Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-02 / 28. szám
1961. február 2, csütörtök 5. oldal Újítók a• termelékenység növeléséért Négyszeresére növekedett az eloxáló üzemrész teljesítménye a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezetben Virág Jánosné és Katanlcs Ede kiemeli az aluminium lemezeket a kénsavas eloxáló fürdőből A túlórafelhassnáiásról A Bajai Vas- és Fémipari " Szövetkezet az eimúlt esztendőben 107 százalékra teljesítette éves tervét. A közei 200 tagot számláló kollektíva 17 millió forint értékű termelést, javítást és szolgáltatást végzetti A megyei szövetkezetek közül itt folyt a legeredményesebb ü.iítótevékenység. Döntőrészt ebből tevődött össze az 1 200 000 forint értékű, terven felüli termelés. A felszabadulási verseny folyamán bevezetett ötleteik és újítások eredményezték azt is, hogy az egy főre jutó termelési érték meghaladta a 111 000 forintot, ami a termelékenység 6.3 százalékos növelésének felel meg. Az idén a szövetkezet vezetősége a munka termelékenységének további emelését tűzte ki célul. A szövetkezeti középüzemben már minden részleg csatlakozott a forgácsoló műhely dolgozóinak versenymozgalmához: Csak egy százalékkal többet! — Örömmel közölhetem — társ az elmúlt honlap legeredményesebb újításának? — Nehéz kérdés, hiszen több jelentős újítás van. Azt fogadjuk el, amelyik legtöbbet segít szükséglett cikket készítettünk alumíniumból. E gyártmányok koroziómentesítése jelentkezett mint szűk kapacitás. A kénsavas eloxáló fürdő, ahol ezt a munkafolyamatot végezzük, nem működött egyenletesen. A folyadék az optimális 18 fok helyett sokszor 25 fokra is felmelegedett. Így az eloxálás ideje lényegesen megnyúlt, s a tervezettnél jóval több energiát használtunk fel ugyanannak a munkának az elvégzéséhez. Többszöri kísérletezés után sikerült kidolgoznom azt az eljárást, ami a folyamaltos hűtést biztosítja majd. — Milyen népgazdasági eredménnyel számolnak a folyamatos hűtés bevezetése után? — Az eloxáló üzemrész teljesítménye ezzel közel a négyszeresére emelkedik — mondja az új ütő. — Szövetkezetünk össztermelése pedig 10 százalékkal növekszik — közli az elnök. Zlatics Ferenc újítása jő példa arra, milyen eredménnyel jár, ha a dolgozók azt újítják, amire az üzemnek szüksége van. nem pedig azt, ami éppen az eszükbe jutj Sándor Géza Pásztor Zoltán szóló 1960. évi kimutatást forgatva jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy üzemeink egyré- szében szakítottak azzal a káros szemlélettel: a megnöveltedéit termelési feladatokat csak állandó túlóráztatással lehet megoldani. Míg 1959-ben a minisztériumi iparban 497 700, addig 1960-ban csak 488 100 túlórá t használtak fel az évi tervteljesítéshez. Ennél jobb eredményt értek el megyénk helyi ipari vállalatai. 1959-hez képest 1960- ban 46 ezerrel csökkentették a felhasznált túlórák számát. ösz- szegezve az előbbieket: a múlt évben 56 400 óra a megtakarítás. Abból kiindulva, hogy a túl- őranövelés mindenképpen káros jelenség, több üzemünk a műszaki intézkedés tervébe iktatta be a túlórák további csökkentését. S hogy erre lehetőség van, bizonyltja a Bajai Gyapjúszövetgyár példája. Itt 1960- ban az előző évhez képest 2000- rel csökkentették az állásidők számát, de még mindig 27 371! órát számoltak el állásidőként,' A MEDOSZ megyebdzofltságá- nalk legutóbbi ülésén a mezőgazdasági dolgozóik oktatásáról tárgyaltak. Többek között a Ta- jói Állami Gazdaság igazgatója, Miklós János és Országh Antal, a szakszervezeti bizottság titkára beszámolt az állami gazdaságban folyó szakmai oktatásról. Elmondották, hogy gazdaságúikban három szakmai tanfolyam működik 95 részvevővel. Külön érdekessége a tanfolyamoknak, hogy valamennyin részt vesz a 14 kertészeti tantilójuk is. A MEDOSZ megyebizottsága részéről Varjú János ismertette a megyei oktatás számadatait. Januárban nyolcvan fővel két gépesítési, 155 részvevővel pedig hat kertészeti tanfolyam indult. A szintén januárban indult két növénytermesztési tanfolyamon 55, az állattenyésztésta pedig 50 a létszám. Az állásidők csökkentésének lehetősége megyénk más üzemeiben is megtalálható. Ezt azonban nem mindenütt akarják tudomásul venni. Ugyanis egyes vezetők túlóra- igényeikkel akarják leplezni a vezetés, a munkaszervezés és a korszerű technológia hiányát, s ily módon háttérbe szorítják azokat az új vezetési és termelési módszereket, amelyekkel olcsóbban és hatékonyabban lehet megoldani a nagyobb termelési feladatokat. A gazdaságos termelés megvalósítása céliából megszigorították a túlórák engedélyezését. Érthető ez az intézkedés, mert üzemeink évről évre nagyobb Összegeket kapnak a technológiai berendezések korszerűsítésére. Ilyen körülmények között jogos az a követelés: a technikai bázis, a kapacitás jobb kihasználásával, a kulturáltabb | munkaszervezéssel és technoló- I giával — ne pedig a tervezett túlórával — oldják meg megyénk üzemei az Idei esztendő nagyobb feladatát Megyénk gépállomásain 540 dolgozó részesül szakmai oktatásban, s ebből min tegy száz termelőszövetkezeti traktoros. Erdőgazdaságainkban 650 dolgozó részére oldották meg * szakmai továbbképzést A fentieken kívül közel 120-an képesített könyvelői tanfolyamra járnak. Bács-Kiskun megyében T737 mezőgazdasági dolgozó vesz részt különböző szakmai oktatásban. A MEDOSZ megyéi*- zottsága olyan határozatot hozott, hogy ebben az évben «1 kell érni oktatásban a négyezre* létszámot. Ugyanakkor határozat született a tankönyvek gyár* beszerzéséről és javasolták a szakszervezett bizottságoknak: nyújtsanak segítsége* ahhoz, hogy azok a dolgozók, akik elkezdték a tanulást, azt sikeresen be k fejezhessék. Zlatics Ferenc újító és Alszegi József, a szövetkezet elnöke megbeszélik, hogyan oldják meg a folyamatos hűtést 2700 mezőgazdasági dolgozó vesz részt különböző szakmai oktatásban (tltéii tartott a MEDOSZ megytblzotfidga Örssé ünneplőbe öltösteti Jánost mondja Alszegi József elvtárs, a szövetkezet elnöke —, hogy tagjaink máris többet vállaltak az említett egy százaléknál. A felajánlások értéke maholnap megközelíti a félmillió forintot, hiszen januárban további jelentős újításokat nyújtottak be a részlegektől. l Melyükét tartja, elnök e#vas üzem nőtt ÜU6 féladatok megoldásában. Bemutatom önöknek ezt az újítót. — Zlatics Ferenc vagydk — mondja az eloxáló üzemrész vezetője. — Mivel kapcsolatos az újítása? — üj ruha kéne Jánosnak, elsőosztályú szövetből való — feszegette örzse asszonyt már napok óta a nyugtot nem hagyó gondolat. — Sánta Kiss Gergely fáinül megcsinálná... Végül megmondta urának is. — Mi a fenének? — hörrent fel az ötven felé járó férfiember. — Jó még a régi is. — Jó, persze, hogy jó — így örzse. — De a kabátodnak fényes már a könyöke, ülepeden a nadrág is, akár a tükör. — És aztán?! Akinek nem tetszik... — Nekem nem tetszik — szájait örzséből az asszonyt pedantéria. — Eddig tetszett? — Ej —, s hogy János keményen kérdezte, beléütött, mint a szeg: csakugyan, eddig tet- szett-e neki, hogy az urán olyan az ünneplő nadrág, hogy minden lépésnél táncot jár rajta a napsugár?!... Nem emlékszik, hogy mikor gondolt erre. Régen tovatűnt az az idő, amikor igazgatta: szépen jár-e az ura, vagy sem. De most nem mindegy neki. — Nem tetszett eddig sem! — vágta oda. János nyeléssel bástyázta el a kikívánkozó szó útját, mert negyedszázados házassága alatt megtanulta, hogy nyelvvel nem csatázhat asszonyával. Az meg pörkölt már az érveivel. — Ne mondhassák a többiek, hogy Vargáné rongyosan engedte emberét a közösbe. — Jó lenne az a pénz másra is. Megfelel még az én ünneplőm akármilyen termelőszövetkezetben — kockáztatta meg kis idő múltán János, bár