Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
1 oldal I960, március a, vasárnap Több mint egy emberöltőn át.*. öt évtized. Több mint egy emberöltő. A fiatal évek viharos tavaszától hosszú az életút a nagyapai megbékélt csendig. A szemek kék kárpitján a harcbanedzett évek tüze ragyog. Hallgatom Tóth Lászlónak, a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottsága elnökének emlékező szavait. Dolgozó szobájának varázsa lenyűgöző, s szinte fárasztó a szemnek, ha végigtekint könyvei sokaságán. Sok-sok százkilométeres utat lehetne »kikövezni-« a világszerte ismert, ritka sakk-könyvek soraiból, amelyek ott állnak a polcokon. Háromezerkétszáz kötet simul szorosan egymás mellé. Micsoda hatalmas könyv-hadsereg! A „csaturangától" a sakkig — A sakk Indiában keletkezett — kezdi a beszélgetést Laci bácsi — »csaturanga« nevű hadijátékból. A szabályok változtak az idők folyamán, s a mai sakk a középkorban alakult ki. A »csaturangában« először a ló, az elefánt és a gyalog szerepelt. Az elefántot később a bástya váltotta fel. Hazánkban a sakk első nyomait Róbert Károly korában találjuk. Az első magyar sakkozó, akinek nevét is ismerjük, Mátyás király felesége. A első magyar sakk-könyv 1758- ban jelent meg Budán: ■■Schah, avagy királyos játéknak szabott rendtartási« címmel. A huszadik század elején a legtöbb ember Maróczy diadalai címén ismerte és szerette meg a sakkot. Kecskeméten Simon István és Hajma József barátaimmal már 1910-ben sakklapot szerkesztettünk: »A sakk« címmel. Mindkét szerkesztő-társamat 1919. őszén kivégezték a Héjjas különítmények. Amikor 1921-ben a fehérterror börtönéből szabadultam, »Magyar Sakkvilág« néven indítottam folyóiratot, melyet harminc éven át szerkesztettem. Sikerült akkoriban sok szovjet anyaghoz is jutni külföldi országokon keresztül, ami iránt világszerte nagy volt az érdeklődés. Hozzánk közvetlenül nem engedte be ezeket a Horthyféle cenzúra! — de így mégis megjelentethettem ezeket. A jelen sakkirodalmában is igen gyakran történik hivatkozás lapunk, a »Magyar Saikkvilág« tanulmányaira és közel száz kiadványára. Aljechin, Capablanca Kecskeméten Laci bácsi 1911-ben Hajma Józseffel, Simon Istvánnal és a még ma is élő Raskó Ferenccel közösen alakította meg a kecskeméti sakk-kört, amely a felszabadulás előtt három világbajnokot (Aljechin, Capablanca és Lasker) látott vendégül. 1945 után tíz szovjet nagymester látogatott el Keoskemétre meghívásukra. A sakk-kör 1927-ben olyan nagyszabású nemzetközi versenyt rendezett, amely a nemzetközi sakk-történetében is jelentős helyet foglal el. A játszmákat háromnyelvű tomakönyv örökíti meg. A verseny győztes Aljechin volt, aki Kecskemétről utazott Argentínába, s ott győzött Capablanca ellen. A kecskeméti sakkversenyről és a tornakönyvről közel kétHangversenykalauz ezer cikk jelent meg külföldön. Egy csodálatos világ tárul elém, amint hallgatom Tóth László, a nemzetközi sakktekintély visszaemlékezéseit. Szemlélve bámulatra méltóan gazdag könyvtárát, kiderül, hogy Laci bácsi az 1851 óta különböző nyelveken megjelent modem sakkirodalmat gyűjti. 1921- től 1950-ig szerkesztette a »Magyar sakkvilágot«, ma pedig a Nemzetközi Sakkszövetség irodalmi bizottságának tagja. 1950 óta részt vesz a »Magyar Sakkélet« szerkesztésében, — Félszázadon át hat világbajnokkal álltam szívélyes kapcsolatban — mondja. Lasker, Capablanca, Aljechin, Euwe, meglátogattak, Botvinnik dedikált fényképével ajándékozott meg. Az 1940 és 1941-es évek szovjet bajnokságának játszmáit, amelyeket Svédországon keresztül kaptam, a második világháború idején én adtam közre német nyelven. Ezen túlmenően még az 1944-ben lezajlott szovjet játszmákat is sajtó alá rendeztem. (A háború közepette, a német fasizmus ellen harcoló Magyarországon!) Ennek viszonzásául rendelkezésemre bocsátották a »Szovjet sakkiskola« kéziratát, amelyet 1950-ben jelentettem meg. Ez a mű először magyar nyelven látott napvilágot, azután oroszul, s tavaly angolul. Karinthy riportja.;. Kedves emlékei közül a Pesti Napló 1929-es számát helyezi elém, amelyben így ír Karinthy Frigyes Tóth László sakk-könyvtáráról: »Hihetetlen mennyi könyv, újdonság, ős- nyomtatvány, modern dokumentum — a sokszázéves neves sakkművészet egész kis világtörténete. Gyönyörű német és angol kiadványok». Ezután Lasker világbajnok Laci bácsinak ajándékozott könyvének dedikációját olvasom: —»A derék sakk-kedvelőnek, Tóth Lászlónak, akinél a modern sakk-könyvek legnagyobb könyvtárát tekintettem meg.« És nem utolsó sorban ott büszkélkedik a drága, féltve őrzött könyvek között Aljechin levele, amelyet 1941 májusában írt Laci bácsinak Portugáliából. Ez a jelentős dokumentum a Német Demokratikus Köztársaságban rendezendő sakk-olimpián lesz először kiállítva. Együtt az egész világgal Tóth László nemzetközi tekintélye így nő napról-napra. Az ősz hajú, nagytudású Laci bácsi érdemeire büszke az egész ország. Az 1956-os ellen- forradalom után a párt hívó- szavára a városi tanács elnök- helyetteseként munkálkodott Kecskemét kulturális életének fellendítéséért. E tragikus időben is példamutatóan megállta a helyét. Később e fontos tisztségből vonult nyugdíjba. Hallgatag könyvek. • Látszólag élettelen halmaz. Mi az ami életet lehel belé? Az, hogy benne foglaltatik láthatatlanul egy ember egész eddigi pályafutása. S van egy csodálatosan szép kicsengése a könyvtárnak és gazdájának, annak a hangulatnak, ami őket körüllengi. Itt van, egy társaságban az egész világ, az egész békét akaró világ. Bieliczky Sándor @£niZjakiQ.Qtjd. A dolgozók szí Azt mondja kedden délután ötkor Bozsó János festőművész barátom, hogy nézzük meg a Katona József Múzeumban rendezett Bencz űr-kiállítást. Nosza, gyerünk, Benczúr művészetében gyönyörködni mindig új és új, sokáig ható élményt jelent, — s a művész és műpártoló lelkesedéssel fűtött kíváncsiságtól felajzottan igyekeztünk a tárlatra. Már a parkban rohamosan lohadni kezdett azonban a kedvünk, s mire a múzeumhoz értünk, nem maradt más bennünk, csak a gyanú. Az épület ugyanis sötét ablakokkal bámult bele a leszálló alkonyatba, A bejáratához érve csüggedten állapítottuk meg, hogy zárva van az ajtaja, valamint azt is, hogy egyetlen árva plakát, felirat, de még egy darab fecnipapír sem árulkodik arról, miszerint beiül világhírű festőnk művei láthatók — illetve nem láthatók. Mert az utóbbi igaz, minthogy zárva az ajtó, s valószínűleg még a kulcslyukat is bedugaszolták, nehogy rajta kiáradjon Benczúr varázsa. Mindössze tenyérnyi írás tájékoztatott bennünket, hogy 1938. január 1. óta a felnőtteknek 1 forintért, a gyermekeknek (s ha jól emlékszem: a diákoknak és katonáknak) 50 fillérért lehet a múzeumba lépni. De most nem lehet sehogy sem, — pedig 10 forintot is megadnánk érte Benczúr miatt. Bozsó barátom a hátsó bejáratnál be is csengetett az igazgatónak, no, nem protekciós látogatás engedélyezése végett, hanem megtudakolandó, hogy hát mikor is látható a kiállítás. A válasz meghökkentő: délelőtt 10-től délután 2-ig! Az wvwvwwwwwv QilIuÍik ígu^uia és (Baja Az idősebb nemzedék tagjai közül néhányan még emlékeznek Juhász Gyula első és egyetlen bajai szereplésére, de a fiatalabbak bizonyára még hírét sem hallották. Pedig Juhász Gyula járt nálunk és verseiből is olvasott feL 1925-ben ünnepelte az ország Jókai Mór születésének századik A harmadik kecskeméti nagyzenekari koncert évfordulóját. A város meghívására a Szegedi Dugonics Társaság tartott Baján emlékünnepélyt. Néhány, ma már ismeretlen és jelentéktelen író mellett elekor járt városunkban Juhász Gyula és Móra Ferenc. Az eseményekről a helyi hírlap, a Független Magyarország 1925. március 11-i száma közöl részleteket. Juhász Gyula beszédében megemlítette, hogy most járt először Tóth Kálmán városában. „Örülök annak — mondotta —, hogy költőtársam, Babits Mihály is énekelt erről a városról, melyben egykor kenyerét kereste.” Juhász Gyula ezután Testamentum c. kötetéből olvasott fel verseket. Sajnos, azt, hogy melyiket, eddig nem sikerült kiderítenünk. Igen kívánatos lenne, <ha Baja szépszámú irodalomtörténésze kezébe venné a város régi irodalmi emlékeinek összegyűjtését és feldolgozását. Ezen a téren elég sok mulasztást kell még pótolnunk. Tóth Kálmánnak néhány levele még mindig kiadatlanul Szintetikus E-vitamin Szintetikus E-vitamint állított elő kőszénkátrányból és növényi anyagokból a kijevi vitamingyár laboratóriuma. Az új készítmény hatékonyabb mint a búzából kivont E-vilafmiru kallódik, közéletien versei is lappanghatnak még elfelejtett, öreg családi könyvtárakban. Babits Baján élő egyetlen tanítványa is tudna néhány érdekes dolgot elmondana az allite- rádók nagy mesteréről. De sorolhatnék még bőven és >w«mnn a teendőket.«, A jelenlegi közléssel « gazdátlan és igen hálás terület művelésére hívjuk fel az irodalom barátait, a talán nem is eredmény nélkül. '11+ énekka fi aaalolt OLaLoeia ötszázadmagammal szorongtam a nézőtéren, mikor a kalocsai művelődési házban felcsendült a pódiumon az új kalocsai vegyeskar jeligéje: »Boldog, aki énekel.« Valóban ez az átszellemült ragyogás, az együttének- lés öröme sugárzik az énekesek arcán, a színvonalas, változatos műsor minden egyes száma közben. A közönség lelkes új- ráztató tapsai mutatták, hogy megérezték itt nem egy közepes tehetségű kis csoport produkcióját hallgatja, hanem egy kitűnő karvezető minden művészi elképzelését híven visszatükröző, természetes egyszerűséggel, őszinte átéléssel éneklő, igen fegyelmezett kórusnak előadó művészetét A kórus rövid két év alatt forrott ilyen nemes együttessé a művelődési ház kórusaként Méltán szólt a Népművészeti Intézet küldötte. Csóka Béla, a legteljesebb elismerés hangján mind a kórusvezető, mind az énekkar képességéről a város vezetői előtt. Hujbei; Józsefiig ám ára — zárva ok: később nem tudnak terem» őrről gondoskodni, mert nincs hozzá pénz. Nem pompás? A jelzett időszakban kinek van ideje tárlatra járni? A munkásnak nincs, mert dolgozik akkor. A hivatalnok szia» tón. A háziasszonyok sem érnek rá, mert főzik az ebédet. A kofák a piacon ez idő tájt sózzák a vevőre zöldségmaradványukat, s mire összeszámolják a bevételt, hogy belőle íélrete- gyenek 1 forintot arra a kiállításra, éppen két óra. Es sorolni lehetne a végtelenségig. A kiállítást tehát megrendezték — senkinek. Pedig ha este is nyitva tartanák, mondjuk hétig, az sem volna rossz, ha nyolcig, a bevételből minden bizonnyal futná a teremőrök díjazására. Dekát, úgylátszik, ennek a kitalálásához roppant közgazda- sági és matematikai tudásra van szükség, aminek viszont ugyebár semmi köze a művészethez. Azért van ám haszna így is a kiállításnak. Egy bizonyos naplóba az illetékesek bejegyezhetik, s év végén, a kulturális életünk fejlődéséről szóló beszámolóban majd elmondhatják, hogy lám, nálunk volt Benczúr-kiállítás is. Amíg megjegyzésemmel eddig elértem, megérlelődött bennem az a gyanú is, hogy a kiállítás rendezőit feltehetően a demokratizmusuk kényszerítette arra, hogy elzárják előlünk Benczúr képeit Hogyan? Ne gondoljanak semmiféle művészetpolitikai okokra. Egyszerűen arról lehet szó, hogy urat nem szolgálván, az illetékesek így vélekedtek: hozzáférhetővé csak akkor tennék a kiállítást, ha a festőművészt legalább ' úgy hívnák, hogy — Bencz; Tarján István gált a karmester beintésére, bár egyes részleteknél nem volt eléggé intenzív. Adódtak apróbb megoldatlanságok. Smetana Moldva című műve és a hangversenyt befejező Liszt: Les preludes megfelelő interpretációban hangzott el, és szép keretbe foglalta az est műsorát. Ami a rendezést illeti, feltétlenül számít a közönség arra, hogy a még adódó hibákat kiküszöböljék a jövőben. Szeretnénk azt is, ha a műsorismertető az egyes számok előtt legközelebb színvonalasabb és bővebb lenne. Örömmel állapítottuk meg, hogy a szépszámú közönség (majdnem telt ház) érdeklődése a komoly zene iránt fokozódik. Hozzáértéssel és fegyelmezetten hallgatta végig a programot és lelkes tapssal adózott az előadóknak. Pártos Erzsi tott a hallgatóságnak. A hatást még fokozta a Róna Frigyes által vezényelt stílusos zenekari kíséret. A műsor második felében hallhattuk Prokofjev harmadik zenekari szvitjét. A kompozícióban Shakespeare és a nemrég elhunyt nagy szovjet zeneszerző zsenialitásának szerencsés találkozása e műnek kivételes helyet biztosít a zene- irodalomban. A veronai szerelmesek tragédiája könnyed balett-muzsika helyett zenedrámává sűrűsödik, amelynek eszmei tartalma felfokozza az alkotó ihletet. Róna Frigyes virtuóz kézzel és mély átéléssel domborította ki a drámai hatásokat. A zenekar jól reá* Az évad egyik legszínesebb zenei estjének volt tanúja a közönség. A harmadik nagyzenekari, bérleti hangverseny Kecskeméten szép sikert hozott. A műsor két kiemelkedő száma Csajkovszkij D-moll zongoraversenye és Prokofjev Rómeó és Júlia zenekari szvitje magasszínvonalú produkció volt. Wehner Tibor, a zongoraszólista és a MÁV szimfonikusokat vezénylő Róna Frigyes tudásuk legjavát adták. Wehner impozáns, pergő technikája Ízlésesen párosult Csajkovszkij romantikus muzsikájának szín- és hangulatváltásával. A mű formai felépítése, kifejező lírája az előadóművész interpretációjában nagy élményt hyúj-
