Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

1960. szeptember 1, csütörtök 3. oldal Aha! jól és ahol rosszul sáfárkodnak a gabonával Iapasztalatok hét soltvadkerii termelőszövetkezetből Soltvadkert egymás közelségé­ben működő két tízesztendős termelőszövetkezete, az Üj Al­kotmány és az Üj Élet jó ered­ménnyel fejezte be a cséplést. A gabonák terven felüli mennyiséggel fizettek, ami nö­veli a tagság jövedelmét, de egyszersmind felveti a kérdést is: a két tsz menyire járult hozzá államunk gabonakészleté­nek a növeléséhez? Az Üj Alkotmányban búzából 150, árpából 120 mázsával ter­mett több a tervezettnél. A tsz — amellett hogy megfelelő menyiséget osztott a tagoknak — a bűzaföldadón, géprészen telül — jóllehet annak idején szerződésben nem vállalt rá kö­telezettséget — összesen 209 mázsa búzát adott át a Ter­ményforgalmi Vállalatnak. Ter­mészetesen mázsánként megkap­ta a 20 forint nagyüzemi fel­arat, s még minőségi felárat is fizettek neki. Ha szerződött vol­na, szerződéses felárban is ré­szesül. (Mellesleg megjegyezzük, hogy az állami vállalattal való ke­reskedés előnyeit felismerve, a tsz már most kötött előzetes megállapodást arra, hogy jövő­re részt véve a holdanként 30 mázsa kukorica termesztésére indított mozgalomban, 200 má­zsát átad majd a Terményfor- gaimi Vállalatnak.) A gabonát illetően tehát az Üj Alkotmány ebben az évben nemcsak jól gazdálkodott, ha­nem — eleget téve az állam iránti kötelezettségének — jól is kereskedett. Az Üj Élet Tsz-ről sajnos nem mondhajuk el az előbbi megál­lapítás rpásodik részét. hét hibás nézet ; mindent kiosztani, es a szabadpiac Itt is" többet takarítottak be búzaból, rozsból és zabból, mint amennyit terveztek. A két ke­nyérgabonából 234, illetve 47, s a takarmánygabonából ugyan­csak 47 mázsa a terven felüli mennyiség. Csak a 68 holdon ter­mesztett őszi árpa fizette ponto­san a terv szerinti 12 mázsa átlagot. Remélni lehetett volna, hogy a társas gazdaság jelentős mennyiségű gabonát ad át az államnak, de nem tette. Mind­össze 38 mázsa búzával (később rátérünk, hogy milyen minősé­gűvel.'), s 18,63 mázsa rozzsal, 3.31 mázsa árpával kereste fel a Terményforgalmi Vállalat felvásárló helyét. A kirendeltség kimutatása alapján a búzaföldadón, gép­részen és tartalékon felül egy főre (beleértve az eltartott csa­ládtagokat is) 4,87 mázsa gabo­Ezzel szemben igaz, hogy a soltvadkerti piacon augusztus 19-én 300—320 forintot adtak egy mázsa búzáért, de az is igaz, hogy ezen a napon a pi­acra vitt áru 40 százaléka nem talált vevőre. Ezt az átlagot a huzamosabb időn át történt megfigyelések alapján állandónak vehetjük, s így kiderül, hogy a tsz-tagok- nak többször is meg kell jelen­niük vevőt várva a piacon. Ha szerencséjük van, s már az első alkalommal eladhatják a búzájukat, a bevételből ak­kor is levonják a fuvarköltséget, meg azt az összeget, amelyet a piacozás ideje alatt a tsz-ben termelőmun kával megkereshet­tek volna. Mivel azonban két­szer, sőt háromszor — esetleg többször — is fel kell keresni­ük a piacot, mindannyiszor nö­vekszenek a bevételt csökken­tő említett összegek, tetézve a raktározás költségeivel is. Drága lecke És éppen az Üj Élet Tsz-nek nem kell a szomszédba mennie példáért ahhoz, hogy a szabad­piaci értékesítés lehetősége mennyire bizonytalan. Hiszen a Termény forgalmi Vállalatnak nemrégiben eladott 38 mázsa búzája is tavalyi, amellyel nyil­ván többször voltak piacon, de hasztalan. Elképzelhető, .hogy mennyi költség terheli már azt a 7980 forintot, amely összeget kaptak érte. Illetve csak kap­tak volna! A költséges és emellett helyte­len raktározás miatt a búza ugyanis dohos volt, s ezért — minőségi felár helyett — leér­tékelve, 1142 forint 40 fillért levonva vették át tőlük. (Nagy­üzemi felárat azért nem kaptak, mert azt 150 mázsa mennyiségen felül fizetnek.) Ha mindehhez hozzávesszük még, hogy a tsz az államnak történő eladás mellőzésével ba­josan teljesítheti árutermelési tervét, s ezért elesik 36 ezer forint hitel elengedésétől, — a vak előtt is világos, hogy a tag­ság nagyfokú veszteséggel ke­reskedik a gabonájával, noha azt hiszi, hogy nyereséggel te­szi. Reméljük, hogy az elmondot­takat megszívlelik a soltvad­kerti Üj Élet Tsz tagjai, s ve­zetőikkel nem ellenkezve (nekik ugyanis helyes a szándékuk), a szomszédos Üj Alkotmányhoz hasonlóan államunknak adják el felesleges gabonájukat. A fenti érvek elfogadásán kí­vül azért is, mert hiszen nem mást juttatnak ezáltal több ke­nyérhez, mint a dolgozó pa­rasztság legfőbb támaszát, a munkásosztályt. T. I. Veszettségi járvány Grönlandon Veszettségi járvány tört ki Grönland szigetén, amely nagy pusztításokat végez. Eddig öt­száz szánhúzó-kutya esett a be­tegség áldozatául. Csillebérci képeslap »Öreg este van már, a tűz sem világot, nyugovóra tér a csillebérci tábor...« A sűrű lombú fák susogása álomba ringatja a sátrak lakóit, s csak az őrök egyenletes léptei rezzenek a kavicson. Jaj, csak szúnyog ne lenne! A gondolatom messze szár­nyal, mégegyszer átélem a nap eseményeit. Korai volt az éb­resztő, de pár percen belül már minden altábor teréről pattog­nak a jelszavak: egy, kettő, há­rom, négy, balra, kettő, három, négy. Reggeli torna. A postás, vasútas úttörőkkel együtt haj­ladoznak, futnak a kisdobos ve­zetők, akik kéthetes kiképzésre jöttek az úttörő városba, Csille­bércre, hogy gazdag tapaszta­latokkal megrakodva térjenek majd haza csapatukhoz, és újúlt * ' V' ,■ mm A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatár­sai évente kétszer vizsgálják a Duna vizének minőségét, szennyeződését. Rendszeresen ellenőrzik a folyó fenoltar­talmát, amely nemcsak a kutak vizét, hanem a halak húsá­nak ízét is elrontja. Munkájuk eredménye, hogy a soroksári Duna-ágban csökkent a szennyeződés, s sikerült megakadá­lyozni a halak pusztulását. Képünkön: Miltényi Józsefné és Mizsei Béláné a Dunából vett vízmintát vizsgálják. WAGAS-E A HAZADÓ? — LEHET ZSIRADÉKOT SZAPPAN­RA CSERÉLNI — NINCS OKUK PANASZRA — A VÁSÁRLÁSI VISSZATÉRÍTÉST ELKÜLDTÉK na jut. A tsz vezetői szerint 150 mázsa búzát lehetne átadni az állami felvásárlóknak. A tag­ság azonban a legutóbbi köz­gyűlésen úgy döntött, hogy osz- szák ki ezt a mennyiséget is. A »mindent kiosztani« elv mellett kardoskodók szándékát az vezérli, hogy a szabadpiacon jóval többet kapnak gabonájuk­ért, mint az állami felvásárló­tól. Hogy, mennyire tévednek, te­gyünk Összehasonlítást a kétféle értékesítés bevétele között. Az állam többet ad Ha a tsz a számára