Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

I960. Julius 24, vasárnap 3. old a* Súlyosabb büntetéseket a társadalmi tulajdon károsítóíra! A bíróságaink elé kerülő bűncselekmények Jelentős ; része még ma is társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn- ! tett. A népi vagyon megkárosítói között igen sok a keres- j kedelmi alkalmazott, akiknek cselekménye nemcsak sík- ) kasztásból és lopásból tevődik össze, hanem felelőtlenség- ; bői, súlyos hanyagságból és nemtörődömségből is adódik, i Ez év első felében a kiskőrösi járásbíróság 170 társa- I dalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmény ügyében tárgyalt és 49 személyt elítéltek. Közülük nyolcán egy év és ezen felüli börtönbüntetést kaptak, a többiek pedig — bűncselekményükhöz viszonyítva — kisebb börtön- és pénz- büntetéssel bűnhődtek. Ezekből az ítéletekből sem tanultak azonban Kiskőrö­sön. A rendőrségnek újra akadt munkája: most kezdték meg a helybeli földművesszövetkezet egyes boltvezetői visszaélésének felgöngyölítését. Máris sejteni lehet, hogy ehhez a bűnügyhöz — mint az előző években is — ugyan­csak nagyban hozzájárult a gazdasági vezetők hanyagsága, az éberség hiánya. Mi mást tételezhetnénk fel Szélpál Istvánnak, a kun­bajai borpince vezetőjének bűnügyéről, aki 75 ezer forin­tot sikkasztott el? Vagy beszélhetnénk a Borotai Gépállo­más főkönyvelőjéről is, akinek kezéhez a nép pénzéből majdnem 100 ezer forint tapadt. Egyes emberek munka közben több kárt okoznak, mint hasznot. Példa erre Andráska János, Kovács János és Bo- lemányi Sándor kőművesek esete. Páhiban tatarozták a cuk- , rászdát és az oszlopok dobálása közben összetörték az ott felejtett 10 literes likőrös üveget. A likőr ugyan nem öm­lött ki, de nem is szóltak a cukrászda vezetőjének, hanem, hogy ne menjen j,kárba’! az, testvériesen szétosztották egymás között. Vállalatainktól, üzemeinktől — különösen az építő ipar­ból — nap mint nap érkeznek jelentések a közvagyon ron­gálásáról is és nem egy esetben arról, hogy lopkodják az építőanyagot. Az egy évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélt Fekete István, a Mélyépítő Vállalat dolgozója, például részeg állapotában az 1400 forint értékű vállalati ruháját elhagyta. Később a szikvízüzemből lopott szódásüvegeket. Egy városföldi traktoros meg hanyagságból 3000 forint ér­tékű kárt okozott aratás közben a kezelésére bízott kom­bájnban. ' A bajai járásban az első félévben különösen fa-, építő­anyag-, kukorica- és üzemi lopások fordultak elő. 7000 forintos kár érte például a Sütőipari Vállalatot, mert Ko- roknay András és Némedi László hanyag kezelése miatt 16 mázsa liszthiány keletkezett. Mindketten bűnt követtek el, s ezért súlyosabban kellett volna büntetni őket a négy­hónapi javító-nevelő munkánál. Szintén enyhe ítélet szüle­tett Tomasovszki György műszerész bűnügyében is, aki a bajai ruhaüzemből rendszeresen lopkodta a különböző alkatrészeket. Három hónapi felfüggesztett börtönbünte­tésre ítélték, holott társadalmunkra nézve bűne sokkal ve­szélyesebb. Ugyancsak három hónapi felfüggesztett börtön- büntetésre ítélték Barna István nagybaracskai vadászt, mert a lebontásra került erdészház anyagából téglákat, cserepe­ket ajándékozott el, sőt azt is megengedte, hogy ismerősei fákat vagdossanak ki az erdőből. Példamutató, visszariasztó büntetéseket kell hozni bíró­ságainknak a jövőben hasonló bűnügyekben. Olyan bünte­téseket, amelyek gondolkodásra késztetik a bűnözőket, mi­előtt a társadalmi tulajdonhoz nyúlnának. Márkus János JKtqk ezd&döit cl cUnnyMzüsd. Igényes étlap— szegényes konyha — Ennek a krumplileves­nek halászlé íze van™ — mondja kollégám egy szerdai napon a Kunszentmiklósi Földművesszövetkezet Ven­déglő-Étterem borzongatóan hűvös kerthelyiségében. Ekkor még minden figyel­memet a számomra feltálalt karfiollevesnck nevezett va­lami kötötte le, amiben rózsa­szín és rozsdabarna mor- zsácskák úszkáltak. Szomszédom azonban még később is fanyalogva turkált levesében, s hogy megnyug­tassam — szakítva az illem- szabályokkal — megkóstol­tam az övét is. Valóban egyszerű krumpli- leveshez méltatlan íze volt. Ám hozzák a menü többi tartozékát is: a szappan mód­jára csúszkáló, félmcleg sós­burgonyát és a megint felet­tébb gyanús másod- vagy harmadnapos ízű sertéspör­költet, meg az ecet nélküli »savanyú káposztát«. Nézem az étlapot — gaz­dag választék. Egyféle kész­étel és hétféle frissensült. De miféle furcsa játéka a vélet­lennek: ismét ébredez a gya­núm. Mi szükség van arra, hogy egy nagyon is közepes ételforgalmű, harmadosztályú, vidéki földművesszövetkezet­ben ekkora választék legyen? Vagy talán ma különleges vi­lágnap van? Gyorsan kérek egy tegnapi, majd egy tegnapelőtti étlapot. A három egymást követő na­pon készült étlapon kétszer i találom meg a rízslevest, há­romszor a karfiolt. Főzelék: első nap zöldbab és tök, má­sodik és harmadik nap ugyanez — paradicsomos ká­posztával gyarapodva. A kö­retek, tésztáit, saláták és elő­ételek mindhárom napon azo­nosak, de még a készételek is, annyi változással, hogy a harmadik napra a rakott bur­gonya és a töltött paprika »kifogyott«, úgylátszik nem­csak az étlapról, hanem a maradék ételek tárolására szolgáló jégszekrényből is. Ezek után azt hiszem tör­vényszerű, hogy a frissen sültekben és zónákban sin­csen változás három napon át. Ne haragudjanak, de én nem hiszem el, hogy min­dennap »végigfőzik« ezt a változatos étlapot. — Erre az elfogyasztott menü után min- d«n jogom megvan... —éné— Vita a párt gazdaságszervező munkájáról QÍvenhatezer forint az első félévi megtakarításunk Elkészült a Megyei Filmhíradó 3. száma Nem egészen egyéves múltra tekinthet vissza az a kezdemé­nyezés, amelynek eredménye­képpen megszületett a megyénk életének eseményeit rögzítő he­lyi filmhíradó. A Megyei Mozi­üzemi Vállalat néhány lelkes munkatársa a megyei párt és tanácsszervek támogatásával te­remtette meg a technikai bázi­sát ennek a nagyjelentőségű vál­lalkozásnak. Ma már, részben saját konstrukciójú laboratóriu­mi berendezésekkel, részben kül­földön beszerzett teljesen kor­szerű filmező felszereléssel ön­állóan készítik el az egymást követő híradófilmek vetítésre kész forgalmazható másolatait is. Az eddig vetített első két hír­adót is nagy tetszéssel fogadták megyénk dolgozói. Bács megye minden keskenyvetitésre beren­dezett filmszínházát végigjárták a kópiák. A Megyei Filmhíradó harmadik számát csötörtökön délután mutatták be a megyei tanács kultúrtermében meghí­vott közönség előtt. A filmhír­adó politikailag aktuális, érde­kes és színes riportjai megyénk több jól gazdálkodó termelőszö­vetkezetének életébe engednek betekintést. Meglátogatták a hír­adó riporterei a Bajai Villamos- ipari Gyárat, az erről szóló ri­portban végigkísérhetik a né­zők a jól ismert háztartási por­szívógépek készítésének teljes munkafolyamatát A termelő­szövetkezeti és ipari vonatko­zású riportok mellett rövid pil­lanatképek vannak a híradó­ban: A kiskőrösi melegvizű gyógyfürdőről, a nyári bajai ví­zi életről, a kecskeméti ifjúsági tomaversenyekről. — A Petőfi Népe július 12-i számában olvastam Faragó La­jos elvtársnak, a félegyházi Dózsa Tsz párttitkárának vita- j indító cikkét a párt gazdaság­szervező munkájáról. Örömömre szolgál, hogy a lap helyt adott ennek a vitának. Véleményem szerint a párt gazdaságszervező tevékenysége, vagy ahogy azt mi leszűkítve nevezzük — a ter­melés pártellenőrzése — nem­csak a kommunisták belső párt­ügye, hanem a nyilvánosságot is érdeklő kérdés. A pártot, a párt útmutatásait ugyanis tíz- és tíz­ezrek követik. Egyetlen tsz-tag számára sem lehet közömbös tehát a pért tevékenysége, gaz­daságszervező, felvilágosító és nevelő munkája. Faragó elvtárs írásából az én figyelmemet főleg a munka szervezésről szóló rész ragadta meg. Ügy ér­zem. ezekből sokat tanulhatunk a Dózsa Tsz tagjaitóL Sajnos, nálunk rosszabb az arány a tsz- ben dolgozó családok és család­tagok között. A kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezetben 87 család és 140 tag neve szerepel a nyilvántartásban. A mi gazda­ságunk kisebb a Dózsáénál. 893 holdon gazdálkodunk és ebből 510 a szántó. Közös gazdasá­gunkban 51 család 61 taggal dolgozik. Tagjaink közül öt nyugdíjas. (Pártszervezetünknek 19 tagja van.) A közös munká­ban átlagosan 40—50 dolgozó vesz részt. Kiemelkedő nap volt, amikor hatvanan dolgoztak. — Példát mutat a családtagok bevonásában Molnár Mihály fo- gatos, aki negyedmagával dolgo­zik és június 30-ig 890 munka­egységet szerzett. Nem mond­ható ilyen szorgalmasnak Suba Sándor. A kapásnövények egyé­ni művelésre történt kiosztása­kor három hold kukoricát ka­pott Az első kapálását nagyne- heaen elvégezte, azonban ennek ellenére nagyon gazos maradt A kukorica második kapálásá­hoz többszöri felszólításra csak nemrégen fogott hozzá. Az ő kukoricája gazosságával kirí a többi közül. Suba Sándornak van egy 17 éves lánya is, az azon­A MÉLTATLANKODÓ TAXISOFŐR Megyejáró utam so­rán nemrégiben egy geológus és egy mi­niszteri osztályvezető invitálására szerkesz­tőségünk telt kocsijá­ból átszálltam hozzá­juk útitársul, a fővá­rosi taxiba; Számomra rendkívül érdekfeszítő volt az utazás, sokat tanultam két vendéglátómtól. Több órán át magya­ráztak egymásnak, vi­tatkoztak, nem másról, mint hogy milyenek szűkebb pátriánkban a talajvíz-viszonyok, mi­képpen lehetne még olcsóbbá tenni az ön­tözést, mennyivel csök­ken majd a termények ára, ha már mindenütt lehet »csinálni« esőt, Aktatáskáikból időn­ként kimutatásokat vettek elő, azokkal alátámasztandó állítá­saik igazát, — miköz­ben falut falu után maga mögött hagyva robogott velünk a taxi. Elhallgattam volna naphosszat diskurzu­sukat; Nem így a gépkocsi- vezető. Mögötte ülve hamarosan észrevet­tem, hogy unja az egé­szet, közömbös számá­ra a táj is, amerre útunk vezet. Egyszer vagy tíz percre magunkra ma­radtunk, s nyomban panaszkodni kezdett: — Kérem, mégis csak borzasztó. Pesttől idáig másról sem be­szél a két elvtárs, mint az öntözésről, a mun­káról. Ebbe bele lehet