Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

i. oldal I960, február 28, vasárnap Jlálögalas a szomszédi)au Szolnok megyei művelődési tapasztalatok A Petőfi Népe annak idején közölte, hogy a megyei tanács v. b. művelődési osztályának dolgozói Szolnok megyébe lá­togattak tapasztalatszerzésre. Jó néhány iskolát, művelődési otthont látogattunk meg, isme­retterjesztő előadásokon vet­tünk részt, benéztünk a könyv­tárakba, alkotás közben meg­leptük a nagyhírű szolnoki művésztelep tagjait, ott ültünk a Szolnoki Szigligeti Színház nézőterén, — összegezve az el­mondottakat tehát, sokoldalú tájékozódást szereztünk a mű­velődési apparátus, a tanácsok kulturális irányító munkájá­ról, terveiről, határozatairól, munkamódszereiről. A szolnoki elvtársak előzékenyen arra tö­rekedtek, hogy elsősorban a nálunk is megvalósítható, a számunkra is hasznosat láthas­suk meg. Íme, néhány tapasztalat a sok közül: a nagyobb vidéki városok saját erejükből műve­lődési autót helyeznek üzembe,, hogy tanyaviláguk kulturális igényét ki tudják elégíteni. Karcagon például a városi ta­nács szerezte be a gépkocsit, a működés költségeit pedig a városi művelődési ház költség- vetésében tervezték meg. Érdekes módon valósítják meg szomszédaink a művelő­dési intézmények, elsősorban a falusi művelődési otthonok vezetőinek nevelését. Hasonló rendszert alakítottak ki a pe­dagógus-továbbképzéshez, meg­valósították a moziüzemi dol­gozók rendszeres tájékoztatását, nevelését is. 4 művelődési otthonok gazdasági jellegű tevékenysé­gét a járási népművelési fel­ügyelők áz iskolai ügyekkel foglalkozó számadó-igazgató­val és a járási pénzügyi osz­tállyal közösen ellenőrzik; A megyeszékhelyen két művelő­dési házat látogattunk meg. Mindegyik modern, ízléses bú­torzattal, korszerű színházte­remmel, szakköri és klubhelyi- I Bégekkel rendelkezik. Ennek ellenére tervbe vették egy új, megyei művelődési ház felépí­tését, mert a meglevők a városi igényeket kielégítik ugyan, de megyei jellegű népművelési tevékenységre nem elégsége­sek. A művelődési házak fel­ügyeletét különösen olyan na­pokon, amikor több rendez­vény is van — elsősorban szombaton és vasárnap — a népművelési felügyelő a járási művelődési ház igazgatójával és a járási könyvtárvezetővel közösen végzik. 4 népművelési csoport megyei jellegű módszertani munkájának állandó tökéletesí­tésére törekszenek. Igen ered­ményesnek mutatkozik ilyen vonatkozásban egy háromtagú népművelési tanácsadó testület munkássága. Ez figyelemmel kíséri a művelődési csoport munkáját, rendszeres kapcsola­tot tart fenn a népművelési in­tézménnyel és a megye leg­tekintélyesebb kultúrmunkásai- val. A népművelési tanácsadó csoport szervező munkát is vé­gez. Az ő feladata a szakmai továbbképzés szervezése, a ta­pasztalatcserék napirenden tar­tása, s tagjai részt vesznek az öntevékeny műsorok bírálatá­ban, sőt a különböző csoportok szakmai ellenőrzésében is. A tanfolyamszerű ismeret- terjesztés formáit erősítik első­sorban, s így hathatósan szor­galmazzák például falun az ezüstkalászos tanfolyamok ren­dezését. Gyakoriak a tsz-ek- ben a mezőgazdasági szak­oktatást szolgáló kisfilmek vetítései, s e filmek mondani­valójának ankétszerű megbe­szélései,- Nagyban megkönnyíti a munkát a termelőszövetke­zetekben az a tény, hogy az iskolai nevelők jó része tagja, vagy pártoló tagja valamelyik termelőszövetkezetnek. Együttműködés az üzemekkel Kecskeméti vonatkozásban, • de más nagyobb városunk : I szempontjából is figyelemre méltó az az együttműködés, amely a városi művelődési házak és a nagyobb üzemek között kialakult. Eszerint az üzemek a területi művelődési otthonban saját dolgozóik ré­szére klubot rendeznek be. A klub programjához segítséget nyújt az illetékes művelődési otthon vezetősége, az üzem pe­dig propagálja a kölcsönösség alapján a művelődési ház ren­dezvényeit, egyéb műsorait is. Csak néhány jellegzetes módszerét elevenítettük fel a szomszédos Szolnok megye mű­velődési munkájának. Igyek­szünk az ott tapasztaltakat megfelelően hasznosítani és a bevált módszerek közül jó né­hányat szeretnénk megyénkben is megvalósítani. Ehhez ter­mészetesen egépz művelődési apparátusunk támogatására, tapasztalatára, segítőkészségére szükségünk van. Urban Pál Fontos új rendeietek Az J./106O. F. M. számú ren­delet (megjelent a Mezőgazda­sági Értesítő I960, évi első szá­mában) a mezőgazdasági tsz-ek gépeinek javításával, alkatré­szekkel és üzemanyaggal való ellátásáról közöl utasításokat. A Mezőgazdasági Értesítő 4—5. számában jelent meg az 5/19.60. számú F. M. és P. M. együttes utasítása. Ez az áru- értékesítés alapján a tsz-ek ré­szére az idén nyújtható kedvez­mény feltételeiről é$ eljárási szabályairól szójó 7Q/1959. F. M. számú utasítás kiegészítése.-. -VFZ ~~ »■=•■*: ■SMÜ. ■ M- -.. V»-., • . ÁRNY ÉS Fény — a kalocsai járási könyvtárban ÜVEG alatt pár szakadt, tépett és megrongált könyv áll a kalocsai járá­si körfyvtár olvasó­termében. Mind­egyik mellett gép­pel írott papírlap. Egyiken a követke­zőt olvashatjuk: „Egy könyv álta­lában „ki szokott bírni'’ 30—40 olva­sót. Ej! már a ne­gyediktől jlyen té- petten jött vissza. De ez lelkesebb ol­vasó is volt ám a többinél! Nemcsak felületesen elolvas­ta a könyvet, ha­nem az érdekesebb részeket meg is tartotta magának.” Másik, összema- szatolt könyv mel­lé ezt írták: „Mi­lyen jó, hogy volt mire termi a ká­vésbögrét!” A „kiállítást” ter­mészetesen lefényképeztük. Hadd okuljanak a kalocsai ol­vasók. Emellett azonban nem­csak ezt tudtuk meg a könyv­tárban. Nyitrai Lajos könyvtár- vezető elmondotta, hogy tavaly 1260 beiratkozott olvasójuk volt a felnőtt- és ifjúsági könyvtár­ban, s az idén január elsejétől a felnőtt könyvtárba 540-en iratkoztak újra be. Ez a szám év végéig kétszeresére is növe­kedhet. MIÉRT? Visszafejlődik ta­lán Kalocsán az olvasási kedv? Nem szeretnek most már köny­vekkel bíbelődni az emberek? — Nem! A számítható vissza­esés oka nem ilyen egészségte­Rejtvénypályázat a Szovjet Film Ünnepén A szovjet filmek népszerű­sítésére a Megyei Moziüzemi Vállalat március 3-tól 9-ig rejt­vénypályázatot indít. A na­ponként megjelenő rejtvények megfejtéseit március 20-ig kell beküldeni a Megyei Moziüze­mi Vállalat műsor osztályára. A nyeremények sorsolás útján kerülnek kiosztásra: I. díj: I db 15 szelvényes I. rendű m021iegy-utalvány. II. díj: 2 db j0 szelvényes I. rendű mozijegy-utalvány­III. díj: 3 db 5 szelvényes II. rendű mozijegy-utalvány. Az utalványok a helyi film­színház bármelyik előadására beválthatók. A nyereményeket pqstán küldjük ki a nyertesek­nek. len jelenség. Arról szó sincs! Egyszerűen az a dolog nyitja, hogy a város könyvboltjainak forgalma rcíhamos mértékben .emelkedik. Ha Nyitrai elvtárs találkozik egy-egy régi, felnőtt olvasóval, aki az idén még nem iratkozott be, s megkérdi tőle: miért nem jár az utóbbi időben könyvtárba, — egyre gyakrab­ban kapja ezt a választ: — Sok könyvet vásároltunk a télen, — amíg azt el nem olva­som, nem hozok a könyvtárból könyvet. A SZAKKÖNYVEK forgal­ma azonban tovább emelkedik a szabadpolcos kölcsönzési rend­szer bevezetése óta. Éjinek kö­szönhető, hogy csökken azoknak a száma, akiknek ajánlani kell egy-egy könyvet. Ki-ki azt vá­lasztja ki a polcról, ami ízlésé­nek, foglalkozásának, érdeklő­dési irányának megfeleL Még egy érdeméről kell meg­emlékezni a könyvtárnak. Ol­vasótermükbe hívják meg a vá­ros irodalom után érdeklődő la­kosait, s nemcsak egy-egy könyvről tartanak ankétet, ha­nem felolvassák és megbírálják egymás novelláit, verseit is. Anion Pavlorics Csehovi IEGY kis tréfa (fordította dlatalfip 3itoán V erófényes, ragyogó téli nap volt, és nagyon hi­deg. Nágya fürtjeire és álla láthatatlan pihéire dér ült. Együtt mentünk fel a kor­csolyapályáig elnyúló meredek ródlipályához. Lábunktól egy, a napot visszatükröző, fényes lejtő futott lefelé. Kis, piros kendővel borított ródli állott mellettünk. -.. — Jöjjön el velem, Nágya! Csússzunk le! — kértem. — Csak egyetlen egyszer! Szava­mat adom, hogy épek, egész­ségesele maradunk! Dp Nágya félt. Az egész le- eikló, kicsi cipőitől le egészen a pálya végéig, mint valami rettenetes, végtelenül mély sza­kadék tűnt neki. Lenézett a mélybe, és szinte elállt a lé­legzete: mi lenne, ha valóban megkockáztatná, ha ebbe a sza­kadékba lesiklana? Egyszerűen elvesztené az eszméletét —meg is halna! — Nagyon kérem! — mond­tam. — " Nem kell félnie! És tudja meg, hogy ez gyávaság, kislelkűség! Nágya végül is engedett; de láttam az arcán, hogy halál­félelemmel teszi. A minden tagjában reszkető lány mögé ültem, karjaimmal átfogtam, és le, máris száguldottunk mélybe. A ródli röpiült, mint valami puskalövedék. A metsző levegő arcunkba vágott, fülünkbe fü­tyült, mintha fejünket le akar­ná szakítani vállunkról. A nagy rohanástól el- fulladt a lélegzetünk, és úgy tűnt, mintha az ördög ma­ga ölelt volna, és sikongatva vitt volna magával, egyenesen a pokolba. Köröskörül minden egy széles, villámgyorsan tova­futó csíkhalmazzá változott, s úgy tűnt, mintha a megsem­misülésbe rohannánk. És ekkor félhangosan ezt súgtam a fülébe: — Szeretem, Nágya! A ródli rohanása lassult, a szél üvöltése és a talpak su­hogása már nem volt olyan félelmetes, a visszafojtott léleg­zet felengedett, és végül is — lenn voltunk. Nágya sápadtán, még mindig elfulladva, inkább halott volt mint élő.,, Lesegí­tettem a ródliról. — A világért sein jönnék le még egyszer! — mondta, s nagy félelemmel teli szemeivel rám­nézett. — Semmi pénzért! Majd meghaltam a félelemtől! Kis idő múlva, amikor vég­képp magához tért, úgy nézett rám, hogy szemén ■ láttam a kérdést: vajon valóban hal­lotta-e a két szót, vagy csak a szél süvítése volt az? Én pe­dig állottam mellette, szívtam a cigarettámat, és elmélyülve vizsgálgattam kesztyűmet. Körülsétáltuk a csúszdát. — A kérdés láthatóan nem hagyta nyugton. Vajon valóban el­hangzottak-e azok a szavak, vagy csak úgy hallotta? Ez az élet, a boldogság kérdése volt, egy nagyon fontos kérdés, ta­lán a legfontosabb kérdés a világon... N ágya komoran nézett, ku­tató tekintettel az ar­comba, és kérdéseimre szóra­kozott válaszokat adott. Várta, vajon kezdek-e én arról be­szélni. ..? Ö, mi minden nem játszódott ezen az arcon! Lát­tam, hogyan harcol önmagával, ahogy valamit mondani, kér­dezni akar, de nem találja a megfelelő szavakat hozzá, és ez kínzó, kóllernotlen számára, és elrontja kedvét.., — Tudja mit? —■ szólt végül, anélkül hogy rámnézett volna. — Mit? — kérdeztem, — Menjünk le még egyszer! Ismét felültem a sápadt, resz­kető Nágyával a ródlira. Ismét rohantunk le a szakadékba, iá­mét fütyült a szél, suhogott a talp a havon, éa miközben a legnagyobb sebességgel rohan­tunk lefelé, akkor súgtam is­mét Nágya fülébe félhangosan; — Szeretem. Nágya! Amikor megállottunk, Nágya egy pillantást vetett a hegyre, ahonnan lesuhantunk, aztán hosszan az arcomba nézett. Hallgatta közömbös, szenvtelen hangomat és kedves kis figu­rája, muffjával és fejkendőjé­vel, nagy-nagy bizonytalansá­got mutatott. Az arcára volt írva: mi van itt tulajdon­képpen? Ki mondja ezeket a szavakat? Ö... — vagy csak úgy hallom...? Ez a bizonyta­lanság nyugtalanította, és el­vesztette nyugalmát, Már közel állott a síráshoz. — Nem mennénk talán haza? — kérdeztem. — Nem.., nekem tetszik ez a lesiklás, — mondta elpirulva. — Nem próbálnánk meg még egyszer...? N eki »tetszik« ez, — mo­solyogtam magamban, s miközben ismét ródlira ült, sá­padta bb lett mint elébb, egész testében reszketett, és a féle­lemtől alig tudott lélegzete. Harmadszor is lesiklo ttunk, és észrevettem, mennyire fi- • gyeli arcomat és ajkamat. De zsebkendőmmel eltakartam a számat, mintha köhögnék, és a közepén tartottunk, amikor is­mét elsuttogtam a két szót: — Szeretem, Nágya! A talány talány maradt. NŰ- gya hallgatott és elmerengett. A korcso ly a p ál y áról hazafelé menet megkísérelte, hogy las­sabban menjünk, fékezte lépteit és várta, hogy talán most majd én mondom el azokat a szava­kat Láttam, mennyire erőltetve tartotta magát; iki ne kiáltsa: Olyan nincs, nem lehet, hogy a szél mondta volna a szava­kat, és nem is akarom, hogy a szél legyen az! Másnap reggel levelet kap­tam. »Ha ma a pályára megy, vigyen engem is. N.« És ettől a naptól kezdve Nágyával lá­togattam a pályát, s valahány­szor lesiiklottunik a hegyről, fél­hangosan mindig ugyanazt súg­tam a fülébe: — Szeretem, Nágya! Csakhamar megszokta Nágya ezeket a szavakat mint ahogy az ember a bort vagy a mor­fiumot megszokja. Nem tudott többé élni nélküle. A meredek pályán lesuhanni már nem volt olyan veszélyes, de ezek a szavak félelemmel és ve­széllyel teltek meg. És mi vol­tunk a gyanúsítottak: én és a szál. És ő nem tudta rólunk, melyikőnk vall neki napról napra szerelmet, de látszólag már mindegy is Vélt számára, mint ahogy mindegy, milyen pohárból iszik az ember, ha a mámort keresi; •. E gy napon egyedül mentem a korcsolyapályára. El­vegyültem a tömeg között, és messziről láttam, amint jött Nágya, s széniéivel engem ke­resett. Aztán felment a lesikló tetejére... Borzalmas lesz egye­dül, ó, milyen borzalmas! Fe­héren, mint a hó, reszketve, mintha vérpadra menne, de ment, ment. anélkül most márt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom