Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

4. oldal 1960. április 1, péntek Nevelési eszköz, kulturált szórakozás Gondolatok egy helyes kezdeményezésről /it ítj útra térés csak első része a magyar falu szocialista átalakulásának. A nagyüzemi termelési mód, már a közös mezsgyék születésénél igényli az emberek tudatának átalakí» tását, u falun élő lakosság kul- turális színvonalának emelését is. Pártunk felhívására ezért igyekszik mindén gyár, intéz­mény és szervezet a maga esz­közeivel és erejével résztven- ni a nagyüzemi gazdálkodás megszilárdításában. A Haza­fias Népfront Bács-Kiskurt me­gyei Bizottságának szorgalma­zására a megyei tanács nép­művelési és mezőgazdasági osz­tályának képviselői, valamint a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa és az OFOTÉRT Válla­lat vezetői ennek keretében vitattak meg égy országos kez­deményezés tennivalóit. Tar­talmát így sűríthetnénk egy mondatba: állítsuk a fotokul- túrát a falusi lakosság nevelé­sének szolgálatába. A feladat tehát adva van. Á falusi íotokultúra terjesz­tése azonban nem öncél, ha­nem fontos része a falusi nép­művelésnek, amit a szövetke­zeti mozgalom előretörése még- inkább szükségessé tesz. Tárgyi feltételei ebnek — a kultúrházak és az iskolák fo­tókörei — több helyen már adva vannak. Kihasználásuk, közös céljaink szolgálatéba való állításuk azonban sajnos máig sincs megoldva. Hiány­zik a céltudatos munka, a kel­lő szakmai Irányítás, pedig a falusi fotókörökben nagy lehe­tőségek rejlenek. Csak egy pár fontosabbra utalunk. A fényképesés nem csu­pán szórakozás, hanem minde­nekelőtt fontos nevelési esz­köz. A dolognak csak egyik része, hogy a rendszeres fotó­zás leköti a fiatalok munka utáni idejét és élvonja őkét a kocsmákból és más haszonta­lan dolgoktól. A lényegesebb az, hogy aki fényképezőgépet vesz a kezébe és maga dolgoz­za is ki a felvételeit, az már az első napokban megismer­kedik az alkotás örömével, nő a szépérzése, művészi szemlé­lete, s egyfe igényesebb lesz önmagával szemben. Lehet) hogy először csak egy-egy em­lékkép lesz az eredmény, ami­nek tárgya a család, a kedves, feleség vagy a gyermek. De később biztos felszínre törnek a rejtett tehetségek, a közös élet témái felé fordul az ob­jektív, s a jó fotokörl munka, a paraszti élet új útjának, a közös munkának, a fejlődő, szépülő falu képábrúzolásának dicsérendő eredményeihez fog vezetni. A népfront-bizottság kezdeményezése éppen ezt a folyamatot Igyekszik siettetni a falusi fotókörök szervezésé­vel, mert általános az a meg­győződés, hogy termelőszövet­kezeteinkben, állami gazdasága­inkban az egyre szépülő paraszti élet jellemző pillanatait, me­gyénk változását és fejlődését léghűbben azok tudják ábrá­zolni, akik falun élnék és te­vékeny részvevői a munkás hétköznapoknak. Ki mit ad ehhez? A megyei tanács népművelési osztálya felülvizsgálja a már meglevő iskolai és kultúrházi fotókörö­ket és intézkedik az esetleges hiányzó felszerelések pótlásá­ról. Elkészítik és rövidesen ki­adják á falusi fotókörök rész­letes működési ügyrendjét. A mezőgazdasági osztály az egyes termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban fel­állítandó fotókörök szervezését szorgalmazza, A Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa a patro- názsmunka keretében foglal­kozik majd a tsz-ek és a fa­lusi fotókörök jelentőségével. Az OFOTÉRT Vállalat pedig már megkezdte a községi fotó­kiállítások rendezését, ahol a ni. Nemzetközi Fotókiállítás anyagát is levetitlk megfelelő esztétikai magyarázat kíséreté­ben. A fotókörök iránt érdek­lődőket emellett ingyenes tan­folyamok keretében, politech­nikai módszerekkel tanítják meg a fényképezés és a kép­kidolgozás alapismereteire. A tanácskozáson abban is meg­egyeztek, hogy még ebben a hónapban falusi fotókörök pá­lyázatának kihirdetésére kerül sor. Népfront-bizottságunk e kezdeményezésének tehát máris Vannak aktív támogatói és segítői. De ez a munka iga­zán eredményes csak akkor lesz, ha a falusi értelmiség, a művelődési házak vezetői és a KISZ-szervezetek karolják fel a falusi fotókörök alakításá­nak gondolatát. Sándor Géza Felemelt lakbér; elmocsarasodott föld; fürdőszoba-építés Panaszügyek intézése a megyei tanácsnál Minden nap érkezik néhány panaszlevél a megyei tanács­hoz, amit a külöhbözö szakosz­tályok intéznek ei. Bense József kunadacsi ta­nító azt sérelmezte, hogy a ta­nács felemelte szolgálati laká­sán ak lakbérét. A megyéi ta­nács illetékes előadója a Duna- vecsei Járási Tanács V. B. igazgatási osztályát bízta meg az Ügy kivizsgálásával. Kide­rült, hogy a helyi tanácsnak nem Volt joga a lakbér feleme­léséhez. Amikor ez tisztázódott, a községi tanács maga orvosol­ta a kérelmet, s újabb határo­zatával — hatályon kívül he­lyezve a régit — a megfelelő ^yv>^A/WVVVV*ywVWlVVVVVW>A'V>r Ó, szent magántulajdon! A mérnök azonban elállt a E gy házról lesz szó, egyik községünk takaros lakó­épületéről, amelytől szabadulni szeretné a gazdája, mivel a Vá­rosba akar költözni. Áruba bocsátotta hát, s akadt is a faluban, aki megvenné. Százezer forintra alkudtak meg, s biztos, ami biztos, a vevő ötezer forint előlegét is adott. Ám az eladót nem sokkal később a fővárosból fiatal mér­nök kereste fel, aki a fáma szerint évek óta együttél egy nálánál tizenöt évvel idősébb, gazdag nővel, dé most szaba­dulni óhajtván tőle, a faluba akarja küldeni. A hölgynek a szóban forgó ház lenne meg­felelő hajlékul, annak azonban már megvan a vevője. S zázharmincezer forintot adok érte — ajánlotta a mérnök, s a háztulajdonos átkozta a percet, amelyben el­hamarkodta az eladást. Napokig töprengett, harminc­ezer forint többlét nem cse­kélység, s szégyen ide, szégyen Oda, eimefésZkedélt az első Ve­vőhöz, bejelentve neki, hogy így meg úgy, de nem adja el a házat, Visszahozta az előle­gét is, — Csakhogy visszalépéskor az megduplázandó — hangzott a válasz —, viszont így is hu- ízón ötezerrel több üti a mar­kom _ gondolta az eladó, s tízezer forintot adott Vissza.. * *• ház Vétel tói. Közbejött valami, s különben is, ő csak érdeklődött a húz iránt, szóban egyezett meg, szerződést sem kötött stb., stb. —, a tulajdo- nos tehát ötezer forint veszte­séggel hoppon maradt. Hacsak,... a becsületes szán­dékú vevő nem újítja fel az üzletet. Dé az már hallani sem akar róla. Eddig a történet. A dalékul szolgálhatna azok számára, alak a magán­tulajdon szentségét habzó száj­jal hirdetik. (tarján) összegre szállította le a szol­gálati lakás bőrét. Néhány héttel ezelőtt fogadó­órát tartott Szánkon Juhász László megyét tanácstag. Seges­vári Mihály mórlcgáti lakos el­panaszolta neki, hogy öt kát. hold földje elmocsarasódott, s már egy évvel ezelőtt beadta rá a művelést ág megváltozta­tása iránti kérelmét, de eddig még semmi intézkedés nem tör­tént. Juhász elvtárs a megyei tanács panaszügyi előadóját kérte meg az ügy elintézésére. A panasz átkerült a megyei földnyilván tartási felügyelőség­hez, amely néhány napon belül