nyúj­tott lehetőségekkel élve a Ter­ményforgalmi Vállalattal bo­nyolította volna le az eladást, akkor a következő összegeket kapja egy mázsa búzáért: Átvételi ár 210 Ft. Nagyüzemi felár 20 Ft. Szerződéses felár (1959. december 15-ig történő szerződéskötés esetén) 10 Ft. Minőségi felár 10 Ft. äzesen; 250 Ft önökhöz fordulok segítsé­gért. 1951-bcn vettem egy kis családi házat Baján. A lakóház egy szoba, konyhából áll. Min­den évben 234 forint házadót kell fizetnem, holott jól tudom, hogy az ilyen ház adója a felét sem érheti el. Ezenkívül az idén 200 forint községfejlesztési adót is kiróttak, holott az elmúlt években csak évi 23 forintot fi­zettem.” — írja Németh Mihály bajai olvasónk. Felkerestük a Bajai Városi Tanács Pénzügyi Osztályát, ahol megtudtuk, hogy 1954-ben be­adott házadó bevallási íven két lakószobát és három mellékhe­lyiséget tüntettek fel. Ezek után az évi házadó összege 234 forint. A városi tanácsnál ígéretet kap­tunk arra, hogy augusztusban helyszíni szemlét tartanak pana­szosunknál. A községfejlesztési hozzájárulást szabályosan álla­pították meg, a házadó arányá­ban. összesen; Több olvasónk kérte már a szerkesztőséget arra, hogy Kecs­keméten létesítsenek egy hulla- dékzsír-begyűjtő és szappancse- 10 Ft. {helyet. Olvasóink kérését-----— 5 tolmácsoltuk a MÉH’ és a Kecs­25 0 Ft. ‘ keméti Földművesszövetkezet igazgatóságának, ahonnan az alábbi tájékoztatást kaptuk: A Kecskemét és Vidéke Föld­művesszövetkezet toll-, bőrfelvá­sárló telepe örömmel vette, hogy Kecskemét háziasszonyai szap­pannak való zsiradék-gyűjtőhe­lyet kérnek. A felvásárló telep már régebben foglalkozik szap­pannak való zsiradék cserélésé­vel, s szívesen áll a háziasszo­nyok rendelkezésére. Címe: Rá- kócziváros 33. A MÉH Vállalat szintén fog­lalkozik zsiradékgyűjtéssel, il­letve átvétellel, azonban az át­vett zsiradékért készpénzzel fi­zet, nem cseréli át azt szappan­ra. A telep címe: Kiskőrösi út l. szám. * Pankovics János és Sándor bajai olvasóink azt panaszolják, hogy kevesebb háztáji állatot kaptak, mint amennyit a Micsu­rin Termelőszövetkezetbe való belépéskor ígértek számúkra. Olyan ígéretet is kaptak, ho-gy a közösbe beadott takarmányt kifizetik számukra. Arra kérik szerkesztőségünket, orvosoljuk a panaszukat. Megtudtuk, hogy Pankovics János a tsz háztáji juhállomá­nyát őrzi. A he vitt juhállomány­ból összesen 25 darabot válasz­tott ki, amely bőségesen elegen­dő háztáji állománynak. Pan- kovics Sándornak öt darab bir­kája, ezenkívül négy darab bá­ránya vgn, amely a közös állo­mányban legel. A termelőszö­vetkezet mindkét tag részére a közösből biztpsítja az abrakta- Icarmányt is. Ily módon két olva­sónknak nincs oka panaszra. * Kürschner Keresztélyné tassi olvasónk panaszlevelében a kö­vetkezőket írja: »Tagja vagyok a Kecskeméti Földművesszövet­kezetnek, ahol 2792 forint érté­kű árut vásároltam. A vásárlási visszatérítést még a mai napig sem kaptam meg, annak elle­nére hogy két levelet is írtam a földművesszövetkezetnek. Ké­rem a szerkesztőséget, intézked­jen ügyemben.« A Kecskemét és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkczetnél megtudtuk, hogy a vásárlási visszatérítés átutalása azért hú­zódott el, mert panaszosunk könyvén a név olvashatatlan volt. A földművesszövetkezet igaz­gatósága azóta Kürschner Ke resztélyné részére a vásárlás visszatérítést postán elküldte. erővel, még több lelkesedéssel, s természetesen nagyobb szak­értelemmel folytassák az ifjú­ság, a kisdobosok szocialista ne­velését. Délelőttönként értékes elő­adásokat hallanak és jegyzetel­nek a hallgatók, feszült figye­lemmel lesve minden gondolat­morzsát. Utána rendszerint meg­beszélés, konzultáció követke­zik, ahol nagyon sok problémára kapnak feleletet. A délutáni rajfoglalkozáso­kon gyakorlati útmutatá­sokat kapunk, dalokat, játékokat tanulunk, módszerbeli tájékozta­tót adnak a jól felkészült veze­tők. öt napon keresztül báb is­mereteket is tanultunk, s amellett vezetőink igyekeztek értékes, szilárd, jó rajközössége­ket kialakítani. Esti szórakozásunkról is gon­doskodik a tábor vezetősége. Filmvetítés, bábfilm, táncbemu­tató, városnézés Budapesten* séta a János-hegyen és tábortűz tölti ki napunk hátralévő részét. A mi hazánk szereti gyere- " keit, törődik nevelésük­kel, gondoskodik, békés nyu­godt, vidám gyerekkorukról. A Csillebércen tanultak is ezt iga­zolják. Kalmár Ilona kisdobos raj vezető Bronzkori telep és árpádkori falu Ersekcsanádon Gellért Károly tanító jelen* tette a Türr István Múzeumnak, hogy Ersekcsanádon, a hajóki­kötővel szemben régi edényda­rabok kerültek elő. A régészek a bejelentés nyo­mán kisiettek a helyszínre és megállapították, hogy Veránka szigeten egy bronzkori és árpád­kori település van, melyeknek emlékeit a Duna állandóan mossa. A bronzkori cserépanyagról megállapítható, hogy az mintegy 3200—3400 éves. A bronzkorban e helyen település volt A természeti körülmények kész­tették arra a magyarokat, hogy már a korai időkben itt megte­lepedjenek. A megtalált cserép- bográcstöredék arról vall, hogy a XII. század vége felé már falu állott e helyen. Öreg emberek emlékeztek arra, hogy a jelen­leg is a Dunába folyó kicsi pa­takot Parági-foknak nevezték! őseik. Ez a kis patak nemcsak azért jelentős, mert régi korban ez védte a falut félkörben, ha­nem azért is, mert nevének se­gítségével sikerült azonosítani oklevelekkel a települést. A ré­gészek ugyanis már régebben kerestek egy Parrag nevű hely­séget, melyről tudták, hogy Bod­rog megyében volt. Egy 1520-as dézsma jegyzékben Ságod, Csa- nádszentgyörgy, Iser, Kákony* Szentistván társaságában Parrag is szerepel. Baja mellett. A sze­rencsés véletlen most a község pontos helyének ismeretét is a régészek kezébe adta, kik ennek az adatnak a birtokában most Ságod és Isér elpusztult telepü­lései után nyomoznak. Kőhegyi Mihály Hat új kút Akasztó községben A lakosság megfelelő ivóvíz- ellátása még sok kívánni valót hagy maga után Akasztón. Az ásott kutak többségének vize ivásra nem alkalmas. Az embe­rek így sokszor 600—800 méter­re járnak vízért a közkutakra. Ezért vette tervbe a községi tanács, hogy még ebben az esz­tendőben hat kutat fúrnak at község belterületén, ami igen nagy könnyebbséget jelent majd a lakosságnak. A tanács már tett lépéseket ai fúrás ügyében, a kútcsövek be-* szerzése azonban problémát je­lent. Reméljük, hogy ezt az aka-J dályt a megyei tanács tervosz­tályának segítségével rövidesen elhárítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom