Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-01 / 206. szám
4. oldat 1960. szeptember 1, csütörtök Vajon mi vár még ránk? Ez Hz augusztusi április minden képzeletet felülmúl. Alkotmány napja előtt a bajai országúton nem győzték a kitört fákat takarítani. Az elmúlt héten köd ülte a várost. Szombaton magasra kúszott a hőmérő és vasárnap is sorban álltunk a strand előtt, mert az öreg Nap nem hagyott fel gavallér kedvével, hát hogyne telt volna meg a kecskeméti strandfürdő medencéje is. És az a kitartás, amivel az egyetlen pavilonnak becézett strand-gombát ostromolták, a Napnál is melegebben bizonyította: igazán csak a szá- raztorkúak tudnak küzdeni. A »pancsoló kislány« labdáját soha nem halmozták el még ennyi »jókívánsággal«, pedig a célratörő kamaszok felettébb vigyáztak — ne csak a bácsikra essen a foci. Egyszóval, igazi augusztusi vasárnap volt. Az utolsó ebben az évben? Amolyan nyárbúcsúztató ? Fájó szívvel hagytuk ott a strandot, annyi kedves emlék színhelyét. A sok csikket a fűben, a mintásszélű stanicliket, a sok szilvamagot, csirkecsontot, barackhéjat, no meg az Édes Annát, Balatont. Gólt és Pityut Ámbár ezeket csak részben, a papírjaikat. A kapuban majdnem egy bérház omlott össze bennünk, amiDCéoek a járás életéből Tsz-agronómusok értekezlete Bácsalmáson A Bácsalmási Járási Tanács mezőgazdasági osztályának szervezésében a járás termelőszövetkezeteinek agronómusai a bácsalmási Lenin Tsz-ben tartották meg értekezletüket, amelyen a közös gazdaságok szakemberei beszámoltak eddig végzett munkájukról. Az értekezlet részvevői megállapodtak abban, hogy szeptember elejéig a kombájnszalmát a tarlókról teljesen letakarítják, ezután a közép- és mélyszántása munkálatokat meggyorsítják és megkezdik a silókukorica silózását. Az értekezlet befejeztével tanulmányozták a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezet irányító munkáját. A járási pártbizottság javaslatára olyan határozat született. hogy a jövőben a termelőszövetkezetek agronómusai tapasztalatcserével egybekötve — szervezik az értekezleteket. Ülésezett a Bácsalmási Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága A Bácsalmási Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén megtárgyalták a Petőfi Sportkör munkáját. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a labdarúgó szakosztály vezetői nem kielégítően foglalkoznak a játékosok nevelésével. Ez megmutatkozik az egyes sportolók magatartásában s egymáshoz való viszonyában is. A beszámolóból kitűnt, hogy az iskolák tornatanárai sem adtak megfelelő segítséget a sportköröknek. A végrehajtó bizottság kérte a Petőfi Sportkör vezetőségét, hogy a jövőben fordítsanak nagyobb gondot a fiatalok nevelésére és szakmai oktatására. 12 — 13 mázsa dohány a kunbajai Béke Tsz-ben ök viszont a belső »hűtésre« esküdnek. Egészségükre! Anyu! Én nem ilyen vizei aKar- am! — Ismerkedés a medencével. kor izzadtságtól csörgő arccal sóhajtottuk: Hej! Ez a nyár is elmúlt! Es akkor jött a mi kedves, élszurkoló Figaró barátunk, tükör-fején megtörő napsugárral emígy biztatott bennünket: Fel a fejjel, pajtikám! Eszem azt a komplikált fantáziádat, hisz, most jön még csak a vénasszonyok nyara! Bár neki lenne igaza! Sándor—Pásztor Azt mondják az errevalósiak, hogy a felszabadulás előtt a dohánytermesztés csak a grófi bármik szabadalma volt Bácsalmás környékén. A földosztás után a kisparasztok is rákaptak, s máig is szép sikerrel művelik. Szabadkai János kunbajai dolgozó paraszt például még egyéni korában fél hold dohányért 16 000 forint készpénzt és 12 ezer darab cigarettát kapott. Szabadkai János most a Béke Termelőszövetkezetben szép sikerrel hasznosítja szakértelmét. A szövetkezet az idén 10 holdon termesztett dohányt, fele szabolcsi és fele hevesi fajtát. A korai palántanevelésnek, s a jó talajmunkának meg lett az eredménye: a szabolcsiból 12—13 mázsát szedtek holdanként, s a hevesi is jól sikerült. Ez utóbbinak már jó részét elszállítotGYÓNI LAJOS: <2G) A kiállítást az aggok házának lakói és az úttörők rendezték. Amikor a nagy terembe léptünk, először csak lepedőnagyságú, írásjelekkel tele írt papírokat láttunk. Amint megtudtuk, a papírokra egy- egy idős ember élettörténete volt felírva. Előkerült néhány idős bácsi és néni is, akik végigkísértek bennünket a termen, . ahol a falócákra rakva azokat a tárgyakat mutatták be, melyeket a felszabadulás előtt használtak. Láttunk különböző rongyokat, melyek valamikor takarók, vagy télikabátok lehettek. Volt tulajdonosaik ismertették velünk ezen tárgyak történeteit. Élt itt család, amelynek 20 éven keresztül egyetlen télikabátja volt, s ezt felváltva hordták. Egy másik nagy családnak 25 éven keresztül egyetlen paplan volt az összes takarója. Láttuk a csorba cserépedényeket, amelyekkel az emberek koldultak a földesuraknál és a tehetősebbeknél, hogy legalább az éhhaláltól megmentsék magukat és családjukat, de sok esetben, még ez sem sikerült. Tanulságos kiállítás volt. — Megcsapott bennünket a múlt, a szörnyű nyomor szele, készünk ökölbe szorult. majd meghatottam könnyes szemmel öleltük át a sokat szenvedett kínai anyókát és apókat, akik maguk is meghatot- tan meséltek mostani, megváltozott, boldog életükről. Szép otthont, teljes ellátást kapnak most a kommunától, idős • napjaikat gondtalanná tette egy eszme, egy párt, mely létrejötte óta az emberek boldogabb életéért küzd. Vuháni tartózkodásunk is végétért. Mivel már elég sokat láttunk, sokfelé jártunk, volt alkalmunk megismerkedni a kínai konyhával is. Ejtsünk erről is egynéhány szót. A Itínai konyha Már elutazásunk előtt sok érdekeset hallottam a kínai étkezésről. Nos, elöljáróban any- nyit, hogy a kínai szakácstudomány valóban művészi színvonalon áll. Igaz, nem az egyszerű nép körében fejlődött ki, hanem a kínai hatalmasságok udvaraiban, akiknek legfőbb gondjuk az volt, hogy milyen ínyenc falatokkal töltsék meg öendőjüket. Amint megtudtuk, a régi kínai előkelőségeknek a következő három fő kívánsága volt: »Európai kényelemmel berendezett lakás, japán feleség és kínai szakács.« Amíg az emberek milliói haltak éhen, addig az uralkodó osztály tagjainál egyik lakmározást a másik követte. Kínának voltak részei, ahol az emberek fakérget. vagy egy bizonyos agyagfajtából készült masszát ettek A semmittevő ha talmasságokat első pörte a történelem szele és ma már ; kínai dolgozó aszta Iára is egyre gyak rabban kerülne! ételkülönlegességek Természetes, a általános étkezés nils igen szerény é egyszerű, de min den kinek van mit ennie, mindenki jóilakik és ezt tartják a Kínai Népköztársaság egyik legnagyobb eredményének. Kínában a legfontosabb eledel ma is a rizs. Ezt eszik reggel, délben, este és hozzá olajban párolt káposztából, hagymából, sárgarépából készült vegyes zöldséget. Húst nagyon keveset fogyasztanak. A havi húsfejadag 20 dkg, (az üzemi étkezdékben helyenként többet is adnak), tehát az egy főre eső évi húsfogyasztás 2.40 kiló. Ugye nagyon kevésnek tartod, kedves olvasó, hiszen Magyarországon évente fejenként 42 kg húst fogyasztanak, Valóban, nem is sok ez, de mégis micsoda eredmény ez a kínai emberek életében, akik közül sokan fél életükön keresztül sem fogyasztottak el 2 kiló húst és most ha egyelőre csak 20 deka is. de minden hónapban jut belőle mindenkinek. Ma még csak ennyi, de holnap több és holnapután még több kerül az asztalra. Azt is meg kell mondani, hogy a kínai emberek között a has és az evés közelről sem központi kérdés, mint ahogy ez nagyon Közös vízcsap Sanghaj egyik régi lakótelepén. Nagy eredmény, hogy a nemrégen még gyékénytetős viskók között, ma már állandóan van friss víz. sok honfitársunknál fellelhető. Ezek után vegyünk részt egy kínai vendéglátáson és ismerkedjünk meg néhány ételkü- iönlegességgel. — Az étkezés többnyire kerek asztalok mellett történik. Egy-egy alkalommal 15 főbb fogás kerül az asztalra, de nem ritka a 20— 25, sőt, ha az apróbb dolgokat is bele számítjuk, a 30 fogá- sos étkezés sem. Van itt azután minden és minden nagyon finom. Finom — legalábbis a kínaiak szerint. Én azonban őszintén bevallva, néha egy-egy étel láttára kénytelen voltam jóllakottságomra, vagy gyomor- mántalmaimra hivatkozni. — Több esetben kedves vendéglátóink ezt az átlátszó indokot nem fogadták el. így hát elmondhatom, hogy csaknem minden feltálalt ételt megkóstoltam. il-'űly táljuk) ták a halasi beváltó üzemnek, a szabolcsiból is alig van már szednivaló, ellenben tele van nehéz füzéreivel a székház udvarán levő dohánypajta. Ügyes asszonyok fűzik hosszú zsinórokra a szép leveleket, s a dohánykertész elégedetten állapítja meg, hogy ennek a dohánynak javát a legjobban minősítik az átvevők. Horgászverseny volt Bácsalmáson A Bácsalmáson rendezett horgászverseny 34 részvevője közül Szűcs István, a Bácsalmási Állami Gazdaság dolgozója, nyerte el az első díjat. A győztes egy csehszlovák virágvázát kapott ajándékba. A második helyezett Rudics Mihály, a szolgáltató ktsz dolgozója lett. ö egy boroskészletet kapott jutalmul. Muity Fajos nyugdíjas harma- kk helyezést ért el, horgászfelszerelést kapott ajándékba. A jól sikerült horgászverseny kitűnő halászlé-vacsorával zárult Tanévnyitó igazgatói értekezlet Bácsalmáson A bácsalmási fiúiskola nagy* ! termében tartották meg a já- j rási általános iskolaigazgatók tanévnyitó értekezletét. Rasztik Mihály elvtárs, járási tanulmányi felügyelő beszédében részletesen foglalkozott a múlt év oktatási eredményeivel és fogyatékosságaival, majd megjelölte az új tanév előtt álló főbb feladatokat. Az értekezleten részt vett Csábi Vincéné elvtársnő, a járási pártbizottság munkatársa és Váli Pál elvtárs, a járási tanács elnökhelyettese. A pafrónus segítsége A kunbajai Vörös Csillag Termelőszövetkezetet patronáló Budapesti Épületelemgyártó Vállalat munkásai 30 darab etetővályút és a tsz Zetorjához pótkocsit küldtek a napokban. A közös gazdaságnak csupán az anyagköltséget kellett megtérítenie. Bácsalmási anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Hahn Teréz (anyja neve: Gajdócei Margit), Hajdú Gábor (Kozma Gabriella), Juhász Ferenc (Szűcs Anna), Kovács Zoltán (Radva Margit), Jancsó István (Sólya Matild), Jurity Éva (Petrányi Mária), Schütz Erzsébet (Gabor ják Emma), Lóczi Rózsa (Horváth Magdolna), Császár István (Kollár Mániái. Az utolsó vasárnap ? Egy barna bőrű »hableány« akii csak a zuhany vize tud lehűteni
