Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

I960» február 13, szombat .A MAGVA!? SZOCIALISTA MUNKÄSPAPT BACS-KISKUN MEGYEI LAPJA Bevált a faszerkezetes építkezés — az idén újabb 54 ilyen Isiállú és él épül a tsz-ekben Az olcsó és gyorsan elké­szülő faszerkezetes építkezési mód igen bevált megyénkben is. Különösen az új termelő- szövetkezeteknek javasolható, mert a közös állatállomány összehozását és elhelyezését megkönnyíti. A tavalyi jó példák meg­gyorsították ennek az építke­zési módszernek az elterjedését. Az idén már 17 darab húsz férőhelyes sertésfiaztató, 6 da­rab 250 férőhelyes szertésszál- lás, ugyanennyi 120 férőhelyes hizlalda, 15 darab 300 férő­helyes juhhodály és 10 darab, egyenkint 3000 férőhelyes ba­romfiól megépítésére jelentet­fl „Kényszervágások“ ellen (Községi tudósítónktól.) Legutóbbi ülésén a község termelési és áruértékesítési tervét tárgyalta a Fajszi Köz­ségi Tanács. Határozatot hoz­tak a spekuláció ellen, s az állatok levágásának korlátozá­sára, mivel az utóbbi időben igen elszaporodott Fajszón a szarvasmarhák és borjak »»kényszervágása«. ték be igényüket a tsz-ek. A legtöbb — 6 fiaztató, 3 sertés­szállás és 2—2 juhhodály, illet­ve baromfiól — a bajai járás szövetkezeteiben készül. A faanyagot az erdőgazda­ságok biztosítják, s azt az építkezéshez szükséges vas­anyaggal együtt a MEZŰSZÖV hozza forgalomba, Politechnikai munka a Tóth Kálmán Leánygimnáziumban A leányok elhelyezkedése érettségi után az elmúlt évek­ben komoly problémát jelen­tett az intézet vezetőségének. Ezért az 1959/'60-at> tanévben a pályaválasztás előkészítésére gyakorlati oktatást vezettek be a leánygimnáziumban. Mindhá­rom első és az egyik második osztály tanulói 5 plusz 1-es ok­tatásban részesülnek. Ez azt jelenti, hogy hetenként egy na­pot gyakorlati oktatással .tölte­nek ed. Az első osztályosok egészség- ügyi, szabás-varrás és mezőgaz­dasági ismereteket kapnak heti két óra elmélet, és négy óra gyakorlat útján. A II/d. osz­tály folytatja az elmúlt évben »WWWVWWW^WWWVVWVWWW>^>A^/WWWVW<,,^vvVW A TAVASZI CIPŐDIVATRÓ1 40 cser pár cipő várja a tavassí a Délmagyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalat raktárában Érdekes megbeszélés volt a napokban a Délmagyarországi Cipő Nagykereskedelmi Válla­lat kecskeméti raktárában. Ez a megbeszélés képezte a válla­lat tavaszi idényre való készü­lődésének egyik legnehezebb, s egyben legizgalmasabb sza­kaszát. A vállalat vezetői, Fo­gas Istvánnal, a szegedi cipő­nagykereskedelmi vállalat ki­küldöttével és Ádám Pállal, a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat elő­adójával az élen arról tanács­koztak a kiskereskedelmi vál­lalatok eladóival: hogyan osszák szét a legésszerűbben a tavaszi induláshoz már »ide­1960 FARSANGJA NYUGAT-NÉMETORSZAGBAN feS IBS A portás: Uraim, jelmez nélkül nem engedhetem be önöket' sereglett« több mint 40 ezer pár tűsárkú női cipőt, szan­dált, férfi és gyermekcipőt. A kereskedelem szakembe­rei abban állapodtak meg, hogy helytelen volna minden tavaszi és nyári fazonból vala­mennyi megyei üzlet részére juttatni, s ezzel elaprózni a készleteket és sok felesleges fáradságnak kitenni a vásárló­kat. Ügy döntöttek, hogy a sokféle fazonú és színű nyári és tavaszi cipőket a tájjeileg- nek és az egyes boltok köré már kialakult vevőkör igényei­nek megfelelően osztják szét, s ezzel biztosítják: a kirakat­ba helyezett, a vevő figyelmét felkeltő egy-egy szép »minta- példány« kapható is legyen ab­ban az üzletben, melynek a kirakatában a vevő meglátja. Őszintén bevallom, hogy en­gem a látogatáskor nemcsak az áruclosztás — kereskedel­mi szakkifejezéssel, élve: áru­terítés — módja érdekelt, ha­nem az is, hogy milyen lesz az idei tavaszi cipődivat, hány­féle és milyen fazonú cipőket ajánl a kereskedelem a vásár­lóknak. Erre a kérdésre is megle­hetősen pontos választ adott egy rögtönzött kis kiállítás, melyen 84 különböző fazonú és színű női cipőben, nyári szan­dálban, férfi és gyermekcipő­ben gyönyörködhettünk. Külö­nösen tetszetősek a lyuggatott felsőrészű tűsarkú import-ci­pők, melyek 23 fazonban és színben kerülnek az üzletek­be. Kellemes, könnyű és ele­gáns tavaszi-nyári viselet lesz ez. A cipők többsége hegyes fazonú, sarkuk is változatos: roggyantott, közepes és magas tűsarok. A nagy keresletnek ör­vendő tűsarkú nyári szandá­lokból is 12 fazont találtunk a házi kiállításon: fehér, fe­kete, drapp, bordó és piros színekben. Sok szép lapossarkú nyári szandált is láttunk, fe­kete, drapp, fehér, piros és mokka színben. A sort 20 fajta fiú- és leánykacipő és 10 fajta férfiszandál és könnyű papucs­cipő zárta be. — éné — megkezdett mezőgazdasági is­meretek elsajátítását. A tanulók lelkesen veszne!« részt a különböző ; oktatási ága­zatokban. Nagy igyekezettel ta­nulják az alapismereteket. — Igen kedves látvány, amint ezek a kis gimrjazista leány­kák villanyvarrógéphez ülnek/ a kórházi ágyazást végzik, vagy az iskola üvegházaiban gon­dozzák a növényeket. Ma már a szülőik is nagy ér­deklődéssel és őrlőmmel figye­lik gyermekeik munkáját. A politechnikai képzésben kész­séggel közreműködnek a Ruha­gyár, a gépállomás és az ápoló­nőképző tanfolyam vezetői is. így hát Bajáit jól felkészült utánpótlást várhatunk a felso­rolt néhány területen. Szerkesztői üzenetek Tóth Károlyné, Kiskunhalas: A3 autóbuszmegállóról irt soraival egyetértünk. Panaszát a városi ta­nács orvosolja. Hartyáni Jőzsefné, Kecskemét. —t Levelére az Autóbuszüzemi Vállalat igazgatója adja meg a választ. Almási Sándor, A Ipar: A külföldi csereutakkal kapcsolatban megkér­jük az IBUSZ kecskeméti kiren­deltsége vezetőjének véleményét. Válaszunkat rövidesen megkapja. Pintér Jánosné, Szabadszállás. —• Nyugdíja ügyében az SZTK Me­gyei Alközpontjához fordultunk. B. L.-né, Kecskemét: Egyetért tünk észrevételével, azonban vég­leges választ a városi tanács ke­reskedelmi osztálya iád majd. Kürschner Keresztélyné, Tass: A Petőfi Népét új címére kézbesíti majd a posta. Szabó János, Kecskemét: Pana­szával egyetértünk s ezért felhív­tuk az Ingatlankezelő Vállalat fi­gyelmet a csapok megjavítására. Amikor első ízben vette fel a tanuló- lányok fehér köpe­nyét, nem cserélt volna senkivel a vi­lágon. Huszonöt év múlt el azóta, de Gróf Alajo&né ma is azt vallja: ha új­ból születne, ismét a fodrász szakmát választaná. Kedves, mosoly­gó, aninden iránt érdeklődő, -beszédes asszonyka. Lakása, amerre csak nézek, tele van jobbnál- jobb könyvekkel, folyóiratokkal. Le­het is vele vitatkoz­ni bármiről. Szá­momra azonban szó- íukar asszonyság. Még a csilla-Hászat­Francia falu — francia úiságíró szemével Középkor Párizstól párszáz kilométerre... állni ilyen körülmények ko­zött csak az tud, aki figyeli a divatot és képezi magát. A napi munka, este pedig a ház­tartás második műszakja mel­lett ez sokszor elég fáradságos: Mégis rendszeres látogatója a budapesti fodrászszalonoknak, és a szakmafejlesztő bizottság bemutatóinak. Jó munkájáért novemberben kapott kitüntetést, szakmai kö­rökben pedig a hői fodrászat kiváló ismerőjének tartják. Azt jegyzem még le, amit búcsú­zóul mondott: Megelégedéssel tölti el, hogy a szakmai után­pótlás olyan szorgalmas és talpraesett fiatalokból áll, akiknek ő is nyugodtan adja majd át helyét. Sándor Géza PETŐFI NÉPÉ A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel.. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. ­Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépités es ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság; 10-33 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 11 Ft Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét e= Tel,: jj-23. S'fclfc- . y rái is hajlandó véleményt cse­rélni, csak róla ne kérdezős­ködjem. Ilyenkor mindig más­ra terelj a szót. No dehát azért vannak a gyerekek, hogy az ember a végén megtalálja a közös hangot, Először csak arról dicsek­szik, hogy fia önkéntes, most tölti a katonaéveit, Marika lánya pedig agronómusnak ké­szül Nyíregyházán. Aztán, hogy felidézi a régi emléke­ket, apránként azt is elmeséli, ami engem már a látogatás első percétől érdekel. Mit is írtam fentebb: ma is azt vallja —, ha újból születne, ismét a fodrász szakmát választaná.,. Kerülöm a nagy szavakat, és mégis az érik meg bennem, hogy amit mondott mélyebb értelmű ennél az egy mondat­nál. Munkássága, szakmasze­retete a bizonyíték. Még csak három éve múlt, hogy segéd­levelet kapott, amikor 1939-ben dicsérettel teszi le a mester- vizsgát. 1942-ben pedig már őt választják a vizsgáztató bizott­ság tagjává. Azóta is. viseli ezt a tisztséget, s mellette tagja az ipari tanulóik vizsgabizottságá­nak is. Mióta az első mestervizsgát bizonyító oklevélre ráírta a ne­vét, sokat változott a női haj­viselet. Ezzel minden évben nagyobb lett a követelmény, nehezebb a mestervizsga. Helyt­JUBILEUM »Algéria után ma Francia- ország elsőszámú problémája a mezőgazdaság mély válsága. A legsúlyosabb körülmények között a bretagnei parasztság küzd a fennmaradásért« — írja a Magyar Nemzet február 3-i számában, »S. O. S. Bre­tagne« című cikkében. A lap részleteket közöl abból a cikk­ből, amelyet Jean Cau, a pá­rizsi Express vezető riportere a nyomorgó Bretagne-ról, a válsággal hadakozó francia pa­rasztságról fest. Az alábbi idézetek Jean Cau sikkéből valók: »...A falut, ahol találomra megálltam, Bizole-nak hívják. Mintegy 30 kőházból áll, a te­tőket rothadt zsúp fedi, a ká­sák, vasvillák a falhoz tá­masztva, a trágya gúlában hal­mozva áll az udvaron... Az iregek facipőben tapodják a \arat... három vagy négy szí- lehagyott, rövid vászon kalo- lazubbonyt hordanak egymás ölött. Az előttünk álló pa­raszt roskatag talicskájával megáll a káposzta előtt... A káposztát a tehenek eszik. Há­rom sovány kérődző áll itt. Mennyi tejet adnak? A paraszt nem tudja! Annyit tud csak, hogy kevés sout (pénzt) kap érte...« A párizsi riporter több pa­raszttal elbeszélget s azok sza­vaiból elszomorító s egyben felháborító élet képe bontako­zik ki. — A korpa drágább, mint a gabona — panaszolja egyikük — negyven frank ki­lója. — Az emberek kenyeret, szalonnát, krumplit esznek reggel-este és mindennap. Ezen a vidéken a múlt év decemberében 60 ezer paraszt tüntetett. Követelték a mező- gazdasági árak rendezését, mert minden, amit ők vásárolnak, évenként drágul, a gazdaság viszont tönkremegy. Öt év alatt például féreg okozta bélgyulla­dás miatt le kellett öldösni a teheneket. Nincs társadalombiztosítás, nincs orvosi gondozás. Ha egy 35 éves ember kinyitja a szá? ját, fogainak fele hiányzik, mert rosszul táplálkoznak s egy 50 éves férfi valóságos ag­gastyánnak látszik., i Érthető, hogy ilyen életfor­mától mindenki menekülni akar s aki csak teheti, meg is teszi. A bretagne-i parasztle­gény például nem talál lányt, ha meg akar nősülni. Inkább cselédek, szobalányok lesznek Párizsban, mintsem ilyen éle­tet vállaljanak a nők. De el­megy a vidékről az orvos, a kereskedő, s mert a fiatalok is mindent otthagyva próbálnak megélhetést keresni a város­ban — elnéptelenedik a vidék. Az apa egyedül marad a gaz­daságban, ami folyton pusztul. Hiszen ha valaki csak 10—12 hektáros gazdaságot akar fenn­tartani, •— 4—5 millióra van szüksége —, de hol leer esse? Így fest a francia falu a francia újságíró szemével. Azt is mondhatjuk: Jean Cau a nyugat-európai parasztság sor­sat festette meg riportjában!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom