Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSA

kedett. A nemzetközi összehasonlítást e tekintetben is áll- juk; egy lakosra egy évre Hollandiában kereken 6. Svédországban 10. Franciaországban 10, Magyarországon 13 mozilátogatás jut.

— Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győ- felme a kulturális fronton, a nagyszerű eredmények ellenére, viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavarkeltés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren vívott piarcban erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk, és ugyanez nagy nevelő iskolája volt a tömegeknek is. Üj, jó harci fegyvereink: a párt művelődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a naciqnalizmus kérdéseivel foglalkozó pártokmá- nyok.

— A tudományok szerepe

felbecsülhetetlen jelentőségű

szocialista építésünk feladatainak megalapozásában. Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson;

Elengedhetetlen követelmény, hogy tudományos és művészeti életünk még jobban a munkásosztály, a dolgozó tömegek, szocialista építésünk szükségletei felé forduljon cs azt szolgálja.

— Le kell küzdeni a burzsoá rendszer szellemi örökségét, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus maradványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a marxizmus—leninizmus eszméd az ideológiai életben, a tudomány és a kultúra valamennyi területén uralkodó világnézeti alappá válj anale.

— Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat következetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez; Iskola- rendszerünk megreformálása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasztalatainak, valamint a nemzetközi tapasztalatoknak a leggondosabb figyelembe vételét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatási:, az esti iskolák rendszerét —, amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának lehetőségeit biztosítják. A műszaki színvonal fejlődése magasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkásoktól is. Teremtsük meg a termelésben dolgozó munkások számára a műszaki továbbképzés célszerű formáit.

— Üj ötéves tervünkben biztosítjuk a tudományok fejlesztéséhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományokra nagy szerep vár népgazdaságunk műszaki fejlesztésében, a korszerű mezőgazda- sági nagyüzemi termelés elősegítésében. Külön fontos, hogy a társadalomtudományok nevelői elemezzék legújabb fejlődésünk, szocialista építésünk alakulását, és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakembereknek. Komoly feladatuk: a vallásos és más idealista nézetekkel szemben segítsék a megfelelő tudományos propagandát,

■— A művészetnek, az irodalomnak számottevő szerepe van népünk tudatának. érzelmeinek, ízlésének formálásában. Irodalmi és művészeti életünk

egészséges fejlődésének kulcskérdése: szilárd marxista—leninista eszmei egység fogja ösz- sze a kommunista írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra nem kommunista művelőire.

Pártunk természetesen elsősorban a kommunista Írókra és művészekre támaszkodik, ugyanakkor számit minden becsületes szándékú író és művész alkotásaira és támogat min- - denkit, aki műveivel népűnk fejlődésének fő, szocialista irányzatát mozdítja elő.

Á’ nép világos színvallást vár — elsősorban műveiben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban kd mellett áll, kivel tart,

A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett Írószövetség, s valameny- nyi művészeti szövetség hatékony támogatására;

A szocialista nevelés követelményeit kell érvényesíteni a tömegek műveltségi színvonalának további emelésében is. E területen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, a színháznak, a művelődési otthonoknak és az öntevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újságírók, kultúrmunkások az eddiginél sokkal céltudatosabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését. Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós burzsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom Ugye

Kádár János ezután szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt.

— A legközelebbi éveik döntő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és technikai alapjának megteremtése, a kulturális forradalom végigvitte, az emberek tudatának átformálása és a népjóilét fokozása egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista átépítésének befejezését a legközelebbi években. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie — a termelésben és fogyasztásban egyaránt — azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politikailag óriási jelentőségű, mert az új. szocialista parasztság kialakulása feloldja a jelenleg még meglevő ellentmondásokat és örökre megbont- hatatlanná teszi állam unit legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget; legyőz- hetetlenné teszi munkás-paraszt államunkat, a Magyar Népköz- társaságot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges. A kLsparcéHán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk'

gyorsabb fejlődését és a népjólét további jelentős emelését is.

Korszerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat ki.

A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelő- szövetkezetekben 11, a kispar- ceűlás egyéni gazdaságokban 8,6 métermázsa volt Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 métermázsa. A kukoricáé az állami gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 métermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éri el.

Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a világon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését, és a közelmúltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország.