álvczeltetlo Segesvári Mihály birtokívén a művelési ág vál­tozást. A harmadik panaszos Tábori Kálmánná lakiteleki tanítónő Volt. Azt kifogásolta, hogy a nemrég épült kapásfalui iskola szolgálati lakásában a fürdő­szobát nem szerelték fel. Pa­naszának kivizsgálásakor kide­rült, hogy a Művelődésügyi és az Építésügyi Minisztérium ál­lal jóváhagyott típusterv alap­ján épített kapásfalui iskola nem közművesített területen épült (nintís Vízvezetékhálózat sem), ezért a rendelkezések sze­rint nem jár a fürdőszoba-fel­szerelés. Annak azonban semmi akadálya nincs, hogy a lakó saját költségére berendezze a fürdőszobát. A Sabín-oltás kecskeméti szervezője Áldozatkészségéről ismerik Kecskeméten dr. Varsányi Má­tyás közegészségügyi orvost, a városi tanács egósszégügyi osz­tályának kiváló dolgozóját. Ja­nuár 5-én múlt 25 éve annak, hogy városunk szolgálatába lé­pett. A felszabadulás előtt minden héten két napot falun töltött és lelkiismeretesen gyógyította a beteg embereket. Városföld, Helvécia, Agascgyháza és Mat- kó rendelői voltak orvosi mű­ködésének első állomásai. Nem törődött az időjárás viszontag­ságaival; ha esett az eső, vagy havazott, öt akkor is h<vta a kötelessége. Sokszor kerekpá­ron vágott neki a messzi pusz­taságnak. Akkoriban nem sok elismer résben részesítették- Fáradozá­sait egy-egy vállv&pcgetéssel nyugtázták feljebbvalói. O azon­ban nem panaszkodott. Orvosi hivatását tekintette szíviipyé- nek: felülkerekedni a járványok és betegségek ellent küzdelem­ben. i Ügy negyedszázad munkássá­ga áll már mögötte, életének hasznos napjai, s legszebb idő-■ szaka. Ma iá szerény, a nyilvá­nosságtól tartózkodó ember. Munkáját azonban ugyanaz a törekvés hatja át: harcolni az emberek egészségéért. Kítün& szervezőképességének és szor­galmának köszönhetjük, hogy városunkban öt hónapja nem fordul elő parallzis-megbetege- dés. Már három virustörzs elle­ni védőoltást szervezett meg Kecskeméted — éjt-napot egy- gyé téve. A Sabin-akció kezde­tekor éppen szabadságát töl­tötte, de kötelességérzéle nem hagyta nyugodni. Szabad ide­jéből számtalan órát szentelt a bölcsődék, napközik, iskolák és óvodák gyermekei részére indír tott védőoltás lébonyolítására. Egy napon azután kellemes meglepetés érte. A Kecskeméti Városi Tanács VB-elnöke 500 forinttal jutalmazta dicsér-tes munkájáért. A huszonöt év óta élöször meg jutalmazott orvos nehezen találta a szavakat: -Csak a kötelességemet teljesí­tettem...« — szólt csendesen a dicsérő szavak hallatára. K. A. 320 vagon hulladék vasat gyűjtöttek A Pest—Bács—Nógrád megyéi MÉH Vállalat hazánk fel- szabadulásának 15. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy ne­gyedévi vasértékesítési tervét március 20-ig teljesíti. Vállalá­sának már március 15-ig eleget tett, mártíius 20-ig pedig 103 százalékra teljesítette negyedévi tervet: 320 vagon vasat gyűj­tött és adott át a népgazdaságnak. Áprilisban a Bács megyei KlSZ-bizoltság is tevékenyen részt vesz a hulladékgyűjtésben. A háromhónapos verseny so­rán vállalta, hogy ezer mázsa vasat, 25 mázsa fémet, 200 má­zsa papirt és 200 mázsa rongyot gyűjt és ad át a MEH-nek. A Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat április 2-án rendezi az 1959. év mérlegzáró ünnepségét, amelynek során a vállalat dolgozói közölt több tízezer forint jutalmat osztanak ki. WVVVVVSVVVWVVVWVVVVWVWVl/WVVVWVVVVVVWVVVVVWVVVVyVVVV" rt/wwwvwwwwwvww 4 „Vők iskolája66 Jánoshalmán (Községi tudósítónktól) Telt ház előtt mutatta be a jánoshalmi KISZ-szrrvczet színjátszó csoportja: a Vők iskolája című háromfclvonásos ope­rettet. A lelkes kulturgórda tagjai hosszú, fáradságos munkával készítették elő az előadást, s minden dicséretet megérdemelnek lelkesedésükért. Az előadás nagy sikert aratott Jánoshalmán, s minden műkedvelő színész tudásának a legjavát nyújtotta, sok tapsot kapott a lelkes közönségtől. Külön ki kell emelnünk Kollár Magdát, Csorba Benedeket, Budás Elemért. Kubatov Marikát. A többiek: Mezősi Juci, Dági Franciska, Simon Lajos, Ignácz Sándor, Mészáros Vica, Kovács János is nagyban hozzájárultak az előadás sikeréhez. A rende­zésért Radvánszki Jánost illeti dicséret, a KISZ zenekarát ifjú Lébó Antal vezényelte kifogástalanul. A nagy sikerre való tekintettel elhatározták a KiSZ-fiata- lok, bogy nem maradnak a község halárán belül, ellátogatnak á nagysikerű előadással a környékbeli községekbe is. A *Vők iskolája- tehát hamarosan megyei körútra indul. Hwá tett a Szeg-étotfUáz? Gyönyörű Mű­kertünk átelleneben húzódik meg a régi Epreskert mellett épült néhai Sze­gényház, s mert oka van szégyellni régi nevét, Szociá­lis Otthonra változ­tatta. Aki egyszei bejutott valahogyan a gondtalannak gon­dolt öregség poklá­ba, azt csak a ha­lál mentette ki az epreskerti pokolból. A régi Szegényház korlátlan ura egy kiszolgált zupás Őr­mesterből vedlett gondnok volt, aki, ha a szakácsnő egy pillanatra kiment valamiért, már ehe­tetlenné elsózta az ételt, hogy az élet hajótöröttjei, a munkában és küz­delmekben megfá­radt szegényházi ápollak meg ne ehessék, hiszen a gondnok úr 12 hízó disznajának — úgy gondolta — jobban szükséges, mint az élet korbácsütései­től meghajszolt öre­geknek. Kisgyermekkori emlékeimnek eme sötét része már a múlté. A helyére tépett mai Szociá­lis Otthon kilincsé­re téve kezemet, kí­váncsian nyitok aj gondnoki hivatalba,; hogy engedélyt kér­jek az Otthon meg­tekintésére. Készsé­gesen kalauzolnak, s ámulattal vegyes örömmel nézek szét a jó pár száz lakót számláló, ragyogóan tiszta épületben. —t Mind a férfi, mind a női oldalon be-bc- fordulök a lakószo- bácalvákba, ahol leg­kevesebben négyért laknak egy-egy he­lyiségben. Minden­felé példás rendet, tisztaságot látok! Megnéztem a szép nagy közös étter­met, ahol minden asztalon virágcso­kor emeli a terítés értékét. Benézek a kis üvegfestő »mű­vésznőhöz« is, aki a női oldalon már sok szobát díszített fel ügyes tájkép- és virág-csendéleteivel. Mindenki tesz-vesz tehetsége, ízlése és rátermettsége sze­rint teljesen szaba­don; vagy olvas, sétál, beszélget a legnagyobb emberi nyugalomban. Felkerestem egy kedves, régi ely- tórsnüt, Csorba asz­talos feleségét, aki­nek férje nemcsak kiváló szervező ké­pességéről volt is­meretes, hanem ar­ról is, hogy ő volt az a régi szocialis­ták közötti kiváló tehetségű, áld Kecs­keméten elsőként alkotta meg a kö­zös termelésre ala­kult szövetkezetei. A szövetkezeti for­mában rejlő rop­pant erő tántorít­hatatlan propagáto- ra volt. Búcsúzáé­kor Csorbánál is megkérdeztem, mint annyi sok mást, hogy van megelé­gedve, van-e pana­sza, nincs-e valami baj?... de panasz helyett csak a jó- cselekedetck elis­merése s hála szállt ajkairól. Végül a gazdasá­gi udvart is meg­tekintettem. Meg­néztem az emeletes nyúlketrecakct a nagy tapsifülesek­kel; aztán három, homokon heverő kö­vér disznót, ame­lyeknek olyan régi jó táblabíró-pofájuk volt; ők fognak az Otthon lakóinak üd. vösségükre lenni. Hajnal József

Next

/
Oldalképek
Tartalom