Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-31 / 127. szám
1960. május 31, Kedd oldal Háromezer lakos — 140 ezer forintos társadalmi munka Jelentés Táalárról Május közepén kaptuk a jelentést: nagy dolgok készülnek Tázláron! A telefonhívás röviden csak arról számolt be, hogy megmozdult a falu, s aki csak teheti, öreg, fiatal ásót, kapát ragadott. A háromezer lakosú község máskor népes utcáin alig látni embereket. Annál mozgalmasabb azonban a tanácsháza melletti tér. Művelődési otthon épül a községben, s ennek érdekében nagyarányú társadalmi munkát szerveztek, ötvenkét foga- tos kocsi hordja egy kilométerről a földet, s a művelődési otthon elkészült alapjainál 140 ember — nők, férfiak, asszonyok, lányok dolgoznak. Ott latjuk a párttitkár feleségét, Kertész Istvánnét, Lázár Andrást, Berta Jánost és a többi tanácstagot, meg a fiatalokat is, köztük Ördög Ilonát és Pécsi Ibolyát. Berta József né is ott hányja lapátjával a földet, pedig már eddig öt napon át dolgozott itt. Trisztyinszki Pál elvtárs, a tanácselnök hol itt, hol ott búk. kan fel a társadalmi munkások között: — Nagy dolog ez — mondja az ingre vetkőzött elnök — Sok a túlóra A jelenlegi életszínvonal megtartása több, jobb és olcsóbb < érmékét kíván megyénk üze- ncitöl. Ennek megfelelően az első negyedévben szép eredményeket értünk cl. Megyénk ipara az első negyedévben többek között 126 millió forinttal termelt többet, mint 1959 azonos időszakában. Az elért eredmények értékét azonban az rontja, hogy a több- termclcst csak jelentős számú túlórafclhasználással tudták üzemeink biztosítani. Ennek jó részére nem volt szükség. Indokoljuk ezt azzal, hogy üzemeinkben a termelés felfutásának megfelelően alakult a munkáslétszám is. 1959-hez viszonyítva megyénk ipara 1360 első három hónapjában 2679 munkással foglalkoztatott többet. így még világosabb, hogy indokolatlan volt túlórák igény- Jbevétele. Ez azért történhetett meg, mert olyan gyár is, mint a Kecskeméti Konzervgyár — ahol az év első három hónapjában 959-cel több munkás dolgozott mint tavaly — túlórával oldotta meg többtermelését. A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára nem teljesítette a tervét, ugyanakkor 4800 túlórával drágította a termékek előállítási költségét. A helyiiparban jobb a helyzet, azonban itt is van mit tenni. A nehézipari üzemek 40 százalékában itt is túlórával oldották meg az első három hónap termelési feladatait. Kevés az olyan vállalat — a helyi és a minisztériumi iparban — mint a Bács megyei Vágóhíd, ahol 27,1 százalékkal teljesítették túl a tervet, egyetlen túlóra nélkül. A túlórák száma összesen 1135 munkanapot tesz ki. Ügy gondoljuk, ez a szám elgondolkoztatja üzemeink párt-, szakszervezeti és gazdaságvezetőit, s felülvizsgálják eddigi munkamódszereiket, intézkednek, hogy a túlórák ne drágítsák meg a termékgyártást, ne homályosít- sák el igazán dicséretes eredményeiket. INaav László) most bizonyosodott be, hogy mennyire a szívén viseli mindenki a község sorsát. Valamennyien szívesen ajánlkoztak segítségnyújtásra, amikor Kővágó állatorvossal, meg Papp Ferenc és Móri János végrehajtó bizottsági tagokkal sorra- látogattuk a község lakóit. Tanácstagjaink is mozgósították körzeteiket; az asszonyokhoz, lányokhoz pedig hangszórón szóltunk. A munkából 12 pedagógus is kiveszi részét. Tázláron eddig nem volt művelődési otthon, A , rendezvényeket az amúgy is kicsi mozi- helyiségben tartották. Még az elmúlt évben vetődött fel aztán az ötlet: fogjunk össze, építsünk művelődési otthont. Nyomban hozzáláttak az építési anyagok beszerzéséhez. A művelődési otthon építésének elkezdéséhez nagy segítséget nyújtott a megyei tanács és személyesen megyei tanácstagjuk, Vichnál Pál elvtárs, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöke. Társadalmi munkával készült el a művelődési otthon terve: a 84 ezer forint értékű munkát Vin- ker József, a Helvéciái Állami Gazdaság dolgozója készítette el, minden ellenszolgáltatás nélkül. Kiskunhalasról hordták be a téglát, s az elmúlt héten a szállításnál iskolások, úttörők is segítettek. Mintegy 200 ember dolgozott a téglarakodásnál, s a társadalmi segítségnyújtás már itt meghaladta a 14 ezer forintot. Nem is beszélve arról a segítségről, melyet a szovjet katonák 15 teherkocsival nyújtottak! Gyors számítást végez az elnök. A, község lakói ma délig az évi segítségnyújtásból már közel 140 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek el. Aztán megjegyzi: — év végére biztosan elérjük a 200 000 forintot. Nagy számok ezek. Különösen nagy egy háromezer lakosú községben. De ha ilyen segítőkészséggel dolgozik a falu apraja-nagyja továbbra is — tervük biztosan valóra válik; November 7-re tervezik a 300 személyes hétszázezer forint értékű művelődési otthon átadását. A kőművesek június elején kezdenek a falak felhúzásához, s a község lakói nekik is segítenek. Szívesen jönnek, mert tudják: övéké lesz, mint minden ebben az országban. (márkus) Kellemes üdülést A Balaton partján, az ország festői hegységeiben, a Duna-kanyarban, a Tisza mentén a jó idő beköszöntésével megélénkült az élet. Az újjávarázsolt üdülők szélesre tárt kapuján a beutaltak sokasága lép be a napokban. Megyénkből az idén az ország legkülönbözőbb üdülőhelyein jóval többen pihenik ki fáradalmaikat — mint tavaly. Sok kecskemétivel, bajaival, félegyházival, kiskunhalasival találkozhatunk majd a Balaton- partján, Gallyatetőn, Hajdúszoboszlón, Pécsett, Sopronban és másutt. A szakszervezetek megyei tanácsától kapott értesülés alapján az idén több beutalót osztanak ki, mint 1959-ben. Csak a KPVDSZ megyei bizottsága a tavalyi 574 üdülőjeggyei szemben az idén 592-t biztosít a felnőtteknek. Ezenkívül 50—60 gyermek üdültetéséről is gondoskodik. Az eredményes szakszervezeti munkát végző aktívák közül pedig néhányan külföldre látogatnak el. Így van ez a többi szakszervezeteknél is. Az üdülési igények azonban gyorsabban nőnek. — mint a lehetőségek. Bizony előadódik, hogy az idén sem jut mindenkinek beutaló. Ezért üdülési beutalók odaítélésénél figyelembe kell venni, ki hogyan dolgozott. A kedvezményes beutaló a szakszervezetek részéről nem évi »természetbeni járandóság«, hanem a jó munka egyik elismerése. Ezzel azonban nem merül ki üzemeinknél, vállalatainknál az üdülési lehetőség. Több üzemünknek van a megyében a Szilidi- tónál, vagy a Tisza-partján barátságos, vendégmarasztaló pihenőhelye, ahol ugyancsak jól lehet szórakozni, csónakázni, horgászni. Jól látható, hogy kormányunk gondoskodása nyomán évről évre nagyobbak az üdülési lehetőségek. Ha pedig jobban dolgozunk, olcsóbban termelünk, gyarapítjuk értékeinket, akkor államunk jövőre még többet költhet üdülők építésére, felszerelésének korszerűsítésére. Megyénk első üdülőcsoportjának és az azt követőknek szívből kívánunk jó üdülést, kellemes szórakozást, és főleg jó időt. — Maradj drágám ameddig akarsz az édesanyádnál. A televízióban nagyon szép műsor van. Kertváros vagy szeméttelep? Két évvel ezelőtt Kecskemét tanácsvezetői úgy beszéltek a Farkas-villa környékéről, hogy ott rövidesen nagyon szép kertváros épül majd. Azóta úgy látszik, megfeledkeztek erről, mert — bár 12 szép családi ház felépült, négy pedig épülőfélben van — a kertek helyett hatalmas, azóta odahordott szemétdombok éktelenkednek a házak között. Emlékeztetni szeretnénk a város vezetőit két évvel ezelőtt tett Ígéretükre, mert akik 86 forintért megvették a telkeket, sok mindent sérelmeznek. Panaszaik azonban, úgy látszik, nem érnek fel a tanácsházáig. Először is azt mondták nekik annak idején: azért drágák a házhelyek, mert a tanács közművesíti a területet. Kezdetben úgy látszott, hogy ez meg is történik. Mikor az első ilyen családiház-építkezők telkeikre hordták az építőanyagot, már oda volt vezetve a villany. Örültek az emberek és nagy kedvvel fogtak a munkához. A további közművesítés azonban elmaradt, s egyre nagyobb — sokszor áthidalhatatlan — nehézségekkel kell megküzdeniük az építkezőknek. Elsősorban az útviszonyok — ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni — keserítik el a családiház-építőket. A Ker- kápoly utcából és a Tabán utcából a házhelyek közé hordott salak- és szemét-hegyek elvágtak minden közlekedési lehetőséget. Felettük legfeljebb helikopterrel lehetne közlekedni. Elmondták a telektulajdonosok, hogy nemrég a Belsped egyik lova megszakadt, amikor téglát akartak beszállítani az egyik házhelyre. A fuvarosok azóta nem szívesen, vagy csak na* gyón drágán vállalják az épí* tőanyag-szállítást, s azt ia csak félig rakott kocsival. Hasonló a helyzet a vízzel« amit 300 méterről kell a ház* helyekre szállítani, pedig köz* tudomású, hogy a házépítés* hez sok víz kell. Nem beszél* ve arról, hogy a háztartások* ban is szükséges az ivóvíz. A víz-bevezetéssel kapcsolatban csak mint érdekességet említjük, hogy a csöveket a ház* heiyek felé vezették — de ki tudja miért —, közvetlenül a telkek előtt elfordultak a vezetékek, s jó messze, egy körtefa közelében építettek rá kutat. A Farkas-villa környékiek azt hitték, hogy ennyi kellemetlenség után nem érheti már őket semmiféle meglepetés. Hát érte! Az egyetlen bejáróhelyen — amely a telkekre vezet — szolgálati lakás építését kezdte meg a városi tanács! Most már hely sem lesz, ahol bemerészkedhetnek az építőanyag-szállító kocsik a házhelyekre! Egy biztos! Ez sokkal egy* szerűbb megoldás, mint a szemétdombokat elhordatni, uta* kát, vízvezetéket építeni... Nagy Ottó Uj típusú porszívó A Bajai Villamossági Gyárban 1960. január 1 óta gyártják a népszerű Porex porszívói gépet. Az új típusú porszívó a régi HPG módosításával készült. A gyár szakembereinek tervei alapján ízlésesebb kivitelben, laposabb formában kéj szítik, az alumíniumrészeket fényezték, azok így nem hagynak nyomot sem a kézen, sem a szőnyegen. A porszívóhoz egy. külön körkefét terveztek, mely már alkalmas a függönyök, bútorszövetek tisztítására is. At körkefék gyártását már megkezdték a bajai gyárban. AÍ Porex ára az új kellékek ellenére sem drágább a HPG típusúnál. Ez évben ébből a készítményből 15 000 darabot juttat- | nak el az ország minden részébe. 0 Külföldi megrendelések is érkeztek az új gyártmányra Jugoszláviából és Izraelből. A Bajai Villamossági Gyár ez évben azonban még csak hazai szükségletre készíti a közkedvelt árut. í Baklanov regénye — Nesze neked terepszemle nevetett Belicsenko. — Éreztem. .. És sokáig álltatok mellette? Most e friss riadalom után valamennyien hangosan és megkönnyebbülten nevettek. A katonák még sokáig mesélget- ték egymásnak, hogy ki hogyan ugrott át a szögesdrót-kerítésen, és hogyan szakadt el a parancsnok segédtisztjének a nadrágja. S különösen az tette a történetet annyira humorossá, hogy a segédtiszt nadrágjáról esett benne szó, Éjfélkor a hasadékon túl fekvő kertekben lövegállásokat ástak. A tüzérek ledobták köpenyüket, derékszíjukat vállszíjként csatolták magukra, és csákánnyal vágták a csontkeményre fagyott földet Benn a városban német rakéták röpködtek, időnként géppisztolysorozatok ropogtak. Valahol, nem messze tankok dübörögtek, senki sem tudta pontosan, kihez tartoznak, de azért minden, esetre rejtve dohányoztak. Aztán megjöttek éjszakai bombázóink. Láthatatlanul köröztek a kertek fölött a sötét égbolton, és mit sem látva, le- hajigálták bombáikat a tüzelő- állások közelébe. S ezzel elrepültek. Ugyanebben az időben az egyik házban összegyűltek a város déli peremét védő alegységek tisztjei. A verandán hiányoztak az ablaküvegek, a padlót és a nyárról ittmaradt fonott bútort befújta a iió. Az öt szobából egy maradt épen, fehér ajtaja közvetlenül az utcára nyílt, ezért erősen húzott a hideg a lábakra a tönkre- ; ment küszöb felől. Köpenyben, sapkában, oldalú- ; kon táskával, valamennyien az I asztal fölé hajoltak. Gurkm j százados, zászlóalj parancsnok, t egy keskeny vállú, fekete, igen I szigorú tekintetű ember, vé- ! kony, nikotinos ujjával a térképre mutatott. Helyzetjelentést adott, és amikor fejét felemelte a térképről, parancsnokló hangon megkérdezte: — Megértettétek? Annál is szigorúbban kérdezte, mert lényegében ő maga sem igazodott el a helyzeten. Az asztal végén, elnyújtóz- kodva, egy másik ütegparancsnok foglalt helyet, magas, fekete, felül vörös bársonnyal bevont kaukázusi kucsmában, jó! szabott lovassági köpenyben. Egyik lábát a másikra vetette, s igyekezett a csizmája orrára ültetni a mécsesből lehulló fénysugarat; ironikusan mosolygott, s időnként a két hadnagyra pillantott. Ezek a többiektől külön, egyenes tartással ültek egy vaságy sodronyán, (Folytatása következik) A Rheim-Main repülőtérre vezető útvonal mentén tiltakozó táblákat állítottak fel a frankfurti fiatalok. »Rheim-Main nem lehet amerikai kéinrepülö- támaszpont!« — hirdetik a feliratok.