A kapitalista világban is fölényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben, s a kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kis- parasztokat. A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyar- országon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még a házból is — ahol születtek — kiűzte őket a végrehajtó dobpergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—50 közötti 30 év alatt egymillió kétszázhúszezerrel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma.

A pártnak és a munkásosztálynak a felvilágosítás erejével, az önkéntesség biztosításával a szervezésben és a megszilárdításhoz nyújtott anyagi segítséggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó parasztokat a szocialista mezőgazdaság útjára.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye és mindenkinek segítenie kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek; kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt' elhatározás kérdése. A parasztemberek között is vannak olyanok — hangsúlyozta —, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ilyenek szeretnének megtollasodni más emberek megkoppasztásával. Nem gondolnak arra, hogy ha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt, vagy tíz válhat kulákká; kilencven pedig mindenképpen más szolgálójává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen azért, hogy tíz meggazdagodjon.

Vannak parasztemberek, akik a kapitalizmus farkas-törvénye

szerint kínlódták végig életük nagy részét és mindig azt látták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját földdarabka volt a kezén. A? akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztette el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a parasztemberek szerencséjére is — örökre elmúlt Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik.

Aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az az élet urává,-boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben.

Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a mést egyénileg dolgozó parasztoknak; hogy milyen szép, új, emberi életet nyit számukra a szocia-l lizmus, amikor megszabadul-] nak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól, és nem lesz-^ nek többé rabszolgái sem a jó-* módú embernek, sem a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják! azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak! a termelőszövetkezetben és akik* maguk is gyötrődtek belépésük! előtt. A szövetkezeti parasztok* egy-két esztendő múlva má» szégyellik, vagy ha jókedélyű' emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy be-*j lépésük előtt mi!"'"' s^godaM maik voltak

A munkás-paraszt összefogás: a szocialista társadatom felépítésére kötött szövetség

— Elvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kéz- bentartó, „uralkodó” osztály. Pártja vezetésével kézbe vette a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és földre- dobtak. A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldozatokat, amelyek vezető szerepéből reá hárulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nélkülözött, éhezett 1945-ben és 1946- ban a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra, új vidéki nagyüzemek. a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető mennyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára.

— A munkásosztály szövetségesei éién küzd az új, szocialista társadalom megteremtéséért.

A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkás- osztály tömegei öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák; a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában a munkás-, osztály hű szövetségesének bizonyult. és részt vett a szocia-: lista vívmányok védelmezésé-i ben a konszolidációért folytatott harcban. Legöntudatosabb fiai pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak^ Ott vannak az országgyűlésen,' a tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságaiban, a fegyveres erők tisztikarában, a mun-« kásőrségben, munkás-paraszt álamunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain^

Ma a munkás-paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség.

I

A feladat most, hogy parasztságunk legöntudatosabbjai, akiki az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut, segítsenek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát.

A párt megbecsüléssel tekint

az értelmiségre

— Elvtársak! Jelentős és szerepénél fogva fontos rétege társadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikájának következtében a pártonkívüli értelmiség nagyrésze lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializmus építését. A szocialista építés előrehaladása napról napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és biztató az a folyamat, amelyben ,a „régi” és az „új” értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez 3 pedagógusoknál.

A párt és a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására is törekszik.

— A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy ne csak a kommunista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkívüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mértékben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből.

r-i Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kj«i9a-*j ros és kiskereskedő él és dolgo-| zik. 114 ezer önálló kisiparod van, fele a falun. A kisiparo-] sok és kiskereskedők tévéké-] nyen kivették részüket 1957-ben« és 1958-ban a gazdasági viszo* nyok konszolidálásából. Túlnyomó részük ma is társadat-] milag hasznos tevékenysége* folytat.

— A párt és a kormány j

szembeszáll és küzd a

spekuláció és a jogtalan jövedelemszerzés ellen.

Azt várja, hogy a kisiparosok és a kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugvanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi V!',*'arosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékeny-» ségét, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért. A pár* arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szóval ideológiailag és politikailag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható* módon; egyéni boldogulását éa gyermekei jövőjét biztosítva.

— Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló ősz-» tályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolók és támolFolytatás a 6. oldalon.)

i