Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSA

(Folytatás a 3. oldalról.) írünk és társadalmunk belső erejének forrása, hogy a párt, mint vezető erő, képes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását.

Kádár János beszámolója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalkozott. Részletesen ismertette a második világháború és az ellenforradalom okozta gazdasági károkat. A második világháború például Magyarország gazdaságában 300 milliárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvonalon számítva, öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép öt évi munkájának minden eredményét megsemmisítette.

— Az ellenforradalom gazdasági »adománya« 22 milliárd forint értékű kár a magyar népnek.

— A Központi Bizottság, a forradalmi munkás—paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kézbe vette a népgazdaság helyreállításának ügyét.

A népgazdaság már 1951 végére helyreállt, a termelés színvonala és a dolgozók életszínvonala már akkor meghaladta az ellen- forradalom előtti utolsó normális év, 1955 színvonalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása képes.

A Központi Bizottság ez év márciusában felhívta népünket a nagyszámú, új és megnövekedett termelőszövetkezetek megszilárdítására, továbbá arra, hogy nagyobb lendületet vigyen a szocializmus építésébe. A Központi Bizottság márciusi határozata hatalmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Felajánlásaik végösszege — bár a gyárak és trösztök vezetőinek egy része rendkívüli óvatosságot tanúsított — a szocialista iparban 3,2 milliárd forintnyi értéket tett ki. Még a felajánlásoknál is több és szebb azonban, hogy

i dolgozóink november else- j jéig az évi felajánlás 91 : százalékát teljesítették —

, összesen 3,1 milliárd forint i értéket adtak terven felük i A felajánlások és azok tel- : jesítése, a szocialista öntu- !j dat és lelkes munka meg- '! hatóan szép eredményei.

1ÍA iflunkások, parasztok, értel- Imiségiek közül, a fővárosi és ^Vidéki kollektívák közül igazságosan szinte lehetetlenség bármelyiket is kiemelni. A munkásbrigádok, a mezőgazda- sági dolgozók brigádjai, vagy az úgynevezett komplexbrigádok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak össze egy-egy adott feladat megoldására — nagyon szép eredményeket értek el. Különösen örvendetes a fiatal dolgozók leg- öntudatosabbjainak helytállása. Közülük is kiemelhető az ifjúsági exportbrigádok jó munkája. Még napjainkban is születnek újabb és újabb felajánlások — folytatta Kádár János.

— A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavasszal nagyszerű dolgoknak voltunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok, Csehszlovákiában szocialista brigádok alakítását kezdeményezték a dolgozók. Ezeket az újsághíreket követően mintegy két-három héten belül, minden központi kezdeményezés nélkül, egyidejűleg

az ország különböző részein százszámra alakítottak brigádokat, amelyek a „szocialista brigád” címének elnyeréséért versenyeznek.

Ezek a brigádok, igen helyesen, a termelési célokon és a munka fejlesztésén kívül a szocialista magatartás és erkölcs fejlesztésén is munkálkodnak. Ma már mintegy három és fél- négyezer ilyen brigád dolgozik az országban.

Az évi terv első háromnegyedének teljesítése a következő képet mutatja:

— A mezőgazdaságban megszilárdítottuk a termelőszövetkezeteket Az ipari termelés 12 százalékkal, a termelékenység 4 százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakához képest. A kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal, a lakosság összes pénzbevétele 8 százalékkal, a lakosság takarékbetétállománya 69 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt

Az első háromnegyed év ösz- szes eredménye azt mutatja, hogy

az ipari termelés, az önköltség, és valószínűleg a termelékenység tekintetében is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz néhány fő mutató tekintetében egy évvel hamarabb elérjük a hároméves tervben 1960 végére tervezett szintet.

A szocialista építéssel együtt emelkedett a dolgosók életszínvonala

if" *■» Elvtársak! Pártunk állásidőn t ja, amely az elmúlt három év alatt töretlenül érvényesült, ez, hogy

i a szocializmus építésének j együtt keli járnia a dolgo- I zók életszínvonalának rendszeres emelkedésével.

Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszínvonala hazánkban: az életszínvonal 1949-re elérte az 1938-as év színvonalát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gyakorlatilag megszűnt a dolgozó osztályok életének hajdani átka: a munkanélküliség. A Hor- thy-rendszer idején évente átlag 200—300 000, az 1928—33-as (válság idején pedig 7—800 000 munkanélküli volt! Rendszerünkben az 1949-et követő 10 év alatt 650 000-rel növekedett a keresők száma. Három-négy éven keresztül a munkások és alkalmazottak életszínvonala a parasztsághoz képest elmaradt 1958 végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 56 százalékkal, a parasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótoltuk a munkások és alkalmazottak élet- színvonalában mutatkozott át- jneneti elmaradást is— Az életszínvonal emelkedését jellemzően mutatja néhány alapvető élelmiszer fogyasztásának alakulása. Az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás nálunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kiló, ugyanakkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilogrammról

21-re, cukorból 10,5 kilogrammról 24,8-ra, tojásból 93 darabról 147 darabra növekedett. A sör- fogyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pontosan tízszeresére növekedett. Tudvalevő, hogy a Horthy- rendszer idején Magyarországon az egyszerű emberek — Spanyolország és Törökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és legrosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a következő: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Franciaországban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köztársaságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is több, 3240 kalória. Nálunk 1958-ban a munkások és alkalmazottak összes béralapjára 41,9 milliárd forintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11,6 milliárd forint volt Az állam ma már

csaknem minden dolgozó embernek úgyszólván térítés nélkül nyújt egyéb szolgáltatásokat is:

1938-ban például a lakosságnak még csak 31 százalékát vonták be a társadalombiztosításba, ma már 71 százalékát! Az orvosok száma a felszabadulás óta 40 százalékkal növekedett.

E tekintetben a Szovjetunió áll világviszonylatban a legjobban: 10 000 lakosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bármely országgal. Míg Franciaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut 10 000 lakosra.

Kádár János hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben a tömegek saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, hogy a Központi Bizottság és a kormány milyen következetesen érvényesíti álláspontját az életszínvonal fejlesztésében. Már 1957-ben 14—16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 százalékkal.

— Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat állapítottunk meg. Bevezettük a.nyereségrészesedés rendszerét is. 1958 elején nyíltan megmondottuk, hogy 1958-ban nem lehet emelni az életszínvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasználni, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk, a termelés fejlesztésével alátámasszuk. A tömegek megértették, helyeselték és támogatták ezt az állásfoglalást. Így a tavalyi tervet a vártnál jobban

A gazdasági építésben előttünk álló feladatok közül a legfontosabbakat emelte ki Kádár János, mivel a gazdasági feladatokkal külön beszámoló foglalkozik a kongresszuson. Hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a szocialista társadalom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a hárpméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni az új ötéves tervhez.

Az állami és gazdasági vezetésben meg kell szüntetnünk a bürokratikus vonásokat és növelni kell a terv- szerűséget, a terv- és az állami fegyelmet.

Bér-, fizetés- és prémiumrendszerünkben is van még tökéletesíteni való. A tervező irodákteljesítettük, s a reáljövedelmet több mint 2 százalékkal emelhettük. A tavalyi jó eredmények alapján a Központi Bizottság napirendre tűzhetett néhány megoldást sürgető kérdést. A Politikai Bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan hajtattuk végre a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát. Jelenthetem a kongresszusnak, hogy

a határozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely összefüggésben van az életszínvonal alakulásával.

A határidő 1959 első féléve volt. A végrehajtás: 1959. január elsejével 25 000 alacsony keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre különösen ártalmas munkakörökben 50 000 dolgozó munkaidejét csökkentettük. Ugyancsak január elsején 82 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. — Február elsejei hatállyal lépett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésrendezése. Január elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április 1-től felemeltük az egyedül dolgozó, gyermeket nevelő nők és a több- gyermekesek családi pótlékát. Mindez évente egymilliárd 487 millió forintot tesz ki.

Nálunk most jók az életviszonyok, van értelme a munkának, mert mindenki tudja, hogy a munka teremtette értéket részben a termelés fejlesztésére, részben a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésére fordítjuk.

ban például olyan a jutalmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drágább és hosszú ideig készülő tervek növelik a keresetet. A kormány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, mely megfelel a tervezők egyéni érdekeinek is és a népgazdaság érdekeinek is. Mindmáig nem történt meg ez. Egy másik példát: nem természeti törvények idézték elő azt, hogy szeptemberi 28-án, 29-én és 30-án napi 14 000, 16 000, illetve 17 000 sertést vásároltak fel, — akt, 1-én és a következő napokon viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás káros a népgazdaságra. Az oka nyilvánvalóan

az, hogy szeptember 30-án zárul a negyedév, s a felvásárlókat a negyedév végéig elért ered» menyek alapján premizálják. Bizony, gazdasági életünkben még sokfelé van ilyen hátrafelé »ösztönző« erő. Feltétlenül meg kell őket szüntetni.