tudta, hiába. Ha egyszer Örzse leteszi a garast, többé nem veszi fel — Lovat akartál venni, annak az árából futja. A szövetkezetben úgyis traktor szánt. A férfi rándított egyet a vállán, csiccsentett is a szája csücskével, ami nála a beleegyezést szokta jelenteni, s kiment az udvarra. Mélyet szippantott a csillagos est friss levegőjéből, s valahogy úgy kezdte magát érezni, mint gyermekkorában, amikor kifülelte, hogy új ruhát szándékoznak venni a szülei... Az új életbe váló bele- illeszkedés módját már néhányszor meghányta-vetette magában, az elhaló és a születő érzelmek benső csatája után a várakozás ünnepi izgalma egyre jobban elhatalmasodott benne, s íme, mindenre felkerül a korona, hogy örzse új ruhát csináltat neki. Jó érzés, kimondhatatlanul jó, hogy amitől elszokott, most egyszerre lepi meg. S visszatérve a lakásba, ha máskor is megtette volna, bizony, kimondja asszonyának a lelke mélyén virágzó szót: „Köszönöm, örzse.” De csillagot gyújtó tekintetével csak lopva, hálásan tekintett reá. Másnap Vargáné ráment « földművesszövetkezeti boltba, s a legfinomabb szövetet kérte mustrára az eladótól. — Nyertek a lottón? — kérdezte az, emlékezve, hogy tőle csak két esztendeje vásárolt az asszony, s akkor is egy gyenge cejgnadrágot. — A, dehogy — sietett a válasszal örzse néni, de nem mondta meg, hogy honnan a pénze, hanem megkérte a boltost: tegye félre a szövetet, majd másnap eljön érte. — Nehogy másnak eladja! Másnap az eladó a városi áruházban járva, megrökönyödve vette észre, hogy a néne éppen a legfinomabb szöveteket tapintgatja, nézegeti. — Itt is vásárol, örzse néni? — kérdezte tőle. — Hát, ha jobb matéria volna, bizony, ezt venném meg. Mert tudja, azt hittem, hogy nekünk falura csak a selejtet küldik. De látom, ez sem jobb a magukénál. — Mi, falusiak sem vagyunk mostohagyerekek — mosolygott a földművesszövetkezetes, s örzse néni rábólintott, mint aki tudja már, úgy igaz az; * alig várva, hogy otthon megvegye a szövetet, rég hamvába fúlt örömének újjászülető érzéseivel maga elé képzelte Jánost, aki úgy fest majd az új ruhában, akár bármelyik, itt, a városi utcákon sietve vagy andalcgva jövő-menő férfiember. Tarján István — Az elmúlt esztendőben közel 1 millió forint értékű lcözUjabb figyelmeztetés Ki tudja hányszor hívtuk fel cikkeinkben üzemeink vezetőit a balesetvédelmi munka megjavítására. Volt olyan hely, ahol hallgattak a figyelmeztető szóra, de sok üzemünkben ma még így gondolkodnak: a termelés és a munkavédelem két különböző dolog... Ez a sokszor ki nem mondott vélemény tükröződik az elmúlt év baleseti statisztikájában. A gyáriparban, az építőiparban és a közlekedésnél 1960-ban 1959-hez képest 390-nel növekedett a balesetek száma. Emiatt 24 738 nap ment veszendőbe, ami 80 munkás egy évi munkájának felel meg. Amikor a balesetek okait kutatjuk, igen sokféle Indoklással találkozunk. Ezek közül a leggyakoribbak: elllenőrzés hiánya, fegyelmezetlenség, rendetlenség, rossz szerszámhasználás, formális balesetvédelmi oktatás, gondatlanság, figyelmetlenség s dolgozó részéről. Emellett igen gyakori jelenség az, hogy az oktatás során tanultakat a művezetők, csoportvezetők nem követelik meg a gyakorlatban. Vonatkozik ez a megállapítás főleg a védőszemüvegek és a gépek védőberedezésének használatára, Ilyen helyzet alakult ki egy időben a Bajai Fémipari és Javító Vállalatnál. Furcsa, de így van, a balesetek kivizsgálásánál üzemeink vezetői jórészt csak egy felelőst Ismernek; a dolgozót. Ezzel azonban mi nem értünk egyet. Éspedig azért, mert számtalanszor bebizonyosodott, hogy a vállalat vezetősége ilyenformán akart kibújni a felelősségrevonás alól. Ezt a cikkünket újabb figyelmeztetőnek szánjuk mindazok számára, akik emberek életéért felelősek. Befejezésül még csak annyit: a termelés és a munkavédelem egy feladat.
