Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-31 / 127. szám

fl Kunadacsi Kossuth saját bíróságának vizsgája Az iskolaterem padjai zsúfolásig teltek, a tanító asz­talánál hárman ülnek. A nyi­tott ajtón át ide látszik a tsz központjának néhány háza, s tá­volabbról a zöldellő határ egy darabja. Vizsga lesz ezen a szombat délutánon? Igen. De nem az ál­talános iskola nebulóitól kérik számon a tanultakat, másfajta számonkérés történik itt. A Kunadacsi Kossuth Tsz társa­dalmi bírósága mond ítéletet néhány tag felett. Első tárgya­lása ez a bíróságnak, hiszen nemrégiben, az áprilisi közgyű­lésen hozták létre azzal a cél­lal, hogy szabjon gátat a hibák­nak, amelyek az alig két esz­tendeje megalakult, s tavaly közel három és félezer hold területűvé növekedett társas gazdaságban az azelőtti hanyag vezetés teremtette állapotokban gyökereznek. A tsz raktárosa, Farkas István tölti be az elnök, s egy­úttal a fővádló tisztét. Mellette ül az asztalnál a másik két bíró, Ny. Tóth István tsz-gazda, valamint Kohan Mihály, aki »civilben« a hízómarhák gon­dozója. A padokban a vádlottak és vádlók ülnek, figyelnek, s látszik rajtuk, nagyon komo­lyan veszik a tárgyalást. Ami­nek érvényt kell szerezni, nem más, mint a tsz működési alap­szabálya, s a közgyűlési hatá­rozatok. Amit védeni kell a vét­kesekkel szemben: a közösség vagyona, fegyelme, végered­ményben a jövője. A bírósági elnök szólásra emelkedik, s mondja a vádat. Április 9-én hatan a kunszent- miklósi malomba mentek, hogy 30 mázsa korpát vigyenek a tsz-nek. A raktáros azonban — aki most mint bíró éppen vádol — megállapította, hogy egy zsákkal, 50 kilóval keve­sebb a szállítmány. Kérdések hangzanak el nemcsak a bírák, hanem a rész­vevők soraiból is, s a vádlot­tak védekeznek. Mikor már vi­lágos az ügy, a bíróság kivo­nul az udvarra, meghányni- vetni az ítéletet, ami végül így hangzik: »Megállapítást nyert, hogy a hat tsz-gazda nem lo­pott, de hanyagul járt el, amiért ellenőrzés nélkül vette át a korpát. Ezért vezetőjük­nek, idős Kocsis Györgynek meg kell fizetnie a zsák árát, az 50 kiló korpát pedig a többi, név szerint Kovács Antal, Or­szág Ferenc, Holli István, Gyap­jas Lajos és ifj. Kovács Mihály téríti meg.« Másik ügy. Az egyik borjú tüdejére szívta a tejet. Az ál­latorvos megállapította, hogy nem alkalmas továbbtenyész- tésre, s megadta a vágási enge­délyt. Rövid ideig még tartani akarták, hogy kicsit meghíz­zon, április 29-én éjjel azon­ban döglődni kezdett. Cseh Sándor éjjeli őr elment Tolnai József gondozóhoz, hogy keljen fel, s vágja el a borjú nyakát. A gondozó, betegségére hivat­kozva, nem tett eleget a figyel­meztetésnek, az éjjeli őr vi­szont nem értesített mást a fia­tal állat végveszélyéről. A bor­jú megdöglött, — s a húsát természetesen nem lehetett ki­mérni a tagság között. Ki a vétkes emiatt? Védik is, tá­madják is a két felelőst. »Az ember betegsége mindig felül­múlja az állatét. Előbbre való az ember, mint az állat« — hangzik Tolnai védelmében. — »Én dolgoztam már állami gaz­daságban, ott az éjjeli őr köte­lessége, hogy ilyen esetben ölje meg a kimúlófélben levő álla­tot« — támadja az egyik tag Cseh Sándort. A bíróság elnöke jegyez, kérdez, válaszol, s tár­saival kimegy tanácskozni. Visszajőve ezt az ítéletet hoz­za: »Mind az éjjeli őr, mind az állatgondozó vétkes. Tekintve azonban, hogy a borjú nem volt nagyértékű, ezért a társadalmi bíróság szigorú megrovásban részesíti mindkettőjüket.« Idős Gál József Ugye az utolsó. A háztáji földjén kívül van lucernása is, amihez az előző, nemtörődöm vezetőség jóvoltából jutott. Ritkán vesz részt a körös munkákban, eddig mindössze 17 munkaegységet szerzett. Inkább a háztáji gaz­daságával bíbelődik, szerződést is kötött anyarozs termeszté­sére. Azzal védekezik, hogy az ál­latai számára szükség van a lucernásra. »Aki irlgyli, miért nem vetett?