Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

4L oldal

I960, angrosztas 2. kedd

t,Ó nézd, mi izé fi az élet“

Dalosok és pihenő munkások között Szoboszlón

Naptáram figyelmeztetett. Gyorsan futnak a napok. Három hete jártam a nagyhírű Kodály-énekkarral Hajdúszoboszlón. S azóta már a Bartók- kórus jubileumi ünnepségeiről is múlt időben beszélünk. Ma még rögzíthetem élményeimet, holnapra talán már kifakítja őket a sodró élet.

Útközben

' Sebesen robog 70 emberrel két autóbusz a szolnoki műúton.

— Nézd bátyám — böki meg Nagykőrös határában a társaság egyik fiatal tagja, a most még földecskéjén egyénileg gazdálkodó »dalostestvért« — micsoda »rozzant viskók«. Biztos neked is csak ilyen jutna, ha belépnél.

Jót nevetünk, élvezzük a tréfát és gyönyörködünk a takaros, nagy ablakos épületekben. Kényes és gondos divathölgyekként vonulnak el mellettünk. Az egyik az oldalát mutatja, a másik a szépen kiképzett bejárati részt, a harmadiknak televíziós antenna hivalkodik a tetején^

— Miért mosolyogtok? Azt hiszitek én nem tudok gondolkodni. Egyetem nélkül is belátom, hogy azt a gemdát, aminek fel- melésével hiába próbálkozom tízszer is, a szomszédokkal játszva odébbtesszük, öreg dalosnak magyaráztok? Hallottam én már {jófülű, jótorkú énekeseket. De a kórus, ahol együtt mondja a sok száj, együtt nyiladozik a sok lélek — mégis más. Nincs nekem hát a közös ellen semmi kifogásom. Tavaly a kutya sem szólt nekünk, magunk akartunk összeállni tízen jó- 6zomszédok.

— Hát akkor miért nem lé- -pett be?

—> Példázatot mondok. A »•kocsi« tetszik nekem. Csak azt nem sejtem, hogy milyen elnököt, brigadérost — kocsist — kapunk. Dolgosat, serénykezűt, önfejűt vagy a tapasztaltakra ■hallgatót. Én nehezen alkalmazkodom, évtizedek óta a magam kenyerét szelem, Meg az ádő is elfüstölgött felettem. ÍAz öreg ember meg olyan, mint « bojtorján: mindenben fennakad.

Szolnokig vitatkoztunk, tanakodtunk. Nyomós érvekként szóltak be a rohanó jármű (ablakán a szépen megművelt, 'hatalmas gabonatáblák, a zúgó traktorok, nyergükben egyenes derékkal ült a régi kapás.

Aki nem zárkózik előítéletek Salai közé, aki hisz a szemének, az előtt előbb-utóbb kitárul a -jobb jövő kapuja. A kételyeket, egyes sajnálatos esetek, 'kezdeti nehézségek általánosításából fakadó aggályokat a valóság melege, az átalakulás gyorsasága, miként a nyári nap, tfelszippantja a reggeli harmatot — úgy tünteti el.

Így lesz ez idősebb barátunk esetében is. Szeretjük őt, ezért kívánjuk ezt. Lehet, hogy ő is »►kocsis« lesz: brigadéros vagy valami hasonló, hiszen munkás, szorgalmas emberek kellenek ez ilyen posztokra.

Minden viszonylagos

f A fürdőváros főutcáján ha- tásznadrágos nők, atlétatrikós férfiak sétálgatnak, a nap hevét árnyas fák mérséklik, a Bzórakozóhelyek vetélkedve kínálják szolgáltatásaikat. Autóbuszok az ország minden részéből.

Ketten bszélgetnek mellettem. Helyiek.

— Pistáék?

t — Elutaztak, nyaralnak.

Kalappal a vízben

' A medencében többezer kilométeres távolságból érkezett *rjib diákok és orvosilag beutalt termelőszövetkezeti tagok. A magyarok órás-félnapos vonatozás után jutottak el ide. Furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy mégis ők jöttek messzebbről. Mennyi mindennek kellett megváltozni ebben az országban, amíg így szóltak hozzájuk:

— Pista bácsi. Mari néni, a reuma ugyancsak kínozhatja. Kúráltassa magát, még a túróscsusza is jobban esik utána. A többiek majd pótolják a brigádban;

Hány előadás hangzott el, hány újságcikk került a nyomdába, míg ezek az emberek elfogadták a javukat szolgáló ajánlatot, s nem hárították el, mondván »apáink is megvolt nélküle’«

Ámbár a szokás, a szomszédok tekintete, a falu szája — tisztes, olykor furcsa erkölcse

— ma is kötözi őket. Fényes arccal élvezik a természet és a tudomány csodás jótéteményét. Gyógyítják testüket, s míg simogatja őket a víz, az esti filmről beszélgetnek. Az asz- szonyok szoknyában, kendővel. A férfiak fejéről — legalábbis akiknél én figyeltem

— még a hullámban sem száll le a kalap.

Ha jövőre is ideutaznak, bizonyára a fürdőruhától sem riadoznak. Akkor éppen olyan nehéz lenne szétválasztani a falusiakat és a városiakat, mint most a fiatalok közül.

Napról-napra alakul a világ.

Tyúkleves

Bőbeszédű a fürdő borbélya. Illetékesként nyilatkozik a szomszédasszony esetéről, meg a világ állapotáról. Naivságá- ban is találó megállapításával feledtette céltalan fecsegése keltette bosszúságomat.

Egy borotválásra váró vendég elárulta, hogy üdülőjükben tyúklevest főznek.

— Jó is az. Okos ember volt, aki kitalálta. Disznóság, hogy még nem emeltek tiszteletére szobrot — így a Figaró.

— Miért?

Minden hadvezérnek van, pedig jobb tyúklevest enni, mint gyilkolni. Hehehe. Egyszerű, nem?

Kár, hogy azok feledkeztek meg erről, akik annyiszor tálaltathattak ínyencséget, ahányszor megkívánták.

Kiskunságiak sikere

Debreceni, szegedi, kecskeméti, kiskőrösi, miskolci, hajdú- szoboszlói énekkarok vonultak sorjában a csillagos éggel betakart, magasra nyújtózó fákkal övezett pódiumra. Szelíd dalok csillogtak, zúgtak forradalmi akkordokat. A nézőközönség tüntető tapsvihara jelezte, hogy az Ádám József által vezetett Kodály-kórus a várakozásának megfelelően szerepelt. A szakemberek körében is feltűnést keltett a fiatal kiskőrösi énekkar, s képzett karnagya, Fekete Sándor.

Jó hangulatban oszlottunk szét szombatesti beszélgetésre. Az üdülőváros szórakozóhelyein alföldi parasztok, csepeli munkások élvezték a kellemes nyáréjszakát. Nótaszó, rend, csinos lányok, vidult férfiak.

Pincérek sürögnek, szemek csillognak, szívek találkoznak, és a csendes szavúak is dalolni kezdenek.

»0 nézd, mi szép az élet«.

S a második strófát már tucatnyian fújják, mert így érzi ezt mindenki itt Hajdúszoboszlón, 1960-ban.

Heltai Nándor

GYÓNI LAJOS:

A Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából egy delegáció tagjaként néhány nap híján egy hónapot töltöttem Kínában. Egy hónap nem túlságosan nagy idő egy olyan nagy ország, egy hatalmas nép alapos megismeréséhez, de ahhoz elég, hogy az ember sok benyomást és élményt szerezzen.

Nos, ami az utóbbiakat illeti, elég bőven vannak. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértem vissza és úgy gondolom, helyes, ha élményeimet, tapasztalataimat írásban is közzéteszem, hogy sok ezer olixisó ismerhesse meg azokon keresztül a mai Kínát, az új kínai embert.

Másrészről az a gondolat is írásra ösztökél, hogy mindazt a nagy szeretetet és kedvességet, mellyel a kínai elvtársak bennünket körülvettek és irányunkban állandóan tanúsítottak, talán azzal sikerül némiképp viszonozni, hogy szerény írásommal propagandistája leszek Kínának, szószólója a kínai—magyar barátságnak.

As utasás

Kínába megyek! Abba az országba, amely már gyermekkoromban is sokat foglalkoztatta fantáziámat, abba az országba, melyről 1958-ban, a „Nagy Ugrás” évében annyit hallottunk. Szinte hihetetlennek tűnt számomra ez a nagy szerencse és csak akkor kezdtem végleg elhinni, amikor repülőgépünk már Moszkvát is elhagyta.

No, de ne siessük el a dolgot és ne vágjunk az események elébe, hanem vegyünk mindent sorjába. Talán ott kezdem, hogy elutazásunk előtt való este részt vettünk a budapesti Kínai Nagykövetség fogadásán, ahol már ízelítőt kaptunk a kínai vendégszeretetből és a kínai szakácsművészetről.

Mind a kettőről csak felső fokban lehet beszélni, de erről majd később. Most talán csak annyit: olyan hátsó gondolatom

is volt, hogy a kínai út alatt jó lenne egy néhány kilót leadnom. A budapesti fogadás után azonban arra a véleményre jutottam, hogy aligha sikerül ez a szándékom. És valóban, az egyhónapos út, a sok fáradtság, a szokatlan ételek és környezet dacára nemcsak lelkileg, hanem testileg is megerősödve értem haza.

Egy napsütéses délelőtt 11 óra 5 perckor indultunk el TU-104/B típusú géppel Ferihegyről. Azért írom, hogy B típusú géppel, mivel a TU- 104-es gép „csak” ötven személyes, a B típusú TU-104-es viszont már 100 személy szállítására is alkalmas.

Két és egynegyed órás repülés után érkeztünk Moszkvába. Megjegyzem, hogy a vonat 2 és fél nap alatt teszi meg ezt a távolságot. A moszkvai Vnukovoi repülőtéren landolt gépünk, ahol mindig nagy a

Új mezőgazdasági szakkönyvek

Nemzetközi borverseny Budapest 1958

1958 szeptembere a szőlészet és borászat emlékezetes hónapja volt. Ekkor ünnepelték a Szőlészeti Kutatóintézet (Ampelológiai Intézet) fennállásának 60 éves jubileumát. Ekkenr rótták le a magyar szőlészek és borászok kegyeletüket és kötetes hálájukat Mathiász Jánosnak, a nagy magyar szőlőnemes&őíszületésének 120 éves évfordulója alkalmából.

Ugyanakkor a 62. Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron bemutatták a magyar szőlő- és borkultúra múltját, jelenét és a további fejlődés útját. Számos ünnepi esemény történt, melynek központjában a nemzetközi borverseny állott.

Erről a borversenyről jelent meg ez az emlékkönyv, mellyel a tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Soós István egyetemi tanárnak, a borászati tudományok lelkes művelőjének emlékét is kívánják őrizni, ápolni a szerzők. A könyv rendkívül ízléses kiadásban jelent meg.

A. Sz. Sevcsenko: A kukorica

Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs, a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének egyik sarkalatos tényezőjeként jelölte meg a kukoricatermesztés kiterjesztését. Kezdeményezésére hatalmas tapasztalatcsere mozgalom indult, mely élénk visszhangot váltott ki a világ legkülönbözőbb országaiban.

Ennek a tapasztalatcserének kézzelfogható eredményeit foglalja össze ez a könyv, amely már a szovjet kiadásokon kívül német és bolgár nyelven is megjelent. A szerző tudományos tárgyilagossággal szól a kukoricával kapcsolatos kutatási és gyakorlati eredményekről, a termesztés sajátos módszereiről.

forgalom. A hangosbemondó szinte percenként jelenti be a világ országainak fővárosaiból, a Szovjetunió városaiból érkező vagy oda induló gépeket. Ezt a forgalmat nálunk még a legnagyobb pályaudvarok forgalmához sem lehet hasonlítani.

Ne időzzünk azonban sokat Moszkvában, bár mi 3 órát pihentünk ott, hanem repüljünk tovább, hiszen most nem Moszkvába, hanem Pekingbe igyekszünk. A nagy távolság ellenére másnap reggel 6.45 órakor már Kína földjére léptünk a pekingi repülőtéren. Pekingben ekkor már déli 1.45 óra volt, mivel Budapest, illetve Magyarország és Peking időszámítása között 7 óra különbség van. Alaposan rádolgoztunk tehát az időre. Sebaj, gondoltuk, visszafelé majd megfiatalodunk. Így is történt, mivel akkor meg csak repültünk, repültünk, és szinte alig haladt az idő.

De ne komplikáljuk, hanem inkább egyszerűsítsük a dolgot. Szóval Moszkvából elindulva csak néhol álltunk meg: Omszkban, Novoszibirszkben, majd átrepülve Szibéria jó részét és a nagyon szép Bajkál tavat, irkutszki leszállásunk után rugaszkodtunk neki a pekingi útnak. Budapesttől Pe- kingig — nem számítlva a repülőtereken töltött várakozást — összesen 12 óra 35 percet töltöttünk levegőben. A menetrend szerinti út még ennél is rövidebb egy órával, mivel aszerint Noviszibirszkben nincs leszállás. Mi is csak kényszerűségből szálltunk itt le, mert a rossz időjárási viszonyok miatt Irkutszk nem fogadott bennünket, bár már igen közel voltunk repülőteréhez. így egy kis fölösleges utat is csináltunk és még ez is belefért a tizenkét és fél órába.

Utazásunk egyébként mindvégig igen kellemes volt. A gép általában 9 és 10 ezer méter

Eeszámol a Szovjetunióban! használatos agrotechnikáról > éppen úgy 'mint az Északame— rikai Egyesült Államokban -j bevált eljárásokról, foglalkozik: a Finnországban, Csehszlovákiában, Német Demokratikus Köztársaságban, Német Szövetségi Köztársaságban, Lengyelországban és Magyarországon szerzett! ku kori catermesztéfci tapasztalatokkal.

Az olvasmányos stílusban, for-i dulatosan megírt szakkoíj^v joggal tarthat számot az őVasóia érdeklődésére.

Az esőztető öntözőberendezésül« és üzemük

Az Alcser Jenő szerkesztéséi ben megjelent könyv az esősze-1 rű öntözés helyzetének rövid ismertetése után a legfontosabb műszaki és gazdaságossági kérdéseket foglalja össze. Leírja aa öntöző berendezések létesítésének előfeltételeit, gépeit és feli szereléseit. A mű a vízügyi öntözéssel és a műszaki kérdésekkel foglalkozó szakembereknek szól, de nem kevésbé tarthat számot gyakorlati gazdák érdeklődésére is.

Jeszenszky Zoltán:

A szőlő talajművelésének ’ gépesítése

Szölterületeink legnagyobb részén a talajművelés még kézá munkával folyik. Ahhoz, hogy a nemzetközi termelési versenyben Biegállhassuk helyünket feltétlenül szükséges a szőlő ta- lajművelősének gépesítése. — A szerző ismerteti azokat az erő és munkagépeket, amelyekkel í szőlő talajmunkáit gazdaságosabban és jobb minőségben lehet elvégezni. Foglalkozik a: egyes műveletek költségéivel szervezési módjával, s leírjak í legjobban bevált eljárásokat. '

A Népi Hősök emlékműve a Mennyei Béke téren Pekingben

között repült, 850 km-es óránkénti sebességgel. Némelyektő arról lehet hallani, hogy milyen kellemetlen az embe: szervezetére a repülés. Nos, < mi gépünk különböző nemzetiségű 100 utasa közül egy ki! fülzúgást, dobhártyarecsegés' leszámítva senkinek sem vo! semmi baja. Azokat a bizonyos zacskókat sem használta senki ellenben nagyszerű étvággyá, fogyasztottuk el a minden két- két repülőtér között a levegőben felszolgált élelmet.

A repülőgép máskülönben is nagyon kényelmes. Az ülései hátradönthetők, így útközber akár aludni is lehet benne. A gépen kívül a hőmérséklet általában mínusz 40 fok alali van, bent viszont kellemes, sőt néha túl meleg volt. A TU 104/B-ről csak azt mondhatorr tehát, hogy hatalmas, gyors ér minden igényt kielégítő repülőgép. Ha felhőtlen ég alali repültünk vele, akkor 9 ezer méterről is jól láttuk a földet, (Folytatjuk)