Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
I960. február 28, vasárnap 3. oldal Építkeznek, hordják a trágyát Család-brigádok az Alpári Búzakalász Tsz-ben f (Községi tudósítónktól.) Az Alpári Búzakalász Termelőszövetkezetben már befejezték a leltározást. A földrendezők a tsz-be újonnan belépő tagok mintegy 90 százalékával tárgyaltak, s ennek eredményeként a termelőszövetkezet táblája már negyedrészben kialakult. A tsz-nek közel 2400 ka- tasztrális hold földterülete van, taglétszáma pedig eléri az 550-et. A taglétszám emelkedésének különösen örülnek a ter- melőszövetkeztben, mert nagyon kell a dolgos kéz, nemcsak a földterülethez, hanem a 400 hold szőlő megműveléséhez is. Egy érdekes kezdeményezés történt a tsz tagjai között az elmúlt napokban. Úgynevezett család-brigádok alakultak, s a szőlőterületet négy részre osztották. Ezentúl minden száz holdat család-brigádok művelnek majd. A brigádokon belül 10—15 főből álló szakképzett, a szőlészethez értő munkacsapatok dolgoznak. A termelőszövetkezeti tagok megkezdték a fák kitermelését, amelyeket majd az elkövetkező építésekhez használnak. A kisebb építkezéseket, mint például a sertésfiaztatókat, juh- hodályokat, saját erőből építi a tsz. A tsz-nek 120 lova van, s megkezdték a trágyahordást. A tiszaréti szántókon 30 holdas területen az elkövetkező időben öntözéses kertészetet létesítenek. Ehhez már készülnek a melegágyak. Ugyancsak készül a melegágy a hatholdas dohánykertészethez. Az Idén 60 hold borsót akarnak vetni és megrendelték már a vetőmagot. Az elkövetkező napokban, ahogy az idő engedi, megkezdik a szántást. (Pálfi József) ALAPOZZÁK AZ Oj SZÁLLODÁT Cikkünk nyomóm Milyen az ideális albérlő? Még a sáros, esős időben se állt meg a munka a kecskeméti szálloda építésénél. A feltörő talajvíz — mint a képen is látható — gyakran sok bosszúságot okoz; de a szálloda építői szivattyúval rövid idő alatt eltávolítják. Az alapozás egy órára sem szünetel. „Egy remek rendelet" *tSY nyilatkozott Horváth Pál elv társ, a nemrég megalakult Tiszakécskei Tisza Termelőszövetkezet elnöke a tsz-tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról szóló kormányrendeletről. Már lapunkban is ismertettük a pártunk Központi Bi- eotlsága javaslatára hozott rendeletet, amely szerint azok a tsz-tagok, akik öregségük vagy munkaképtelenségük miatt nem szerezhetik meg a törvényszerű nyugdíjhoz szükséges «►szolgálati-« időt, járadékot kapnak. A férfiak a 70., a nők a 65. életévük betöltése után, vagy — az arra illetékes orvosi bizottság megállapítása alapján, 100 százalékos munkaképtelenség esetén — előbb is, havi 260 forint járadékot élveznek. Ezenkívül megkapják a háztáji földet és a földjáradékot; Az öregségi és munkaképtelenségi járadék anyagi alapjait oly módon teremtik meg, hogy a tsz-eknek a saját földterület minden aranykorona értéke (de kát. holdanként legfeljebb 16 aranykorona) után 2 forintot, a használatba vett állami tartalékföldek minden aranykorona értéke után pedig 3 forintot kell az országos nyugdíjalapba fizetniök. A rendelet nagy megelégedést váltott ki megyénk termelőszövetkezeteiben, s nemcsak az öregek, hanem a rendelet végrehajtásához illetékesek körében is. Néhány * vélemény híven tükrözi ezt. A cikkünk elején említett kécskei tsz-elnök szerint nem egy öreg szövetkezeti tag nagyobb jövedelemhez jut a járadék által, mint amennyivel az utóbbi években, egyéni gazda karában rendelkezett. — Amellett hogy a magatehetetlen öregeknek nyugodt éle-, tét biztosít a rendelet, azért is nagyszerű, mert a járadékok összegének az előteremtését a termelőszövetkezetek feladatává teszi — mondotta Székely Gábor elvtárs, a Tiszakécskei Tanács V. B. elnöke. — Mi, a tanácsnál hozzá is fogtunk az Igényjogosultak összeírásához, s több öreg kért már tájékoztatást a rendeletről. ......- — — Én is helyesnek tartom, hogy a tsz-eknek a nyugdíjalapba 2—3 forintot kell fizet- niök aranykoronánként, ami egyáltalán nem sok — nyilatkozott Csík Kálmán elvtárs, Városföld tanácsának vb-el- nöke. — Mi egyébként a földrendező tárgyalásokon is ismertetjük a rendeletet. Akik az újságban már olvasták, elismeréssel nyugtázták pártunk és kormányunk gondoskodását. Megkérdeztük a Kecskeméten lakó 67 éves, özvegy Koór Joachimnét is aki 7 hold földjével társult az egyik városföldi termelőszövetkezethez. Nem tud dolgozni — mint mondotta — «ebben a karban már beteg az ember« — snem ismerte még a rendeletet. Amikor elmagyaráztuk neki, kibuggyant a könnye. És a hálának e szó nélküli megnyilatkozásában is ez volt: csakugyan remek az a rendelet! T. 1, Egyesült két tataházi tsz A napokban a Tataházi Petőfi és a Béke Termelőszövetkezet ünnepélyes közgyűlésen egyesült. Az új termelőszövetkezetnek a tagság az Űj Tavasz nevet adományozta. A közgyűlésen megválasztották a vezetőséget is. Elnöknek Szebellédi Nándort, alelnöknek Markó Mártont választották meg. Az albérletiben lakóik helyzetével foglalkozó riportsorozatunk nagy visszhangra talált. Sokan helyeselték, hogy elítéljük az albérleti uzsorából élőket, de akadt egy-két olyan levélíró is, aki pártfogásába vette őket. íme, olvassák az alábbi levelet: »Kedves szerkesztőség! Ne gondolják azt, hogy ha valaki kiadja lakását albérletbe az olyan nagy boldogság és nagy haszon. Képzeljék el, hogy az ember kiadja a szobát, saját bútorával, ágyneműjével és azt sem tudja, kinek. Az egyik dohányzik, a másik iszik, a harmadik kimaradás és így tovább. A férfiak nem mosdanak, s ki tudja, milyen helyeken járnak és utánuk ágyazzon, takarítson az ember! Nem irigyelni való ez, elhihetik nekem! Amikor még nem volt szálloda, egyik hivatalból jött egy úriember. Nagyon szép ágyat vetettem neki és ő egy éjszakára fizetett 20 forintot. De olyan ízléstelenül viselkedett, hogy azt elmondani nem lehet. Hát milyen lehet akkor egy egyszerű munkás? A nőkről ne is beszéljünk, mert azoknál meg utálatosabb nem kell — tisztelet a kivételnek. Azok mindig mosnak és mosakodnak és mennek a Kedvesbe, részegen járnak haza. Hát ez az a nagy boldogság? Meg lehet ezt fizetni? Egy megértő, aki sajnálja azokat, akiknek ki kell adni a szobájukat.« Ügy gondoljuk: e levél magáért, illetve gazdája helyett beszél. Mégis engedjenek meg néhány megjegyzést. Ritka eset, hogy Kecskeméten 3—400 forintnál kevesebbet kérjenek egy albérleti szobáért. Ó, milyen «felháborító«* hogy még ezt sem könyvelhetik el tiszta haszonként a «szegény« bérbeadók, akik általában nemcsak egy albérlőt tartanak. S valóban, milyen undokok a férfi albérlők, mert nem szeretnek mosakodni, de — milyen aranyigazság — náluk is undokabbak a nők, mert — szeretnek. Hát ki tudna itt eligazodni? Mi lenne jó az albérlet-uzsorásoknak? Nem állítjuk, hogy minden ember ideális lakótárs. Törvényeink azonban senkit sem köteleznek arra, hogy szobáját egyáltalán kiadja, vagy ne annak adja ki, akinek akarja. Mindenkinek jogában áll albérlőjét megválasztani, s ha rosszul választ, ne másokat okoljon érte. Idejétmúlt megállapítás viszont, hogy az ideális albérlő csak úriember forma személy lehet. Azok viselkedéséből következtetni a munkás emberekre pedig egyenesen ostoba és rosszindulatú dolog. Mindezért nem tudunk megértést tanúsítani «megértő« levélírónk iránt. Petőfi Népe olvasóankét Kecelen Szerkesztőségünk március hó 1-én, kedden 17 órakor a községi pártbizottság termében «Az olvasó kérdez, a Petőfi Népe válaszol« címmel ankétot tart, melyre szeretettel meghívjuk olvasóinkat és az érdeklődőket. Az ankéton lapunkkal kapcsolatos kérdéseket és a megjelentek egyéni problémáit tárgyaljuk meg és a közérdekű kérdésekre lapunkban válaszolunk. 'Dioaf bemutatók, lakberencUziii kiálUtáiok Leiznek ntáreiiu elején A NEMZETKÖZI NŐNAPRA hészül a töldművesszövethezeti mozgalom MÁRCIUS 8-ÁN ünnepeljük a nők nemzetközi összefogását jelképező nemzetközi nőnap 50. évfordulóját. Erre az alkalomra felkészül a földművesszövetkezeti mogalom is. A megyénk 71 földművesszövetkezete mellett működő nőbizottságok már kidolgozták munkatervüket. Felkerestük Kusz Erzsébet elvtársnőt, a MÉSZÖV nőfele- iősét, hogy adjon részletes tájékoztatást a nőnapi készülődésekről. Elmondotta, hogy március 6—8-án divatbemutatókat rendeznek, ahol a lányoknak, asszonyoknak bemutatják a tavaszi divatot. Természetesen elsősorban a nagyobb községekben, így például Bácsalmáson, Izsákon, Jánoshalmán, Tiszakécskén, Mélykúton és Kerekegyházán. Különösen az édesanyákat érdekli majd a márciusban megrendezendő játék- és ajándék-kiállítás Jánoshalmán, Tiszakécskén és Kiskunmajsán. AZ UTÓBBI időben számtalan könyvet írtak íróink az asszonyok lányok részére. Ezekből rendeznek hanglemezparádéval összekötött könyvárusítást március 6-án Bácsalmáson és Kiskőrösön, március 8-án pedig Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason: A LAKÁSBERENDEZÉS szebbé tétele a nők feladata. Az ö részükre rendezik meg a földművesszövetkezetek a lakberendezési kiállítást március 6—8-án Kiskőrösön és Bácsalmáson. Ezeken nemcsak a modern bútorokkal ismertetik meg az asszonyokat, hanem azokkal a kellékekkel is, amelyek igazán otthonossá, barátságossá teszik a lakást. SZÁMTALAN asszony dolgozik a földművesszövetkezeti mozgalomban kiemelkedő eredménnyel. Közülük két társadalmi aktívát és egy alkalmazottat »Kiváló Földművesszövetkezeti Dolgozó« kitüntetéssel ajándékoz meg a SZÖ- VOSZ, a kitüntetést a SZÖ- VOSZ Igazgatóságának elnöke adja át a nemzetközi nőnapon. Száz jó munkát végző asszonyt pedig egy-egy emléklappal ajándékoz meg a MÉSZÖV Igazgatósága. «= be «. Hit ice# a UtKsi frakián zott a ló vékonyára, i Elöl a zabla, hátul az ! ostor, s e kettő az ember kezében — j észretérítették a ra- j koncátlan paripát. ; Négy lábra állt, s egy energikus gyeplőrántásra ugyanolyan kecsesen lépkedett megint, mint annak j előtte. j — Hej, ha az öreg elveszti a fejét, ki tudja, mi lett volna — állapította meg valaki. — De az asszony! Hogy kitartott mel-; lette! J IGEN, én is azt; mondom, az lobban- J tóttá fel az öregben ] a virtust, s avatta ‘ győztessé a ló felett, < hogy asszonya nem i hagyta el a válságos j pillanatokban! (tarján) J szony szálljon le! — rimánkodtak többen is, mielőtt a pillanatok alatt összeverődött tömeg egy-két férfi tagjában megérlelődött volna a szándék, hogy odamenjen az útra és száron fogja a lovat. Az asszony, az öreg parasztasszony is rendíthetetlen maradt azonban, mozdulatlanul ült tovább a férje mellett: ha már veszni kell: vesz- szenek együtt! NAGYON, nagyon tetszett mindannyiunknak az az asszony, — s néhányan már neki is lódultak, hogy megragadják a ló zabláját. Ekkor azonban az örek paraszt félmarokra fogta a gyeplőt, s a másik kezében levő ostorral odasója milyen karambolt okozva. Az öreg paraszt azonban résen volt. Erősen markolta a gyeplőt, s a ló nem tudott rajta úrrá lenni: Tehetetlenségében tajtékot hányt, megpróbált kitörni, de mert a zabla úgy feszült a szája szögletében, mintha oda ékelték volna, felágaskodott, majd csaknem leült a hátsó lábaira. A járókelőkben megfagyott a vér, mindenki veszni látta már a két öreget. Egy pillanat, s az a hatalmas állat rójuk omlik, meg a kocsira. — Szánjanak le! — kiáltotta egy asszony. DE AZ ÖREG paraszt csak ült a bakon, akár a szobor. n Legalább az aszEGYIK községünk főutcáján, egylovas kocsijának a bakján láttam a minap egy hatvanon túl járó öreg parasztot, meg a feleségét. A tanácsháza előtt hajtottak el, s a ló oly gangosán ügetett, mintha kiállítási zsűri elé vitték volna. Az öreg alig észrevehető, finom gyeplőzésének volt köszönhető a látvány, úgy látszik, ad rá, hogy szép legyen a lova járása. ÁM egyszer csak — lehet, hogy csökönyösségében — megbokrosodott a ló. A telivér állat előbb csak megállt, aztán megfarolt, majd a fülét hegyezni kezdte, s látszott, most ha gyengén érzi szájában a zablát, hót elviszi a kocsit árkon át. bükről) áL ki tud-
