Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
l9tH. JJUHttír n, vasárnap A „vándormodarakal“ a jó termelőszövetkezet csalja vissza Fülöpszállásról 270 ember jár dolgozni vidékre Érdekes probléma boncolgatásához kezdtünk a napokban Fülöpszálláson. Erre egy szám késztetett bennünket: kétszázhetven ember utazik a községből rendszeresen budapesti, sztálinvárosi és más, vidéki munkahelyére. De a kétszázhetvenes szám nem is reális. Sokan vannak még rajtuk kívül, akiknek bérletváltásáról nem vezet nyilvántartást a vasútállomás, mert egyéb közlekedési eszközökkel jutnak el közelebbi, elsősorban kecskeméti munkahelyeikre. Néhány száz ember — többségük javakorabeli férfi — aki szűkebb hazájában nem talált munkát, és ezért otthonától, családjától távoli helyeken keresett boldogulást Kevés a munkaerő a iss-ehben Boldogulást? Ugyan mit Jelent ez a „vándorok” — és mit jelent a község számára? A község párttitkárával és tanácselnökével folytatott beszélgetés közben — egészen véletlenül — egy másik oldalról közelítettük meg ezt a problémát. Amikor a község híreiről érdeklődtünk, összenéztek és elvörösödtek. Ugyan miért ez a nagy pirulás? Nem tágítottunk, míg meg nem tudtuk igazi okát. — Néhány nappal ezelőtt feHogycm lettek gyermek-betyárok ? — Hű, de izgalmas volt! Ilyen ám az igazi betyárélet: rablás, gyilkolás, meg párbajozás ... Tudjátok mit? Csapjunk (el mi is rablóknak! így szövögette „haditervét” hét kalocsai cigánygyerek, akik a Robin Hood és a Spes- sarti fogadó című nyugati filmek hatására nyomban elhatározták: rablóbandát alakítanak. Tervük a következő volt: felkeresik a Bakony-hegység „vadregénycs” rengetegét, sőt körutat tesznek Budapesten is. Közben pedig rabolnak, gyilkolnak — ahogyan a vásznon látták. A kis „haramiák" kurázsija azonban csakhamar lelohadt, s hogy a fárasztó meneteléstől megkíméljék magukat, rövidebb utat választottak kalandkeresésre: egy rozsdás bajo- net és néhány bunkósbot segítségével egyik este betörtek a kalocsai Iszkra Tsz istállójába. Ott aztán meg- nyergeltek három lovat, kl- lovagoltak velük a földekre és reggelig élvezték a „betyárélet” gyönyörűségeit... Utána pedig — ahogy a rendes rablókhoz illik — visz- szakötötték jászolaikhoz a három lovat. Ezzel tulajdonképpen véget is ért a gyerekek kalandkeresése. Ügyük — melynek érdemes figyelmet szentelni — rövidesen a fiatalkorúak bírósága elé kerül, ahol gondoskodni fognak a két nyugati film cselekményétől felcsigázott fantáziájú gyerekek megfelelő elhelyezéséről. Egy kérdés azonban még mindig tisztázatlan. Az tudniillik, hogy a felnőtteknek való, de a gyermek képzelőerejét káros Irányba terelő filmelőadásra miért engednek be fiatalkorúakat? K. A. j ezt ük be a cukorrépa szedését. — Az őszí esőzések megindulásáig nem volt itt semmi baj. De aztán összetorlódott a tennivaló. 120 hold kukorica várt törésre és jókora volt a répatábla is. Hiába, kevés a munkabíró tag az Alkotmányban. — Kevés? Amikor ennyien járnak vidékre? — Sajnos. Az Alkotmányban legkevesebb harminc ember nagyon elkelne még, a Vörös Csillag Tsz pedig még legalább száznak tudna munkát, megélhetést biztosítani. Ha azonban jól meggondoljuk, senkinek sem kellene vidékre utaznia. A mi földjeink nagyszerűen alkalmasak a belterjes gazdálkodásra — öntözéses kertészetre például —, s mégis csupán gabona és kapások termelésével foglalkozunk. Az igényesebb növényi kultúrákhoz nincs elegendő ember. — Ide meg naponta jönnek igazolásért életerős, fiatal emberek, hogy ők nem tsz- tagok, hadd helyezkedjenek el az iparban. Pedig még csak nem is szakmunkások, mert akik az utóbbi egy-lcét évben csaptak fel vidékre járónak, legtöbben építkezéseknél segédkeznek ... — így beszélt Bokros elvtárs, a tanács elnöke. A „beteg** Sees és a budapesti nagybácsi — Nagyon nagy gond ez, és erről többet kellene beszélnünk — vette át a szót a község párttitkára. — Néhány nappal ezelőtt a páhi tanácsházán találkoztam össze egy emberrel, aki öccse nevében jött hasonló kéréssel. Papírt lobogtatott kezében, hogy az egyik budapesti üzem hajlandó alkalmazni a fiút, mert szegény — beteg! (Eddig egyébként mindig a mezőgazdaságban dolgozott.) Vitába szálltunk barátunkkal, aki ennek hevében tanácstagi igazolványt vett elő, melyből kiderült, hogy Pálinkás Istvánnak hívják, s Budapest egyik kerülete választóinak bizalmát élvezi. Egyébként a Híradástechnikai Üzemben dolgozik. Azzal kezdett fenyegetőzni, hogy majd ad ő nekünk, majd ő Budapesten így meg úgy ... No, aztán kifizettük ám: „Mondja meg őszintén, büdös az öccsének a paraszti munka!” — vágtuk a fejéhez. Az igazolványt nem kapta meg, a beteg öccsnek azonban utána néztünk. Kiderült, hogy nem régen töltötte le katonaidejét, s baja csak az, hogy kissé lúdtalpas. Ne fogadják az ipari üzemek ezeket az embereket — ez volt mindkettőjük véleménye. A tsz- ek munkaerő-problémáján kívül számos figyelmeztető köz- gazdasági és társadalmi indokpetOfi nép* \ Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács laola Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő- Weither Dániel Kisdia■ Petőfi Néoe Laokladő Vállalat. Felelős kiadói Mezed István. Szerkesztőség: Kecskemét Széchenyi tér I. szám. Szerkesztősem telefonközpont! 26-19 25-16. Belpolitikai rovat: u-22 Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terleszt) a Magyar Posta. Előfizethető • helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dH 1 hónapra 12 Ft Báes-Klskan megyei Nyomda V. Kecskemété ™ TeLt tf-29. *M* lást fűztek kérésükhöz. Például, hogy ez a jelenség is egyik kerékkötője az iparban a termelékenység emelkedésének. Mert nem a létszám emelésével kell növelnünk a termelést, hanem korszerűbb technika alkalmazásával, ésszerűbb munkafolyamatok bevezetésével. A szakképzetlen munkaerő csak a létszámot szaporítja. Velük különben sem bővül a törzsgárda, kevés szál köti őket az üzemhez. A tsz-ek megerősödésével a legtöbben visszatérnek a faluba. Máris találhatunk erre példákat sokfelé. A segítés módjai Van ennek a „vándorlásnak” más kihatása is. Bokros elv- tars, a tanácselnök, a községben több zátonyra futott házasságról tudna példát említeni. A kéthetenkénti, havonkénti hazajárás, pontosabban az otthontól való távoliét új ismeretségeket, kalandokat szülhet, családokat tehet tönkre... De beszéljünk inkább arról: hogyan lehetne segíteni ezen a dolgon. Bizonyára elsősorban a tsz-ek megerősítésével. Okos, hozzáértő vezetéssel, minden kínálkozó helyi lehetőség kiaknázásával. Az eredményesen gazdálkodó szövetkezet vissza- csalia a „vándorfecskéket”. Aztán lehetne valamelyest bővíteni a helyi ipart is. Érdemes lenne például a helyi tanácsnak végére járnia: mi lesz a régi malom helyén tervezett magtisztító üzem sorsa? Közel ötven embernek biztosítana az is munkalehetőséget. Hátha még a belterjes gazdálkodásban levő ..rejtett tartalékot” megvizsgálnánk ... 1 Perny Irén A matróna E&V véletlen baleset vezetett a nyomára Kiskunfélegyháza legidősebb asz- szonyának. Kihívták a mentőket a Körösi utea 27. szám alá, ahol a baleset történt. — Így tudtuk, meg, hogy a sebesült, Tóth Jánosné 1858-ban született — tehát betöltötte a 102. életévét. Meg is látogattuk a kórház sebészeti osztályán a szép kort megért beteget. Nem sokáig kellett keresni, mert az egész kórházban gyorsan híre futott. Amikor az ügyeletes nővér bevezetett hozzá bennünket, éppen szundikált, de észrevéve, hogy látogatója érkezett, mindjárt felébredt: — Kicsoda maga? Honnan tudja, hogy baleset ért7 — ezzel fogadott. De amikor megmondtuk jövetelünk célját, megeredt a szava, nem is kellett kérdezni: — Elestem a küszöbön, aztán egy kövön eltört a karom. A végszomszé- dék, Fekete József ék mentek a mentőkért. Tudja, ki volt 02 uram? Nagybaju- szú Tóth Jánosnak hívtak. Van vagy húsz éve, hogy meghalt. Akkor még én is elevenebb voltam, aztán, amikor berúgott — mert sokszor megesett ez vele — addig kerestem, és mentem utána, amíg megtaláltam. Borbély Lázár kocsija vitte haza mindig... Amikor végre szóhoz jutok, első kérdésem: van-e írás arról, hogy százkét éves. — Van valahol a fiókban, de pocsék sok egér van, mindent megrágnak. — Tudja, hol tartom a kenyeret? Mosófazék alatt, a zsírt egy bögrében, a cukrot üvegben, aztán vasfödöt kötök rá.- A sublótot eladom a bognárnak, veszek egy ládát — elég az az én ruhámnak... Nem menne haza • Kenyeremenvan otthon egy pille-kenyerem, mindig éhes vagyok, még éjjel is képes vagyok le- szállni az ágyról, megenni egy darab kenyeret. Nem mentem el a város szélén levő ke* * nyárért — közelebb is szereztem, a szomszéd kórteremben. A betegek is, a nővérke is azt mondtál most uzsonnáztak, de Tóth néni egész* ségesen nekilátott a kenyérdarabnak is. — Miből él a né* nf? Ki tartja el? — Azt hiszi, nem dolgoztam az utolsó napig? Fódotstam a ruhákat... Szemüvege vines, úgy fűz a tűbe... Engem a villany felé fordított, hogy alaposan megnézhessen. S amikor el* búcsúztam, telkemre kötötte, szóljak be Fekete József ékhoz. akik az Almos utcáé Pa laknak véggel -* ne vesszen kárba az a pille kenyér... Tóth MiMós Kelten az öntözési szakon Lapunk december 3-i számában megírtuk, hogy az Agrár- tudományi Egyetemen külön öntözési szakot létesítettek, amelyen az egyetemet már elvégzett, s két esztendei szakmai gyakorlattal rendelkező okleveles mezőgazdasági mérnökökből egy esztendő alatt vízügyi mérnököket képeznek. Baj volt azonban, hogy az egész országból mindössze tizenhármán tanultak az első évben e fontos szakon, jóllehet mégegyszerenyi hallgatóra számítottak az egyetemen. S még sajnálatosabb, hogy eddig megyénkből senkit sem küldtek tanulni, noha éppen nálunk nagyszabású tervek ké- \ szültek a magasképzettségű : szakembereket igénylő öntözi* ses gazdálkodás fejlesztésére. Most örömmel közölhetjük, hogy az állami gazdaságok megyei igazgatósága Csuti Lajosnak a Csengődi Állami Gazda* ság gépészmérnökének és Per- ger Antalnak, az igazgatóság mezőgazdasági mérnökének lehetővé tette az öntözési szakon február 1-én kezdődő tanulást T. I. IRATKOZZON BE az 1961-ea évre olvasónak 5 ■I a megyei. Járási és köz- • ségi könyvtárakba. *4 í Kuba igen — Jenkik nem! Munkások és diákok tüntetnek Rio de Janeiróban, Brazillá legnagyobb városában. Kába meU lett és az amerikai beavatkozás ellen. A feliraton: »Kuba igen, jenkik nem!« Felvonuló munkások és népi nuiicisuk Fidel Castro forradalmi kormányát éltetik.