bolondulni. Huszonöt éve vezetek kocsit, de ilyen utasaim még nem voltak. Viszek én másokat is csaknem minden nap, de azok között az életről folyik a szó. A nőkről, ka­landjaikról. Élvezet kérem szépen hallgat­ni, Mert miért is min­dig a munka? Az em­ber nem azért él, nem igaz? Kell egy kis ki- kapcsolódás. Ez a két elvtárs pedig? Rette­netes; Alig váram, hogy visszafuvarozzam őket Pestre. Nem szóltam neki egy szót sem. Minek ' is? Tudtam, hogy fe­cséreltem volna a szót, ha szemináriumot tar­tok neki a taxiban arról, hogy a két utas vitája hasznosabb, mint az, ha valaki élénken ecsetelve el­mondja utitársának, hogy milyen körülmé­nyek között váltott csókot akár Lollobri- gidávaL Jó két óra múlva azonban, amikor ismét kettesben maradtunk, bejött a taxisofőr a »csőbe«. Megint panaszkodni kezdett, de most imi­gyen : — Nehéz kérem as élet. Én is megkere­sem a havi kétezeröt­százat, de örülök, ha hébe-hóba vehetek egy kis szamócát, mert olyan drága. Meg a zöldség, meg a csirke is. ‘ És dőlt belőle a pa­nasz. — De a szamócának mi köze az élethez? — — Az élethez elég egy kis kaland, szerelmi história. Nem igaz? Értetlenül nézett rám, de mert a sze­mén észrevettem, hogy pedzi, mire célzok, hir­telen még hozzátettem: — Maga mondta! Már elfeledte? Mélyet sóhajtott, de miután visszajőve, a geológus és az osztály- vezető újból folytatta a vitát az olcsóbb ter­meléséről, úgy tűnt minden szavukra élén­ken hegyezi fülét a taxisofőr. Tarján István ban legtöbbször máshol dolgo­zik, napszámba jár. s nem törő­dik a közösbe vállalt kukoricá­jukkal. Suba Sándorék mulasz­tását már többször szóvátették a párttagok és a pártonkívül! dolgozók is. Szeretném, ha a gazda értene a szóból- reggelen­ként! időben megjelenne a mun­kahelyén és leányával együtt szorgalmasabban dolgozna a kö­zösben. — Faragó elvtárs cikkéből nem tűnik 3d, hogy a kiskun­félegyházi Dózsa Tsz-ben a pár- tomkívüliek részt vesznek-e 9 termelés pártellenőrzésében, se­gítik-e a pártat gazdaságszerve-1' ző tevékenységében? Nekünk ugyanis igen sokat segítenek & pártonkívüliek. Ezzel kapcsolat­ban Szekeres Sándorra hivat­kozók, aki gyakran kezdemé­nyez, javasol, felszólal a köz­gyűléseken és a munkában ta­pasztalt hiánvossógokat ott a helyszínen teszi szóvá. — Gazdaságszervező munkánk eredményeit, feladatait , párttaggyűléseken | szoktuk : megvitatni a termelés kérdései­dnek napirendre tűzésével. Hiá- •nyossága volt azonban tanácsa­inknak, hogy elvileg nem tisz­itáztuk a párt gazdaságszervező [munkájának feladatait. Ügy vé- ilem azonban, hogy a lapban fo­lyó vita ennek napirendre tűzé­sét megkönnyíti majd. [ — Hadd említsem meg azt a i jól bevált gyakorlatunkat, hogy ja következő napi tennivalókat ;minden esetre megtárgyaljuk a munkacsapatok tagjaival és így reggel mindenki korán munká­hoz láthat. — Végül azt szeretném el­mondani, hogy pártvezetőségünk a napokban ellenőrizte a szövet­kezet féléves bevételi és kiadási tervének helyzetét- Örömmel ál­lapítottuk meg, hogy elmaradá­sunk nincs, sőt a tervezett ki­adást 56 ezer forinttal csökken­tettük a különböző megtakarítá. sokkal. — Mi ezekkel a tapasztalatok­kal tudunk hozzájárulni a szín­vonalasnak és tartalmasabbnak ígérkező vitához. Elmondta: Báli József, a kish kunhalasi Vörös Október Tsz párttitkára. Feljegyezte: í Nagy József t

Next

/
Oldalképek
Tartalom