Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-18 / 195. szám

I960, augusztus 18. csütörtöki 3. oldal »Csodálatos teremtő erő a doísoxó nép hatalma« Egy évtized - a tanácselnök emlékeiben (Községi tudósítónktól.) Amikor 1950 októberében meg­alakult a jászszentlászlói ta­nács, a lakosság nagy bizalom­mal fordult felé.ie. A sok orvos­lásra váró panasz elintézése azonban már csak azért sem volt könnyű, mert akkor még a régi paragrafusok állottak ren­delkezésünkre és sok ügy meg­oldásakor csak az emberségre támaszkodhattunk. Az akkori tanácsi embereket éppen ez ed­zette meg, s talán ennek a kény­telen „öntevékenység”-nek az eredménye is, hogy sokan közü­lük magasabb beosztásba ke­rültek azóta. A tanács akkori elnöke, Vásárhelyi Dánielné és titkára, Albreck Sándor a járási tanácsnál dolgozik napjainkban, az.akkori párttitkár. Bóna Sán­dor meg néphadseregünk száza­dosa. Már az első évek megmutatták a különbséget Abban az időben községfej­lesztésről még nem beszélhet­tünk, de — mivel a lakosság felvetette kívánságait — az ak­kori nehéz körülmények között is igyekeztünk annak eleget ten­ni. Társadalmi munkával mo­zit létesítettünk, óvodát bőví­tettünk. Nagy gondot fordítot­tunk az állam iránti kötelessé­gek teljesítésére, s bizony, ak­koriban keveset foglalkozhat­tunk a kultúrmunkával. az ifjú­ság nevelésével — még a szociá­lis ügyek is harpiad-negyedran- gú kérdések voltak. Ha pedig nagyobb létesítmény építése me­rült fel, még a tanácsok is til­takoztak ellene, mondván: azzal az adó szaporodik. Mindennek ellenére intézkedé­sek sora bizonyította: lényeg­beli különbség van a múlt rend­szer és a tanácsrendszer között. 1951 tavaszán a Hunyadi utcát gyümölcsfával ültettük be, ez év augusztus 20-án ült össze az Alkotmány nevét viselő tsz első közgyűlése, majd novemberben az Űj Barázda Tsz is megala­kult. 1952-ben főfeladatunk a há­rom termelőszövetkezet erősí­tése — a begyűjtés, azaz a város élelmiszerrel való ellátá­sa —, s az adófizetés teljesítése volt. Ez az esztendő nehéz volt: a kései fagyok ^Iseperték a vé­leményeket. Ezekben az években a községi tanács próbálkozott a tömeg­szervezetek működtetésével, de ez teljesértékűen csak az ellen- forradalom után sikerült. Az 1954-ben választott új tanács­tagság is nagy segítségünkre volt. Ebben az időben kezdett a tanács tömegkapcsolata széle­sedni, hiszen az új tanács első feladata az iskolák bővítése, parképítés, piaatérlétesítés volt. Még 1955-ben hozzákezdtünk a kultúrház építéséhez is — hasz­nált anyagokból, társadalmi fürdő létesítéséhez látunk hozzá s utcáinkat még több gyümölcs­fával övezzük. Községünk la­kossága megérdemli a megbe­csülést, mert nemcsak a sok lé­tesítmény megépítésénél, a tár­sadalmi munka végzésénél tett tanúbizonyságot az állam iránti hűségéről, hanem ma is, amikor Jászszentlászló termelőszövetke­zeti község lett. Jászszentlászlón 1960-ban is éppen úgy felkeltek aratni a termelőszövetkezeti gaz­dák családtagjaikkal együtt haj­nali három órakor, mint egyéni gazda korukban. A cséplőgépek most is fél háromkor kezdenek hajnalok hajnalán, — mint ez­előtt egy évvel is. Az élet azon­ban már új, szocialista vágá­nyokon fut, s a szélesebb vágá­nyok mindig biztonságosabbak... Papp Adám, a Jászszentlászlói Községi Tanács V. B. elnöke munkával. Kalmárföldön isko­lát építettünk. • A gyors, emelkedés évei 1956 tavaszán a községet ár­víz fenyegette. A lakosságot 16 évtől 60 éves korig társadalmi munkára mozgósítottuk, s meg­építettünk egy 850 méter hosszú csatornát, amellyel megmentet­tük községünket az árvíztől. Ez­zel a munkával három nap alatt végeztünk! Az ellenforradalom kissé meg­rengette a tanács tevékenysé­gét, de — mivel nem hagytuk el munkahelyeinket és főleg ide­jében megakadályoztuk az el­lenforradalmi elemek tevékeny­ségét —. a tanács újra megkezd­hette munkáját. 1957-ben nagy­arányú gyümölcsfaültetés folyt. Gyógyszertárat alakítottunk egy államosított házból. — pastahi- vatalt is létesítettünk. Járda és ravatalozó épült, mázsaházat ké­szítettünk, 1958-ban pedig meg­szerveztük a Jászszentlászlói Vízgazdálkodási Társulatot, s az ilonaszállási megállóhoz váró­termet építettünk. Ettől kezdve szinte felsorolha- tatlanok munkáink ilyen rövid cikk keretében. 1959-ben kétmil­lió forintos állami segítséggel hét és fél kilométeres főcsator­nát építettünk, két betonúid ké­szült, artézi kutat fúrattunk, apa­állatistálló készült, s megrendel­tük a 20 éves községrendezési tervet. Vízőrház. bekötőcsator­na, gyermekjátszótér, törpevíz­mű víztoronnyal, óvoda félmil­liós költséggel, nyári napközi otthon — mivel termelőszövet­kezeti község lettünk, szükség van. rá — villanyhálózatbővítés, kalmárföldi iskolához telefon- bevezetés, két zsilipépítés, vásár­téráthelyezés —. de minek foly­tassam tovább? Uf szocialista vágányokat Mindazokat, a lakosság igé­nyeit szolgáló létesítményeket, amelyeket tíz év alatt a tanács szervező munkája révén létre­hoztunk, az elmúlt rendszer 80 év alatt nem bírta volna felépí­teni. A tanács mindezeket csak úgy tudta elérni, hogy állandó­an szoros kapcsolatot tartott a lakossággal, s a vezetők nem zárkóztak el javaslataik elöl. Mindezeket azért írtam le, hogy lássák: csodálatos teremtő erő a dolgozó nép hatalma. Munkánkat — főleg az utóbbi időben — nagyban segítik a tár­sadalmi szervek, felsőbb tanács­szerveink is higgadtan és böl­csen intézkednek az ügyekben," s tanácstagságunk is hatalmas tapasztalatra tett szert tíz év államigazgatási hatalomgyakor- 1 lási munkájában. Az élet nem áll meg. Jövő év­ben községünket teljesen ellát­juk víz- és villanyhálózattal, jár­dákat és orvosi lakást építünk, így ünnepel Jászszentlászló (Községi tudósítónktól.) Az ünnepet előkészítő bizott­ság egésznapos programot dol­gozott ki erre az alkalomra. — Reggel 6 órakor zenés ébresztő köszönti a lakosságot, 9 órától 10-ig ünnepj tanácsülést tarta­nak, majd 11 órakor megnyitják a földművesszövetkezet központi vegyesboltja helyén létesített új, korszerű önkiszolgáló boltot. Délután 16 órakor a sportpá­lyán futballmérkőzést. 19 órakor pedig színelőadást rendeznek a fiatalok. cHug^usztus 20-ea készülitek Ünnepi tanácsülés, hangverseny, tanácstagok köszöntése liszakécskén Tiszakéeskén ünnepélyes ke­retek között emlékeznek meg augusztus 20-ról. Délelőtt 10 órakor az újonnan alakult 40 tagú szimfonikus zenekar tolmácsolásában fel­csendülnek a Himnusz hangjai, majd ezt követően — a község műkedvelőinek műsora után — kezdetét veszi az ünnepi ta­nácsülés. Ünnepi beszédet mond dr. Havasi László elvtárs, a Kecskeméti Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának titkára. A délelőtti program a helyi út­törő kamarakórus műsorával ér véget. Este színvonalas kulturális programmal folytatódik az ünnepség. A művelődési ház­ban hangversenyt ad az újjá­szervezett 40 tagú szimfonikus zenekar. Strasszer Istvánná és Mójzes István, a Kecskeméti Katona József Színház művé­szei pedig énekszámokkal ked­veskednek a publikumnak. Az esti program a felnőtt énekkar műsorával zárul. Jakabszáíláson kigyullad a vi lány (Községi tudósítónktól.) Jakabszáíláson augusztus 20-án gyúl ki a villany. A községi lay nács ünnepi ülésén Vörös Vil­mos elvtárs, a község megyei tanácstagja fog beszélni, s 16, egy évtizede a tanácsapparátus­ban működő tanácstagnak ad­ják át az oklevelet ezen a na­pon. A Hazafias Népfront aug. 20-án zöldség- és gyümölcskiál­lítást is rendez — borkóstolóval egybekötve. A szovjet kormány ajándéka Lumumbának: típusú repülőgép. egy IL—18-as iYT.TCTU AL OY JETRŐL 121EC 33<Ö]RTE]R:TE... Aki két éven át „elfelejtette" kifizetni tanulója bérét A várkastélynak is beülő ódon kecskeméti helyiipari iskola épü­letének egyik szobájában a ki­hallgatások előtti feszült csend üli meg a termet. Török Sándor és Rékasi Ferenc tanárokkal szemben ül a két szülő, özv. Mozsárik Istvánná és Újvári Istvánná. Mellettük Mozsárikné leánya, Bagó Júlia, hátamögött pedig a KIOSZ helyi képvise­lője. A szülők és a kislány ke­rekegyháziak. Azért jöttek ide, hogy Perczel Béláné kerekegy­házi fényképész kisiparossal szemben fennálló jogos követe­léseik kielégítéséhez kérjék az iskola vezetőségének segítségét. A megállapodás — ami nincs benn a szerződésben Az eszmecsere gyors bírósági tárgyalásra jellemző. Török ta­nár elvtárs egymásután teszi fel WSA/W^WA/WWWSAAAA^VVSA/WWS'WVWWNA/V kAA^WVWWWWAAr^OVW\A/V>A/^WW^VOW^SA/j Annyi féle virág van a kecskeméti Bol­dogulás Termelőszö­vetkezet Rákóczi úti virágüzletében, hogy hamarjában nem is tudnánk megszámolni. A nyíló cserepes virá­goktól kezdve a szek- fűig számtalan dísz­növénnyel tudnak szol­gálni az eladók. Nem lesz fennakadás a kö­zelgő Ilona napra sem, amikor is majd 4—500 vevő fordul meg na­ponta a boltban. Leg­többen majd Erzsébet előtt rohamozzák meg a virágüzletet: ilyen­kor több mint 600 vá­sárlót szolgálnak ki. Mint Gyenes István boltvezető mondja, he­tenként ezer szál rózsa liana-nap clatt talál gazdára, de nagy keresletnek örvend a gerbéra is, amelyet tartóssága miatt vesz­nek szívesen; ha na­ponta cserélik vízét, tíz napnál is tovább tart. Sokan keresik a tarka mezei csokro­kat, ezenkívül a gla- diólusz, gloxina és általában a vágott vi­rágok a legkelendőb­bek. Névnapra és szü­letésnapra számtalan gloxinát vesznek az ajándékozók, amelyet feldíszítve 30—50 fo­rint között árusítanak. Külön érdekesség­ként említjük meg, hogy nemsokára meg­jelennek az üzletben a tetszetős vázavirá­gok. Tízféle nyári vi­rágot kötnek majd össze egy csokorba és alacsony áruk miatt bizonyára megkedveli a lakosság. A Hollan­diában nagyon kedvelt szobanövény, a Begó­nia Elatior 15 év után ismét kapható lesz. Szeptember végén ke­rül az üzletbe és 16— 30 forint között vásá­rolhatják kedvelői. Ebből jelenleg 500— 600 cseréppel ápolnak a tájékozódó kérdéseket — Kislánya mennyi fizetési kapott? '— kérdi özv. Mozsáriis Istvánnét. — Három év alatt csak úti­költséget és 1300 forintot — hangzik a félénk válasz. — Úgy szólt a megállapodás, hogy az első évben nem ad fi­zetést a mester, a második és harmadik évben azonban haj­landó megfizetni a rendeletben előírt bért — vallja a kislány, amit megerősít Halász Ilonka írásban tett vallomása is. Ki­derül, hogy mindkét szülő s fennálló törvények ellenére, sa­ját gyermekének bőrére alkudo­zott és hajlandó volt minden törvénytelen feltételt elfogadni azért, hogy gyermekének szak­mát adjon a kezébe. Újvári Istvánná ennek kap­csán így vall: — Azért vette fel a kislányomat tanulónak, mert belementem abba, hogy az első évben ne fizessen. Ez, persze, j nincs a szerződésbe véve/.. | Perczelné azonban nemcsak az első. hanem a második és harmadik évben is »elfelejtette« kifizetni a rendeletben előírt bért. Egy ízben, amikor özv. Mozsárik Istvánná átment hoz­zá, s kérte, hogy adja meg a jogos járandóságot, így vála­szolt: „Segíteni akartam . . — Jöjjön máskor, most ne­kem is sok a kiadásom! — A háromcsaládos, napszámba járó édesanya nem tehetett mást, mint eloldalgott. Ez az elutasító válasz azon­ban többször megismétlődött. Pedig Perczelné tudta, hogy mi a kötelessége. Arra a kérdésre, ismej-i-e a tanulószerződéssel kapcsolatos követelményeket, re­zignált hangon így válaszolt: — Általában, igen. — Az első fél­évben mennyi bér jár a tanuló­nak? — hangzik az újabb kér­dés. — ötven fillér óránként. — Tehát egy hónapban 240 forint — szól ismét Török Sán­dor tanár, majd így folytatja: — Hát akkor miért nem fizette meg ezt az összeget? Perczelné így védekezik: — Budapesten elvették a helyisé­günket, s Kerekegyházán, ahova költöztünk, újra kellett kezdeni. Egyébként én többször meg­mondtam a gyerekek szüleinek, hogy nem tudom őket felvenni, ök azonban erősködtek. ötször- hatszor eljöttek hozzám és szin­te könyörögtek, hogy vegyem fel a gyereküket tanulónak. Én se­gíteni akartam nekik... Kár volna ez. utóbbi monda­tokat elemezgetni, mert az a tény, hogy elismerte a törvény­telenséget, s az év végéig 4500 forintot fizet ki a gyerekeknek — rácáfol segítő szándékára. Intő példa Ezzel véget is ért a kihallga­tás. A riport azonban még nincs befejezve, hátra van a tanulsá­gok levonása. Ezeket pedig így sűríthetjük össze: Nincs joga egyetlen szülőnek sem, hogy a tanulófelvételnél| gyermekének bőrére alkudozzék és felrúgja a kormány ezzel kapcsolatos he­lyes és jó rendeletéit. Perczelné esete pedig intő példa azok szá­mára, akik elfeledték, h^gy ná­lunk már nem tanonc-, hanem iparitanuló-képzés folyik. Venesz Kétszeresére emelkedett megyénkben a falusi cukrászdák száma két év alatt. Cukrászdá­kat létesítettek például olyan községekben is, ahol eddig egyáltalában nem működtek; többek között Tataházán, Csát- alján, Borotán, Miskén és Ne­mesnádudvaron, a kertészetben. A fok­földi ibolya is a ked­velt virágok közé tar1 tozik, amely jól bírja a szobai levegőt. Számíthatunk nagy menyiségű Nephlole- pisre, Plumosusra, Diffenbachiára és San- sevériára is, amelyek­ből elegendőt nevel­nek az iivegházakban. Sokfélev virág között válogathatnak tehát a vásárlók. S teszik is, hiszen volt olyan nap, amikor közel 10 ezer forint bevételre tett szert a Rákóczi úti vi­rágüzlet. Ez pedig an­nak a jele, hogy a vi­rág csaknem minden otthon egyik legked­veltebb dísze. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom