Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. január 1, vasárnap oldat NEMZETKÖZI SZEMLE A népek formálják a boldog esztendőket Itt a szilveszteri malac Száll a Szép köszöntés: Boldog új esztendőt! Ne érjen bánat, ne hulljon könnyed, élj békességben! A becsületes, jó­akarattá emberek százmillióinak ajkáról nemcsak szeretteikhez, közvetlen környezetükhöz, né­pükhöz, de minden néphez, az emberiséghez szól a kívánság: élj szabadon, boldogan, békes­ségben! Mind szélesebb és szélesebb azoknak a tábora, akik békes­séget, szabadságot, boldogsá­got kívánnak valamennyi nép­nek. De nem pusztultak még el az emberiség ellenségei sem a tőidről. Éppen ezért nem elég a kívánság, hanem a né­pek nagy összefogására van szükség a mind boldogabb új esztendők biztosításához. Erről tanúskodnak a legutóbbi esz­tendők és a most végétért 1960-as év eseményei is. A vál­tozatos eseményekben bővel­kedő év tarka szövevényeiben világméretű harc körvonalai mutatkoznak meg az építés és a rombolás erői között. 1960-ban is a békeszerető né­pek, élükön a Szovjetunióval, gigászi harcot vívtak az embe­riség szép jövendőjéért. Száz­milliók legszebb álmának volt szószólója a Szovjetunió ebben az esztendőben is, amikor sür­gette az általános és teljes le­szerelés tervének nemzetközi megvitatását, azt, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésen vitassa meg ezt a rendkívüli fontos kérdést. Az emberiség szószólója volt a Szovjetunió képviselője az ENSZ-ben, ami­kor kezdeti lépésként részleges leszerelési intézkedéseket kö­vetelt. És akkor is, amikor a tízhatalmi leszerelési bizottsá­got a nyugatiak minden szó- cséplésével és köntörfalazásá­val szemben igyekezett mun­kában tartani, és megóvni a kátyúbajutástól. Az emberiség és az em­beriesség nevében terjesztette be a Szovjetunió azt a javas­latot, amelynek alapján még az emberiség legmegáltalko- dottabb ellenségei is el kellett hogy fogadják tényként azt az igazságot, hogy a gyarmati kérdés megoldásának megvita­tása tovább nem halasztható. Századunk, közelebbről ember­öltőnk, a gyarmati kizsákmá­nyolás felszámolásának idősza­ka. Az emberiség felszabadu­lása a gyarmati elnyomás alól tovább nem halogatható. A Szovjetunió határozott kiállása e kérdésben minden nemzet­közi fórumon, a szovjet kor­mány mindennemű támogatá­sa a nemzetközi felszabadító mozgalmaknak meggyorsítja a felszabadulás folyamatát I960 Afrika éve volt Az országok egy sora vált függetlenné, a né­pek egy sora nyerte el a lehe­tőséget rá, hogy gazdaságilag is függetlenné váljék volt el­nyomóitól, kivívja teljes sza­badságát Az erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozása világszerte új fel­tételeket teremtett és teremt a népek harcához, gazdasági és politikai függetlenségük kiví­vásához. Az Egyesült Államok minden agressziós fenyegetése ellenére a kubai forradalom napról napra vív újabb győzel­meket. A kubai nép harca ta­nulság és példa Dél-Amerika népei számára. A megrettent imperialisták ugyanakkor fo­kozzák a nyomást a dél­amerikai országok kormányai­ra, hogy őket a kubai példától elriasszák. Recsegnek-ropognak a gyarmatbirodalom eresztékei és az imperialisták minden el­képzelhető eszközzel arra töre­kednek, hogy valamiképpen fenntartsák még uralmukat, ahol lehet. Folyik a harc a béketábor és az imperialista erők között szüntelenüL Az imperialista agresszorok háborúra készül­nek. A népek azonban tudják, hogy ez a háború elkerülhető, meg lehet hiúsítani. Elsősorban azért, mert döntően megváltoz­tak az erőviszonyok. Van erő, mely képes megfékezni az im­perializmust. Ez az erő a szocia­lista tábor egysége, a szocialista gazdaság újabb és újabb győ­zelme a békés versenyben az imperializmus felett A Szov­jetunió fölénye a rakétatechni­kában, a szocialista tábor együttműködése az imperialis­ta-ellenes harcban a felsza­baduló afrikai népekkel, az úgynevezett el nem kötelezett országokkal és a latin-amerikai országokkal, továbbá vala­mennyi ország népének erősö­dő bélkevágya. A kommunista és mun­káspártok I960, novemberében kiadott nyilatkozata tulajdon­képpen az elmúlt esztendők, különösen 1960 eseményeinek vizsgálatán, az erőviszonyok lemérésén, a valóságos helyzet ismeretén alapul. Ez a nyilat­kozat megállapította, hogy el­érkezett az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszorok ama kísérletét, hogy világháborút robbantsa­nak ki. A szocialista világtá­bor, a nemzetközi munkásosz­tály, • nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fel­lépő valamennyi ország és az összes békeszerető erű közös erőfeszítéseivel el lehet hárí­tani a világháborút A népek összefogtak, és a kiáltvány fo­kozza ennek az összefogásnak céltudatosságát és erejét A megérett történelmi szükség- szerűség még szilárdabbá ko­vácsolta az egységet Aktív és határozott harccal kényszeríti majd rá az emberiség az im­perialistákat a leszerelésre, a még függő országok felszaba­dítására, az elnyomás meg­szüntetésére. A világméretű békeharc a békés együttélés jegyében zajlik, és ebben a harcban nincsen „tűzszünet”. A békéért folyó harc zajlik ünnepnapo­kon, hétköznapokon egyaránt. A népek nem várják, hogy az égből ereszkedjék alá a füg­getlenség, a béke, a boldogság- „csodamanna”, saját kezükkel formálják és védik meg azt A népek összefogása ad értel­met és hitelt a szép kívánság­nak: „Boldog új esztendőt az emberiségnek!” Sok kecskeméti házat tataroznak 1961-ben — tovább szépülnek a város utcái Beszélgetés az Ingatlankezelő Vállalat igazgatójával TIZENEGY évvel ezelőtt kezdte meg működését Kecske­méten az Ingatlankezelő Válla­lat —, akkor még igen kezdet­leges körülmények között. Mind­össze 70 házingatlan és 307 bér­lemény tartozott hozzá. Egy év­vel később tanácsi vállalat lett, s 1952-ben műszaki részlege is alakult. Ma már 494 házingat­lan, 1078 épület, s ebben 3193 bérlemény kezelése tartozik a vállalatihoz. A múlt évben be­vezették — mégpedig sikerrel — a saját rezsis javítómunkát. Felkerestük Gábor Gergely elv­társat, a Kecskeméti Ingatlan- kezelő Vállalat igazgatóját, s megkértük, nyilatkozzon a sa­ját üzemköltséges javítómunka eddigi eredményeiről, meg to­vábbi terveikről. — 1959 decemberig csak a kezelésünkben levő házak karbantartásával foglalkozott műszaki részlegünk — kezdte tájékoztatóját Gábor elvtárs. A felújítási munkákat és nagyobb javításokat mindig az építőipari vállalatokra bíztuk, tavaly azonban már 74-re növeltük a részleg dolgozóinak létszámát, s a felújítások egy részét is ők végezték. Sikerrel oldották meg így községi tanár» vezetőjének »okoldali embernek kell lennie: ismernie kell a közsé­get, az embereket, a falu ügyes-bajos dol­gait, annak történetét, a jövő terveit. E jó tulajdonságok mellett szakmai ismerete jó ha nagyobb a tsz ag- ronómusénál, s meg­tudja javítani — ha kell — traktort, a ke­rékpárt, s az írógépet. Egyszóval mindenhez kell értenie, még o magyarnóta éneklés­hez is. Ne csodálkozz, kedves olvasó, jól ol­vastad, én sem téved­tem, s hogy ne fe­szítsem tovább kíván­csiságod már-már el­pattanó húrját, elmon­dok a fentiek bizonyí­tására egy, a napok ban megtörtént esetet Dusnokon — mint ahogy erről Kocsis Jó­zsef informált ben­nünket — lendülete­sen halad a termelő- szövetkezetek fejlesz­AJANDEKNOTA tése. A parasztok elő­ször húzódoznak, majd meggondolva a dolgot, aláírják a belépési nyilatkozatot. Vannak olyanok, akik néhány napig titkolják dön­tésüket, vannak, akik hamar bevallják, de akik „inkognito” is léptek be, néhány nap múlva eldicsekednek az alsó és felső szom­szédnak: már mi is beléptünk. Ezután szí­vesen hallgatják az új belépőknek járó hang­lemezt, amit a tanács­háza tetején elhelye­zett hangszóró falu- szerte közvetít. Bolvári Vince 12 hol­das paraszt is titkolta egy darabig belépését, bár a nyilatkozat alá­írása után részt kért a szervezési munkából is. Egy darabig csak hallgatta a szomszé­doknak küldött tánc­dalokat — akik ké­sőbb léptek be —, de végül benne is felül­kerekedett a hiúság. Amikor legközelebb alkalom kínálkozott, tréfálkozva meg is mondta az elnöknek: — Te, Kozó elvtárs, küldhetnétek nekem is nótát, hiszen én is be­léptem. Eltalálta az elnök hangulatát, mert az nevetve ígérte meg: — Na, komám, mondd hamar, mi a nótád, mert neked azt küldjük. Megmondta. Az el­nök gondolkodott, majd hívatta a hang­szóró kezelőjét, s uta­sította, keresse meg íziben Bolvári Vince nótáját a hanglemezek között. Ám a szegény kezelő hiába túrta fel a falu hanglemez-tá­rát, nem találta a földművesszövetkezet üzletében, egyszóval sehol sem akadt an­nak nyomára. Amikor ezt közölte „felettes hatóságával” az elnök egyre bosz- szúsabb lett, s félóra múlva, — amikor már ö is átnézte a hangle­mezeket — nem mert Bolvári szemébe nézni. A tarthatatlan hely­zetet Molnár Józsefné, a községi tanács v. b. titkára mentette meg. (Hiába az asszonyok mindig fején találják a szöget.) Amikor meg­tudta, miről van szó, így szólt Kozó József­hez: — Enyje, elnök elv­társ, ha nincs is hang­lemez, teljesítheti ígé­retét... Beénekeljük mi a mikrofonba! Az elnök kapott a jó tanácson, s néhány perc múlva felharsant az egész falu füle- hallatára a Bolvári Vin­cének küldött dal: „Ki tanyája ez a nyár­fás ...” Gémes Gábor a Marx tér 4, a Mátyási utca 3, a Klapka u. 11, a Batthyány utca 2. és a Kisfaludy utca 2. szám alatti ház teljes felújí­tását. ami 900 ezer forintba ke­rült. Ha idegen vállalatra bíz­zuk ezt a munkát, 1 millió 300 ezer forintra rúgtak volna a költségek. EZUTÁN Gábor elvtárs el­mondta, hogy 1960-ban mintegy 8 és fél millió forintot költöt­tek a kezelésükben levő házak tatarozására. Kecskemét fő ut­cája, a Rákóczi út, ma már csaknem teljes hosszában meg­szépült, de sok, más helyen is látni a városban újjávarázsolt épületeket 1961-re ugyancsak nagy ter­veik vannak. Egy-két nagyobb épület felújítását bízzák csak idegen vállalatra, a munkák nagyrészét saját műszaki rész­legük végzi. 1960-ban 120 bér­lemény teljes felújítását vé­gezték el, 1961-ben ennél jó­val többet terveznek. Tataroz­zák a Nagykőrösi utca 35, Nagy­kőrösi utca 26, Nagykőrösi utca 18, a Rákóczi út 22, a Jókai utca 32, a Jókai utca 6—8. sz. alatti házakat emeletráépítés miatt. A nagy épületek közül a Nagykőrösi utca 27, a Rákóczi út 2. és a Rákóczi út 4. számú ház teljes felújítását végzik eL Ezenkívül tervbe vették a Rá­kóczi út 20, a Rákóczi út 32— 34. és a Rákóczi út 3. számú ház tatarozását is. GABOR elvtárs végül még elmondta, hogy a kezelésükbe adott házingatlanok száma ál­landóan növekszik. Az épülete­ket tulajdonképpen húsz éven­ként kell teljesen felújítani. Egyelőre még sok a pótolni va­ló, hiszen az épületek nagyré­sze a háború előtt épült, s a háború alatt elhanyagolták őket Mindezt egyszerre bepó­tolni most nem lehet. Éppen ezért helyes lenne, ha a bér­lők is jobban megbecsülnék a házat, amelyben laknak. Bielieuky Sándort Újévi bizakodás ölelkezik az óramutató, éjfélt kongat a réztorkú harang* csend szitál az alvó város felett, vonatfütty röppen, oson a sötét s kócos subája nekiütődik az őrszemként álló házfalaknak. A fák, az alvó éj szempillái lecsukódnak — elszenderül a táj, csengettyűs szelek hintóznak a csönd fehérfényű neon alagútján. Kinyújtózik a város halk nesze, estélyi ruha a csillagos ég, összefonódnak a boldog párok az újévbe hajló hajnal ölén. Millió kézben koccan a pohár, a csillogó borban érik a dal, világrészeket fűz egybe a vágy, ritmusa árad, hömpölygő folyam, karnagya ifjú, BÉKE a neve. A világűr eddig mi volt nekünk? Elérhetetlen sejtelem, titok. Lehet, hogy holnap mint két jóbarát kezet fognak a Föld s a csillagok. Közel az idő, mikor feltűzzük a messzi csillagok homlokára hitünk bitorló, örök csillagát. Mily jó tinektek büszke ifjúság a tettek forradalmában élni, lázadó hittel úgy cselekedni, hogy legyőzze az igaz akarat a világűrt most még elválasztó kilométerek zord millióit, és tudni, hogy az éjfélek után nekünk hasad az újév hajnala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom