Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-01 / 78. szám
I960. április 1, péntek 3. oldal 255 dolgozó 317 000 forintja 22,3 nap nyereségrészesedés a Vágóhídnál A napokban ünnepelték a Bács-Kiskun megyei Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat félegy- 'jházi telepének dolgozói felszabadulásunk 15. évfordulóját. Ez alkalommal osztották ki ünnepi ebéd keretében az elmúlt évi jó munkáért járó nyereségrészesedést is. Faragé János igazgató rövid beszámolójából megtudtuk azt, hogy a vállalat dolgozói ■ múlt évi tervüket 104,8 százalékra, a 106 millió forintot 114 millió forintra teljesítették, így érték el a tanácsi húsipari vállalatok között országosan a legjobb nyereségrészesedést, 22,3 napot. Az üzem fejlődésének napról napra szemtanúi vagyunk. Május 5-én megkezdik az új kazánház építését, utána egy húskiadó és egy laboratórium felszerelését, a tervek szerint 2 800 000 forint költséggel. Az elmúlt évben ennél a vállalatnál négy és félmillió forint beruházás történt, ez a fejlesztés még folytatódik, úgyhogy a jelenlegi tíz mázsás töltelékáru-kapacitás 1963-ra 50 mázsára növekszik naponta. A vágóhíddal kapcsolatos jéggyár teljesen készen várja már a jobb időket, amikor gyártmányával a város rendelkezésére állhat. A telephez csatolt hizlaldát is tovább bővítik, építenek mellé egy sertésnevelő szállást. Az üzemrészeket pedig állandóan gépesítik, korszerűsítik, hogy kellő felkészültséggel elégíthessék ki a lakosság egyre növekvő igényeit. T. M. INDULÁS ELŐTT A kocsiját szerető gépkocsivezető az indulás előtt mindig meggyőződik kocsijának üzemképességéről. így tanulta Szentesi Mátyás is, aki kilenc eve tapodja a Kecskeméti Epüietlakatos- ipari Vállalat küszöbét. Segédmunkásként kezdte, majd gépkocsivezető lett. Felvételünk őt ábrázolja az új Warsava-gépkocsival, amikor indulás előtt még egyszer megnyugtatja magát arról, hogy útközben nem történik semmi baj. A földön hevert, de a magasság, a repülés, a vakmerő szabadság érzése, mint nehéz jor, részegítően ködlött ágyúján. Felegyenesedett. Gyorsan is- nételte a kiképzésben betanult nozdulatokat. Szabályszerűen isszerakla az ejtőernyőt. Harci készenlétbe helyezte magát. Az- án meghajolva futott a híd elé. Jobbról, balról ismerősök ilakj ai merültek fel. A partizánok gyorsan helyezkedtek el a térképen előre meg- íatározott állásokba, a határ- lton át ívelő régi kőhíd körül. „Ez hát a határ...” — gon- lolta Szabó. Ügy érezte, a régi, kopott kőhíd a régvárt győze- em jelképe. A hídon túl, a ma- ;yar oldalon, a domb felett gyszerre elhallgatott a pacsir- a. Fakó porfelleg röppent a lomb mögött elkanyarodó utói. Aztán egyszerre, szinte íangtalanul, széles, egyenetlen ’onalban csoportokra szaka- iozó, botladozó, futó alakok űntek fel. A domb enyhén a folyó felé íajló oldala megtelt menekü- őkkel. Szabó látta, hogy egy jtőernyős ráhajol automata- iegyvere tusára és megfogta cezét. — Várj. Nem kell egyszerre elfedni állásunkat. Itt úgy- •ncs gázló. Majd ha összegyűllek a hídnál. A szürke emberhullám lezú- lult a dombról. A csoportok negtorpantak a part szélén. Siáltások röppentek, aztán egyszerre mindenki a híd felé sodródott. A menekülők széthúzódott, egyetlen sora tömeggé zsúfolódott... Egy hosszú, sovány tiszt oldalt húzódva, széles mozdulatokkal hadonászva próbált rendet csinálni az ösz- szezsúfolódva tolongó sokaságban. Balról, két hatalmas fa között, fedett tüzelőállásból egyszerre fölkattogtak az ett rejtőző bolgár ejtőernyősök golyószórói. A hídon már átömlött sokaság úgy torpant meg, mintha láthatatlan küszöbnek ütközött volna. Zavaros lárma hullámzott, aztán a híd elején egyszerre valóban ott emelkedett a holtak fakó küszöbe ... — Rajta... — Szabó géppisztolyából fölreccsent az első sorozat. A híd körül mintha minden bokorból ólomzápor viharzott volna. A menekülők kiáltozó csoportokban sodródtak szét a domboldalon, vagy magukhoz térve a meglepetéstől, hasaltak a földre, hogy fedezéket keressenek a partizánok golyózáporában. Egyszerre újra csend lett. Minden mozdulatlanná vált. A folyó túlsó partjáról egyetlen lövés sem dörrent. A földön fekvők mozdulatlanul hasaltak a földön. A partizánok egyszerre érezték, hogy ebben a különös, csodálatos némaságban úgy rejtőzik a béke első csil- lanása, mint a még láthatár alatt rejtőző nap első sugara a virradat fellegén. — Nem lőnek... — szállott Tizenöt év eredményeiből Történelmi változások megyénk mezőgazdaságában A felszabadulás előtt a feudalizmus maradványai megyénk mezőgazdaságában is érezhetők voltak. Néhány földbirtokos hatalmas földterületen embertelen körülmények között dolgoztatta a napszámosok, cselédek ezreit. 1935- ben a megye földterületének 40 százalékát 100 katasztrális holdnál nagyobb gazdasággal rendelkező földbirtokosok műveltették. A 3000 katasztrális holdnál nagyobb területtel rendelkező birtokosok kezében több mint 200 ezer hold volt. Jellemző, hogy a gépi munkát alig ismerték. A traktorok száma 1935-ben nem érte el a négyszázat sem. Ezer hold szántóterületre átlagosan még fél traktor sem jutott. Az 1945-ös földreform során megyénkben több mint 200 ezer katasztrális hold földet osztottak szét a szegényparasztság között. A íöldjuttatásban, valamint ház- és házhely-juttatásban részesültek száma meghaladta a 47 ezret. A háború előtti és a felszabadulást követő első években a megye mezőgazdaságára a külterjesség volt a jellemző. Elsősorban kalászos és kapás növényeket termesztettek. Az utóbbi években sokat változott a vetésszerkezet. Az ipari növények vetésterülete csaknem hétszeresére emelkedett a fel- szabadulás előttihez képest. Többszörösére nőtt a szántóföldi zöldségtermesztés is. — 1958-ban több mint 400 ezer katasztrális holdon termesztettek takarmányféléket, ami 54 ezer holddal több az 1831—40-es évek átlagánál. A szálastakarmányok vetésterülete is több mint kétszeresére nőtt. A fejlődés megkövetelte a mezőgazdaságban a további előrelépéseket. 1948-ban innen, Kecskemétről indította el a párt a termelőszövetkezeti mozgalmat! Egy év múlva megyénkben már 93 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött, majdnem 2000 taggal. Sajnos, a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődése nem volt egyenletes és zökkenőmentes. Az első visszaesés 1953-ban volt, amikor több közös gazdaság feloszlott, illetőleg a meglevőikből sokan kiléptek. Az ellenforradalom ismét megtépázta a termelőszövetkezeteket, 1956. december 31-én több mint 38 ezer katasztrális holddal kevesebb volt a területük az előző évihez képest. A párt 1958. decemberi határozata után ismét fellendült a termelőszövetkezeti mozgalom. — 1959. március 31-én a közös gazdaságok összterülete csaknem 54 ezer holddal több mint az előző év december 31-én. Az elmúlt év őszén, valamint az idei télen ismét nagy fejlődést tapasztalhattunk. A paraszti tömegek tízezrei léptek a szövetkezetbe, ami bizonyítja, hogy bíznak pártunk helyes politikájában és követik a VII. pártkongresszus utasításait. Az említett időszakban termelőszövetkezeteink területe 227 ezer holddal gyarapodott. Két szövetkezeti városunk és 51 szövetkezeti községünk van. A termelőszövetkezetek fejlődését az állam messzemenő gondoskodással segíti, többek között hosszúlejáratú hiteleket, minőségi vetőmagot, törzskönyvezett állatokat bocsát rendelkezésükre. Nagy segítséget nyújt a mezőgazdasági szakemberek képzéséhez és alkalmazásához. Kedvezményeket ad a termelőszövetkezetek árutermelésének fellendítéséhez. Mindezek elősegítik, hogy a a közös gazdaságok megerősödjenek és mindinkább vonzóvá váljanak a dolgozó parasztok számára. Az állami gazdaságokat 1949-ben kezdték kialakítani megyénkben. Ezek fontos szerepet töltenek be a lakosság áruellátásában, de a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. Szervezettségükkel, a fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazásával, magas termés- és kimagasló állattenyésztési eredményeikkel bizonyítják a nagyüzem fölényét a kisüzemmel szemben. A megye jellegének megfelelően az állami gazdaságok évről-évre növelik szőlő- és gyümölcsös területüket. 1958 végén 81 százalékkal volt nagyobb a gyümölcsös területük mint 1954. év végén. Ugyanez idő alatt a szőlőterületük 8 százalékkal növekedett. Az erőgépállományuk 48 százalékkal emelkedett az előbb említett négy év alatt. A munkák fokozott gépesítése, időben és jó minőségben történő elvégzése, a minőségi vetőmagok használata, az új agrotechnikai eljárások alkalmazása nyomán az álK. S. wwwvwwwvwwyvwwwwy» 1:0 a patőpálok javára társadalmi munkával való feltöltését. Szépen és jól itidult a munka, a tanács is .hozzájárult az út javításához és két vontatót küldött a homok szállításához, bár laknak ebben az utcában fogattulajdonosok is, de ők nem sietnek kivenni részüket dz útjavításból. A pocsolyák vize még ma is csillog, az út még most is alig járható, közben azonban a társadalmi munkások létszáma cU fogyott és a munka leállóit. Ennek okát pontosan nem tudjuk, de az a gyanúnk, hogy több Pató Pál úr is lakik a közelben. Mert, mint ahogy nem egyformák a Sallai utca házai, fasorai, úgy látszik ilyenformán különböznek egymástól az iU teni lakosok is. Baranyai István lami gazdaságok termésátlagai évről-évre emelkednek — Az utóbbi években például gabonából 2—3 mázsával meghaladják az egyéni gazdaságok termésátlagait, kapásokból pedig ennek többszöröse a különbség az állami gazdaságok és a kisparcellák termésátlagai között. Megyénkben 18 gépállomás működik. A gépállomások erő- és munkagépeinek száma gyors ütemben gyarapodik. — 1952-ben a traktorok száma csaknem kétszerese volt az 1935. évinek és 1956-ban már 45 százalékkal több volt a traktor mint 1952-ben. Mind modernebb gépek érkeznek. Érdemes megemlíteni, hogy az idén 220 erőgéppel fog növekedni a gépállomások állomanya. Ha ehhez hasonlítjuk azt, hogy 1935-ben a jelenlegi megye területén összesen 366 darab traktor volt, akkor látjuk igazán, micsoda nagymértékű a fejlődés, Ezenkívül a termelőszövetkezetek is egymás után vásároljak az erőgépeket, munkagépeket. Egyszóval, mezőgazdaságunk gépesítése rohamléptekkel halad előre. Mezőgazdaságunk fejlődését nagymértékben elősegítik a a kutatóintézetek. Kecskeméten három ilyen intézet működik, a jólismerfc! Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet, valamint^ a Szőlészeti Kutató Tntézetkétj kísérleti telepe. Ezekre jelen-1 tős összegeket költ évről-évre i államunk annak érdekében,; hogy elősegítsék a mezőgazda-’ sági tudomány eredményeinek mielőbbi gyakorlati akalma- zását. Nincs mód arra, hogy részletesebben tárgyaljuk megyénk mezőgazdaságának másfél évtizedes fejlődését, annál is inkább keresztül vihtetetlen ez, mert oldalakat lehetne írni azokról az erőfeszítésekről, amelyek a számok mögött vannak. Kétségtelen, hogy a fejlődés nem volt egyenes vonalú, töretlen, mert egy időben a hibás gazdaságpolitika jelentős károkat okozott. Az utóbbi években azonban már határozott ívelésű előrehaladásról beszélhetünk, az említett hibák okozta bajokat már kihevertük, hasonlóképpen az ellenforradalom pusztításait is. Ha parasztságunk továbbra is megérti az idők szavát, követi pártunk politikáját, akkor a fejlődés üteme még gyorsabb lesz. K S Kiskunmajsán mindenki isme, i a Sallai utcát. Mindenki tudja, hogy a községben ez az utca a legváltozatosabb. libben az utcában ahány fa van, az majdnem ugyanannyi fajta. Van ebben az utcában egyenes és görbe ház és előtte görbe a fák sora is. Nemcsak a ház- és fa- sorokital van baj azonban a Sallai utcában, hanem az úttesttel is. Található ebben az utcában hónapokig ki nem száradó pocsolya és poros magaslat is. Az elmúlt évben a szomszéd utcák lakói dicséretre méltó eredményeket értek el az útjavításban. Több utca lakói társadalmi munkával javították meg az úttestet. Ezekből a jó példákból tanultak a Sallai utca rendszerető és szorgalmas lakói is, és megszervezték a kátyúk. a csendben az ejtőernyősök csoportjában a csodálkozó suttogás. A mozdulatlanság, a csend, a tavasz most olyan volt, mint a széles medrű folyó, melynek sima tükrén csak tűnő villanás a kihúnyó élet, vagy a géppisztoly csövéből kiröppenő fehér füst. A messzeségből először halkan, aztán mindig erősödve zúgtak a motorok. A domb tetején egyszerre tűnt fel három hatalmas, vöröscsillagos tank. Szabó látta, mint emelkedik fel, kezét magasba emelve a domb oldalán egy hosszú, nyurga tiszt, de ujja nem mozdult a géppisztoly ravaszán ... Egyre többen emelkedtek' fel, és néma csoportokba verődve indultak a tankok felé. Szabó látta, mint tűnik fel a két hatalmas fa között egy ejtőernyős alakja. Kezében vörös zászlót emelt. Felemelte a másik kezét és jelezve a tankoknak integetett. — Hurrá ! ! ! — szállott az ejtőernyősök géppuskafészkeik felé. Egyszerre mindnyájan felugráltak. A középső tankból zömök, alacsony katona szállott ki. Ajkához emelte kezét és kiáltott valamit... Szabó érezte, különös, zengő érzés tölti be lelkét. „Ez a határ... Nincs... nincsen már fegyveres fasiszta had Magyar- országon ..Érezte a történelmi pillanat fenségét és ünnepélyesen levette ejtőernyős sisakját.