— A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mértékben és bátrabban támaszkodjanak fejlődésünk legnagyobb lendítő erejére, a tömegek öntudatára, véleményére és lelkesedésére. Vegyék figyelembe és hasznosítsák a szocialista munkaverseny, a. szocialista brigád címéért küz-' dók mozgalmának ez évi nagyszerű tapasztalatait. A dolgozók az elmúlt két évben túlteljesítették a terveket, látni kell, hogy a fejlődés nagy lendítő ereje mindinkább a dolgozók növekvő szocialista társadalmi tudata. Gazdasági vezetőink nagyobb mértékben hasznosíthatják népgazdaságunk javára a szocialista országok együttműködésében rejlő lehetőségeket is.

A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a feltételek gazdasági életünk fejlődésére. Az előttünk álló feladatok megoldása alapot teremt népünk életszínvonalának további reális emeléséhez is.

A kongresszusi irányelvek kimondják, hogy a következő ötéves tervben az egy főre jutó reáljövedelem legalább 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez képest legalább 40—43 százalékkal növekedjék 1965 végéig. A lakosság életkörülményeinek hatékony megjavítását szolgálja az ötéves terv nagyszabású lakásépítési programja is. Központi Bizottságunk kezdeményezte, hogy mindenekelőtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidolgozni. A kormány már jóváhagyta a tervet. Eszerint az ötéves terv idején állami és magánerőből 250 000 lakást, az utána következő ötéves tervben 350 000-et, majd az azt követőben 400 ÖÓ0 lakást kell építeni.

A három ötéves terv tehát összesen egymillió korszerű, egészséges, új lakást ad. ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet.

Ezt másképpen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult család önálló lakáshoz jut. Az életszín vonal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentősen növekszik a tartós fogyasztási cikkel» termelése is.

Kulturális fejlődésünk időszerű kérdései

Kedvezőek a feltételek gazdasági életünk fejlődésére9 a szocialista építés gyorsítására

Beszámolója negyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól beszélt Kádár János.

A magyar dolgozó nép műveltségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas mennyiségi fejlődés minőségi változást is jelent: közeledés a jövendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan képzett, kulturált emberéhez, — a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában.

A felszabadulás időszakában kereken 600 ezer volt hazánkban az ími-olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Magyarországon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezette a 8 osztályos általános iskolát. A közép- és felsőfokú oktatás hazánkban nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutató munka jelentős eredményed már ma is közvetlenül segítik iparunk, mezőgazdaságunk s a népgazdaság általános fejlődését.

Felépült a kísérleti atomreaktor, izotóp-előállítás is folyik és a rpvid felezési idejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk állítjuk elő.

Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket étitek el a homok-, láp- és szikes-talajok hasznosításában, kiváló hibrid kukorica-fajtákat, jó minőségű nemesített répamagvakat állítottak elő. Igen jónak Ígérkezik a tudósaink közreműködésével nemrégiben konstruált, univerzál traktorra szerelhető 'kukoricabetakarító gép,

A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett biztató eredmények vannak az irodalomban, a művészet- ' ben.

Az új, szocialista-realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmények a dráma- és filmművészetiben. A legújabb termésből megemlítjük a »Kormos ég«, »Á harminckilences dandár«, a »Tegnap«, a »Szélvihar«, a »Pesti embereik« című műveket, örvendetes egy új, pártos, fiatal nemzedék jelentkezése a társadalomtudományokban, a művészetben, az irodalomban.

— Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális fel- emelkedését jelzik könyvkiadásunk adatai is,

Míg 1938-ban 2490 mű jelent meg 9 millió 290 ezer i példányszámban, addig

1958-ban már 2709 mű jelent meg, 27 millió 300 ezer példányban.

Az ország majdnem valaroeny- nyi községében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is!

— A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére emelkedett és 1958-ban elérte a 6 millió 800 ezret A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Jlortby- rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára nőve-