Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
1960. március 6. vasárnap 8. oldal Ránk is gondoljanak A város peremén élő, távol eső üzemek dolgozói vagyunk és szerény hajlékaink, az úgynevezett Miklovics-telepen vannak. Egyetlen bekötőutunk a Vacsi út, amely, nem is szólva az őszi és tavaszi csapadékokról, de még egy közepes nyári esőzés után is, majdnem járhatatlanná válik. Nem kérünk lehetetlent, de szeretnénk, ha ránk is gondolnának az illetékesek. Mi, a környék lakói, valamennyien szívesen vállalnánk az útjavítás oroszlánrészét társadalmi munkában. Kérjük, tegyék lehetővé, hogy eltűnjön bekötőutcánkból a sártenger. A Miklovics-telep és a Vacsi út lakói. Könnyebb a nők munkája a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál Aki az év elején járt a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat tojáslámpázójában, s most újra betérne ide, elcsodálkozna a változások láttán. Én is ezt tettem. Nem gondoltam arra, hogy ez az üzemrész meglepetést tartogat számomra Mi késztetett az elcso- dálkozásra? A tojásfeldolgozás, ahogy itt mondják, a lámpázás új módja. Január elején a félig sötét helyiségekben a lámpázógép mellett még állva világították át a tojásokat. S most egy hosszú szalag mellett ültek. Vagy tízen lehettek. Miszlai ÖTEN AZ ASZTAL KÖRÜL Nagy munkában találom az öt tagból álló, kis, négyszögletes asztal körül ülő társaságot. Látszik, ez az összeráncolt homlokokon, a töprengő arcokon. Egymás mellett ülnek: Nagy András, a Hercegszántói Lenin Termelőszövetkezet elnöke, Likár István agronómus, Mitos József elnökhelyettes, s a vezetőségnek még két tagja, Filákovics István és Horváth István. 950 hold kukorica Éppen Likár István magyaráz a többieknek. —1 Kilencszázötven holdon vetünk az idén kukoricát. — Kétszázötven sertést állítottunk be hizlalásra, ezeket a nyáron átadjuk. Szeptemberben újabb négyszázat szándékozunk leszerződni. Figyelembe szükséges venni azt is, hogy jövőre még többet akarunk hizlalni. Időben kell tehát tartalékról gondoskodni; Közös állatállomány — saját erőből Azt mondani sem kell, hogy a sertéseket úgy adták össze a tagok és mint az elnök tájékoztatásából kiderül, az állattenyésztést számottevően akarják növelni. — Saját erőből létrehozunk egy 50 darabból álló szarvas- marhaállományt. Hatvankét hízómarhát adunk át az államnak ez évben, tervezzük egy 30 darabból álló tenyészkocaállomány beállítását. 100 anyajuhot veszünk. Filákovics István megemlíti: —- Nemrég írtak róla, hogy a járás két termelőszövetkezetében, a háztájiban megszüntették a szarvasmarha-állományt. Ml is hasonlót tervezünk. Én magam is kiszámítottam, hogy sokkal rosszabbul járok, ha a tehén a háztájiban van, mert egy családtagot leköt, azonkívül a takarmányozása is drága, míg a közösben kisebb költséggel könnyebben, jobban meg lehet oldani a takarmányozást és a gondozást. Én mind a két tehenemet beadtam. Pénzt adnak össze Nagy András közbeszól: — Én meg a tehenemet és a borjúját hoztam be. A sok okos, hasznos elgondolást már csak röviden írhatom meg, mert akár egy oldal is betelne vele. Tehergépkocsit, zetort akarnak vásárolni, saját erőből építkeznek. Többek között sertéshizlaldákat, szabad- tartásos tehéndstállót, stb. <— Miből veszik a gépeket? — kíváncsiskodom. — Pénzt adunk össze —vágja rá az elnök. — A magam részéről ötezer forintot ajánlok fel — mondja Mitos József. Nem tartom fel tovább a kis csoportot, búcsúzom. Amint az ajtóból visszanézek, látom, hogy a töprengő arcok ismét közelebb hajolnak. K. S. elvtársnőtől, az üzem párttitkárától kérdeztem: — Mióta dolgoznak ezzel az új módszerrel? .— Január 20-a óta — felelte. — Régen, ha egy új módszert vezettünk be — folytatja — nagy volt az idegenkedés. Most azonban más a helyzet:.. — Ügy igaz...! De nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is örülnek az új feldolgozási módszernek. Azt mondják: így kényelmes dolgozni. Az új módszer előnyös a dolgozóknak azért is. mert Kéri Margit és Való Marika KISZ-fiatalok segítenek abban, hogy brigádjuk mielőbb elnyerje a szocialista címet. Kiss Istvánná, aki húsz, vagy még ennél is több éve tápod ja a gyárat, azt mondja: — Ha fiatal korunkban is így gondoskodtak volna rólunk, akkor most nem lenne visszeres a lábam. Igaz-e? — fordul Kökény Lászlóné felé. nem kell annyit jobbra-balra forgolódni mint régebben. Ezenkívül gyorsabb a csomagolás is. Régebben az export-áru csomagolása egésznapot vett el, s emiatt csomagolatlanul maradt a belföldnek szánt áru. Most ez a gond is megoldódott. — Igaz, a változás nem járt termelékenység emelkedéssel, viszont az asszonyokat és lányokat felmenti az egésznapi fárasztó álldogálástól. Ez utóbbi azonban nálunk legalább olyan fontos, mint az előbbi. Venesz—Pásztor r. Tóth Páli edz öntudatra ébredéi Az első nemzetközi nőnap 60. évfordulójára. Az öntudatra ébredés ott sistergett már a mélyben, szebb utat hirdető remény tündökölt a nők szemében. Csak a szózat kellett, biztató és bátorító harci jel —- az összefogás jelszava s a cél: lobogó fényivel. Mert szolga volt a nő, férje vásárolt otthoni foglya, kötözte százados guzsaly: erre vagy jó, semmi jobbra. Kötözte százados guzsaly: gyárak olcsó, gyenge rabja lehetsz s ez épp elég, ne nézz vágyón a fénythozó napba. Szülj gyermeket, a sorsod ez, a vajúdó, furcsa bánat, mert nem tiéd csöpp magzatod, vére kell majd a hazának .., Míg átölelted reszketőn, rémített a holnap képe — a háború, mely tőrt dobál anyák pihegő keblébe. S lázadtál e fantom ellen és sikoltottad: riadó! És ezt harsogtad: lesz erőnk a gyilkos kezet lefogó ... Szövetséget az alázat, rabság és pusztulás ellen — erős szálakat szőttetek a makacs emberszivekben. Óh, életadó társaink, akiket meggyötört a kín, s nevetek asszonyt állat volt csupán — e verset im most néktek, csak néktek írtam, s arra gondoltam, mily tenger szót róhatnék a papírra büszke szép tetteitekkel. S ha tőlem más kincs nem telik mint ritmust lüktető strófa, hadd szárnyaljon az messzire, mintha csak madárka volna. Hadd zengedezze szerteszét: lappang még öntudat mélyben, de trónol is és tettre hív asszonymilliók szívében. Traktoros iskola Izsákon Diós Sándorné, a Béke-brigád vezetője, munka közben. Traktoros Iskola indult negyvenöt résztvevővel az Izsáki Állami Gazdaságban. Ezen a tanfolyamon részt vesznék a többek között Dunavecse, Orgo- vány és Solt község traktorosai is. A traktoros tanfolyam célja, hogy hat hét alatt jogosítványnyal lássa el a traktorosokat, és szakképzett traktorosokat adjon a tsz-ek, valamin* állama gazda-. Ságok erőgépeire. A tanfolyam vezetését aa Izsáki Állami Gazdaság tőmérnöke, Lévai Péter vállalta. Tóth János, a gyakorlati vezető szántón fáradságot nem ismérv» végzi oktató munkáját. Az iskolán részvevő traktorosok a szakbizonyítványoo kívül jogosítványt kapnak, amely egyúttal érvényes a nagymotorokra is. A talált pénz As IVÓSZoba amúgy a külsejében semmit sem különbözik az effajta pusztából lett falvak kisvendéglővé előléptetett kocsmáitól. A polcon csillogó rendben sorakoznak a rumos, kevertes üvegek, a falakon viharvert plakát, meg féltucat írásos figyelmeztetés, hogy »-kutyát a helyiségbe behozni tilos«, meg hogy »énekelni, lármázni nem szabad!« — s effélék. De nem is jut eszébe senkinek a kurjongatás. Mert ha • helyiség képe nem is sok különbséget mutat a régi fajta szolid kocsma, meg a kisvendéglő közt, — társasága az utóbbihoz méltóan viselkedik. Mind pufajkába bújt, amolyan »egyenruhás« vendég, hiszen az egész falu férfinépe az állami gazdaságban, meg a két termelőszövetkezetben keresi a kenyeret Munka után vannak — az asszonyok most teszik fel otthon főni a vacsorát , benéztek hát ide, nem is any- nyira az ital, mint a terefere, no meg a biliárd kedvéért. A bort mind szódával kéri (a tö- jnényszeszes üveget egyszer sem kell kézbevennie a csaposnak esténként), s a fröccsbe olykor-olykor belehörpintve csattogtatják a piros meg fehér csontgolyókat. Egy kisebb társaság a lottó esélyein tanakodik. A hangadóra irigykedő tisztelettel néznek a többiek, mert a kollektíva — amelyben játszik — nemrég nyert négyes találattal valami 120 ezer forintot. — Hiába, bolondnak bolond a szerencséje! — hecceli egy barnaképű legény. — Nekem is behajíthatna valaki az ablakon párezer forintot! — Ugyan mit csinálnál vele? Hiszen a Dárius kincsét is megkeresed a traktoron! — így a másik. — Majd leszel te Is fiatal házas, oszt megtudod. Hiányzik még a konyhabútor, az öregeket mi tartjuk, aztán hamarosan itt a gyerek is — fogja szemérmes örömmel halkabbra a hangját.' i.. Az ivóba új vendég érkezik. Nem falubeli. — azonnal megösmerszik rajta. Elnyűtt kajla kalapban, a nadrágjára is régen mondták, hogy de szép új színe van. Nagyfröccsöt rendel, s egy hajtásra megissza. = Jó a huzatja bátyám! — jegyzik meg mellette kötekedve. — Nem vagyok ám én borivó, de most igen elszomjaztam! — mosolyodik el restell- kedve. — A városból jövök biciklin, és még tizennégy kilométer van előttem. Hízókat vittünk a sógorral a piacra, nekem még dolgom akadt, adót fizettem, mifene, most kerekezek haza... Éhes is lehet, mert a szeme megakad az üvegpult mögött pirosló pogácsákon. Kettőt kér s rágcsálva az asztalhoz húzódik. Irományokat hűz elő a belsőzsebből, adócsekkeket si- labizál, s aprópénzért kutat, hogy fizessen. —• ’sten áldja! — köszön el illemtudóan, s a kerékpár be- levész a homályosodó alkonyatba. A feketeképű traktoroslegény a biliárdozó cimborákhoz igyekszik, s valami puhára lép az asztal mellett. Vásott bőrtárca, benne kemény kö- tegbe hajtogatva pénz. Sok pénz, csupa százas. — A mafla szentségit, ez meg elszórta a hízók árát! — káromkodik hangosan. Tízen is melléugranak. Az hát, az idegen vendég pénze, ott van a tárcában a mázsacédula is. —■ Megszámoljuk itt egymás előtt, maga meg, Sándor bátyám, el teszi és visszaadja ennek a szerencsétlennek — rendelkezik a legény. — Ha előbb nem, otthon majdcsak észreveszi, hogy hiányzik. A tárcában 2300 forint van, a boltvezető elzárja. Még egy darabig zsonganak az esetről, szidják is, sajnálják is az ügyefogyott embert. — de mert a vacsoracsillag már igen fényesen ragyog, hazakászálódnak. — Te — löki oldalba a szerencsés megtalálót a társa. — Látta valaki, amikor felvetted a pénzt? — Nem — néz rá amaz értetlenül. = Nem hiszem. De miért? — Azért — akadozik a másik hangja —■, mert hátha nem is keresné a gazdája. Nem tudhatja, hol vesztette el.,. — Hülye vagy, egykomám! — vonja meg a vállát nyugodtan a másik. — Én lel- kemre nem veszem kétezer párszáz forintért senki szerencsétlenségét. Biztosan van annak a pénznek száz helye, láttad, milyen kopott volt a kisör eg! ... Amodébb egy faluval a tárca gazdája szemhunyást sem aludt. Felesége ■— ki nem fogyva a sírásból — őrjöngött, átkozódott. — Meglesz, biztosan meglesz — motyogta tehetetlenül a férfi. — Hajnalban visszamegyek a kocsmához, csak ott eshetett ki... — Majd éppen a kocsmában adják vissza! => sivalkodott az asszony. Pont odajárnak becsületes népek! Jaj, oda van a gyerekek ruháravalója, a süldők ára! A háztetőt is ebből akartuk megcsináltatni., — zokog görcsösen, s párja égő szemmel mered a sötétbe... ... Maga meg ne szemeteljen máskor ilyennel! — nyújtja reggel mosolyogva a teli tárcát a boltvezető az izgalomtól és a fáradságtól hideg cseppeket verejtékező embernek.., Az némán, remegő kézzel mar- kolássza a bukszát, s a piros százasok közé nyúl. r— Hagynék itt valamit annak a derék legénynek — kínálja, — Nem kell annak. El sem fogadná, ismerem én — utasítja vissza amaz. — Majd egyszer, ha megint erre jár, s találkoznak, fizet neki egy fröccsöt. Frissebben kelő márciusi nap szemberagyogja a boldog embert, s álmatlanságtól elkínzott tekintetébe olyan éles sugarat lövell, hogy köny- nyezve csukja le pilláit... Gáspár Klára
