Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-11 / 292. szám
1960. december 11, vasárnap r oldal Akik a lakosság ügyeit intézik Tőét at'dkífL a khkőfchi tanáeiháza dűl gozó írét Pár nappal ezelőtt Kiskőrösön, a tanácsnál jártunk, s meglátogattuk annak több dolgozóját. Azt hallottuk ugyanis e hivatali apparátusról, hogy a járásban a legjobbak közé tartozik. Kutatni kezdtük, miképpen vált a helyi államhatalmi testület igazgatási szerve egyre kulturáltabb munkát vég- ző, jól olajozott gépezetté? Jól eső érzés volt megállapítani, hogy a munka szeretete, a dolgozó nép ügye iránti hűség lelkesítette tanulásra, az ügyintézés elsajátítására a hivatali dolgozókat. LÜ Néhányan a régi közigazgatási szakemberek közül nem álltak félre, hanem segítették az új államigazgatás megszervezését. Közülük elsőnek Kiss Sándort említhetjük, aki 1922-ben lépett közszolgálatba. Először adóhivatalban dolgozott, fillérekért, majd 1925-ben a községi elöljáróságon írnok lett. Többre nem is vitte a felszabadulásig. Ezután kezdte érezni, hogy megbecsülik. Irodatiszt lett, a tanácsok megalakulásakor pedig főelőadóvá nevezték ki. Harmincegy éves közszolgálat «tán még a tanulásnak is értelmét látta, s 1953-ban könyvelői, 1956-ban pedig anyakönyvi szakvizsgát tett. rármémök három év óta a községi tanács mezőgazdasági felügyelője, ö már abból a generációból való, amely az iskolában sajátíthatta el a szaktudást. Munkájával igen elégedettek a tanács vezetői. Az a tulajdonsága: ami a szívén, az a száján, — kritikája azonban mindig építő. Ugyancsak három évvel ezelőtt került a tanácshoz Kris- kó Mária, gyors- és gépírónői beosztásba. Ma már ő végzi az iktatást igen nagy pontossággal, s vizsgát is tett a IV-es törvényből. hi Kállai János hat évvel' ezelőtt mint községgazda kezdte működését. Azóta elvégezte a képesített könyvelői tanfolyamot, s közben a gazdálkodási csoportnak is vezetője lett. Igen sok a dolga, mert a községfejlesztés irányítása mellett gazdálkodik a költségvetéssel is. * Összesen 28-an dolgoznak a kiskőrösi községi tanácsnál. Csák néhányat említettünk közülük, munkájuk azonban jellemző a többiekére is. Szakmai továbbképzésen valamennyien részt vesznek. Négyen képesített könyvelői, ketten tsz könyvelői tanfolyamat végeztek, kettő gimnáziumba, egy pedig közgazdasági technikumba jár. így javítja, csiszolja munkáját állandóan a Kiskőrösi Községi Tanács V. B. hivatali apparátusa, s teszi egyre kultú- ráltabbá a község igazgatását. — N. O. — A testvéri segítséget példázza E Húsz évvel ezelőtt lépte át a főszolgabírói hivatal küszö- t)ét egy gép írónő, Bubla Erzsébet. Csak kisegíteni vették fel. Később a közellátási hivatalhoz került jegykiadónak. Főnökei már akkor felfigyeltek rá. Először a főjegyzők, majd a tanácselnökök mellett dolgozott. Rábízták a tanácsülések és a Vb-ülések jegyzőkönyveinek elkészítését. Ma már ő végzi az igen sokágú szociális ügyinté- stést is, s közben nem feledkezik meg a tanulásról sem. E Ormos Pétemé a vasúttól került 1947-ben a községházára. A begyűjtési hivatalban dolgozott, majd a tanácsok megalakulásakor a járlatlevélkezelést, a munkakönyvek kiadását és a mezőgazdasági SZTK intézését bízták rá. Róla elmondatjuk, fcogy együtt nőtt fel a tanácsokkal. Ma a járásban elismerten a legjobb járlatlevél kezelő. Ej Csaknem Ormosnéval egy Időben került a községházára Boldoczld PáL Éveken át mint jfeivatalsegéd dolgozott. A tanácsok megalakulásakor ő is előlépett, rábízták a .lakásügyek [intézését. Jelenleg a katona Sigyekkel és a hatósági bizo- «lyítványok kiadásával foglal- ífcozik. Azt mondják, ő a leg- ífjontosabb munkaerő, s nem- Csak hogy legjobban ismeri a ! rendeleteket, hanem harcol is (azok betartásáért Nem lenne azonban teljes a kép, ha a fiatalokról megfeled keznénk. Molnár Lajosné agAz atomtámadás következménye Tíz esztendő alatt körülbelül 9 eper ember halt meg tsu gár betegségben a Japánban levő Nagasakiban. A népszámlálás adatai egyben utalnák arra is, hogy október 1-én Nagasakiban 87 ezer 866 ember szenvedett az atombombázás következtében fellépő különféle betegségekben. Nemzetközi géppark egy bajai üzemben mert a legilletékesebbek kötötték csokorba véleményüket, s ezek jól példázzák, miként segítik egymást a jó gépekkel is a szocialista tábor országainak munkásai. V. K. Állampolgári kötelesség Jánoshalmán több mint ezer olyan adózó van, aki eddig minden negyedévben pontosan fizette adóját. Kamatot sem kellett fizetniük, mert a negyedév második hónapjának közepéig rendezték tartozásukat. Most ezek az emberek várakozó álláspontra helyezkedtek. Éppen most, a negyedik negyedévben, amikor a kamattérítés révén jó- néhány forinttal több maradhatna pénztárcájukban. Más községekben is tapasztalható ilyesmi. Az okot kutatva a pénzügyi szakemberek hamarosan rájöttek, hogy ezek az adózók azért nem fizetnek, mert most fontolgatják a belépést a termelőszövetkezetbe. Legtöbbjük azt hiszi, hogyha belép, nem kell kifizetnie negyedik negyedévi adóját, illetve adóhátralékát. Teljesen téves ez az álláspont és helytelenül cselekszik az a tsz-szervező is, aki esetleg ilyesmit állít. Ezekre az adózókra ugyanis még az egyéni gazdaságból származott jövedelme után vetették ki az adót. Jövedelmét az adózó felhasználta, illetve most használja, s az ezután kivetett adó pedig az állam jogos részesedése. Jövőre, ha termelőszövetkezeti tag les» az illető, akkor már csak háztáji gazdasága után kell adót fizetnie. Másik elég elterjedt jelenség, hogy a termelőszövetkezeti tagok a háztáji gazdaságuk után kivetett jövedelem-, adó befizetésével maradnak el. Nagyrészük arra hivatkozik, hogy még nem volt meg a zárszámadás, s ha meg lesz majd csak azután fizetnek. Nem fogadható el ez az okoskodás sem. A zárszámadáskor ugyanis a közös vagyonból származott jövedelmet állapítják meg, illetve osztják szét. A háztáji gazdaságból származott javakat ugyanakkor már javában élvezik a tsz-tagok. Felhasználják háztartásukban, a piacra is ebből visznek, tehát így is, úgy is jövedelmük származott belőle. Ezért a háztájiból élvezett javak után a jövedelemadót folyamatosan, negyedévenként kell fizetni, nem pedig a zárszámadás után. Az adóbevételekre mindenkor szüksége van az államnak, hiszen az államigazgatás, az egészségügyi szolgáltatás, a közoktatás stb. egy pillanatra sem szünetelhet. Különösen nagy szüksége van az államnak az adóbevételekre most, amikor nagy feladatokat kíván megvalósítani. Rosszul számít hát, aki azért nem fizet adót, mert tsz-be lén. Pénzügyi szerveink velük szemben énoúgy alkalmazzák a törvényes szankciókat az adó befizettetésére, mint a notórius nem- fizetőkkel és egyéb hátralékosokkal szemben. (NO) Irodalmi-estet rendez e hó 13-án, kedden délután 5 órai kezdettel a megyei kórház MSZMP-szervezete, szakszervezeti bizottsága és KlSZ-szerve- zete a kecskeméti költők és írók részvételével. Közreműködnek a Kelemen László Színjátszó Stúdió tagjai. A. SZÜILÖTITEI.T'-^ITÄ TM'IEGÄT.LÄF£TÄ.»2ik. s Kiskunfélegyházát Petőfi „eszmei" szülőföldjének kell tekinteni NAGY ÉRDEKLŐDÉS előzte meg azt a vi- kai megalapozottabb körülmények között, tát, amely nemrégiben Budapesten, az Iroda- Ennek ellenére csak tisztelni és becsülni lelomtörténeti Intézet Petőfi-kutatócsoportjának hét azokat a jóhírű és tárgyilagos kutatókat, munkaértekezletén zajlott le a költő szülőhelyé- akik valóban igyekeztek nem lebecsülni, hanem nek kérdéséről. mérlegelni vidéki kutatótársaik eredményeit, s Istenes József, a kiskőrösi múzeum igazgatója felszólal az értekezleten. Balra Mezősi Károly félegyházi kutató, középütt Dienes András. (Pásztor Z. felvétele.) ■ A MEGYE ÜZEMEIT járva, i sehol sem láttam annyi külföldi 1 megmunkáló gépet, mint a Ba- < jaj Villamosipari Gyár forgá- j csoló üzemrészében. Jelképes ; összefogása ez az orosz, a cseh, i a román, a német, a kínai és a magyar munkásoknak. S hogy a gépekben nyújtott munkatársi segítség milyen mérvű, azt mondották el a legilletákesebbek: a szakmunkások. Fodor József 17 éve »pörgeti-“ az esztergagépeket. Dolgozott már nyolc—tízfajta gépen. Jelenleg román gyártmányú egyetemes esztergapadon dolgozik, amelyet Bukarestből szállított az Indusztrial exportcóg. A nagy- tudású szakember a gép működéséről ezt mondja: — Köny- nyem szalad, könnyen csúszik, az ágya különösen jó, pontosan visz. szaáll a méretre. Ha netán mégis selejt készülne, akkor én könnyeiműsködtem el a munkát. .. Kötényi István egy régebbi kiadású cseh esztergagép mellett dolgozik. Ö így vélekedik: A gép jó, pontosan lehet vele dolgozni. Egy baja van: régi kiadású, s ezért kétszer annyit fá- radozok, mint a kollégám, aki a Vörös Proletár nevű szovjet gépen dolgozik. TÖBBEN IS DICSÉRTE a Vörös Proletárt: — Ilyen esztergával még nem találkoztam — így az egyik. — Fürge, erős, strapabíró — emígy a másik. — Egy év óta három műszakban hajtjuk, de lakatos még hozzá sem nyúlt — szól a harmadik. — Ha pedig olyan, ütközőrendszer lenne benne, mint a cseh gépekben, akkor keresni kellene párját a világon — avatkozik a beszédbe a mellette dolgozó Lang Lajos. Közvetlen a szomszédságában Hangyási László egy Skoda nagy- padon dolgozik. Neki az a véleménye a cseh gépről: Nyúzzák a váltóim az esztergagépet, de állja a sarat! Ilyen ütközőrendszerrel felszerelt gép nincs ebben a műhelyben. Bírja a strapát, minden kézre áll rajta, s félautomata. Olyan edzett prizmái vannak, hogy még a reszelő sem fogja. Több ilyen gépre, főleg kisebbre volna szükségünk. .. KEDVEZŐEN VÉLEKEDNEK a nemrég beállított két kínai revdver-automatapadról is, mely kilenc műveletet képes egyszerre elvégezni. Dicsérik a szovjet harántgyalut, az Olomoutzból szállított cseh horizontal-, a vertikal marógépet és a lengyel présgépet is. Hozzátenni az elmondottakhoz, úgy gondolom, felesleges, ennek alapján összegezni a tudomány mai álláspontját Petőfi szülőhelyének kérdésében. A VITA LÉNYEGÉT nagyjából a következőkben lehet összefoglalni: Kiskőrös mellett szólnak az okmányszerű — születési, iskolai — bejegyzések, s ezek pillanatnyilag meg nem cáfolhatók. Kiskunfélegyháza, dr. Mezősi Károly szorgos kutatásai révén, 18 olyan adatot és tényt hozott napvilágra, illetve helyezett új megvilágításba, amelyek szerint Petőfi érett férfi fővel Kiskunságinak, illetve Kiskunfélegyházinak vallotta magát. Továbbra is vitatható azonban, hogy az okmányok, vagy Petőfi megnyilatkozásai a perdöntőek. A kutatók egyrésze az úgynevezett „eszmei szülőföld” álláspontjának híve s végeredményben a vitát is így zárták le „Kiskunfélegyházát Petőfi eszmei szülőföldjének kell tekinteni.” — s mint az elnöklő Martin kó András kutató rádiónyilatkozatában is kifejtette, ez Kiskunfélegyháza számára nem éppen megvetendő eredmény. (Zárójelben szólva: a költő emlékeinek fokozott megbecsülésére éppen elegendő kellene, hogy legyen — a szerk.! A SZÜLŐHELY VITA tehát, ha tudományos szinten nem is ért véget, valamit mégis lépett előre, s remélhető, hogy még inkább Petőfi gyermekkorára irányítja a figyelmet, amelynek emlékei, benyomásai vitathatatlanul döntőek voltak a költő egész életművére. F. Tóth Pál Az országos sajtóban megjelent közlemények és Dienes András kutató rádiónyilatkozata alapján hinni lehetett, hogy ezúttal valóban valami „perdöntő” dologról lesz szó, s indokolt a felfokozott várakozás. Annál nagyobb volt a meghívottak és érdeklődők meglepetése, amikor kiderült, hogy a hozzászólásoknak az esetleges új tények közlésére kell szorítkoznia, s a megbeszélés nem haladja meg a háromnégy órahosszát. Az is kiderült rövidesen, hogy nem egy nagyszabású szülőhely-vita, vagy pláne — ahogy a lapok írták — „szülőhely-per” szem- és fültanú vagyunk, hanem a Petőfi-kutatócso- port szabályos munkaértekezletén veszünk részt, ahol a készülő új Petőfi életrajz egyik fejezetéhez várnak hozzászólásokat. S ez mindenképpen lényeges különbség. EZEK UTÁN ÉRTHETŐ volt, hogy érdem- beni vitára alig-alig került sor. Az érdekelt helységek képviselői ugyan, a sürgető időkorlátozás ellenére is igyekeztek kifejteni álláspontjukat, azonban többször is tudtukra adták, hogy ezt — úgymond — már úgyis ismerik a jelenlevő kutatók. Mint később kiderült, egyikmásik tudományos munkatárs alapvető dolgokban (pl. a Petőfi atyjának magyar anyanyelvűségét bizonyító írásos dokumentumok ismeretében) is téved, s a meghívott „vidékiek” sok részletkérdésben, éppen helyi anyaggyűjtő munkájuk folytán jóval tájékozottabbak. A kölcsönös eszmecserére tehát szükség volna, de sok-