Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-30 / 307. szám
1 4. oMa! I960, december SA, péntel Jó szomszédok ElLHÄGYÄTV^ fáét éve múlt, hogy Matkó- pusztán megépítették az új általános iskolát. A hosszú, iiagyablakos épület már messziről felkelti az arra járók érdeklődését; s ha be is térnek néhány percre, mindig találnak valakit az iskolában. Délelőtt a gyerekek, délután a felnőttek veszik birtokukba. Mondhatnánk; itt játszódik le Matkó-puszta kulturális élete. Itt tartják foglalkozásaikat a KISZ-fiatalok, itt rendezik az ismeretterjesztő előadásokat, az úttörőfoglalkozásokat. Itt találnak egymásra mindazok, akik valami kis vonzalmat is éreznek a kultúra iránt. Délelőtt van, éppen szünet. A- gyerekek, néhány pillanatra feledve a számonkérés izgalmát, az udvaron játszanak. Vidámak, fürgék, egészségesek, kedvesek, mosolygós, kíváncsi szeműek. Néhányon osztályfelelősi rangban, szemléltető eszközökkel kezükben sietnek a folyosón, és aztán eltűnnek egy-egy ajtó mögött. A nevelői szobában lassan •* gyülekeznek a tanárok. Délután úttörőfoglalkozás lesz, erről beszélgetnek. Mi történt legutóbb, mik a tervek, s tapasztalatok. Aztán a színdarabpróbára terelődik a szó. Milyenek legyenek majd a jelmezek, hol lehetne még változtatni egy-egy színpadi képen. Január közepére tervezzük az előadást — válaszolja kérdésünkre Hajdú István igazgató, s nyomban folytatja is. — Aztán ha ezt befejezzük, új darabot szeretnénk tanulni, a farsangra. Ahogyan Hajdú Istvánnal beszélgetünk, szóról szóra közeledünk annak megfejtéséhez: hogyan lett a Matkó-pusztai Általános Iskola a környék kulturális központja. Llajdú elvtárs elmondja azt ' * is, hogy a szomszédos tsz-ekkel, a Szabadsággal és a Rizlinggel, no, meg a Nyárjasi Erdőgazdasággal sikerült a jószomszédi kapcsolat megteremtése. — Itt végzünk társadalmi munkát, s cserébe a tsz-ek vállalják például a futárjainkat. Mikor miben segítenek, adósok még egyszer sem maradtak. Megtudtuk azt is, hogy ez ideig mintegy 1100 óra társadalmi munkát végeztek szerződésen felül a Matkó-pusztai Általános Iskola tanulói; s ha arról van szó, a tsz számára mindig akadnak szorgos segítő kezek. így is van ez rendjén. Ki mivel, hogyan tud — segíti a másikat. Clbúcsúzunk. Ahogyan visz- ^ szanézünk a kopasz tájból kiemelkedő iskola épületére. órakezdéshez sorakoznak a gyerekek. Megfiatalított öregek Számos nemzetközi orvoskomg- resszuson nagy elismeréssel nyilatkoztak a Dr. Anna Aslan professzor vezetése alatt álló bukaresti geriátriai intézetben kidolgozott . gyógyszerről, mely- iyél igen pozitív eredményeket érnek el az öregek regenerálásánál. A Ge- rovital H—3 nevű szert 3—8 éven át tartó kezeléssel 10 ezer 242 esetben alkalmazták és bebizonyították, hogy ez a prokainon alapuló készítmény átalakítja a szervezet öregkori biológiai felépítését. Az átalakulás következtében az öregek biológiája megközelíti a fiatalabbak szervezetének funkcióját. A Gerovital ezenkívül fokozza az ember ellenálló képességét megerőltetésekkel és betegségekkel szemben is. A bukaresti öregek kezelésével foglalkozó ún. geriátriai intézetben érdekes adatokat gyűjtöttek. Megállapították pL, hogy 959 aggmen helyeken élő, 60—92 éves személynél, valamint 6711 járóbetegnél, a Gerovi tallal való kezelés következtében 2,82 százalékra csökkent a halálozási arányszám, szemben a 10—16 százalékos halálozási ' arányszámmal másfajta kezelés nyomán. Hasonló korúaknái, ha semmiféle kezelésben nem részesülnek, a halálozási arányszám 16—24 százalék. A román tudósok által felfedezett készítményt számos szocialista és kapitalista országban sikerrel alkalmazzák. VALAMIKOR úgy emlegették a kunszentmiklósi művelődési házat, mint a legszebbek egyikét az egész környéken. A kissé ódon hangzású “népművelési ház-« elnevezést őrző tábla mintha ennek a régebbi dicsfénynek halvány visszatükröződése lenne, mart sajnos, szomorúan állapíthatjuk meg, ma már nem igen szolgál rá ez az intézmény az elismerésre. Szinte megdöbbentően kevesen látogatják, az itt tartott rendezvények száma elenyészően csekély, s bár az igazgatással megbízott jelenlegi vezető, Zentai Károlyné a múlt esztendőhöz képest okkal és joggal hangoztatja az előbbrejutás tényét (tavaly ugyanis még kevesebb látogatója, még csekélyebb számú rendezvénye volt a művelődési háznak), mindez azonban még mindig nem sok jóra mutat. S hogy miért vált ez a korábban jó adottságokkal rendelkező épületnek számontartott intézmény ilyenné, ilyen elhagyatottá és reménytelenül jelentéktelenné, annak ma már csak utalások formájában lehet nyomait, okait találni. A FÖOK talán a legnyomósabb. Jóformán alig lehet találni a községben valami csekély példáját is annak, hogy az egységes falusi művelődési politika kialakítására és körvonalazására törekednének. Az erők teljes szétforgácsoltsága jellemzi a helyzetet A kulturális munkával is foglalkozó szervek mindegyike csinál valamit a saját szűk kis körében, ennek azonban alig-alig van nagyobb közösséget formáló társadalmi kihatása. Közömbössé váltak, különösen az utóbbi időben a község szépszámú nevelői is, a pedagógusok. Szinte a kívülálló hidegségével figyelik már évek óta, hogyan vergődik egyik vagy másik pedagógus társa elhagyatva és segítség nélkül, vagy most a nem pedagógus művelődésiotthon-igazgató az előtte lebegő követelmények, az általa felállitott rövidlejáratú célok fantomjaival, ködalakjaival, amelyek sosem úgy sikerülnek és csak a legritkább esetben hatnak nagyobb embertömegekre, mint ahogy a jó szándékkal és segítőkész akarattal korábban elhatározta. De hát egyedül és segítség nélkül ugyan mire Is lehet menni, ha valaki egy olyan népes, nagy községnek a kulturális gondjait érzi a vállára nehezedni. JELLEMZŐ, hogy az elmúlt néhány hét alatt éppen a megyei művelődési osztály egyik munkatársának javaslatai és tanácsai alapján megkísérelte a művelődési ház vezetője Zentai Károlyné, a községi kulturális bizottság néhány tagját összehívni, hogy a következő időszak legközvetlenebb tennivalóinak megvalósítására némi segítséget kaphasson. Tizenkettőből mindössze ketten jöttek el a hívásra, a többiek még csak azt sem közölték, mi tartotta őket távol a község fejlődése szempontjából ez igen jelentős kérdéseknek megtárgyalásától. Az ürességtől kongó termékben, szobákban még körbe járni is furcsa érzés. Nemcsak azért, mert ebben a télbe hajló őszies időben is dermesztő hideget lehelnek a falak (fűtés nincs, még az igazgató irodájában sincs kályha), hanem azért is, mert bizony az épület úgy hozzávetőleges pontossággal az 1948-as kulturális nekirugaszkodás jeleit őrzi és konzerválta, azóta mintha nem is fejlődött volna sem felszerelésben, sem lakályosság tekintetében. TISZTASÁG uralkodik (az intézmény látogatási naplója arról tanúskodik, hogy korábban még ez sem volt kifogástalan), a felszerelés azonban ijesztően hiányos. A szórakoztatás »technikája« abban csúcsosodik ki, hogy van az irodában egy öreg rádió, egy elaggott gramofon és néhány matuzsálemi korú tánclemez. Egyéb semmi. Úgyhogy a községi tanácsot is erőteljesen el kell marasztalnunk. Igaz, hogy az üzemben- tartás minimális költségeit az utóbbi időben fedezik, de az épület jelenlegi Hiányos felszerelése az államhatalmi szerv részéről megnyilvánuló teljes közömbösségről is árulkodik. Hosszú esztendők elhagyatott- ságát mutatja a község legkö- zepén emelkedő épület, ez a gazdátlan művelődési ház, amellyel ott Kunszentmiklóson nem törődik senki. MÄR PEDIG ez a helyzet tarthatatlan. El nem képzelhető, Qßvm — Ilyenkor, hajnalban, nem könnyű dolog — felelte. — Az eszpresszók még zárva vannak ... Kilyukadt a gumi? — Immár negyedszer, s nincs több pótkerekünk. — Ha csak erről van szó, amott, a sarkon túl, van egy vulkanizáló. — Köszönöm — mondta az ezredes. Lefordította németre a tájékoztatást embereinek, s azok szaporán útnak eredtek. — Egy cigarettát? — kínálta a férfit, s odanyújtotta arany tárcáját. — Köszönöm — mondta emez is, miközben vett belőle egyet, s viszonzásul égő gyufaszálat tartott elébe. — Genovai? — Nápolyi. — Ö, Nápoly!... Tavaly, épp ilyenkor, Nápolyban voltam, a Hotel Vesuvióban. Reggelente kitártam az ablakot, s előttem terült el a tenger ... Mergelli- oa ... Posilippo... Capri,.. Sorrento ... Bizony nem szívesen jöttünk el Nápolyból... A maguk honfitársai ellenben annyira boldogok voltak ettől hogy örömükben lövöldöztek reánk. — Hát, ami engem illet, én voltaképpen nem is vagyok igazi nápolyi, mert hisz Sorában születtem. S az igazat megvallva, inkább rómainak érzem magamat — A rómaiak se szeretnek minket nagyon. — ön ott állomásozik? — Csak állomásoztam. És egyetemi tanulmányaimnak egy részét is ott végeztem. De most, már hat hónap óta, Milánóban vagyok. — Jól érzi magát ott? — Egy csöppet sem. Kellemetlen klíma, ellenséges és lázongó lakosság... Maguk olaszok nem nagyon szeretik ezt a háborút — Mondjuk Inkább úgy, hogy általában semmiféle háborút nem szeretünk... még akkor sem, ha igazságos és szükséges, mint ez a mostani™ — Valóban azt gondolja, hogy igazságos és szükséges? — ön talán nem, signor .. .* — .. .Müller, Wilhelm Müllei ezredes... — Grimaldi... Fabio Grimald mérnök... — Grimaldi... Grimaldi... Is mertem egy Grimaldit, sok-so.' évvel ezelőtt... Zeneszerző voll és zenetanár... Nem rokona-í önnek történetesen...? — Grimaldi mester a nagy bátyám volt ezredes úr... Sze gény ember! — Miért?... Meghalt? — Két hónapja. Cukorbaj... — Ö, de sajnálom!... Tanító- mesterem volt... De sajnálom!™ Aha, lám itt vannak az embereim a megjavított kerékkel™ Az ön információja igen becses volt, mérnök úr. Remélem, lesz szerencsém, és találkozunk még... — Én is remélem, ezredes úr. A férfi nekivágott az útnak, de mihelyt befordult a sarkon, kihúzott a zsebéből egy csomó kulcsot, és izgatottan tapogatni kezdte őket. A nap már felkelőben volt, midőn Grimaldi lábujjhegyen belépett egy duplaágyas szobába, amelyben rosszfajta púder és ócska arckrém pacsuliszaga lengedezett. Levette kabátját és a pamlagra dobta, kioldozta a —a sarkon túl van egy vulkanizáló! — Köszönöm — mondta az ezredes. nyakkendőjét, majd leült egy Ms ka rosszók be, és a cipőjét kezdte kifűzni. — Hány óra van? — kérdezte egy rekedt női hang. — Fél hat. Aludj, verebecs- kém. A verebecákéböt csak egy fekete hajtömeg látszott, amely sötét foltként rítt ki a párnából. Ám a takaró redőzete meglehetősen dús idömoikról tanúskodott. — Ma éjszaka is veszítettél? Grimaldi nem válaszolt. (Folytatása következik.) hogy egy népes nagyközségben, amely hosszú időn keresztül járási székhely volt. s amely kulturális adottságok tekintetében a környékben a legszerencsésebbek közé tartozik, ilyen tökéletes pangás legyen a jellemző a helyi népművelésre. A tanácsnak sürgősein lépéseket kel tennie az erők összefogására, s ha igazuk is van talán némileg azoknak, akik azt mondják, hogy több év hanyagsága következtében »elszokott« a kunszentmiklósi lakosság a művelődéstől, abban nem lehet igazuk, hogy ezt a helyzetet szó nélkül, tettekre buzdító ösz- szefogás nélkül lehet tűmi. SOKRÉTŰ és szerteágazó felelősség felébresztéséről van szó, s ha lanyhult is a kultúra iránti érdeklődés, a szunnyado- zó igények felébresztése társadalmi méretű tennivaló. S ebben a világosságot gyújtó, a tudás kincseit terjesztő munkában nagy feladatok várnak a község pedagógusaira, a gimnázium tanáraira, a község kommunistáira, az általános iskolák nevelőire, az értelmiség, a helyi államhatalmi szervek vezetőire. Cs. L. A SKÓT KARÁCSONYI AJÁNDÉKA — Te mit adsz a gyerekek« nek? — Korcsolyapályát! JfLakartnkd ; Igor és társai A világhírű pedagógus ebben a könyvében annak a közösségnek sorsát, környezetét és belső mozgalmait ábrázolja, melyben maga is dolgozott. Regény formájában írja meg pedagógiai elveit, elgondolásait. A cselekmény a Szovjetunió első ötéves tervének vége felé kezdődik, s egy vidéki városkába» játszódik. Ide kerülnek, a „Május elseje” telepre Igor és társai, otthontalan serdülő fiúk. Az új viszonyok között, erős baráti közösség melegében, hátuk mögött hagyják előző hányatott életüket, s akadály nélkül bontakoztathatják ki minden jó képességüket a társadalom javára. Mercz-Prehoda: A must és bor egyszerű kezelése Hogyan kapunk Jó bort? Nem elég a megfelelő talaj, a sok napfény, a jó szőlőfajta. A borkészítés számos mesterfogását, a pinceművéletek minden csinját- bínját el kell sajátítanunk, hogy öregbíteni tudjuk a magyar bor jó hírnevét, hazáinkban és külföldön egyaránt Ehhez segít hozzá ez a könyv, amely a borkészítés alapjától, a szüneteléstől kezdve részletesen leírja a szőlőfeldolgozás, a must és borkezelés minden műveletét. A könyv szemléltető ábrákkal teszi érthetőbbé a szöveget Sok segítséget ad a termelőszövetkezeti pincészetek dolgozóinak, általában a szőlőtermesztő gazdaságoknak. «
