Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
1 oldal 1960. JŰHUS 10, vasárnap FÉNY A HATÁRBAN ccoqa.L. bcl: ÍXOTD Ú3 FILMEK Ma már csak a félegyházi múzeum régi tudós igazgatóinak feljegyzéseiből tudjuk, hogy sok szélmalom integetett itt szeles időben körös-körül Félegyháza városán az utas felé, amely istentelen portengerben "füfödve« érkezett meg az alacsony házakkal tarkított, nyurga templomtornyokat mutogató városba. (Akkoriban a malomvitorlák képviselték a »kultúrát«, a technikát a határban.) A Hattyú fogadó még ma is a múltat idézi, amikor még Pet- rovics István székálló legényei csattogtatták a hentesbárdot, csakhogy most könyvtár és néhány hivatal található az ódon falak között. (Milyen jó lenne legalább egy kis irodalmi múzeummal adózni ebben a házban Petőfi emlékéneik, s Móra Ferencnek, aki innen, a Daru utcából vitte magával egész művészetét elhatározó élményeit!) Persze azóta sokat fordult az idő kereke. A sötétséget a tanyavilágban is a világosság fénye váltotta fel. Huszonnégy iskola hívogatja a tanulni vágyókat a határ minden sarkából. S hogy modem fogalmakat is belekeverjünk a régmúlt és a ma idézésbe, nyolc tanyai népművelési ügyvezetői körzet is szolgálja a művelődést. Terveik, célkitűzéseik foglalata, negyedéves munkaterveik, ott találhatók a városi művelődési csoportnál. Ezekből mindenki megtudhatja, hogy rendszeresen, hetenként-kéthetenként tartanak előadásokat a tanyavilág érdeklődő népének, gyakori vendégek itt a tanyán a TIT tudós előadói, s amióta e városi tanács helyes érzékkel megvásárolt egy keskenyfilmes agregátoros hangos vetítőgépet, sokan járnak moziba a tanyák lakói közül — olyanok is, akik öreg korukra ismerkedtek meg a mozgófénykép varázslatával. Ha összeszámoljuk a fcmyai könyvtárakat, igen tekintélyes könyvállomány birtokosának mondhatja magát a félegyházi tanyai lakosság. 19 iskolában várják a könyvkölcsön- eéssel is megbízott pedagógusok az olvasókat. Nagyobbára a gyerekekkel küldözgetik haza az olvasni való könyveket, aszerint mit üzen az iskolástól a könyvtár beiratkozott jó néhány száz olvasója. Tízezer forintot adott erre a célra — már mint könyvek beszerzésére a városi tanács az elmúlt eszten- időben, ami tekintélyes összeg. Azt azonban nem köszönik meg a tanyaiak, hogy az idén nem jutott erre a célra egy fillér sem. Talán még lehetne pótolni a hiányokat, de az sem lenne elképzelhetetlen, sőt mindenképpen követendő, ha a tanyavilágban alakult termelőszövetkezetek is némi anyagi áldozatok árán gyarapítanák a könyv- állományt, s ezzel könnyítettének az állam terhein. Vannak már a szövetkezetek között olyanok, amelyek felismerték kultúrafejlesztő kötelességeiket. A Lenin Tsz tagsága hírneves tánccsoportjuk tagjainak kedvére és ügyesítésére tánctanárt fogadott. Nagy gondot fordítottak arra, hogy az ifjúsági kulturális szemlén jó eredménnyel szerepeljen tánc- .csoportjuk. A másikról, a Vörös Csillagról el kell mondani, hogy mostanában, amikor a középiskolás diákok ballagtak, bejöttek a városba, a fiatalok köszöntésére. A Vörös Csillag tsz is rendelkezik népi tánccsoporttal, meg színjátszó együttessel, akárcsak a Lenin. Most aztán, hogy a barátkozás nagyobb legyen, kölcsönösen meglátogatják egymást, elviszik, kicserélik műsoraikat, ami nem megvetendő kezdeményezés. Mutatja talán azt is, hogyan lesz, hogyan vidul fel a tanyai kultúráiét még inkább, ha az egész Félegyháza határa szövetkezeti kezekbe kerül. Sok múlik tehát a szövetkezetek jóindulatán, támogatókészségén. De legalább ennyire függ a tanyai pedagógustól, hogyan halad előre a határ lakossága a kultúra élvezésében és műveléséiben. A példák legalább is ezt mutatják. Az aranyhegyi iskola két nevelője Borda Ferenc és felesége a Vörös Csillag Tsz-ben forgolódik, neveli a fiatalokat. Meg is van az eredménye. Tímár Tamás tanító a Lenin Termelőszövetkezetben közkedvelt ismeretterjesztő előadások szervezője. Nagyra értékelik munkáját a szövetkezeti tagok. Rajtuk kívül még néhányan — általában azok, akik kint is laknak a tanyán — a tanyavilág kulturális felemelkedéséért tevékenyen munkálkodnak és munkálkodnának jóval többen is a tanítók közül, csak hát 15 esztendő nem volt elegendő a felszabadulás óta, hogy a múlt terhes örökségét, a kulturális elmaradottságot felszámoljuk; Az iskolákban nincs több egy-egy nevelői lakásnál. Ez elég is volt akkor, valamikor Szentlélek» Tihamér: A szombathelyi Isis-szentély A jólismert római régész, Szentléíeky Tihamér, aki a közelmúltban a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója volt, a Műemlékeink sorozatban az 1955-ben felfedezett és az 6 vezetésével feltárt szombathelyi Isis-szentélyt ismerteti az érdekes kiadványban. Tájékoztat az Isis-mithosz lényegéről, társadalmi gyökereiről, kultikus szokásairól a római birodalomban és bőséges leírását adja a gazdag leleteknek. Az időszámításunk előtti második század végéről származó épületcsoport arra vall — állapítja meg a szerző —, hogy az Isis-kultusz lényeges szerepet vitt a dunántúli római kolóniák életében. A Tanácsköztársaság szépirodalmi termése r József Farkas szerkesztésében néhány hónappal ezelőtt je- íint meg, s szinte napok alatt fogyott el a „Mindenki újakra készül..c. gyűjteményes mű első kötete, mely az őszirózsás forradalom idején folyóiratokban és napilapokban megjelent szépirodalmi jellegű írásokat foglalta magában. A mű megjelent újabb kötetében az Akadémia Irodalomtörténeti Intézete és az Akadémiai Kiadó a Tanácsköztársaság szépirodalmi termését nyújtják át az olvasóknak. A kötetben megtalálják a kor szinte valamennyi számottevő írója és költője, így többek között Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Bródy Sándor, Gábor Andor, Heltai Jenő, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kárpáti Aurél, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Kuncz Aladár, Molnár Ferenc, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy Endre, Nagy Lajos, Révész Béla, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Színi Gyula, Szomory Dezső, Tóth Árpád, Várnai Zseni írásait• A gyűjtemény hátralevő két kötete az őszirózsás forradalom és A Tanácsköztársaság publicisztikai irodalmát fogja közölni. régen, amikor a “-vallás- és közoktatás« Horthy-fele apostolai 'Így gondolták, elegendő egy tanító egy határbéli iskolához. — De ma már majd minden iskolánál 4-5 pedagógus tanít, s ezek nagyrésze sajnos a városból jár ki. Ki busszal, ki vonattal, legtöbben kerékpáron, de néhányan, különösen sáros időben gyalog. Az ötéves tervben ennek az enyhítéséről is gondoskodás történik, ahogy hallottuk, tehát javul a helyzet, mégis úgy véljük, jó néhány évig a letelepedett, a tanyán élő pedagógusok gondja lesz elsősorban a tanyai művelődés ébrentartása, fejlesztése. De azért sok mindenen lehetne segíteni. Elsősorban azon, hogy megjavítjuk a kulturális javak tanyára szállításának jelenlegi rendjét. Egy oldalkocsis motorkerékpáron minden bizonnyal kevésbé lenne kitéve a rongálódás veszélyének a rendkívül hasznos és már meglevő agregátoros filmvetítő berendezés. Mindenképpen célszerűnek látszik, ha a félegyházi határ többi termelőszövetkezetei is néhány élenjáró tsz-hez hasonlóan többet áldoznak az eddiginél tagjaik művelődésére. Nagyobb segítséget igényelne a határ a nagyüzemektől isi A készség és a jóindulat a kultúra irányítói, a népművelés munkásai részéről nem hiányzik. Éppen ennek köszönhető, hogy Félegyházának nem kell pirulnia, ha számbaveszl a tanyai kulturális élet fejlesztésére tett erőfeszítéseket, a sokasodó fénycsóvákat a határban, melyek a műveltség terjedését jelzik. Csáky Lajos Fehér vér Magyarul beszélői SDK film A Fehér vér című NDK filmalkotás egy fiatal pár tragédiád fának tükrében kíméletlenül lerántja a leplet azokról, akik luxus-környezetben élnek, emberbőrben mozognak, de ördögi módon gondolkodnak: a béke iránti gyűlölet és a búsás haszon farkastörvénye a legszentebb számukra. A film főszerepében a világsikert aratott Csillagok című NDK—bolgár koprodukciós film főhőse, Jürgen Frohriep nyújt ismét kiemelkedő alakítást. Intelligens játékát mély átélés és nemes egyszerűség jellemzi. Frohriep alakítását jól egészíti ki a feleség szerepében Christine Lazar, akit a Denevérraj és A bemutató elmaradt című filmekből ismerünk. Szerkesztői Szenetek: Nagy S., Kunbara^s: Panasgtevelét az Illetékesekhez továbbítottuk. Balogh Pál, Kecskemét: Hozzánk küldött panaszlevelére nem tudunk választ adni, miután nem közölte velünk közelebbi címét. — Arra kérjük, keresse fel a városi tanács igazgatási osztályát. „A Hazáért“ agyonette magát Egy nyugatnémet orvosi fo* lyóírat megállapítása szerint napjaink nyugati politikai és gazdasági vezetői elmondhatják magukról, hogy „a hazxi szolgá, latában” halálra eszik magukat. Polner Zoltánt Agitátorok indulója Vagyunk őszinte szó a szívekben, vagyunk lobogó bátor tett, a társadalom esztergakései vagyunk formálni drága éveket. Acélnál is edzettebb hitünket ölelik tiszta holnapok, tavaszi szél hajlong bennünk egyre zsendíteni az új- magot. Kérges tenyerünket felmutatjuk merészen: íme itt a múlt véste, a történelem zúgó sodra eszménket, amíg alakult. A szó és a tett súlyos fegyverével őrizzük most az életet, agitátorok, jövő zeng szavunkban győzelmesen beszéljetek! „Modernizmus?" vagy fartalomnélküli forma? Qondölat&k Quháiz. (JLezznc: rCűzUU&m az ijízakában című aeztt oíoaiűia közben Az Élet és Irodalom június 17-i számában látott napvilágot Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő: »Tűzliliom az éjszakában« című verse. Ügy véljük, néhány újságíró kollegámmal megvitatva Juhász Ferenc versét, nem lesz érdektelen, ha néhány megjegyzést fűzünk a számunkra •szinte teljesen érthetetlenül bonyolult kifejezési módhoz, formához — nem a tartalmához, mert azt ügyesen elrejtette az avatatlanok (azaz a közönség elől) az egyébként igen tehetségesen induló költő! Elszédültünk a ránkzúduló költői képek »tűz-nemiségében« és »gyík- hónaljsárga üstökös csóvájában«, — hogy Juhász rémképszesű képei közül kölcsönözzünk néhányat. Juhász Ferencet tehetséges költőnek tartom. Pályája kezdetén olyan műveket alkotott, amelyek még hosszú időn keresztül gyöngyszemed lesznek a magyar irodalomnak. A sorrendiséget nem tudom, de a Sánta család és az Apám című elbeszélő költeményeiben a magasfokú művészet párosult a közérthetőséggel, az eposzi hangulat az eszmeiséget érvényre juttató, újszerű, realisztikus képalkotással. (Juhász akkor még a népnek írt). S aztán a költőhöz bekopogtatott valami érthetetlen képmisztika — szavak helyett szőfantomok kezdték felütni fejüket költészetében, a költői képek helyét zavaros kép-víziók foglalták el a miszticizmus köntösébe pólyáit »zöldbénaságot«. Juhász Ferenc költészetében a megtorpanás A jégvirág kakasa és a Tékozló ország című kötete megjelenésével kezdődött. S ez a folyamat hol hallgatásba, végül pedig .4 Tűzliliom az éjszakában címűhöz hasonló versek tengerébe torkollt. Nem akarok sem Arany János, sem József Attila ars poeticájára utalni, pedig nem ártana* ha egyes költőink néhanapján elgondolkodnának e két költőóriás irodalmi hitvallásán. Jómagam is azok közé tartozom, akik aggódva figyelik Juhász Ferenc pályafutásának »ívelését«. Most az iránta érzett nagyrabecsülésem késztette e sorok megírására, gondolván hátha még nem késő! Juhászt meg kell menteni a költészet számára! Ez csak akkor sikerül, ha bírálatunkkal segítünk neki az érthető és a helye» út megtalálásában. Bírálni kell, de nem agyonvetni tévelygéseiben. Nem tudom, vajon a véletlen, vagy a tudatosság vezérelte-e az Élet és Irodalom tördelő szerkesztőjét (bár úgy lenne, hogy az utóbbi), hogy Juhász versét »hátranézés irodalma« című cikk alá szedette. Mert ez a cím enyhén szólva érthető Juhász Ferenc versére is, Koczkás Sándor, az Élet és Irodalom július 1-i számban: Strófák, versekről című írásában igyekszik bebizonyítani, hogy mit is tartalmazhat Juhász fent említett verse. Érvei nem meggyőzőek, csupán feltevések. Egyébként az a véleményem; ne az irodalomtörténész magyarázza a költő mondanivalóját, beszéljen a vers önmagáért! »Magára talál-e, az emberi élet igaz távlataiban igazodik-e majd a költő?« — kérdezi Koczkás Sándor; Majd így folytatja: »Nehéz volna jósolgatni, de bizonyára egészségesebb lesz a poézise, ha saját életelvéül is elfogadja, amit költeménye zárómondatában írt:.« »Az emberiség nem éghet magában, »« | Mint tűzliliom az éjszakában.« Ezeket a tiszta és érthető gondolatokat várjuk mi is a tehetséges Juhász Ferenc jövőbeli alkotásaitól, s akkor megszűnik az évek óta tartó találós kérdés, lezárul a Juhász-vita, s a művész is megtalálja az alkotás forrását, népünk őszinte szeretetét és megbecsülését. Bieliczky Sándor
