Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSA

(Folytatás az 5. oldalról.) gatólk egy része be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük, mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozol.

— Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizsákmányolókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével.

Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányolok át- nevelésére.

Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi tör. vény, hogy az osztálynélküli

társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén.

— Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus érdekel, népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezően, az a jó. ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ.

— Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus ellenségei terjesztik azt —, mintha

az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes, például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a ku Iákokat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és két évi becsületes munka után teljes jogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek, a volt kizsákmányolok gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják meg majd helyüket az új szocialista világban.

8 párt erős, mert az azonos elveket valló emberek onnéntes narci szövetsége

revizionista csoport egész dicsKádár János végezetül a pártról, a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt.

— A marxizmus—leninizmus alapvető tanítása — mondotta

hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmat;

a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat.

Á revizionisták megpróbálják csökenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében. A magyarországi tapasztalatok szembetűnően es meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezően — növekszik.

— A Magyar Szocialista Munkáspártot marxista-leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Üj a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után visszavezette a pártot a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt, amelyek ma összeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel.

— Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizlonizmus ellen és a dogmatizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista—leninista ideológia tisztaságát.

A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyarországon, mind nemzetközileg a modern revi- zionizmus a fő veszély.

A modern revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi. burzsoá eszméket; a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik; azokra támaszkodik. Különösen veszélyessé teszi a modern revizionizmust az a tény, hogy a tömegek előtt marxista—leninista mezben jelentkezik. A revizionizmus társadalmi bázisát a még meglévő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, támadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepét, a szocialista tábor jelentőségét. A politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet, — valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus.

— Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint ahogyan a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított minden eddigi támadás vereséget szenvedett. Ezt Világosan példázna a hazai

télén pályafutása is.

A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetedtől. Az az árnyék, amelyet a revizionisták vetettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató tömegek, hanem az árulók szégyene, Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmus— leninizmust a dogmatizmus is. A dogmatizmus — — bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkás- mozgalom saját talaján keletkezik — hallatlan károkat tud okozni a párt, a munkásosztály, a proletárdiktatúra ügyének,

— Az utóbbi években súlyos károkat okozott a pártnak a Rákosi Mátyás körül kialakult személyi kultusz, s az ennek révén meghonosított dogmatizmus és szektás politika. A partnak az ellenforradalommal vívott harc menetében meg kellett szabadulnia a múlt hibáitól is, A Központi Bizottság ma mentes és a parttagság alapvető tömegei is megszabadultak a dogmatizmus és szektariánizmus káros nézeteitől. A Központi Bizottság helyreállította az egész pártban a pártélet lenini szabályait, a demokratikus centralizmust, a kollektív vezetést és helyreállította mindazok becsületét, akiket Rákosi és az őt támogató csoport alaptalanul megvádolt.

— Van azonban még egy zavaró vonatkozása a kérdésnek, amelyet helyes érinteni és lezárni. Hazánkban sok százezer ember van, aki te sok éven át bízta Rákosiban, éltették és támogatták öt, ma pedig kemény szavakkal és súlyos kritikával szólnak káros tetteiről. Miről van lényegében sző? Rákosi Mátyás 1919-ben harcolt a Tanácsköztársaságért, kiemelkedő szerepet töltött be a Horthy-fasizmus elleni küzdelemben, és vezetöszerepe volt a felszabadulást követő politikai harcokban. A proletárdiktatúra győzelmét követő időkben azonban eleinte eltűrte, majd maga is ösztönözte a személyi kultuszt és súlyos károkat okozott a szocializmus ügyének.

A lényeget tekintve az emberek helyesen tették, amikor a régebbi években támogatták Rákosit hasznos tetteiben, helyesen cselekedtek akkor is, amikor látva súlyos hibáit, az azokban való makacsságot, megvonták tőle, mint vezetőtől, bizalmukat, és elítéltéh. őt. A személyi kultuszért, az abl' >1 származó súlyos károkért, az árnyakért, amelyet eze a pártra vetettek, .m a mi yar kommunistáknak, nem a *taak, néni a Rákosit koráim

követő tömegeknek, hanem azoknak kell szégyenkezniük, akik ezeket felidézték, magának Rákosi Mátyásnak, s annak a csoportnak, amely hibáiban támogatta őt.

Kádár János ezután rámutatott arra, hogy

a revizionizmusnak is, a dogmatizmusnak is közös vonása a marxista ismeret- elmelet elvetése, a szubjektív szemlélet.

A marxista ismeret-elmélet a valóság objektív tényeinek szakadatlan tanulmányozását Követeli meg. A párt a valóság tényei alapján vonja le azokat a következtetéseket, amelyek a párt helyes politikájának kidolgozásához szükségesek. A jelenlegi helyzet a marxista—leninista propaganda erősítését kívánja.

A párt feladata mindenekelőtt, hogy a párt tagjainak marxista—leninista tudását mélyítse, továbbá az is, hogy segítséget nyújtson a marxizmus—leninizmus elsajátításához annak a jelentős számú pártoniiívüli- nek, akik ezt igénylik.

A továbbiakban Kádár János a párttagság számszerű adatait ismertette, majd a párt elcsapat-jeilegéről beszélt, aláhúzva: a párt soraiban ma azoic a legöntudatosabb és legállhatatosabb elvtársak vannak, akik az ellenforradalom elleni harc nehéz napjaiban vették kézbe és emelték magasra a párt, a proletárdiktatúra zászlajáé

— Nagy nyereségnek tekintjük, hogy a korábbi évek hi- oáit jóvatéve, elfoglaltak méltó helyüket a pártban az 1919-es kommunisták és azoK, akik a Horthy-rendszer éveiben idehaza illegalitásban dolgoztak, a spanyol polgárháborúiban részt vett, valamint más, egy időben oktalanul mellőzött eivtarsax. így méltó helyre került a pártban a régi forradalmi törzs. Kijavítottuk azokat a hibákat is, amelyek a két munkáspárt egyesülésévei kapcsolatban előfordultak. Ma aszerint ítéljük meg az embereket, nogy az ellenforradalommal vívott harc- idején hűek maradtak-e a munkásosztály ügyéhez, és nem azon az alapon, hogy 'korábban a kommunista vagy a szociáldemokrata mozgalomban tevékenykedtek-e — s ez jó dolog. Az elmúlt három évben fejeződött be teljesen az egyesülés olyan értelemben, hogy pártunkban most már csak minden tekintetben egyenjogú és összeforrott párttagság van. A régi törzsgárda és a felszabadulás után kommunistává lett ifjúság is összeforrott; ahogy ezt más szavakkal kifejezzük}

a 40 éves magyar kommunista mozgalom bárom élő nemzedéke együtt van és jó egyetértésben dolgozik.

A párt erős, mert ma valóban az azonos elveket valló emberek önkéntes harci szövetsége.

Beszélt a kádermunkáról is. jó az — hangsúlyozta —, hogy nem egymástól elkülönítve végzik immár az emberek irányítását és a kádermunkát. Tapasztalataink szerint az a döntő, hogy mindenekelőu munkája és magatartása alapján ítéljék meg az embert és ne különböző nyilvántartások adatai alapján, Az egész embert tekintsék, jó tulajdonságaival és esetleges fogyatékosságaival együtt. Az a legfontosabb, hogy a kádermunkából végképp eltüntessük a titokzatosságot, a misztifikációt, az egyoldalú megítélést. Feltétlenül kerülni kell, hogy egy embert egyik nap — jo tulajdonságai alapján — az egekig emeljenek, a másik nap pedig — valamilyen hibája miatt — esetleg örökre elvessék.

— Pártunk tömegbefolyásának növekedésében — folytatta — döntő tényező: a párt szavai és tettei soha sem térhetnek el egymástól.

— A pártnak a tömegekkel vannak közvetlen és közvetett kapcsolatai. A párt a néppel, a tömegszervezeten és a tömeg- mozgalmak révén közvetett kapcsolatban van. A tömegszervezeteknek és tömegmozgalmaknak megvan a maguk sajátos rendeltetése, de feladatuk az is, hogy a párt szavát közvetítsék a tömegekhez és a tömegek véleményét, kérdéseit a parthoz. Ma a tömegszervezetek és tömegmozgalmak a párt eszmei és politikai irányításával, ugyanakkor önállóan dolgoznak és betöltik sajátos szerepüket is; alapjában véve jól töltik be a párt és a tömegek közötti ösz- szekötő szerepet is.

Kádár János részletesebben szólt ezután a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a nőtanács munkájáról. A szakszervezetekre a kommunistáknak úgy kell tekinteniük, mint olyan szervezetekre, amelyekhez idővel mind több olyan feladat és hatáskör kerül, amelyek ma még állami szerveknél vannak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egyrészről tömegszervezet, más vonatkozásban pedig a párt saját ifjúsági szervezete. Legfőbb feladata, hogy küzdjön és segítsen a pártnak legyőzni az ellenséges nezetek maradványait, amelyek az ifjúság soraiban helyenként még rombolnak. További feladata, hogy segítsen a pártnak az egész ifjúságot tanulásra ösztönözni, a munka megbecsülésére és szeretetére tanítani, a szocializmus eszméjéhez, a népi hazához való rendíthetetlen hűségre nevelni. A Központi Bizottság megítélése szerint a nőmozgalom szervei, a nőtanácsok hasznos és jó munkát végeznek. Ezért tekintélyük van a pártszervezetek és a tömegek előtt is. Az a feladatuk, hogy a szocializmus építésének központi társadalmi kérdéseivel foglalkozzanak és mozgósítsák a nőket a párt politikájának támogatására, az alkotó munkára. Ugyanakkor foglalkozzanak a nők társadalmi kérdéseivel. A nők a Magyar Népköztársaságban egyenjogúsággal rendelkeznek. A nőtanácsok feladata, hogy ennek a törvényben biztosított egyenjogúságnak az élet minden területén, az ügyek mindennapi menetében segítsenek maradéktalanul érvényt szerezni.

— Nyiltan meg kell mondani, hogy a nők társadalmi kérdéseinek kielégítő megoldása még nagy és hosszantartó munkát kíván. A nők teljes felszabadítása és a szó igaz értelmében vett egyenjogúság a szocialista forradalom egyik fő feladata. Ezt még nem oldottuk meg és ez nem Is könnyű, nem is rövid lejáratú feladat.

— A párt köívcllen tömeg- | kapcsolatainak alakulásában rendkívül fontos, hogy a párt elvileg és gyakorlatilag helyes viszonyt alakítson ki a pártonkívüliekkel.

A párt, mint tudvalevő, bizalommal és megbecsüléssel viseltetik a pártonkívüliek iránti őszintén, közvetlenül és nyiltan szól a pártonkívüliek legszélesebb tömegeihez az eredményekről és a nehézségekről is. Három év alatt a párt és a párton- kívüli tömegek között éppen ez a nyíltság és őszinteség teremtette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölcsi tőkéjét. A part sikerei döntően attól függnek, hogy ezt a kölcsönös bizaunat a jövőben tovább erősítsük.

Gátolja a pártonkívüliekkel kiépített egészséges viszony további erősítését az az elbizakodottság, amely sorainkban helyenként ismét felüti a fejét) Vannak olyan elvtársaink, akik elfeledkeztek arról a lenini tanításról, hogy a pártnak a tömegek bizalmat es támogatását napról-napra, újból és újból meg kell nyernie. Sajnálatos —« — ha szórványosan is —, de mégis találkozunk olyan esetekkel, amikor a párttagok egy részé nem érti a Központi Bizottság álláspontját a pártonkívüliekkel kapcsolatban, s ezérl nem jár el helyesen.

Helyenként értetlenség és idegenkedés van az 1957-es pártértekezletünk állásfoglaiasával szemben, amely szex-int hazánkban a pártfunkció kivételével pártonkívüli is betölthet bármely közfunkciót. Vannak egyes olyan maradi nézetekkel megl vert elvtársaink, akik nem értik, hogy a kommunisták nem végezhetnek mindent maguk. El kell ítélnünk a pártonkivühek- kel szemben helyenként mutatkozó türelmetlenséget is. Senki sem várhatja, hogy mindenki egy csapásra kommunistává vaj.-* jéK, hogy mindenki egy csapásra felemelkedjék az élcsapat színvonalra. Viszont a szocialista társadalom felépítése az egész nép ügye, csak az egész nép műveként valósulhat meg. A párt feladata, hogy a nem kommunistákat meggyőződéssel és türelemmel vezesse ebben a nagy munkában és közülük azokat, akik képességekkel, tudással éa tehetségekkel rendelkeznek} olyan posztra állítsa, ahol a legtöbbet tudják nyújtani a társadalomnak.

Még ennél is messzebbmenő türelemre van szükség aa emberek ügyes-bajos dolgaival való foglalkozásban. Nincs semmiféle statisztikai kimutatás arról a megszámlálhatatlan kérdésről, azokról a közérdekű vagy személyes ügyekről, amelyekkel az emberek naponta fordulna^ pártszervezeteinkhez. 1958-ban kevés híján 20 000 levél érkezett egyenest a Központi Bizottság cxmére, a Népszabadsághoz több mint 30 000. Ezekben a levelekben különböző emberek tanácsért vagy segítségért fordulnak hozzánk. A párt és a pártszervezetek természetesen mindennel nem foglalkozhatnak. De a kéréseket és kívánságokat, amelyeket szóban vagy írásban túlnyomóan pártonkívüliek juttatnak el hozzánk, mindenekelőtt úgy kell felfogni, mint a párt xranti bizalom jelét. A bürokratizmus és lélektelenség ellen kíméletlenül lépjünk fel, s

a legnagyobb figyelmességgel foglalkozzunk az emberek ügyeivel, kérdéseivel, ’ panaszaikkal, kéréseikkel.

Ezeket az ügyeket a pártszervezeteknek komolyan kell venni és el kell igazítani az embereket. Ügyeiket továbbítsák az illetékes szervekhez és kísérjék figyelemmel azok elintézését. A tömegszervezeteken, tömegmozgalmakon és a tömegekkel fennálló közvetlen kacsolatokon keresztül szövődik és erősödik aa a millió és millió szál, amely a pártot és népünket összeköti. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom és eleven kapcsolat az a tényező, amely nélkül a párt nem élhet és nem dolgozhat.

— Elvtársak! Pártunk hazafiam

és internacionalista párt

í