Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-07 / 159. szám
1960. július 7. csütörtök 3 oldal Rovatvezető: Kovács Gergely Felavatom a motoromat * Azt is elmondotta a barátom: azon sem szabad csodálkoznom, ha gépem alumíniumból való alkatrészei is fohróak, tehát az a rész, ahol a kuplung, a sebességváltó és gyújtórész van, hiszen ilyenkor az egész motor erősen felmelegszik, az aluminium pedig jól vezeti a hőt. Egyébként is a kuplung házába öntött olaj sokáig tartalékolja a meleget. Külön felhívta arra a figyelmemet, hoau ellenőrizzem: mennyivel gyorsabban kihűl majd a bordázott henger — pedig ebben történik a robbanás — mint az alatta levő aluminium forgattyúház. Ez természetes is, mert a bordák igen nagy felületen érintkeznek a levegővel, így gyorsan lehűlnek (ez is a céljuk), míg az aluminium részben — ahol pedig, robbanás nem történik — a bent levő olaj sokáig tárolja a meleget, lassabban hül ki. Amint motoros barátom elszívta a cigarettáját, azonnal felkészültünk, hogy tovább induljunk. Barátom motorja első rúgásra gyönyörűen indult, de én hiába rúgtam az enyémen ötöt vagy hatot is, nem engedelmeskedett. Ekkor barátom leállította motorját, odajött hozzám, megnézte, mi bajom. Éppen a karburátor úsztatóját nyomkodtam (így indultam otthon is) és rúgni akartam a gépen, amikor barátom ismét »lemazsolá- zott«: miért gondolok olyat, hogy meleg motornál »túlfolyás- sam« a benzint, azaz nyomkod- jóm a karburátor úsztatóját. Ezt ugyanis csak hideg motornál kell csinálni. A hideg motornak ugyanis »benzindús gázkeverékre« van szüksége, tehát úgy kell indítani, ahogyan én most akartam. A meleg motornál viszont még a benzincsapot is célszerű elzárni megálláskor, mert a motor — különösen, ha kissé döntöm a támasztás miatt — telefolyik benzinnel és a túlságosan benzindús keverék miatt vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen indul. Vegyem tudomásul —• mondotta —, hogy nálam most a »vagy egyáltalán nem« eset forog fenn és rugdalhatom motoromat reggelig, még »ígérni ' sem fogja«. “Mazsola« fejemnek ismét sok volt az idegen kifejezés, de úgy tettem, mintha mindent értenék és a világért sem mertem leleplezni tájékozatlanságomat. Tudtam, hogy ezekre a kifejezésekre úgyis visszatér. Azt tanácsolta barátom, hogy meleg motor indításánál inkább húzzam rá a gázt, hogy a motor benzindús, meleg gőzei sok levegőt kapjanak és így igen könnyű lesz a melegindítás is. Minthogy azonban ügyetlenségem miatt motorom most »bezabált«, azaz a for- gattyúházba a dugattyú alá gázkeverék helyett folyékony benzin is jócskán juthatott, nincs más mód, mint kicsavarni a forgattyúház alján levő leeresztő csavart és ott kiengedni az odagyűlt keveréket. (Folytatjuk.) cZukiláLt cl Hacták QjcLa-kócus Ez is községpolitikai feladat A Kecskeméti Bartók Béla-kórus — mint már jelentettük — július 2-án és 3-án ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Ez alkalomból nagyszabású kórushangversenyt rendeztek a Kecskeméti Katona József Színházban, a vendég-énekkarok közreműködésével. A Bartók-kórus díszhangversenye. Vezényel: Lőrincz Béla. A kórus a díszközgyűlése' ’ a »Szocialista Kultúráért« kitüntetést cs ajándékokat kapott. (Kép: Tóth Sándor) smmzzsmßxsEOiuM K özségi tanácsaink az elmúlt pár esztendőben kimagasló eredményekkel dicsekedhetnek a falu arculatának megváltoztatásában. Bátran mondhatjuk, hogy szinte kivétel nélkül a falu egész társadalmát mozgósították a községfejlesztési tervek végrehajtására s csak az elmúlt évben végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 10 millió forintot. Üj utak, járdák százkilométerei, parkok, vízművek s egyéb létesítmények születtek a tanácsok vezetésével, a falu népének összefogásából^ Az érem másik oldaláról: a tanácsok termelést szervező tevékenységéről már nem mondható el ilyen általános dicséret. Igaz ugvan, hogy a termelőszövetkezetek szervezésében s jelenleg azok megszilárdításában sok tanács végzett és végez jó munkát — de nem kevés az olyan sem, amelynek szerepe kimerül egy-egy községfejlesztési részfeladat megoldásában s a mezőgazdasági termelés céltudatos, átfogó irányítására már nem jut ereje. Pedig most ez a legfontosabb feladat. Napjainkban dől el a falvakban az egész nép kenyerének, az ország mezőgazdasági terményekkel és termékekkel való ellátásának sorsa. ermelőszövetkezeteink — különösen az újak — sok gonddal küszködve várják a tanácsok konkrét támogatását s ezeknek nemcsak*joguk, de kötelességük a szövetkezetek gazdálkodásának segítése, szervezése, az árutermelési tervek teljesítésének ellenőrzése stb. Jászszentlászlón pl. a tanács végrehajtó bizottsága legutóbb első napirendi pontként tárgyalta a tsz-ek áruértékesítését. Megállapította, hogy tervét legjobban az Üj Barázda Tsz teljesítette. Eddig 188 000 forint értékű hízót adott át az államnak. A sükösdi tanács segített a tsz-ek munkaerő-mérlegének asj összeállításában; javasolta, hogy! a cséplésben elsősorban azok ai tsz-tagok vegyenek részt, akik: a növényápolásiból kellő mér-! lékben kivették részüket. Aai iskola igazgatója felajánlotta*, hogy a felsőbb tagozatos gverJ mekék a szikiidében segítenek! a könnyebb mezőgazdasági mun-j kákban. A tanács egyéb módon is elősegíti a Lsz-tagok munká-j ban való részvételét. Engedélyt! kért a megyei tanácstól a nyár« napközi otthon állandó jelle-i gűvé való átszervezésére, mert) a falu szocialista községgé válása óta a napközibe járó gyermekek száma 96-ról 240-re emelkedett. Követendő példákat sorolhatnánk tovább. A kéleslialmi tanács rendszeresen ellenőrzi a földmű vesszovetkezet növényvédőszer készletét; megszervezte, hogy a tsz kenyérgabona- területe 80 százalékának leara- tására a gépállomással kötött szerződést. A megyei tanács végrehai- tó bizottságának legutóbbi ülése is ilyen értelemben foglalkozott a tanácsok feladataival a falu időszerű munkálataival kapcsolatban. Társadalmi üggyé kell válnia mindenütt a kenyér biztosításának* a mezőgazdasági termelés fejlesztésének! Ugyanazokat az erőket, amelyek a .községfejlesztési tervek végrehajtásában# milliókat érő munkát végeztek* bátran fel lehet és fel is kelM használni e napjainkban leg-} fontosabb községpoLitikai feladat sikere érdekében. A betonjárda, a jó ivóvíz, a modem, művelődésház csak egyik része az új falu arcának. Gazdagom termő határ, jómódú parasztság teszi teljessé fejlődését! * Lesz szalámi és jó minőségű női felsőruha Seeafet mMt%g*á/ia JKankátuj. JKihálg. míweirűL Gábor Margit és Galló Istvánná a jakabszállási olvasó- ankétunkon kifogásolták, hogy a községben nem lehet szalámit kapni, s a földművesszövetkezet ruhásboltjából hiányzik a jó minőségű női kötöttáru. Felkerestük az Orgoványi Földművesszövetkezet ügyvezetőjét, aki arról, tájékoztatott bennünket, hogy az Orgoványi Földművesszövetkezetet — Ja- kabszállás ellátása is hozzá tartozik —- nem vonták be a töltelékáru-ellátásba. A második negyedévben azonban a MESZÖV-től 50 kilogramm száraz lógyulait és 50 kilogramm paprikásszalámit kaptak, amelyet átadnak a jakabszállási boltegység részére. A ruházati cikkekkel kapcsolatban megtudtuk, hogy több éven keresztül tartottak jó miTöbb nyári divatcikk készül A Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet varró-részlegében jelenleg háromezer darab leánykaruha készítésén dolgoznak a munkások. A ruhákat a budapesti áruházak kapják. A varrórészleg ezenkívül úgynevezett parasztszoknyát is gyárt, amelyet a Divattextil Nagykereskedelmi Vállalat útján hoznak forgalomba 33, illetve leányka méretben 22 forintos áron. Itt készülnek a női strandkalapok is, amelyekből az első szállítmányok már eljutottak a balatoni nyaralókhoz. Készítenek még gyékényből strandheverő- ket is. A Ksnszentmiklósi Háziipari Szövetkezet 1960-ban az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva 50 százalékkal növeli a termelését, ugyanakkor javítja készítményeinek minőségét is. Liothay István levelező nőségű felsőruhákat, de gyakran kellett leértékelniük azért, mert itt nem keresték a vásárlók. A földművesszövetkezet vezetősége kérésünkre elhatározta, hogy a szükségletnek megfelelően e cikkekből ismét bőséges választékot biztosít. Utasították a jakabszállási bolt vezetőjét, hogy jobb minőségű női kötöttárut nagyobb meny- nyiségben raktározzon. A moszkvai »Iszkusztvo« kiadónál megjelent Lilia Aljesina szovjet műtörténész Munkácsy műveiről szóló monográfiája. A szerző Munkácsy festményeit a magyar és az európai1' képzőművészet történetével szoros összefüggésben tárgyalja éa’ átfogó képet nyújt egyes európai országok művészeti életéről)' a múlt század hatvanas-kilencvenes éveiben. Aljesina mint következetes realistát és a kompozíció nagymesterét jellemzi Munkácsyt. Hangsúlyozza, hogy Rjepin, Anto- koiszkij és Sztaszov igen sokra értékelték Munkácsy alkotásait-, A szerző elemzi Munkácsynak a magyar realista művészet to-- vábbi fejlődésére gyakorolt hatását is. j| Belebotlott Szeminyinbe, aki a legerősebb és a leglustább volt a felderítők között. Három nappal ezelőtt összeveszett vele, Szeminyin bekormozta a csajkáját, és nem tisztította meg. Máskor nem fordult volna hozzá, Ványának kemény feje volt, de most nem ért rá válogatni. S miután tudtára adta, hogy a történteket már elfelejtette, elmondta neki a dolgot és megkérte: — Tedd meg, szaladj el érte, ha visszavonultok. Mert tudod, még új gimnasztyorka, és az ütegparancsnok nagyon kedveli. — Hát te? — kérdezte csodálkozva Szeminyin. — Te miért nem mehetsz érte? Goroskó lesütötte szemét. — Hát te? — kérdezte csodálkozva. — Nem esik utamba. — Megint a törzshöz küldenek? Hátra? — Ühüm. — Így is kezdhetted volna. Jól van, elhozom — egyezett bele Szeminyin, mert alapjában véve nagylelkű ember volt. És Goroskó elment. Kimászott a lövészárok mellvédjére, jól a fejébe húzta a sapkáját, és gör- nyedten megindult a mezőn a lövések irányába. A mező felett, mint szikrák a szélben, mindenféle nyomjelzős lövedékek röpködtek. Nem annyira a golyóktól tartott, mint inkább attól, hogy felbukik. Üveg gyujtópa- lackokat vitt magával, nem bízott bennük. Az ütegtől a repülő rakéták fényében egy ideig még látták meggörnyedt s egyre távolodó alakját. A két löveg kezelőszemélyzete, amely mintegy százötven méterre állt egymástól, Goroskó után bámult, s amikor sötét lett, várta, hogy újabb rakéta szálljon fel. A rakéta fel is röppent, de a mező üres volt, csak a löveg előtti bokrok és a hóra vetődő árnyékok mozogtak a szélben. Goroskó eltűnt. Elért odáig, vagy német golyó találta el? A szalmakazlak még nem gyulladtak fel, csak mintha az erősbödő lövöldözés közeledne. A változó irányú szél tankmotorok dübörgését vitte a mező fölött, hol oldalról hallották, hol egészen a közelükből, hol meg egészen elhalt. A löveg mellett álló Belicsenkó a katonák beszélgetésére figyelt. A lövegárokban ültek, a földön, az ágyú eltakarta őket* csak a hangjukat hallotta. Minket parancsra szállítottak le az autókról. Különben most a Dunán túl lennénk, tartalékban* és gőzfürdőben ülnénk. Ti pedig itt harcolnátok — mondta élénken egy talpraesett kis katona* aki Arhipovval együtt jött hozzájuk. Mint aki meg akar fizetni a vendégszeretetért, mindenkihez volt egy szava, és elégedett hangja hol elcsendesedett, hol újra erősödött. — Ha a parancs egy fél órát késik, vagy mondjuk! a német egy kicsit vár a támadással, már csak a hadi jelentést olvasnánk rólatok. Mi már út- rakészen ültünk az autókon. Nyikonov töltőtüzér — Beli- csenkó a sok dohányzástól rekedt hangjáról ismerte fel —* megkérdezte tőle: — Akkor miért jöttetek idei Heten maradtatok, se parancsnokság, se parancs, talpaltatok} volna el a Dunán túlra. Ki kény- szerített rá, hogy ide jöjjetek^ —’Ki? — nevetett a gyalogos élénken, ravaszul és vidáman. — Talán nem tudod ki?1 Hát ha éppen tudni akarod, jogom van egyáltalán részt sem vennj a harcokban. —• Hogyhogy jogod van? — Ügy. Törvényes alapon csücsülhetnék a hátországban. — Várt egy kicsit, hogy a kíváncsiságot felajzza. — Tyúkmellű vagyok, (Folytatjuk,)