« — Nem irigység­ről, hanem az alapszabályról van szó — így a bíró. ,— Ki lehet hajtani a háztáji álla­tokat a legelőre. Más is így teszi — kapja a tromfot. — Minden takarmányt meg kell fognunk, hogy úgy ne járjunk, mint tavaly — szól a közösség védelmében a részvevők egyike. Nagyon, de nagyon fegyelme­zetten a kérdések pergőtüzébe fogják Gál Józsefet, aki végül is belátja: nincs igaza. Ítélet: a lucernaföldjét át kell adnia a tsz-nek, a háztáji földjén azt termeszt, amit akar, ha azonban már hétfőn nem jelenik meg a közös munkán, elveszik tőle a háztáji földjét is. Farkas István rövid, magvas zárszóval tesz pontot a három és félórás tárgyalásra: »Mond­ják meg a többinek is, akik nem jöttek el, hogy a közös munka akadályozói a társadal­mi bíróság elé kerülnek. Ha nem dolgoznak a tsz-nek, a ház­tájit bármely időszakban elve­szi tőlük a bíróság. Még akkor is, ha a termés betakarításra érett rajta!« Az arcokról leolvasható, hogy a tagság fegyelmezett és nagyobb részét képviselő vád­lók, de a vádlottak is meg­nyugodtak az ítéletekben. A tsz saját bírósága az első tár­gyaláson jól vizsgázott. Tarján István Kenyérgabonaosztás - szükséglet szerint Fiatalok között a Kimtehértói Béke Termelőszövetkezetben BALÁZS JÓSKÁVAL, a kun­fehértói Béke KISZ-szervezető­nek titkárával a napokban együtt indultam ezerholdas gaz­daságuk megtekintésére, mely­ben 16 párttag mellett ugyan­ennyi ifjú kommunista segíti a párt politikájának valóraváltá- sát. Közvetlenül a szövetkezet be­járója mellett vastag nyárfa- törzsekből szabdalt deszkát a villannyal hajtott fűrész. A párttitkár elvtárs is ott dolgo­zott. Elmondta, hogy hamaro­san hozzáfognak egy 10 000 ba­romfit befogadó ól építéséhez. INNEN a szántóföldekre vitt az útunk. Balázs Jóska közben a KISZ-szervezet munkájáról tájékoztatott. A fiatalok jól dolgoznak. Többen közülük már elérték a 100—150 munkaegysé­get. Balázs Jóskának 160 mun­kaegysége van, Körmendi Etel­kának és Kohány Franciskának pedig több mint száz. A szövetkezet minden hónap­ban 15 forintot fizet a munka­egységekre előleget. Ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy a fiatalok jól érzik magukat és nem vágy­nak máshová. A vezetőség tö­rődik velük. A KlSZ-szervezet- nek kultúrhelyisége van, mely­ben esténként színdarabot ta­nulnak a fiatalok. Márciusban televíziót vettek, most pedig egy zenekart szerveznek, mely­nek felszerelésére már 7000 fo­rintot költöttek. A KISZ-FIATALOKAT a ré­paföldön találtuk meg egyelés közben. 12 hold cukorrépa meg­művelését vállalták. Szaksze­rűen, gyorsan és ügyesen vé­gezték munkájukat. Meleg kézszorítással búcsúz­tam tőlük, akik becsülettel vesz­nek részt a körös munkában és hozzájárulnak a szövetkezet megerősödéséhez. Horváth Ignác Az 1959-es esztendő megyénk­ben is a termelőszövetkezetek nagyobb arányú megszilárdu­lásának éve volt. Ez a szilár- dulás szervezeti és gazdasági vonatkozásban egyaránt jelent­kezett. A szövetkezetek gazdasági erősödéséhez döntően hozzájá­rult az előírt árutermelési ter­vek teljesítése. Az elmúlt év­ben az 1 kh redukált szántóra eső áruérték meghaladta az 1400 forintot. 