Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-27 / 22. szám
1. oldal 1960. január 27, szerda Ukrán vendégművészek hazánkban Biszakovszkaja, Parhomenko és Filipenko banduraművészek, a bécsi VIT díjnyertesei. Kulturális figyelő A HELYIS SORREND á~hrvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben egyre több megbeszélésen, össze jövetelen hangzik' el a kívánság: tenni kell valamit az ellenforradalom után lendületesen megindult, de néhány hónap óta lehangolóan egy helyben topogó Bács megyei irodalmi élet fellendítéséért. Néhány szóval lapunk is hozzájárul a lehetőségek vizsgálatához, az előrehaladás útjának megtalálásához. — Egy dolog azonban mintha kissé torz formában jelentkezne az egyébként építő szándékú polémiákon, szűkkörű összejövetelek vitáiban — mint amilyen a múlt vasárnapok egyikén zajlott le a Hazafias Népfront kecskeméti bizottságának szervezésében az országos főtitkár, Ortutay Gyula jelenlétében. Ortutay elvtárs segítséget és gyámolitást ígért, különösen az irodalmi élet felemelkedése legfőbb feltételének teljesítésében, a már megszületett alkotások bírálata, gyámolítása tekintetében az írói mesterség, a helyes látásmód elsajátítása, fejlesztése érdekében. Ez azonban nem minden. Többen hangsúlyozták ott is — és egyet kell értenünk az ilyenfajta elgondolásokkal—, hogy az irodalmi élet lendületének megsokszorozása az írók ügye és elsődleges feladata. /É mi a tanácsi szerveket j illeti, vagy éppen a párt; megyei lapját, a múltban is,] most is készségesen szeretnének segíteni. Mióta a Kiskunság nem jelenik meg, valóban is-; mét felmerült annak a szüksé-] (jessége, hogy a megszületett írói alkotások publikálása céljából szélesebbre tárjuk a lap kapuit. Az is igaz, hogy irodalom művek megjelenése nélkül nem fejlődhet megfelelő ütem ben. De azt sem lehet elhallgatni, hogy néhány- Bács megyei író alkotásain kívül vajmi kevesen kopogtattak be ajtóinkon nyilvánosságot kérve mun- káiknak. A sorrendnek tehát valahogy így kellene alakulnia: szülessenek pártos, mai életünket visz- szatükröző művek, s utána, vagy ezzel párhuzamosan teremtsük meg a nyilvánosság fórumait, melyeknek csak egyike — hangsúlyoznunk kell — a hírlapi megjelenés. Irodalmi estek szervezése, rendezése csakúgy mint a múltban, most is elengedhetetlen része lenne a vidéki irodalmi életnek, csakhogy erről is elég kevés szó esik. Az is igen figyelemre méltó, milyen hallatlanul érdekes társadalmi és politikai átalakulás zajlik le manapság falcainkban. A sok évszázados paraszti életmód egész »felépítménye« süly- lyed a feledés homályába, hogy helyet adjon az új, korszerű, igazabb, beláthatatlan távlatú felemelkedést jelentő szocialista paraszti életformának. Milyen izgalmas témát kínál ez íróinknak, költőinknek! Visszahozha- tatlan élményű alkalmat a ma művészi tükrének kimetszésére. ¥ j gy hisszük, ez lehet Bács megyei alkotó irodalmi viták és megbeszélések igazi középpontja, s ha szép és igaz alkotás kopogtat az ajtókon, minden bizonnyal bebocsálta- tást talál. ■—yla— Igazgató és bevétel már vanr műsor is lesz chiliét a tUzakíaikeL míiaelödhi ti lth ó n tól A Petőfi Népe hasábjain Hegedűs József tollából már kétszer jelent meg cikk a tisza- kécskei művelődési házról. Hegedűs József kifogásolta (és joggal!), hogy ennek az igen fejlett, nagy községnek kulturális élete kátyúba jutott. A felszínen levő problémákról lelkesen tájékoztatta a sajtóban azokat, akiknek nem közömbös kulturális életünk fejlődésének ügye. De meg kellett volna látnia a »mi volt, mi van, s mi lesz« kérdését is — a tények valódi állása szerint — és objektiven tájékoztatni erről az olvasót a sajtóban. Az azonban, aki a kultúrotthon ablakán bepillantva akarja a tiszakécskei művelődési otthon körül zajló problémákat feltárni, — az téves következtetések levonásához jut... Mi volt. . . Szeptember 21-én Kovács Géza, a cikkben említett igazgató a kultúrotthon igazgatói teendőiről lemondott, s ezt el is fogadta a községi tanács végrehajtó bizottsága, egyben felkért engemet — aki 1960. január 16-ig a községtől 10 kilométerre egy tanyai iskola igazgatója voltam —, hogy vegyem át a művelődési otthon igazgatását. A megbízást azzal az Ígérettel adták, hogy l'ügget- lcnítésemet és lakásügyemet hamarosan elintézik. A községi tanács ígéretét hamarosan teljesítette is. Az idő azonban haladt, szeptemberből január lett, az ügy a felsőbb szervek hozzájárulása miatt mégsem intéződött el egészen január 16-ig. Ilyen körülmények között eddig — »címzetes kultúrotthon igazgatóként« — munkámat nem is végezhettem el. Bár meg-megjelentem a kúltúrott- honban, ahányszor nivatalos munkaköröm csak engedte és igyekeztem ott a semmittevést megszüntetni. . .. Mi run . . . Mint mondottam, január 16-án kaptam meg a felmentést eddigi munkakörömből és költöztem a község belterületére. Azóta teljes erőmmel igyekszem a kultúrotthont — önhibámon kívül kátyúba futott ügyét :— előmozdítani. A községben amúgy is jelentős változások mentek végbe: Ti- szakécske termelőszövetkezeti község lett. Az ú.i úton induló lakosság kulturális igénye meg fog sokszorozódni. Mint a művelődési otthon igazgatója, azonban most már nem nézem borúlátóan a község lakosainak művelődését, szórakozását, kulturális fejlődését, . .. Mi less Megkezdtük az előkészületet a kulturális seregszemlére, megindul a művelődési otthon színjátszó csoportjának működése és nagyobb lendületet kapnak az eddig is működő, öntevékeny szakkörök. Nagyobb arányú közönségszervezéshez látunk a faluszínház előadásaira és teljes erővel megindul az ismeretterjesztő előadások sorozata. Ez lesz? — tehetnék fel a kérdést. Mint a művelődési otthon igazgatója, bízok benne, mert rövid függetlenítésem alatt azt tapasztaltam, hogy állanak mellettem olyan emberek, akik munkámat segíteni tudják és akarjak. Várjuk ehhez a munkához Hegedűs Józsefet is és Tiszakécske valamennyi művelődésre vágyó lakosát. Angyal János, a tiszakécskei művelődési otthon igazgatója. • Szerkesztőségünk nevében örömünknek és megelégedésünknek adunk kifejezést Angyal János elvtárs levelének olvasásakor. A legilletckesebb, a művelődési otthon igazgatójának szemszögéből nézve ad választ mindarra a problémára, amelyet Hegedűs József elvtárs — tiszakécskei lakos — a község művelődésre szomjas lakói nevében írt szerkesztőségünk számára. Mint olvasóink is észrevehetik, Hegedűs József és Angyal János nézetei között — közös céljukat tekintve — nagyobb eltérések nincsenek, s így reméljük, hogy a cikk és a rá választ adó fentebb közölt írás egyaránt Tiszakécske termelőszövetkezeti község kulturális fejlődésének hasznára lesz. Példázat a sirályról és a teknősbékáról MÁR annakidején — amikor találgatták, hogy egy-egy étteremnek, vendéglőnek mi legyen a neve — szólni akartam, vigyázzunk: ne nevezzünk el állatokról éttermeket, mert az előbb-utóbb megbosszulja magát TEGYÜK fel például, hogy egy éttermet elneveznek — mint azt Dunavecsén tették — a sirályról. A sirály tudvalevőleg gyors madár, tehát a vendégek joggal várják, hogy a pincérek is gyorsan szolgálják ki a vendégeket. ÁTUTAZÓBAN szívesen ültünk be a »Sirályba«, annál is inkább, mert a »Sirályon« kívül semmi sem lévén Dunavecsén, ahol ebédelhettünk volna. Volt ekkor pontosan háromnegyed egy... és 1 óra 10 perckor sirálymódra csapott le a pincér. Valahogy így: — Itt az étlap, egyenek! A bablevest azonban .melegíteni kell! ÜJABB húsz perc... Hiába, egy másnapos bablevesnek sok melegítés kell! És mindehhez, ahogy hozta a fiatal pincér (egy tízéves gyerek is több illemet tud) — ez bizony felért a grönlandi sirály hetykeségével. Csak a gyorsaságban különböztek — abban pedig sokat. Legalább annyit, mint á sirály és teknősbéka között van. CSAK azt nem értem, miért nem az utóbbiról nevezték el az éttermet? 1 (márkus) — Hibabejelentő? Tessék még egyszer megpróbálni. Az én teleíonórmémet még nem adta vissza a készülék. j^VVVWyWVWWWVWWVVVVWWVVWVWWVWWWWVWVWWWWtei^VWVWWWVWVW SÜKÖSD MÉG NEM VOLT termelőszövetkezeti község, amikor az egyik gazdagyűlésen felállt egy idősebb paraszt- ember, s megkérte az előadót: árulja el, mi lesz a sorsa, ha a termelőszövetkezetbe lép? Ahhoz, hogy a fiatalokkal felvegye a versenyt, már öreg, esetleg két-három évig tud még dolgozni.., Az előadó részletesen válaszolt a kérdésre, s úgy látszott, hogy a munkában megrokkant gazdát kielégíti a felelet. A csoportos beszélgetés végeztével mégis olyan kijelentést tett, hogy az elmondottakat egyik régebben működő termelőszövetkezetben személyesen is szeretné meglátni. Addig is, míg a járási tanács mezőgazdasági osztálya által szervezett tapasztalatcsere-látogatásukra sor kerül, felkerestük a Vaskúti Kossuth Termelőszövetkezetet, a járás egyik több év óta működő közös gazdaságát, hogy az ott tapasztaltakat nyilvánosságra hozzuk. A Vaskúti Kossuth Termelőszövetkezetet 1952-ben alakitóttá néhány előrelátó egyéni j>azda. Már 1953-ban, az első sárszámadó közgyűlésen szóba- serült, hogy mi lesz az öregek. s általában a szövetkezet Gondoskodnak az őrénekről éve a szövetkezetben. Valamennyien munkabírónk és dolgoznak. Kettő közülük a tsz-majorban őr, a harmadik csősz, a többiek más könnyű munkaterületen dolgoznak és évente átlagosan 220—220 munkaegységet szereznek. Ez nem csekély, hiszen a Kossuth Tsz-ben már hat esztendő óta 40 forint körüli összeget tesz ki a munkaegység értéke. Bár az 1959-es zárszámadás most készül, az előzetes számítások szerint 48! forintot ér most a munkaegység. Welchner Imre négy éve tagja a szövetkezetnek. Ma már 70 éven felül van, a köny- nyebb munkát azonban el tudja végezni, a szövetkezet majorjában őrszolgálatot teljesít. Tavaly 295 munkaegységet szerzett. Egy hold háztáji földjében 400 négyszögöl szőlője is van, azonkívül sertést hizlal, s mintegy 13—14 ezer forint lesz az évi keresete. Hasonlóképpen alakult a szövetkezet más idősebb tagjainak helyzete is. A VASKÜTI Kossuth Tsz- ben tehát helyesen oldott;! k meg az idősebb tsz-taguk fog-l lalkoztatását. A közösség gondoskodik róluk és késő öregségükben sem szorulna!; ke- gyelemkényérrp. — s, 1. — irigykednek az idősebbekre, megértik, hogy azok már nem tudnak nehezebb munkát végezni. A szövetkezet megalakulása óta 8 tsz-tag ment nyugdíjba, s előzőleg mindegyikük munkában töltött öt esztendőt. A közös gazdaság 1 hold háztáji földet adott az öregeknek is, a traktorszántást és a fogatmunkát ingyen adja. Az esetleges keresetet és a háztáji földön termett kukoricát, egyéb terményt házhoz szállítja nekik a szövetkezet. A nyugdíjas tsz-tagok ezenkívül megkapják az államtól havonta a 315 forint nyugdíjat. Természetesen az SZTK szolgáltatásokban is éppúgy részesülnek mint a többiek. Néhá- nyan közülük még részt vesznek a közös munkában. Fal- dum Mihály 98, Klocker János 77, Marxer Jánosné 72 munkaegységet szerzett 1959-ben, s a nyugdíjon, valamint a háztáji föld jövedelmén kívül megkapja a munkaegység-járandóságot is. JELENLEG HÉT olyan tsz- tag van, aki a nyugdíj-korhatárt elérte, de még nincs tíz sorsa, hiszen a tsz-tagok átlagos életkora abban az időben 5U és 55 év között volt. AZ ELSŐ ESZTENDŐBEN csak növénytermelés volt a Kossuth Tsz-ben, később alakították ki a közös állatállományt. Az idősebb tsz-tagok ilyenformán a növénytermelő brigádba kerültek. A kapásnövények szakszerű művelése érdekében — abban az időben kevés növényápoló géppel rendelkezett a gépállomás — a területet felosztották a tsz- tagok és családtagjaik közön. Ami kimaradt, az lett az idősebbeké. Később sem változtatták meg ezt a beosztást, és a növénytermelésben mindig megtalálták az öregek foglalkoztatásának módját. A KOSSUTH TSZ huzamosabb ideje foglalkozik a jól jövedelmező kertimag termeléssel. A magtisztítás elsősorban az öregek dolga. Azonkívül szénát gyűjtenek, perme- tezolevet készítenek, kunoricat morzsolnak az idős tsz-tagok. Sikerült a szövetkezetben olyan munkaerköicsöt kialakítani. hogy a ' fiatalabbak nem
