Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-22 / 275. szám
<. »Mar I960, november 22, kedd I + -t V C1Z bfoCfACrß Üjß& Szakosított boltok A minap betértem Kiskunhalas egyik élelmiszerboltjába. Az üzlet ajtaja nyitva volt, s amikor annak okáról érdeklődtem, meglepő választ kaptam. Az üzletet szakosították, s a régebben árusított festék forgalomba hozatalát megtiltották, de meghagyáíc a vöröshagymát, petróleumot, káposztát, burgonyát, hogy csak a legszagosabbakat említsem. A városban nem ez az egyedüli »szakosítási-“ jelenség. Az óra- és ékszexbolt kirákatá-Még egvsftr a kecskeméti fürdőről Egyetértek a kecskeméti tisztasági fürdőről írt, s a Petőfi Népében november 15-én megjelent levéllel. A higi iával nem sokat törődnek, bár az ott dolgozóknak ez lenne a kötelességük. Arra szeretnék még választ kapni az illetékesektől, hogy a fürdő művészi kivitelű kapuját miért nem restaurálják, és jelölik meg táblával? Egy olvasó ban fényképalbumokat, a sport- és játékbolt kirakatában pedig karórákat, bizsut és divatókszereket helyeztek él. Azt javaslom— a szakosítás teljes diadala érdekében —, hogy a vasboltok ne csak vasat, hanem kakaót, narancsot és más déli gyümölcsöt is árusítsanak. Czaká Ferenc Meddig kell még kilincselni? Kecskemét, Klapka utca 10. szám alatti házban lakom. A házat három évvel ezelőtt tatarozták. Azóta minden héten kilincselek a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalatnál, hogy hosszabbítsák meg a kéményemet, de kérésem még a mai napig sem teljesítették. Ha a lakás valamelyik helyiségének kályhájába begyújtok, az egész lakást elborítja a csípős füst. Azt szeretném megkérdezni a Kecskeméti IKV vezetőitől, hányszor kell még felkeresnem őket, hogy a kéményt meghoszszabbítsák? Nagy Józsefné Salakot kérünk! ' Kecskeméten a Malom közi úton lakunk. A nagy gépkocsi forgalom és az őszi esőzés járhatatlanná tette az úttestet és a járdát Az iskolás gyermekek, a gyermekvédő otthon dolgozói és a környéken lakók nehezen — térdig sáros lábbal — tudnak csak közlekedni. Arra kérjük a Kecskeméti Városi Tanács Ipari és Műszaki Osztályát, hogy javíttassa meg az utat és járdát. Ha nem áll rendelkezésükre elég munkáskéz, szállítsák az utcába a salakot, mi társadalmi munkával elteregetjük. Ez aztán a »minőségi« bútor 1956-ban egy hálószoba-bútort csináltattam Szinnyai Sándor kecskeméti asztalossal. A bútor elkészült, de rövid idő múlva az ágyvégek és a szekrényajtók összeillesztéseinél ujjnyi vastag hézagok keletkeztek. Amikor elpanaszoltam Szinynyai asztalosnak, megígérte, hogy »befoltozza“ a lyukakat. A toldás-foldás nem sok eredménnyel járt, mert a hézagok »kilökték“ a beragasztott fadarabokat. Megkérdezzük az illetékeseket »Huszonöt, vagy 38 forint« című november 1-én megjelent észrevételünkkel egyetért-e a Kiskunhalasi KERAVILL-bolt? Ha igen, miért nem vonják felelősségre az árdrágítót? És miért nem válaszoltak? A HALLGATÁS — beleegyezés. Baracskai Ervinnek tehát igaza volt, nem kapta meg a Kecskeméti Járási Tanácstól a jogos illetményét. Kiváncsiak vagyunk azonban arra, hogy mikor utalták ki számára a bért? A kerekegyházi TÜZÉP-telep porladó tetőcserepekről írt november 5-én Répás István. Választ nem kaptunk levelére. TtlZÉP-nél még nem ismerik a rendeletet, ami a panaszlevelek és bejelentések megválaszolására vonatkozik? MÉG MINDIG bizonytalan a Lajosmizsére való utazás — mint arról november 5-én Nagy Erzsébet olvasónk beszámolt. mm A MÁVAUT nem is akar ezen a bizonytalanságon változtatni? A Kecskeméti Építő- és Szerelőipari Vállalat Kecskemét, Nagykőrösi utcai munkahelyén a munkavédelem még mindig csak papíron »biztosított«. Vagy talap a szakszervezet vezetői nem olvasnak újságot? Felkerestem újból az asztalost, akivel írásban megállapodtunk, hogy 1960 májusában kicseréli a rozoga berendezési tárgyaikat. Május már régen elmúlt, de még a mai napig sem történt meg a csere. Süveg László Halasi ttevdaU az isUUaitfocmiól a Magyar Szocialista Munkáspárt által megbízott szak” bizottság az iskolareformnak csupán nagy perspektívát nyújtó irányelveit dolgozta ki, s bocsátotta megvitatásra dolgozó népünk elé. Ezzel is jelezni kívánta, hogy a szocialista nevelés és oktatás reformjának társadalmunk együttes segédkezése mellett kell megszületnie. Kiskunhalasi általános iskolák igazgatóival, nevelőivel és néhány szülővel beszélgettünk a készülő reformtervezetről. Hálástz Géza a kiskunhalasi Szűcs József Általános Iskola igazgatója a szakemberképzésben látja a készülő reform legjelentősebb feladatát. Iskolájában három éve fo* lyik igen szép eredménynyel ipari irányú gyakorlati oktatás. A Művelődésügyi Minisztérium, mint ezt jelen példa is bizonyítja, már az elmúlt évek folyamán is arra törekedett, hogy a most születő reform szellemében alakítsa az iskolák tantervét. A gyakorlati órák mellett természetesen valamennyi tárgy keretében folyik a politechnikai oktatás. Tévedés lenne ugyanis politechikai nevelésünket és oktatásunkat csupán a gyakorlati órákra leszűkíteni. Politechnikai oktatás alatt ugyanis az élethez szükséges valamennyi gyakorlati készség elsajátíttatását kell értenünk. Ebben a tágabb értelmezésben tehát minden tárgy keretében, minden óraegységeji belül folyhat politechnikai képzés. Akkor, amikor a nevelők egységesen sürgetik a tantervi reformot, követelik a humán tárgyak anyagának alapos megszűrését, hogy a mindenki által nyilvánvaló túlterhelést megszüntessék, nem feledkezhetnek meg az élethez szükséges készségek fokozottabb mértékben történő oktatásáról sem. A nyolc osztályt végzett tanulónak hibátlanul kell megfogalmaznia egy levelet, elkészítenie egy számlát, el kell tudni igazodni a térkép után a szabadban, történelmi múltunk ismeretében helyesen kell mérlegelnie napi eseményeinket stb. Mindez a politechnikai oktatás eredményeként érhető el. Ám, ha ezt el akarjuk va“ lóban érni, figyelembe kell vennünk, hogy az oly sokat emlegetett túlterhelés nemcsak a tanulók különóráztatásából fakad. Az egyes szaktárgyak követelményei is túlméretezettek. Sok esetben az egyes szaknevelők, szakfelügyelők, de maguk a tanácsoknál működő művelődési osztályok se törekedtek a követelmények helyes összehangolására. Csak így történhetett meg. hogy a felnőttek napi nyolcórás munkaideje mellett felső osztályaink tanulóinak néha tíz óra se volt elegendő — beleértve az iskolában eltöltött időt is —, hogy napi feladatuknak eleget tehessenek. Iskolareformunknak mindezekre figyelemmel kell lennie. II tankötelezettségnek 16 ** éves korra történő felemelését minden nevelő csak örömmel üdvözölheti. Régi, nehéz nevelési problémát igyekszik ezzel megoldani oktatási reformunk. Maradjanak ezek a fiatalok ezután is a mieink, kísérje őket továbbra iskolájuk és egész társadalmunk féltő gondossága és szeretete. Mácsai János a kiskunhalasi alsóváros! iskola igazgatója ugyancsak helyesli a tankötelezettség határidejének felemelését e váljanak féltett tanítványainkból huligánok, utcagyerekek. Ugyanakkor éppen a tankötelezettség kiterjesztésével jelentkező komoly problémára hívja fel a figyelmet. A 16. életévét még be nem töltött fiatal, akinek 14 éves koráig nem sikerült elvégeznie az általános iskolát, ezután is az általános iskola va-N lamelyik felső osztályának tanulója marad. Márpedig ez a kor a jelentkező pubertás kora. A gyenge tanulmányi eredményük miatt visszamaradt tanulók sok esetben bontják a fegyelmet Közülük kerülnek ki a hangadó rendbontók. Ezekkel szembe csak kiforrott osztályközösségek egészséges szelleme állítható. A tankötelezettség felemelése igen komoly nevelési feladatokat fog róni a felső tagozatok osztályvezetőire. A tantervi reformmal kapcsolatban továbbiakban Mácsai elvtárs nevelőinek észrevételeit tolmácsolja: Az általános iskola I. osztályában folyó munka legalább az első félévben játékos kell hogy legyen. Ismerkedjenek meg az I. osztály nevelői az óvodában folyó játékos oktatás módszereivel. Ugyanígy a felsőtagozat V. osztályában se volna szabad élesen elkülöníteni a IV. osztályig folyó munkamódszerektől. Meg kell szüntetni az általános iskola alsó és felső tagozata közt fennálló szakadékot Mindez szoros összefüggésben van a nevelők szakmai, felkészültségével. A nevelők jól látják ezt. Éppen ezért kérik felettes hatóságaikat, tegyék lehetővé, hogy a szervezett, állami ideológiai továbbképzés mellett ne csak alkalomszerűen, de szervezett, rendszeres, állami szakmai továbbképzésben is részt vehessenek. Vorák József (Folytatjuk.) ooooooooo ooo c A naturalista festő. XVII. A kislányon fehér ruhácska van, fején virágkoszorú. Az éneket elnyomják a vad kiáltások: — Gyógyíts meg ... gyógyíts meg... A gyerekek biztosan tudják az utat. A kis kopár fához mennek. Térdre ereszkednek, össze. ás kulcsolt kezecskéiket nézik. A fényképészek köröznek köröttük, akár a hiénák. Kitör a vihar, patakokban esik az eső. A fáklyák füstje gomolyog. A betegek gyertyái sisteregve kialszanak. Az egyik túlhevült fényszóró üvege recscsenve törik szét a záportól. — Kapcsoljátok ki a fényszórókat! — üvölti a rendező. — Leállítani a generátort! — bömböli a hangszóró. Ebben a pillanatban felkiált a kislány: — Itt a Madonna! Térdenállva körülnéz. Kinyitja a karját. Aztán mindketten felugranak és egyszerre nekiiramodnak. Kéz a kézben futnak. A tömeget nem lehet feltartóztatni. Kiáltozva, énekelve vetik magukat a gyermekek nyomába. A vihar tombol. Irtott ernyők nyílnak nagysietve, de csakhamar elrongyolódnak a tolongásban. A rét percek alatt feneketlen mocsárrá változik. Tátott szájakba, tétova szemekbe, zilált hajakra zuhog a víz. Az ázott arcokat egy-egy pillanatra megvilágítják a fényképészek lámpái. A gyerekek hirtelen irányt változtatnak’. — Itt a Madonna! — kiáltja a lány. Karjával arra mutat, amerre a házuk áll. De a sötétségben senki sem látja ezt határozottan. Aztán ismét továbbnyargalnak. A kisfiú kacagva hagyja, hogy nővérkéje vonszolja. A betegek — aki csak mozdulni tud — feltápászkodnak a hordágyakról. Könyörögve vetik magukat a gyerekék elé. A gyerekek lába alatt nagyokat fröccsennek a pocsolyák. — Gyógyítsd meg... Gyógyítsd meg... — harsognak innen is, onnan is a kiáltások. A gyerekek most átszaladnak a hordágyak között, a tömeg utánuk. Sikolyok, nyögések... De mindez belevész az őrjöngő üvöltésbe. Senki sem hallja egy beteg fiúcska jaj szavát, akit feldöntött a megvadult embercsorda. Ezrek és ezrek tipornak rá. Amikor a tömeg utoléri és bekeríti a testvéreket, a gyerekek megint térdre ereszkednek. Nagybátyjuk odaverekedte magát hozzájuk. Karjára veszi, kinyújtott kézzel óvja hugocskáját. — A végén még tüdőgyulladást kapnak! — bömböli elcsukló hangon. A lányka súg valamit a fülébe. Az ordítozás elül. — Nyugodjatok meg! — hirdeti a férfi. — A Madonna azt üzeni, nem jön el soha többé, ha nem építtek itt egy szép templomot... Most menjetek haza. tértetek nyugovóra... Jó éjszakát. Karjára veszi a fiúcskát is és eltűnnek a sötétben. Autók tülkölnek, a fényszórók ismét felvillannak. Az eső szakadatlanul zuhog. A tömeg a fácska ágait tördeli. Lökdösődnek, verekednek. — Ina! — kiáltozza Marcello a vak sötétségbe. Végül is megtalálja. Két fényképész fogja le a lányt: nekitámadt Paparazzónak, aki egy tolószékből kiborult, magatehetetlenül a sárban fetrengd nyomorékot akart lefényképezni. — Engedjetek el, ti disznóki — Ina hangja rikácsolásba torzul. Sikerül kiszorítania magát. Nekiront Paparazzónak, üti« rúgja, harapja. — Hát ti... ti senkit... semmit... nem... tiszteltek? — A gépeim! — hörgi Paparazzo felháborodottan. Üveg csörren. Marcello lefogja Inát és botapasztja a száját — Erigy a pokolba! — szátko. zódik Paparazzo. Másnap korán keltek, hogy visszatérjenek Rómába. A mező éjjel sivár, iszapos, összetaposott, vigasztalan, kietlen pusztasággá változott. A műszaki személyzet leszereli a fényszórókat, kábeleket. A fény olyan fakó, mint az arcuk. A falu végén, a temetőben néhány ember áll körül egy nyitott sírt. Egy-két megkövült arcú paraszt. Fájdalom görnyeszti az asszonyt a sír mellett. Tenyerébe temeti arcát, és úgy zokogja: (Folytatják.)