1958-hoz viszonyítva 5 szá­zalékkal nőtt a kenyérga­bona- és 3 százalékkal a takarmánygabona-értékesí­tés, s a szövetkezetek mint­egy 60 százalékkal több hí­zott sertést és marhát ad­tak. Az értékesítés, az áruterme­lés növekedése nagymértékben befolyásolta a termelőszövetke­zetek közös vagyonának gya­rapodását. Az állóeszközök ér­téllé például csupán egy esz­tendő alatt több mint 126 mil­lió forinttal növekedett. Az 1959. évi 416 millió forintos bruttó termelési értéknek ke­reken 60 százalékát áru formá­jában értékesítették a szövet­kezetek. Az idei tervek alapján a ter­melőszövetkezetek kenyérgabo­nából a termésnek 36,6, takar­mánygabonából 14,9, kukoricá­ból 10,4 és burgonyából 39,5 százalékát értékesítik az állam­nak történő eladás útján. E terményféleségek közül foglal­kozzunk most csak a kenyérga­bonával. Az ország kenyérellátásának zavartalansága attól függ, hogy a megtermelt gabona ,hogyan osztódik el és használódik fel. Tudvalevő, hogy az állam évek óta magas és stabil áron vásá­rolja meg a gabonaíelesleget, a nagyobb tételt szállító ter­melőszövetkezetek különféle fel­árakat is kapnak. A bácsalmási járás két szö­vetkezetében: a Tataházi Petőfi és a Madarasi Dózsa Tsz-ben hasznos kezdeményezés szüle­tett erre vonatkozóan. a közgyűlés mindkét helyen úgy határozott, hogy ke­nyérgabonát az idén nem munkaegységre, hanem a családok szükségleteinek arányában osztanak. A fennmaradó mennyiséget a szövetkezet közösen értékesíti s a járandóságot készpénzben fizeti ki a tagságnak. Ennek a módszernek igen sok előnye van s követendő pél­daként szolgálhat több termelő- szövetkezet számára. Mi volt ugyanis eddig a helyzet? A sok munkaegységgel, de keve­sebb családtaggal bíró tsz-tag 25—30 mázsa kenyérgabonát ia kapott évente. Ennek csak har­madára vagy felére volt szük­sége, a többit a nadjáson őrizte vagy piacra vitte. De a szabad­piaci értékesítés hovatovább megszűnt »üzlet« lenni, hiszen gyakran alacsonyabb árat fizet­tek a gabonáért, mint az álla­mi felvásárló szerv. Másrészt , a piacozás időt rabolt, tu- j vaj-költséget okozott a tag- ; nak. A padláson heverő ga- | bona pedig »holt tőke«, csak j az egereknek van belője | haszna. Nehéz persze máról holnapra1 felszámolni azt a paraszti gon­dolkodásmódot, amely a ter­ménnyel telerakott kamrával méri az életszínvonalat, holott a felesleget mindenkor piacra vitte, mert ruházati cikket, bú­tort, egyebet nem terményért, hanem pénzért kapott, és kap ezután is. Ha a munkásságot is ugyanígy béreznék, akkor az a furcsa helyzet állna elő, hogy a gyári dolgozó cipőben, szer­számgépben, traktorban kapná a havi fizetést s ki-ki a piacon árusítaná, Számos termelőszövetkezetben egyéb cikkeket illetően is tö­rekszenek a nagyobb arányú körös áruértékesítésre s a tag­ság készpénz-részesedésének nö­velésére. A madarasi és tataházi kez­deményezés megérdemli, hogy megyénk többi termelőszövet­kezete saját viszonyait gondo­san mérlegelve megvitassa, il­letve csatlakozzék hozzá. Méhész-teendők vándoroltatás előtt Megyénk területén május 20—25 között virágba borulnak az akác- erdők és ezzel egy időben eljön a várva várt idő, amikor méh-esalád- jaink megmutatják, mire képesek. Ilyenkor lényegében a méhész vizs­gázik, tanúságot tesz arról: hogyan hasznosította a téli időszak szak­mai tapasztalatait, az előadásokon hallottakat. Nem sok idő van már hátra virágzásig, mégsem árt, ha felhívjuk méhészeink figyelmét a most sürgősen elvégzendő felada­tokra. Vizsgáltassuk meg méhcsaládjain­kat egészségügyi szempontból és csakis a bizonyítvány birtokában kezdjük meg a vándorlást. A gyen­ge családokat egyesítsük a közepes erősségű családokkal, ellenőrizzük a mézkészletet, mert az utóbbi he­tek rossz időjárása miatt igen nagy volt a fogyasztás. A kevés méz- készletet azonnal pótoljuk, mert ennek elmulasztása az ínséges csa­lád visszafejlődéséhez, illetve teljes elpusztulásához vezethet. Ellenőriz­zük a kaptárakat, hogy azok a szál­lításra kifogástalan állapotban le­gyenek. Az etető keretnek a kap­tárban a helye! Tartsunk terep- nemlét a vándorlásra kijelölt he-. lyen, kerüljük a zsúfoltságot, a ki­szemelt terület gazdájával pedig beszéljük meg a helybért, hogy ezzel az utólagos viták elkerülhe­tők legyenek. Időben biztosítsuk a szállítási eszközt is! Letelepedés után a helyi tanács­nál Jelentkezzünk. Gyakorlatban alkalmazzuk a legjobban bevált mézelési formákat. A méhcsaládok­kal teljes mülép beadása mellett most építtessünk szép lépőket, csa­ládonként legalább kettőt-hármat, mert ez nem hat ki a mézgyűjtés rovására. Készülpünk fel az anyanevelésre, mert ez az időszak a legalkalma­sabb erre. Óvatosan pergessünk, ne folytassunk rablógazdálkodást. Biz­tosítsunk időben üres kannákat. Csak érett, fedelezett mézet per­gessünk. Az éretlen méz kiperge- tése súlyos anyagi károkat okoz a méhésznek és népgazdaságunknak. A méz-szerződések teljesítését, il­letve túlteljesítését szakcsoportunk tagjaitól elvárjuk. Ehelyütt közöljük, hogy a felvi­dék mélyebben fekvő helyeit fagy­sújtotta, ami arra int. hogy feltét­lenül szükséges a helyszíni szemle. Malomházi Lajos Több mint ezer derabbó! álló baromfi-törzstenyészete van a Kecskeméti Aranykalász Termeiőszövetkezetnek A Kecskeméti Aranykalász Termelőszövetkezetben _ ered­ményesen foglalkoznak a Nevv-Iíampshire baromfi tenyésztésé­vel. A közös gazdaságnak 1050 darabból álló törzstenyészete van. Azt tervezik, hogy az év végéig legalább kétszeresére növelik az állatállományt. Saját keltető géppel rendelkeznek. Harminckétezer darab csirke keltetését tervezik. Április dere­káig 10 ezer darab napos csibét adtak már a Barnevál-nak, amely azt tovább szállította olyan termelőszövetkezeteknek, amelyek szerződést kötöttek baromfinevelésre és hizlalásra. >— Maga a termelőszövetkezet 6 ezer darabot akar felnevelni. Nagyon vigyáznak a jószágokra és csak elsőosztályú csirkét adnak a Barneválnak. Tóth Baranyi Sándor, a baromfitelep vezetője elmondja, hogy a New-Hampshire fajtának sok előnye van. Hathónapos , korában már tojik, nyolchetes korukra a kakasok elérik a 120 dekát. A növendékek gyorsan fejlődnek, jól tollasodnak, hathetes korukban már teljes tollazatuk van. Jó tojók. A termelőszövetkezetben november 1-től kezdve áp­rilis 30-lg 136,2 darab tojás termelési átlagot értek el. A 23 512. számú tyúk november X-től május 24-ig 106 darab tojást tojt. rOimnMlül't Eredményes a Dunapataji Üj Élet Termelőszövetkezetben a baromfitenyésztés. A 740 pe­csenyekacsa átlagos súlya már eléri az 1,40 kilogrammot, de vannak közöttük olyanok is, amelyek meghaladják az 1,80 kilogrammot. A baromfinevelés jelentős anyagi előnyökhöz jut« tatja majd a termelőszövetke­zetet. (Községi tudósítónktól.) A mélykúti termelőszövetkei zetekben két új üzemi pártszer1 vezet alakult az elmúlt napok-* ban. Az alakuló taggyűlésen megválasztották a pártszervei zetek titkárait és konkrét feli adatokkal bízták meg a kom­munistákat. • A drágszéli termelőszövetke­zeti gazdák nemcsak saját gaz­daságukkal, hanem a község építésével is törődnek. Ez év­ben már több mint 10 000 fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek. (Községi tudósítónk­tól.) • A Csátaljai Üj Tavasz Teri, melőszövetkezet ebben az év-* ben már nagyarányú építkezé­seket végzett. Majdnem 43 000 forint értékben 200 férőhelyes süldőszállást, tehén- és borjúi Icarámot, gépszínt építettek és korszerűsítették, valamint ki-, bővítették a juhhodályt. (Köz­ségi tudósítónktól.) * A hercegszántói KlSZ-szerve- zet községi vezetősége legutób­bi ülésén a termelőszövetkezeti KISZ-alapszervezetek munkáját értékelte. Megállapították, hogy a termelőszövetkezeti fiatalok az utóbbi időben igen komoly eredményeket értek cl. Külön dicséretet érdemelnek azért, hogy munkaidő után több ezer fát elültettek társadalmi mun­kával. Az ülésen felszólalt Fe- renczi elvtárs, a járási KISZ- bizottság titkára is. (Községi tudósítónktól.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom