Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-07 / 211. szám

l- r4j oldal 1960. szeptember 7, szerda „A nép közé hell hozni a művészetet“ Nagysikerű kiállítás Kalocsán a XIX« század híres festményeiből A XIX. század festőinek al­kotásaiból, illetve festményeik­ről készült művészi másolatok­ból rendezett kiállítást a Kalo­csai Munkásiklub. A festménye­ket közel húsz művész 35—40 alkotását a Szépművészeti Mú­zeum bocsátotta rendelkezésre. Mányoki, Wagner, Hollósi, Benczúr, Barabás. Székely Ber­talan történelmi képei mellett Munkácsy, Medgyánszky, Paál László, Szinyei Merse Jenő, Bi­hari, Koszta, KemstoCk, Fényes Adolf alkotásaiból kapnak íze­lítőt, alkothatnak maguknak fo­galmat a látogatók. A század minden jelesebb művésze helyet kapott a gyűjteményben. A kalocsai közönség hálásan fogadta a kiállítás megrendezé­sét. Ilyen bejegyzéseket olvas­hatunk a több mint 350 aláírást őriző látogatási könyvben: »Igen nagy hatással volt rám, remé­lem, több ilyen művészi kiállí­tással is meglepnek bennünket.« — »Többször is megtekintettem, annyira tetszett.« — »A járás falvaiban is mutassák be.« — »Legközelebb a XX. század mű­vészeinek munkáiból is mutas­sanak be.« — »Helyes törekvés: Mit mond a statisztika Bajáról Megjelent a Központi Statisz­tikai Hivatal 1960. évi népszám­lálás kapcsán kiadott előzetes adatokat tartalmazó kötete. Eszerint Baja területe 30 693 hold, a lakóházak száma 5666, a lakószobáké pedig 15 035. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a , város lakosságának száma 16 294 nő, 14 061 férfi, összesen 30 355, akkor egy lakószobára mintegy két fő jut. Ez orszá­gosan sem rossz arányszám. Baján minden 1000 férfire 1159 nő esik. Az országban csak Kalocsán nagyobb az arányta­lanság, ahol 1000 férfire 1220 nő jut. A bajai járásban kedve­zőbb a helyzet, mert itt 1000 férfire csak 1081 nő esik. A bajai járás összes lakóinak száma 16 községben 48 517 fő. Népsűrűsége 1 négyzetkilométer­re 54,6 fő, a dunavecsei járást kivéve a legritkábban lakott já­rás. A járás lakóinak száma 5009 személlyel kevesebb, Baja lélek- . száma 2448 fővel több mint 1949-ben volt. (felvidéki) I * 3 a »lép közé kéll hozni a művé­szetet.« Stb. Csupán azt kifogásolták a lá­togatók — a kézjéLék után ítél­ve, többségükben egyszerű mun­kásemberek —, hogy a képek megvilágítása gyenge, jobb el­helyezést érdemeltek volna. S a század művészetét összefogó, eligazító feliratok is sokat segí­tettek volna a jobb megértés­ben.! Kecskés bácsi, a munkásklub gondnoka és egyben egyik ve­zetője szeretettel kalauzolja a vendégeket végig a nagy ter­men. Mint mondja, várakozá­son felüli az érdeklődés. S ezen ma már nem is sza­bad csodálkoznunk. — f. tóth — □□□□□□□ IMII űüDDDDÖl Ú3 FILMEK Rangon alul Kacagtató és vidám a legújabb magyar filmvígjáték, a Rangon alul. Ha a vidám történetek során a mosoly néha gúnyossá torzul, kikacagtatja a maradi- ságot, az úrhatnámságot és az előítéleteket, azt is csak a film javára írhatjuk, hiszen közön­ségünk zöme valóban kineveti az ilyen szemléletű embereket. Jóleső érzés tudni, hogy mint a filmben, az életben is le­győzi az új a régit és a fiata­lok már akarják és tudják élni előítéletmentes, boldog, mai életüket. Maga a történet nem sok | újat mond, igazán jóvá a ki-1 tűnő figurák egész sora, a re- ' mek környezetrajzok és ötletek j teszik. A film értékét számos j nagyhírű művész értékes alakí­tása növeli. Sulyok Mária, Rá­day Imre, Bitskey Tibor és Sólyom Ildikó játéka nagyszerű. A kivétel nélkül jó epizódsze­replők mellett említést érde­mel a sok gyönyörű budapesti felvétel, az Opera, a Duna, a hajógyár, új lakótelepeink, ame­lyek kitűnő fényképezése Hegyi Barnabás érdeme. Bányásznapi bélyeg Szeptember 4-én, a X. bányász­nap alkalmából az ez évi arcké­pes bélyegsorozat keretében 60 filléres címletű bélyeget hoz for­galomba százezer példányban a Magyar Posta. A bélyeg Tóth Bucsoki Istvánt, a munkásmoz­galom bányász vértanúját ábrá­zolja. I Érdekes a Sanghaj szálló tör­ténete is, melynek kilátójából megnéztük a város látképét. 3 937-ben egy angol tulajdonos építtette. Később itt volt a ja­pán főhadiszállás, majd az ame­rikai parancsnokság. Ma a Kí­nai Népköztársaság tulajdona. Megcsodáltuk Sanghaj szép üzleteit is. Nagy és modern áru­házakat láttunk, roskadásig megtöltve áruval. Van itt min­őén, a gyönyörű aranytárgyak­tól kezdve a legkülönfélébb textiliákig. Teljes az árubőség. Azt viszont nem lehet mon­dani, hogy sok a vásárló. Ma még a kínai emberek igen egy­szerűen öltözködnek. Rendsze­rint vászon, vagy posztónadrág és ugyan ilyen anyagból ké­szült, zárt, zubbonyszerű kabát a viseletűk. A nők többsége is nadrágban jár. Nincs különle­ges divat és flancolás, de már mindenkinek van tiszta, rendes ruhája és ez Kínában, a múlt­hoz képest óriási eredmény. Búcsúzzunk hát Sanghajtól. Nem sokáig voltunk itt és le­het, hogy többet sose jutunk oda, de a hatalmas város min­dig megmarad emlékezetünk­ben. induljunk vissza, Peking felé. • Útközben Nan-Kingnál vona­tunkat három részre szedik és egy óriás kompon egyszerre vi­szik át a Jang-Cen, majd igen rövid idő alatt ismét összeállít­ják és máris robogunk tovább. Dúsan termő szántóföldek, szik­lás hegyek, városok maradnak mögöttünk. Egy kicsit szomo­rúak is vagyunk, ez már a bú­csúzás. Robog a vonat és ismét az ország szivében, Pekingben va­gyunk. Amikor végighajtunk a városon, már kialudtak az ün­nepi fényfüzérek. Peking szor­galmas dolgozó népe ismét hét­köznapi életét éli, új sikerek, újabb hatalmasabb eredmények elérésén fáradozik. < Egy hónap Kínában nem nagy idő, de talán mégis elég nagy ahhoz, hogy az ember bepillant­son egy ország életébe, megsze- resen egy hatalmas népet. Ez a nép készített a világon először puskaport, papírt és itt szőttek először selymet, itt szü­letett meg az agyagból a por­cellán. Ma nem a puskaporért folyik a harc, hanem azért, hogy minél több legyen a papír és a nyomda, minél több le­gyen a könyv, a selyem, hogy a tudás párosuljon a szorgalom­mal és így még nagyobb lendü­lettel épüljön Kínában a szo­cializmus. Am, ha az kell, van itt puskapor is. Személyes ta­pasztalatok alapján is mondha­tom: e nagy ország ellen min­den háborús kaland eleve ku­darcra van ítélve. Kína legyőz­hetetlen, mint ahogy legyőzhe­tetlen a szocialista tábor, amely­nek a Szovjetunió után Kína a legnagyobb erőssége. Utolsó nap Pekingben. Bá­gyadtan süt a nap, ősz van. A bőröndökre felkerülnek a kí­nai szállodacimkék, csomago­lunk. Másnap kora hajnalban búcsúzunk a szálloda örökké mosolygó, nagyon udvarias al­kalmazottaitól és elindulunk a repülőtérae. A még alig ébre­dező városban egymásután ma­radnak mögöttünk az ismerős épületek. *" OCífiek a járás életéből. Elnyerték a vándorzászlót Egy esztendeje annak, hogy a KISZÖV szövetkezeti bizott­sága kalocsai hímzéssel dúsan ékesített vándorzászlót alapított, melyet minden esztendőben a legjobban működő szövetkezeti bizottságnak ítélnek oda. Tavaly nyáron, a Baján rendezett sport- és kulturális se­regszemlén a kalocsaiak szerezték meg a zászlót. Az elmúlt hé­ten viszont a kiskőrösi szövetkezeti bizottság vette birtokba, a Kiskunhalason rendezett seregszemlén. A kiskőrösi énekkar, az önkéntes színjátszók és a ktsz- sportolók nemcsak a bemutatókon nyújtottak kiváló teljesít­ményt, hanem a szövetkezeti bizottság irányításával egész év­ben szorgalmasan dolgoztak és pezsgő kulturális életet terem­tettek. Uj röntgenkészüléket kapóit Kiskőrös Az újságok az elmúlt héten tették közzé a kormánynak a tuberkulózis elleni küzdelem to­vábbfejlesztéséről szóló rende­letét. Ennek lényege, hogy in­gyenessé válik a tbc-megbete- gedésekkel kapcsolatos vala­mennyi vizsgálat és gyógykeze­lés. A rendelet végrehajtására va­ló felkészülés egyik jeleként a napokban új, nagyteljesítményű röntgenkészüléket kapott a Kis­kőrösi TBC-Kórház. Ez a gép megkönnyíti és még eredmé­nyesebbé teszi a gyógyító, vala­mint a betegséget megelőző munkát, mivel segítségével ré- teg-filmfelvételeket tudnak majd készíteni. Ezek a vizsgálatok eddig eléggé körülményesek vol­tak. Elvégzésükre ugyanis csak Kecskeméten, illetve Kalocsán nyílt lehetőség. A technikusok a szerelést már megkezdték, s a gépet még ebben a hónapban üzembe helyezik. Alig jelent meg a megyei * tanács pá­lyázati felhívása a tisztasági versenyre, Kecelen már is ta­nácskozásra ült ösz- sze a községi ta­nács: Mit kellene tennünk, hogy el­sők legyünk? Aztán szárnyat bontott a mozga­lom, virágba borul­Virágos falu tak az utcék, s a gazdasszonyok ré­gen nem vásároltak annyi meszet, mint a verseny meghir­detése után. Azóta már a második ér­tékelést végzik. Ahány tanácstag van, annyi bizott­ság alakult a nő­tanács és a Vörös- kereszt egy-egy ak­tívájával megerő­sítve. Ök pontozzák, hogy kié a legszebb ház és melyik a legszebb utca. Látogatásunk so­rán tapasztaltuk* hogy a verseny nem hagyott alább: Ke­cel esélyese az egyik első helyezés­nek. Sok a pótolni valónk — mond­ják a községben —, de most hármat oldunk meg egy csa­pásra. Épül a négytaniteimes, ne­velői lakással és napközi ott­honnal is rendelkező új iskola, a község kultúrháza és a tiszta­sági fürdő az egészségházban. Megnéztük, hogy haladnak a munkák. Az iskolán már kezdik a tetőfedést, s az építők de­cemberre ígérik a műszáléi át­adást. A piros téglás iskolaépü­let szomszédságában tekintélyes szürke falak emelkednek. Ez lesz az új, 300 személyt befo­gadó kultúrház. Kicsit élmarad­A Kínai—Szovjet Barátság palotájának tornya Sanghajban. Már csak percek vannak hát­ra, utolsó ölelések, utolsó kéz- szorítások. Cej-Gye! A viszont­látásra! Felzúgnak a motorok és a ha­talmas Tu 114-es máris a leve­gőbe szökken velünk. Néhány megálló után a Ferihegyi repü­lőtéren lépünk földre. Megér­keztünk, itthon vagyunk! Vége. tak a tervezettől. Sok volt az anyaghiány, de már azt újsá­golják, hogy a megyei tanács segítségével sikerült biztosítani a tetőszerkezeltet. így még az esős idő előtt felteszik az épü­let »kalapját«. A tisztasági für­dő építése halad a leggyorsab­ban. Még ebben a hónapban üzembe helyezik. Számadás készült a járási tanács mű­szaki csoportján a hároméves terv folyamán végzett építési tevékenységről. Bár a számok még lényegesen növekedni fog­nak, hiszen az összesítés csak 1960. július végéig rögzíti az eredményeket, de a jelentés így is sokat mond: 1957-től 1960. augusztusáig több mint ezer* pontosan 1045 családi ház épí­tésére adtak engedélyt a kiskő­rösi járásban. A legtöbb enge­délyt, számszerint 317 darabot 1958-ban adták ki. Az idén en­nél is többre számít a iárási ta­nács végrehajtó bizottsága, hi­szen az eddig kiadott engedélyek száma elérte a kettőszázat. Szóvá! esszük: Jól meggondolták? Mihály Józsefné, az Állami Biztosító dolgozója panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. Kisfiát, aki kilenc esztendeje jár a kiskőrösi Petőfi Sándor álta­lános iskola napközijébe, az idén nem vették fel. Arra hivatkoz­tak, hogy vannak nagyszülők; neveljék ők a gyereket, mert ke­vés a férőhely. A panaszt megvizsgáltuk. A gyerek apja Pesten dolgozik, id. Mihály József, a nagyapa már nyolcvanadik esztendejét tapos­sa, ráadásul maga is ápolásra szorul. Reméljük, az elutasítás felülvizsgálásánál nagyobb kö­rültekintéssel járnak el, és meg­felelő határozatot hoznak az ille­tékesek. GYÓNI LAJOS: «1.) fainapP&lÉEiiÜSEI!lÍ Tázlár építkezik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom