a fe­ketecsatornán, amely a közpon­ti készletbe került volna, s on­nan a dolgozókhoz. S ha csak 30 fillér árkülönbözetet számo­lunk is darabonként, három­százezer forint megtakarítást jelentett volna a vásárlóknak. Így ez a pénz illetéktelenekhez került, anélkül, hogy azért meg­dolgoztak volna. Pálfi József Járási felvásárlás! kirendeltségvezető Amikor a kártyapartner géo Egy óvatosan játszó, közepes játékos készségével rendelkezik ez a csodálatos gép. Négy játszma közül általában kettőt nyer mag, * ha ő kezdhet, mindig győz. Perjés Zoli, egy budapesti újságárus fia készítette a Mikszáth Kálmán téri gimnázium kibernetikai és fizikai szakkörében. A fiatal diákot már tízesz­tendős kora óta csak a fizika, abból is elsősorban az elektro­mosság érdekli. Kártyázógépét a Magyar Tudományos Akadémia különbizottsága megnézte és kitűnőnek találta. A fiatal kutató, aki atomfizikus akar lenni, most jelfogós kockázógépet tervez. (Tudósítónktól.) A Vegyianyag Nagykereske­delmi Vállalat bajai lerakatá- hoz látogattunk el a közelmúlt­ban, hogy megtudakol j uk: ho­gyan várják a tavaszi szezont, hiszen sok várost és községet lát el háztartási cikkekkel ez a raktár? Érdeklődésünkre Jerko- vics István telepvezető vála­szolt: — A hozzánk tartozó árukból az ellátás szinte naponta javul, ezért minden remény megvan rá, hogy a tavasa nagytakarí­tási szezonban nem lesz zavar. Nagy a kereslet szobaseprőből, amiből egyelőre hiány mutat­kozik. Mosószerekből csaknem minden igényt ki tudunk elé­gíteni és nem hiányoznak az egyéb háztartási cikkeik sern. Bizonyára javulni fog az ellátás az olaj- és .zománcfestékekből is, mivel épül az új festékgyár. — Egyelőre raktározási nehéz­ségékkel birkózunk még, mert a két nagyobb raktárt, a kiskun- halasit és kalocsait most vettük PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkásnál“ Bács-kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapla. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető­a helyi oostahlvataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési d!1 1 hónapra 1* Ft. Bacs-Klskun megyei Nyomda V Kecskeméti •» Tét-: 15-29, 27-18 A budzsálki iskola tantermében nyolcvan termelőszövetkezeti pa­raszt hallgatja feszült figyelemmel az elnök gazdasági beszámoló­ját. Nagyrészük elő­ször vesz részt zár­számadáson: még csak egyéves termelőszövet­kezeti tagok. Az elnök az ered­ményeket ismerteti. Noha, a munkaegység tervezett értékét nem érték el, a 34,04 fo­rinttal mégis elégedet­tek lehetnek. A saját beruházás komoly ki­adásokat jelentett a szövetkezetnek és majd csak ez évben kamato­zik. Az arcokról elége- . dettség sugárzik. A 1 mellettem álló szövet­Zárszámadás Budzsákon (Tudósítónktól.) kezeti gazda magyará­zóig megjegyzi: — Hát hiszen a jó­szágoknak férőhelyet kellett csinálni... Anél­kül nem megy a gaz­daság! Az eredmények is­mertetésén 'túl min­den szépítés, köntör­falazás nélkül a hiá­nyosságokra is rámu­tat a beszámoló. Kicsi az állatállomány. Hi­ba van a tagok akti­vitásával. A vezetősé­get nem támogatták kellőképpen, pedig erre igen nagy szükség van. Aztán a jövő évi tervek kerülnek sorra. A szarvasmarha-állo­mányt 100 százalékban kívánják növelni és legalább ilyen arány­ban a kocalétszámot is. Jó munkával, a ke­nyér- és takarmányga­bona termésátlagának növelésére törekszenek. Véget ér a beszámoló. A tagság kisebb cso­portokba széledve ele­veníti fel a múlt esz­tendő közös munká­ját, örömeit, bosszúsá­gát. Mert ilyen is volt. A kályha mellett a sarokban a tsz móka­mestere mond el egy- egy epizódot a nyári aratás, szénagyűjtés idejéből. Itt is, ott is összecsendülnek a po­harait. Idős és fiatal szájából egyaránt hal­laná: „No, koma, ez aa esztendő könnyebb lesz már, csak még jobban össze kell fognunk. Mutassuk meg, hogy budzsákialk vagyunk és mi is érünk el olyan eredményeket, mint a hódunai Dózsa! Bátor kijelentések^ hiszen a hódunai Dó­zsa a község legjobb szövetkezete, sőt a já­rás egyik legjobbja. Mégsem kételkedünk a budzsákd szövetke­zeti gazdák szavában, mert lelkes, szorgal­mas, ügyes emberek. A nemes vetélkedés­nek pedig mindkét szö­vetkezet hasznát ve­heti ... Hajnal József

Next

/
Oldalképek
Tartalom