Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP VII. IONGEESSZUSA — Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nem­zetközi kapcsolatok formájában képzeljük el. Közismert, hogy mi a nemzet­közi gazdasági munkamegosz­tás, a specializálódás és koope­ráció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsában a szocialista államokkal. Ugyanakkor az a véleményünk* hogy a nemzetközi kooperáció elkép­zelhető és megvalósítható szo­cialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatban Belső helyzetünket a nyugalom, a megszilárdulás és a gyors fejlődés jellemzi Kádár János ezután a Ma­gyar Népköztársaság belpoliti­kai helyzetéről beszélt. — A belpolitikai helyzet fej­lődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészsé­ges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához vezetett. Az ellenforradalom elleni harc a {szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek po­litikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztály-harcban; A harc mene­tében, a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nem­zeti egysége, ez a történelmi haladás jegyében született és a fejlődő új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bármi­kor. Hazánkban munkáshata­lom, proletárdiktatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956 októberében bekövetkez­tek az ismert események. A párt az események minden lé­nyeges mozzanatára kiterjedő Vizsgálatot folytatott, hogy fel­tárja az ellenforradalom okait, e közrejátszott tényezőket, az eseményekben működő erőket. A Központi Bizottság megálla­pította: Az 1956. október 23-án i Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a mun­kásosztály hatalma, a népi i állam, a magyar nép szocia- f lista vívmányai ellen irá- | nyúlt, ezért burzsoá, ellen­forradalmi jellegű volt. lAz eseményeket felidéző okok­ra, az azokban részvevő és ható tényezőkre vonatkozóan megál­lapítást nyert: lényeges ténye­zőként szerepet játszottak Rá­kosi és csoportjának hibái. Fi­gyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajá­tosságokat, s így egy idő múl­tán képtelennek bizonyultak arra, hogy a szocializmus épí­tésének nemzetközi fő törvény- ezerűségeit helyesen alkalmaz­zák hazánkban. E hibák súlyos­sága és tartóssága gyengítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az osztályellen - :6égnek az ellenforradalom ki- robbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoport­jának példátlan árulása is. Vé­gigjárták az utat a pártonbe- lüli frakciózástól a burzsoáziá­ival és az imperialistákkal kö­tött titkos és nyílt szövetségig; jmint osztályárulók, a munkás- ;tiatalom feladásáig; mint haza- járulók, az imperialisták beavat­kozásának sürgetéséig. — Az ellenforradalom honi jfcő ereje a politikai hatalmától, (kiváltságaitól és gazdasági alap­ijától korábban megfosztott ka­pitalista és fasiszta restauráció­ira törő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszály­hordozóinak serege volt. Gyor­san újjászervezték és mozgósí­tották erőiket. Rövid néhány lap alatt 40 pártot szerveztek. Szék között ott volt az ellen- forradalmi alapon újjászerve­zett három egykori koalíciós párt csakúgy, mint a két vár­megyében nyíltan zászlót bontó pyilaskeresztes, leplezetlenül fa- 6iszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platformon álló, úgynevezett »munkástaná­csokat« és »forradalmi bizott­ságokat« használták fel politi­kai céljaikra. — A Magyarországon kirob­bantott ellenforradalmi felke­lésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztórsaság- i[ Edi szemben valójában két. egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel. — Pártunk Központi Bizott­sága — folytatta Kádár János — az 1956 októberi ellenforra­dalomról adott marxista elem­a szocialista forradalom harco­sainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az eUenforradal- márokat és a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű­rangú szekértolóikat. A nacionalizmus és a nem­zeti gyűlölködés szításával két nagyon fontos felada­tot megoldania: szakítani a korábbi hibákkal és leszá­molni az ellenforradalom­mal. Pártunk képes volt erre és egyídőben megol­dotta mindkét feladatot. A bátor* nyűt és következetes marxista—leninista állásfogla­lás és politika meghozta a ma­ga gyümölcsét Az ellenforra­dalmi felkelés valamennyi ta­nulságát és tapasztalatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról az ellen- forradalomról elmondható, hogy minden területen teljes vere­séget szenvedett és a múlté. Kádár János itt emlékezte­tett a tavaly novemberben tar­tott országgyűlési és tanácsvá­Kedves vendégünk, Hruscsov elvtárs Kádár János elvtárssal az elnökségben. zését és állásfoglalását először az 1956 decemberi határozatá­ban foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá: ELŐSZÖR: Az 1956 novembe­rének első napjaiban és azt kö­vetően az események ellenfor­radalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bi­zonyult, s a későbbiekben ki­derült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. MÁSODSZOR: Pártunk érté­kelését az ellenforradalom okai­ról és mozgató erőiről elfogad­ta és osztja az egész dolgozó magyar nép. HARMADSZOR: Értékelé­sünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész világon. — Az ellenforradalmi felke­lésben — mondotta a további­akban — a párt és a népköz- társaság minden hazai ellen­sége egyesült, szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez al­kalommal Bécsbe vezényelt emigrációs csoport, Nagy Fe­renc és társai. Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége sze­rint járt el. A nép sorsáért érzett felelős­ségtől áthatva a magyar kom­munisták létrehozták az új for­radalmi központot, megszervez­ték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehoz­ták a forradalmi munkás—pa­raszt kormányt, amely a Szov­jetunió — hűséges és legjobb barátunk, szövetségesünk —se­gítségét kérte. A kérdések, amelyeket a tör­ténelem akkor napirendre tű­zött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: abban a hely­zetben csak szilárd elvi politi­kával és határozottsággal lehe­tett boldogulni, gyökeresen sza­kítani kellett az árulókkal, nyíl­tan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék át­mentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni an­nak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen, szabadsáv got és demokráciát kellett adni szemben félreérthetetlenül és nyíltan a népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafíság, a mun­kásnemzetköziség eszméjével lehetett harcolni. Az ellenfor­radalmárok semlegesség! jel­szavaival szemben félreérthetet­lenül meg kellett mondani, hogy mi hűek maradunk a varsói szerződés szervezetéhez mind­addig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is: mire ala­pozzuk országunk politikai rend­szerét? A munkás-paraszt szö­vetséget vezető marxista—leni­nista pártra, a szakszervezetek­re, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetekre épít­jük politikai rendszerünket, el­vetve a munkástanácsok rend­szerét. _— Az ellenforradalmi felke­lés időszakában bebizonyoso­dott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenfor­radalom malmára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfron­tot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes ar­ra, hogy politikai egységbe tö­mörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívülieket, akik az alapvető célok tekinte­tében — a szocializmus felépí­tése, az ország szuverénitásá- nak és függetlenségének védel­me, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év po­zitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Ha­zafias Népfront alkotó munká­ra képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pártonkivüli közéleti ténye­zőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pár­toknak voltak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívü- liek voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az el­lenforradalmi felkelés kezdemé­nyezőinek, vezetőinek, szerve­zőinek és a gyilkosságokat el­követőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket meg­tévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egy­idősen kellett a pártnak lasztásokra, amelyeken a lesza­vazottak 99,6 százalékának tá­mogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. A Magyar Népköztársa­ság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszi­lárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. — A népi hatalom erősebb mint az ellenforradal­mi felkelés előtt volt, a szocia­lizmus alapjai jelentősen szé­lesedtek azóta és a szocializ­mus építése rendben, lendülete­sen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek politikai támogatása és odaadó, szorgalmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tük­röződik még a Magyarország­gal szemben erősen elfogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kapnak ott a való­ságnak jobban megfelelő tudó­sítások is. A reális szemlélet csak javára válhat azoknak is, áSkik nem túl­ságosan szeretik a Magyar Nép- köztársaságot, Mostanában az ilyen emberek, miközben sze­mük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, különböző kép­zelgésekkel áltatják magukat. Azt mondják, „ellentétele van­nak a pártban” ... Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak várjanak türelemmel, mert bi­zony még jó sokáig kell várni- ok. Más reakciósok eszelőssé- gükben' ahhoz fűzik reményei­ket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek, ha egyáltalán ké­pesek értelmes szót megérteni, csak azt mondhatjuk, okkal bí­zunk abban, hogy még a hideg­háborút is sikerül felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapitaliz­mus és fasizmus Magyarorszá­gon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből és nekik is jobb lesz. Megint más reakció­sok azt mondják: »Hruscsov és Eisenhower megegyeztek.« Mi tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr néhány dologban megegyeztek, és re­méljük, kívánjuk is,- hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg, de mi azt gon­doljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bármelyik Hrus­csov—Eisenhower találkozóból és tárgyalásból, nem tudni, mi­lyen alapon kapitalista, fasiszta Magyarország születik, leg­alábbis erősen téved, A köz­mondás az ilyenre mondja! »Éhes disznó makkal álmodik.« Megint mások reakciós re­ményeiket ahhoz fűzik, hogy „kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok”. Erről a kér­désről érdemes egy pár komo­lyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Magyarországon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rende­zett nemzetközi kérdésektől füg­gően tartózkodnak. Mi a szov­jet kormánnyal, a varsói szer­ződés szervezetében egyesült országok kormányaival, a szo­cialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állo­másozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Je­lenleg még mindig nyílt fenye­getések hangzanak el a népi de­mokratikus országok ellen. Vilá­gosan megmondtuk, nem egy­szer: a szovjet csapatok addig fognak Magyarországon állomá­sozni, ameddig a nemzetközi helyzet ezt szükségessé teszi. Ami pedig azokat a beszélgeté­seket illeti, hogy mi lesz, ha a szovjet csapatok kivonulnak Ma­gyarországról megmondhatjuk* a reakción az sem fog segíteni* A szocialista forradalom magyarországi erői és hívei megtanulták azt, amit kell, és meg tudják védelmezni rendszerüket a belső ellen­séggel szemben. Ha a reakciósok újból verekedni akarnak, nem leszünk ellene*' mert a magyar népnek van ereje és még van elegendő törleszteni valója is az ellenforradalmárok­kal szemben* A tapasztalatokat számon tart­juk, nem ismételjük meg a hi­bákat, nem felejtjük az árulást* se az osztályellenséget, se az im­perialistákat A tapasztalatok alapján tovább erősítjük népi államunkat, ren dszerünket To­vább erősítjük a munkásosztály szövetségét a többi dolgozók ré­tegeivel is. A Hazafias Népfront mozgalmi erejére támaszkodva tovább szélesítjük a nemzet va­lamennyi alkotásra képes erői­nek egyesítését. Tovább fejleszt­jük rendszerünk demokratizmu­sát Érvényesítjük a demokra­tikus centralizmus elvét az ál­laméletben is. A törvényt tiszteletben tartő állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy to­vább bővülnek a helyi államha­talmi szervek önkormányzati jo­gai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam központi irányítását Népköztársaságunk alkot­mányban rögzített szervezete, az országgyűlés és a helyi tanácsok rendszere bevált. Az elmúlt három évben fejlesztettük az országgyű- * lés és a helyi tanácsok * munkáját. Megnövekedett politikai, gazda­sági és kulturális szerepük. Bő­vült hatáskörük és az a törek­vésünk^ hogy ez a jövőben még inkább "bővüljön. A helyi taná­csok hatáskörének ésszerű bőví­tése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és sajnos rendszerünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia el­len. Elvtársak! i Elmondhatjuk, hogy a há­rom esztendő alatt teljes mértékben sikerült helyre­állítani a Magyar Népköz- társaság törvényes belső rendjét, a belpolitikai hely­zet jó és kielégítően fejlő­dik a közrend, és a közállapotok olyanok ná­lunk, hogy bármely nyugati ka­pitalista ország megirigyelhetné. Ez a párt egységének, helyes po­litikájának, a párt és a nép ösz- szeforrottságának, a munkás- osztály vezette nemzeti tömö­rülésnek köszönhető. Rendsze* (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom